Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-24 / 8. szám
Evangélikus Élet, evangélikus élet 2013. február 24. *• 3 Megújuló régi szolgálat Budahegyvidéken ► Lila helyett piros terítő díszítette az oltárt böjt első vasárnapján, február 17-én a budahegyvidéki evangélikus templomban. Mindez nem egy tréfás kedvű egyházfi csínyének volt betudható, hanem a délutáni iktatási istentiszteletnek, amikor is Bence Imre esperes - a gyülekezeti közgyűlés egyhangú döntésének eleget téve - beiktatta parókus lelkészi állásába a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközségben beosztott lelkészként hetedik éve szolgáló Keczkó Szilviát. Az ünnepi alkalmon az esperes a hét igéje, a 91. zsoltár alapján arról szólt, hogy Isten semmilyen körülmények között nem hagy el bennünket. Még akkor sem, amikor elfáradunk, megtörünk, és a személyes, szívünk mélyéről jövő imádságokat gépiesen elhadart szólamok váltják fel ajkunkon. A „régi-új”szolgálatba elinduló lelkésznek nem az ad bátorítást, ha irracionális ígéretekkel halmozzuk el, hanem az az ígéret, hogy Isten velünk van az irracionális helyzetekben is. „Kedves Szilvia! Erősítsen, hogy van megmentőd!” - hangzott az esperesi felszólítás. Fabiny Tamás püspök rövid igei köszöntésében Ézs 66,13-at idézte: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket..!’ Egyházunknak értéke, hogy nőket is felszentel szolgálatra, és ezáltal teret ad az ige női szemmel való tanulmányozásának, amely sok új szemponttal gazdagítja hitételünket. Szilvia fiatal, háromgyermekes édesanyaként, hűséges feleségként és elkötelezett keresztyénként már eddig is tanúbizonyságát adta annak, hogy „nőies” igelátására szükség van. Az ünnepélyes beiktatás, illetőleg a jelen lévő huszonhárom szolgatárs áldása és a Confirma után Keczkó Szilvia parókus lelkészként első ízben állt a számára jól ismert szószékre. Róm 8,28 alapján megfogalmazott bizonyságtételében Keczkó Szilvia iktatása a lelkésznő felidézte azt a napot, amikor - éppen nyolc éve - elsőszülött gyermeküket háromnaposán hazavitték a kórházból. Ahogyan akkor is, a mai ünneppel is új életszakasz veszi kezdetét, és újabb nagy felelősséggel bízza meg Isten - mondta. Saját bevallása szerint Isten éppen azt a területet erősítette meg benne, amelytől egykoron idegenkedett: a gyermekek közötti szolgálatot... A kicsinyek között ülve, őket Isten igéjére tanítva az lehet a reménységünk, hogy nuló későbbi férjével. Egyetemi tanulmányaiknak egyszerre értek a végére, és ettől kezdve - házaspárként - lelkészi pályájuk fej fej mellett haladt. Hatodévüket egy időben, bár más-más budai gyülekezetben (Budavárban, illetve Budahegyvidéken) töltötték, s 2004 júliusában együtt állhatták meg Vácon az oltár előtt ordinációjuk alkalmával. Közösen kezdték meg beosztott lelkészi szolgálatukat Pilisen, ahonnan két év múltán kerültek jelenlegi szolgálati helyükre, Budahegyvidékre. az elvetett mag a maga elrendelt idejében kihajt, és beérik a gyümölcs. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlést dr. Vidovszky István felügyelő vezette. A köszöntések között több ízben is megszólalt a gyülekezet énekkara, amelynek kíséretéből az egyházközség vezető lelkésze, Keczkó Pál ezúttal egy cajon dobbal vállalt részt. Keczkó Szilvia evangélikus ősök több generációjával a háta mögött ment a teológiára. Itt találkozott az ugyancsak teológus-lelkész szakon ta-A következő - egy evangélikus lelkész életében fontosnak számító - mérföldkőnél azonban Szilvia nem tarthatta a lépést férjével: a parókusi alkalmassági vizsgálat az ő esetében hat esztendőt váratott magára, hiszen egy másik, nemes feladatot kapott, az anyai hivatást. Végül 2012-ben „eljött az ő ideje is”. Ezután már egy évet sem kellett várnia, hogy férje mellett az egyre erősödő és számos szolgálati területen aktív gyülekezet lelkészi vezetőjének tudhassa magát. ■ HHÁ Konzultáció cigánymisszióról - kormányzati tisztségviselők részvételével Az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalában egyházunk cigánymissziós stratégiájának