Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-24 / 8. szám
‘Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. február 24. *• 7 Korok és körök Donát-napi összegyülekezés Békásmegyeren ^ Mint minden hónap harmadik vasárnapján, böjt első vasárnapján is „összegyülekeztek” a békásmegyeri evangélikus templomban a hívek. Lelkészük, Donátit László ezúttal tehát az Úrtól ajándékozott Donát napján, február 17-én fújta meg a sófárt. A vendég igehirdető Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének docense volt, a vendég előadó pedig Csányi Vilmos humánetológus-professzor. A modern békási templom vörös téglás falai közt égő gyertyák fogadták az érkezőket, árnyékuk az oltár hófehér Jézus-alakján táncolt. Orosz Gábor Viktor prédikációjában Lk 9,38-45 és Jób 1,6-22 alapján a szenvedés értelmét kutatta. Bibliai példák mellett - Ábrahám és Izsák, Jób története - 20. századi példákat is hozott. Viktor Franki bécsi pszichiáternek, holokauszttúlélőnek várandós feleségét és több más családtagját is elpusztították koncentrációs táborban. Az orvos tíz évig képtelen volt feldolgozni a tragédiákat, csak azt kérdezte magától notóriusan, miért pont ő maradt meg. Később rájött, hogy lelkileg azok tudtak túllépni a második világháború borzalmain, akiknek volt jövőképük. „Az Istenbe vetett bizalom tehát a jövő záloga” - foglalta össze a megidézett szenvedések üzenetét az igehirdető. Miután a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség lelkésze megköszönte a gazdag prédikációt, beszélgetést kezdeményezett az igehirdetővel, majd spontán „produkcióra” - Dona nobis pacem — szólította fel az énekkar karzaton ülő tagjait. Ezt követően Donáth László elbeszélte a metodista testvérgyülekezetnél tett reggeli látogatását: a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság évfordulóján tartottak megemlékezést Iványi Gábor lelkész vezetésével. Donáth megemlékezett Kézdy György haláláról is; a színművész többször is ellátogatott a gyülekezetbe. A lelkész ismertette a délutáni „bőségszaru körül történő tülekedés” menetrendjét is, Csányi Vilmos Tülekedés a bőség szaruja körül című előadása előtt ugyanis ízletes ebéd várta az összegyülekezetteket. Délutánra a gyülekezeti terem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Senkit nem zavart a helyszűke vagy a kivetítő láthatatlansága, mindenki az előadó szavait leste. Csányi Vilmos jóslatokkal kezdte mondandóját. 2030 és 2050 körül várhatóan megáll a populáció robbanásszerű növekedése - állította -, majd mintegy mellékesen hozzátette, hogy jóslatok csak zárt, valamilyen logika szerint működő rendszerekkel kapcsolatban mondhatók, márpedig az emberi társadalom nem ilyen. Ez a kissé gunyoros humor visszavisszatért az előadás folyamán. Mintha a magát „mindenttudósnak” gondoló embert karikírozta volna ki az etológus. Például mikor - a közönség nagy derültségére - eljátszott a gondolattal, hogy a berlini fal leomlása előtt egy héttel „tudományos előérzetére” hivatkozva valaki azt állítja, a fal le fog omlani... Ennek az előérzetnek akkor senki nem adott volna hitelt. Régen a veremben a krumpli zsákokban, a kamrában a zsír bödönökben állt, készen a „szűk esztendőkre” Ma általánosnak mondható - legalábbis itt, Európában -, hogy mindig mindenből több van. Bedobjuk a dolgokat - készen - a hűtőbe vagy a mikroba. „Ha kiiktatnánk a komputert és az áramot, az emberiségnek két-három hete maradna” - döbbentette meg hallgatóságát a professzor. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy egykor elképzelhetetlen lett volna egy fémdarab a levegőben, még a feltevés is bolond dolognak bizonyult - folytatta a nagy ívű gondolatmenetet az előadó -, manapság meg egészen általános a repülés, Amerikában napi negyvenezer gép indul „bevetésre” Hasonlóképp a számítógép behálózta otthonok vagy a zsebekben non-stop csörgő mobilok elgondolása se volt lehetséges pár évtizede. Ma viszont már a teleportáció lehetőségét sem vetik el a tudósok... A kulturális evolúciót is kutató Csányi az ember rendszerszervező képességét emelte ki, és négy további jellemzőt, amelyek csak az ember sajátjai: az akciót, a hiedelmet, a konstrukciót és a hűséget. I A békásmegyeri evangélikus közegben komikus hatást keltett, hogy a tudományos felosztás szerint a vallások is a hiedelem kategóriájába sorolandók. „A hiedelem témakört alaposabban is kifejthetnéd, hisz én ezzel foglalkozom” - reflektált az előadó szavaira Donáth László. Ő eleget is tett a kérésnek. Valamit