megvitatására gyűltek össze lelkészek és nem lelkészek. A főleg Borsodra koncentráló, február 15-i megbeszélésen Birkás Antal, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának főtanácsosa és Sztojka Attila, a minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese is részt vett. Egyre inkább érzékeli a kormány is, hogy a romastratégiában döntő szerepet kaphatnak az egyházak. A kormányzati tisztségviselők hangsúlyozták, szükség van a munkájukra e területen is, és arra biztatták az egyházi vezetőket: ne tántorítsa el őket, ha támadásokat kapnak. Mi lehet az egyház által adott többlet - a szociális segítségnyújtáson túl - ebben a szolgálatban? Elsősorban a tanítványságra való elhívás, másrészt pedig a meglévő keresztyén közösségekbe való integrálás, ahol nemcsak résztvevőként, hanem aktív szolgálóként is jelen vannak cigány testvéreink. Gyötfi Mihály nyírtelki evangélikus lelkész szavaival élve a misszió alapjai: megismerni, Krisztushoz szeretni, szolgatárssá fogadni. ■ HHA „Kaj si tyiro phral?” Ezeken a hasábokon néhány hónappal ezelőtt (EvÉlet, 2012. október 28.) Borsod-hevesi mentőcsomag? címmel beszámoltunk arról a kezdeményezésről, amely a nehéz helyzetben lévő egyházmegye megsegítését célozza. Most örömmel adhatom hírül, hogy számos ponton már működik ez a rendszer. Mindenekelőtt törvényes választás nyomán beiktattuk az új esperest, Buday Barnabást és a régi-új felügyelőt, Gyuris Miklóst. Reménység szerint hamarosan feláll és felelősségteljesen működni kezd az egyházmegyei presbitérium is, továbbá végre zsinati küldöttek is lesznek a megyéből. Az egyházkerületi közgyűlés döntése alapján hárommillió forintot borsod-hevesi programok támogatására különítettünk el. Ehhez szükség volt a többi öt egyházmegye önzetlenségére is, hiszen az idén amúgy is szűkülő projektfinanszírozási keret mintegy felét egyetlen egyházmegyének szánjuk. A belső pályázat első körében már gazdára talált közel kétmillió forint, és a még meglévő összeget is el kívánjuk juttatni azoknak a gyülekezeteknek, amelyek missziói és gyülekezetépítési célú programokat állítanak össze. (És nem utolsósorban van érdemi éves munkatervük, elfogadott zárszámadásuk, valamint rendben nyilvántartják a népmozgalmi adatokat.) A tízpontos csomagterv többi eleme is megvalósulóban van, például több jelét látjuk országon belüli testvérgyülekezeti szerveződésnek, és örülünk annak, hogy a kormányzat által kiírt pályázatra az egyházmegye szinte minden gyülekezete adott be anyagot. Szprefnénk más módon is támo-. gatni a borsod-hevesieket. Ahogy a munkaév elején a Miskolc melletti Mályiban tartottunk lelkészértekezletet, úgy május 11-én tudatosan Kazincbarcikán rendezzük meg az egyházkerületi missziói napot, azt megelőzően pedig Eger ad majd otthont a közgyűlésünknek. Elődöm, D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, aki évek óta nagy sikerrel szervez gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamokat, vállalta, hogy a közeljövőben Miskolcon indít el egy kihelyezett tagozatot. Őszintén reméljük, hogy bőségesen lesznek olyan jelentkezők, akik tenni akarnak gyülekezetükért, egyházmegyéjükért. Tudtuk, hogy az egyik legnehezebb feladat a kibontakozási programnak az a pontja, amely azt kéri az egyházmegyétől, hogy „tematizálja a roma lakosság körében végzendő missziói munka lehetőségeit, konkretizálva azt az egyes gyülekezetek helyzetére” Itt sem szeretnénk magukra hagyni a gyülekezeteket. Egyrészt Szabó Lajos rektorral arról egyeztettünk, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem vállalja, hogy a teológiai képzésben tudatosan és feladatorientáltan foglalkozik ezzel a kérdéssel, másrészt az egyházmegye több lelkésze számára február 15-én konzultációt szerveztünk a cigányok közötti munka lehetőségeiről. Tudjuk, hogy nem könnyű ez a szolgálat. Sok előítéletet és valós akadályt kell legyőzni. A beszélgetésben ezekről is őszintén szóltunk. Hiteles volt például annak a fiatal lelkésznek a beszámolója, akit egy cigány falu határában azzal a céllal állítottak meg a helyiek, hogy ötezer forint „útdíjat” szedjenek be tőle. Ám aztán egyikük így kiáltott fel: „Hagyjátok, én ezt a csávót ismerem a börtönből!” Egy másik lelkész arról számolt be, hogy a kórházi lelkigondozást alaposan át kellett szerveznie, mivel a romák - hagyományaik szerint - tömegesen, nagycsaládban látogatják betegeiket... Csak a cigányokat közelről nem ismerők borzadtak el azon, hogy bizonyos családokban a pici babát a kutya csecsére teszik, hogy onnan szopjon. A beszélgetésben egyszerre érintettük a romáknak a mélyszegénységgel és a bűnözéssel kapcsolatos riasztó adatait. A kiút keresésében sokat segített, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának két munkatársa is közöttünk volt: Birkás Antal főtanácsos és Sztojka Attila főosztályvezetőhelyettes. Ők egyrészt annak a rosszul értelmezett szociálpolitikának a hibáira mutattak rá, amely nem veszi figyelembe a fenntarthatóság és az inkulturáció szempontjait. Való igaz, hogy az etnobiznisz, továbbá önjelölt jogvédők ámításai is sokat ártottak a cigányok ügyének. Az ő előterjesztéseikből és a romák közötti munkában járatos lelkészek beszámolóiból viszont megismerhettünk néhány sikeres projektet. Ilyen például a szociális földprogram, amelynek keretében cigány családok földet, vetőmagot vagy kisállatot kapnak, azzal a céllal, hogy idővel - megfelelően irányított és támogatott gazdálkodással - el tudják látni magukat és környezetüket. A Györfi Mihály nyírtelki lelkész által irányított ilyen program a termelőket és a fogyasztókat összekapcsoló Luther market egyik bázisaként szolgál. Megismertük továbbá, a „biztos kezdet” nevű támogatási formát vagy a tanodák működését, amelyekben az a közös, hogy a cigányok életformájához, családi viszonyaihoz igazodva kínálnak segítséget szociális és tanulmányi ügyekben. Egyetértettünk abban, hogy mindennek az alapja valódi közösség megteremtése. Ennek - és a munkának, illetve a tanulásnak - a hiánya ugyanis unalmat eredményez, ami könnyen torkollik bűnözésbe. Nemzetközi kitekintésben felhívhattam a figyelmet arra is, hogy számos testvéregyház és a Lutheránus Világszövetség is mind nagyobb érdeklődést mutat a romák között végzendő, a térségben elengedhetetlen szolgálat iránt. Még az Egyesült Államokból is érkeztek olyan evangélikus fiatalok, akik önkéntesként a magyarországi cigányok között kívánnak egy évet eltölteni. A romák közötti egyházi jelenlétnek is különféle formái vannak. Volt, aki a hangsúlyt a szociális segítésre, más a tanításra, ismét más a hitébresztésre tette. Vallom, hogy ezek a formák jól megférnek egymással. Bakay Péter, egyházunk cigányügyi referense úgy fogalmazott, hogy a hitre jutással a cigányok generációkat tudnak előre lépni. Ennek nem ellentmondva az egyik borsodi lelkész azt mondta, hogy szerinte a helyi közösségek nehezen fogadnák el cigányok csatlakozását hozzájuk. Ennek kapcsán azt hangsúlyoztam, hogy az Apostolok cselekedeteiben nemcsak Saul-Pál, hanem a damaszkuszi gyülekezet megéréséről is olvasunk. A gyülekezet tagjainak ugyanis azt kellett átélniük, hogy korábbi ellenségük lett a közösség tagja. Nekik is le kellett gypznjük ellenérzésüket. Ahogyan ők ÉGTÁJOLÓ Isten Szentlelke segítségével ellenségből testvérré lettek, úgy találhatunk mi is egymásra azokkal, akiktől korábban, nem ok nélkül, bizony féltünk. Erre a helyzetre tekintve is lehet idézni egy, az eredeti összefüggés szerint a zsidók és a pogányok viszonyára utaló újszövetségi igét. Ezért is prédikáltam a nyíregyházi roma szakkollégium másfél évvel ezelőtti indulásakor Pál apostolnak erről a vallomásáról: „(Krisztus) a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést..!’ (Ef 2,14) írásom végén adós vagyok még a talányos címmel. Nyilván nem meglepő, hogy cigányul van, mégpedig a borsodiak között leginkább elterjedt oláh cigány nyelven. Hogy mit jelent? Nem árulom el. Kérem az olvasót, hogy a megfejtéshez keresse ki a Bibliából íMóz 4,9-et. Vedd és olvasd! Akinek van füle, hallja! Ne csak Borsodban. ■ Fabiny Tamás Fabiny Tamás püspök fiszaki Egyházkerület