elhinni absztrahálóképességet feltételez - kezdte. - Ezért reménytelen például az a vállalkozás, hogy kutyánkkal tudassuk, a cica itt volt. Csak hegyezni fogja fülét az ismerős szó hallatára, vadul szimatolva, azt viszont biztosan nem fogja megérteni, hogy múltbéli eseményről beszélünk. Nagy sikere volt a következő - a hiedelmek konzervatív karakterére rámutató - történetnek is. Csányi professzor egy anyáról a lányára szálló „sütőtrükköt” idézett fel: egy fiatalember nem tudta mire vélni, barátnője mi célból vágja le mindig a hús szélét. A lány nem tudta megmagyarázni a rituális cselekedetet, édesanyjára hivatkozott. Ám az édesanya sem szolgált kielégítő magyarázattal, ő is a saját édesanyjától látta. A nagymama végül elmondta: azért kellett mindig megkurtítania a húst, mert csak kisméretű tepsije volt... Az előadó szerint minden, amit tudunk, hiedelem. A társadalom befogadja a hiedelmeket, és nemcsak azokat tartja meg, amelyek jónak és termékenynek tekinthetők, hanem azokat is, amelyek nem bizonyulnak károsnak. így lehetséges, hogy értelmetlenül vagdossuk a húsdarabokat... A humánetológia egy fontos témájáról, a csoportok, közösségek alakulásáról is szó esett. „A világ ma egyszemélyes közösségek populációjából áll" - fogalmazta meg a professzor az első hallásra paradoxnak tűnő mondatot. Mindezt nem drámai hangvétellel, hanem tárgyilagosan tette. Korunknak megvannak a maga hátulütői, de ezek lényegében következnek az előző korokból is. Általános tapasztalat, hogy a „kortüneteket” négy-öt generáció megoldja. „Minek búsulni; amikor mi még csak a második generáció vagyunk?” - tette fel utolsó kérdését gunyorosan a professzor. Az előadás berekesztésével a közönség megélénkült: csak úgy záporoztak a további kérdések. Ki komoly életvezetési tanácsra, ki a „cukorfalat” cicára vagy kutyára - a legendás Jeromosra, a Csányi által „hibridnek” nevezett husky-pumi keverékre - vagy az ELTE Etológiái Tanszékének pulijára, Bukfencre volt kíváncsi. A lényeg maga a kíváncsiság, amely egy élő gyülekezet sajátja kell, hogy legyen, és amely Békásmegyeren - Donát napjától függetlenül is - igen intenzíven érzékelhető volt. ■ - KANYIKA A püspöki tanács közleménye A Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsa támogatja a pénzügyi jogok biztosának, Doubravszky Györgynek a javaslatát a március elején lejáró kilakoltatási moratórium meghosszabbítására. Feltétlenül szükségesnek és támogatandónak tartjuk a Magyarországon legalább 170 ezer családot érintő devizahitel-probléma megoldására tett erőfeszítéseket, így azt is, hogy a kormány, a pénzügyi szféra és civil szervezetek részvételével még ebben a hónapban háromoldalú tárgyalások kezdődjenek. A devizahitelezés a lakosság jelentékeny hányadát az anyagi ellehetetlenülés határára juttató probléma. A döntéshozóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a hitel- vagy akár közműtartozásuk miatt utcára kerülők helyzetének rendezése az egész társadalom számára teher, a kilátástalan körülmények közé jutott családok pedig veszteséget jelentenek. A kilakoltatottak olyan helyzetbe kerülhetnek, amelyen önerejükből aligha tudnak változtatni, így a devizahitelezésből fakadó problémáknak ez semmiképpen sem lehet megoldása. Az adósok mögött pedig látni kell a gyermekeket és az önálló létfenntartásra képtelen más családtagokat is, akiknek későbbi életkilátásai a kilakoltatással jelentősen romlanának. Budapest, 20x3. február 18. Gáncs Péter elnök-püspök Dr. Fabiny Tamás püspök Szemerei János püspök „Úgy nagyjából’,’ avagy a tudós tudatlanság Interjú Csányi Vilmossal ► Csányi Vilmos biológus, biokémikus, etológus, humánetológus missziója minden valószínűség szerint elsősorban a tudománynépszerűsítés - még ha nem használ is ekkora szavakat. Az akadémikust, egyetemi tanárt Békásmegyeren a legutóbbi összegyülekezés napján sikerült pár percre kiszakítani az őt kedélyesen kérdezgetők gyűrűjéből...- Minden valószínűség szerint lapunk olvasóinak többsége számára sem teljesen világos - ahogyan nekem sem -, mit takar a humánetológia megnevezés, és hogyan különböztethető meg olyan tudományterületektől, mint például a kulturális antropológia vagy a szociológia.- A humánetológia az etológiából fejlődött ki. Az etológia azt kutatja, hogy egy állat a természetes környezetében hogyan él, hogyan táplálkozik, hogyan gondozza az ivadékait. A humánetológia az etológiái szemléletet viszi tovább, tehát természetes környezetében vizsgálja tárgyát, mely maga az ember. Mindig arra vagyunk kíváncsiak, melyek azok a tulajdonságok a vizsgált személyek, csoportok viselkedésében, amelyek tanultak, és melyek azok, amelyek ge•netikailag adottak. - ' * Hogyan képzelhető el ez az ember esetében? Mondok egy példát: a bölcsészek annak idején azt gondolták, hogy az agresszió az embernél biztosan tanult dolog, holott erre semmi bizonyítékuk nem volt. Mára már tudjuk, hogy ez koránt sincs így. Vannak ugyan tanult elemei az agressziónak, minimálisra lehet csökkenteni bizonyos módszerekkel, de megszüntetni sosem lehet. Gondolhatunk itt például a szerb háborúra. Jugoszlávia annak idején teljesen normális, modern ország volt, néhány hónap leforgása alatt azonban valósággal elállatiasodott, gyereklányokat erőszakoltak meg, és nem is sorolnám tovább, mik történtek... Ez is azt mutatja, hogy meglehetősen vékony rajtunk a „kultúrmáz”. Krízishelyzetben egykettőre lefoszlik, a genetikai adottság erősebb. Azért fontos ezt tudni, mert nem mindegy, hogy azt gondoljuk-e, az agresszió nem veszélyes, neveléssel kiiktatható, vagy tudatosítjuk, hogy mindig van veszélye, és a neveléssel lehet ugyan szelídíteni, de bármikor megjelenhet. Másképp áll ezekhez a jelenségekhez egy etológus, mint egy szociológus vagy egy antropológus.- Ön sokféle szerepben mozog - úgy tetszik - otthonosan, vegye körül akár az akadémiai elit eleganciája, ■akár az egyetemi katedra szakterminusokkal téli valósága vagy a kedves kutyás történetekre váró érdeklődők serege a békásmegyeri gyülekezeti teremben. Hogyan tudja összeegyeztetni ezeket? — A társadalomban is vannak szerveződési szintek. Az ember először is gondolkodik magában. Aztán van a családja, a szűkebb baráti köre, ahol bensőségesebb hangnemben beszél. Lehet más közössége is: például az egyetemen vagy különböző klubokban, ahol más szempontok szerint folyik a kommunikáció. Megint más - másféle szabályokkal - a virtuális világ. A modern embernek nagy kihívás, hogy ezeket a szinteket a helyükön kézelje, és mindig az adott szintnek megfelelően nyilvánuljon meg. Az iskolában kellene a gyerekeknek megtanulniuk, tudatosítaniuk, hogy a társadalom mennyire összetett, sok szerveződési szinttel bíró rendszer. Mikor már nagyjából kiismerjük magunkat ebben a rendszerben, akkor dönthetünk arról, mit hiszünk, mit támogatunk, vagy mit utasítunk el.- Elég nagyjából? Az előadásában is feltűnt, hogy nem kíván mindent megmagyarázni, alátámasztani, megelégszik az érzékeltetéssel. E tapintatos, érzékeny, sőt sokszor lazának mondható tálalásmódért - minden jel szerint - roppant hálás a hallgatóság. De lehet-e ez a „nagyjából” egyben tudós hozzáállás is?- Én tudok egy keveset, esetleg bizonyos területeken többet, mint mások, de ők meg más területeken tudnak nálam sokkal többet. Ha az ember megöregszik a tudományban, akkor előbb-utóbb rájön, milyen bizonytalan a háttéré mindannak, amit a magáénak tudhat, ebből következően már tudja értékelni azt a keveset is, amit tud. De ez egyáltalán nem elkeserítő. Inkább természetes. Ilyen a világ. Ettől függetlenül rengeteg sok érdekes és jó dologban lehet részt venni.- Hogyan látja az egyházak szerepét a társadalomban?- Én magam nem vagyok vallásos, de azt vallom; hogy minden vallás társadalomszervező funkcióval bír. Egyszerű belátni, hogy az ősi nagy vallások nélkül a társadalom nem tudott volna működni. Természetesen ma is van szerepük az egyházaknak, csak némileg más jellegű. Ha valaki magányos - ez egészen általános probléma manapság -, úgy érzi, csak a munkahelye és a televíziója van, majd talál egy közösséget, amelyhez képes bizalommal fordulni, akkor máris jobb lesz a helyzete, a közérzete. Fontos, hogy az egyházak ne a hatalmi szempontokat érvényesítsék, hanem valóban a közösségépítéssel és az emberek lelki szükségleteivel törődjenek.- Mit ért a humánetológus lelki szükségleten?- Sokat és sokfélét, a legfontosabb talán az, hogy minden emberi személyiség megszilárdulása során megjelennek vágyak, elképzelések a jónak tartott életvitelről, az elfogadható teljesítményről. Az ember lelki szükséglete lehet, hogy ezeknek megfeleljen. Ez nem mindig sikerül, mert előre nem látható körülmények közé kerülünk, új, fontos szempontok merülnek fel, de éppen a megszilárdult személyiség már kialakult szerkezete akadályozza, hogy folyamatosan hozzáigazítsuk elképzeléseinket a valósághoz. Sokszor múltbéli ideák miatt nem tudunk megfelelni a mai élet követelményeinek. Túlságosan felgyorsult az életünk. ■ Kinyik Anita ■
