Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-24 / 8. szám
2 -m 2013.'február 24. v. . FORRÁS ' t < Evangélikus Élet BÖJT 2. VASÁRNAPJA (REMINISCERE) - ÉZS 42,1-4 A törvény célja Oratio oecumenica Urunk! Hálát adunk neked azért, hogy hozzád mindig fordulhatunk imádságunkban. Jó tudnunk azt, hogy te ismered életünket, látod, mennyi szenvedés vesz körül bennünket. Magunk is a bajok tengerén hánykódunk. Tele van életünk testilelki gondokkal, törésekkel és csalódásokkal. Törékeny életünket most letesszük eléd. Nem hozhatunk mást, csak azt, ami a miénk: vétkeinket, félelmeinket, ürességünket. És kérünk: te töltsd fel üres szívünket, és szabadíts meg mindattól, ami tőled elválaszt bennünket. Együtt kérünk most: „Emlékezzél meg, Urunk, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.” Urunk! Áldott légy kegyelmed sok-sok jeléért, amelyekkel kíséred életünket, hogy ne csak nyomorúságunkra és bajainkra nézzünk. Hálát adunk azért, hogy van mire visszatekintenünk, hogy kegyelmed gazdagságát és irgalmadat eddig is megtapasztalhattuk életünkben. Kérünk, segíts, hogy bizalommal tudjunk előre is tekinteni, hogy erőt tudjunk meríteni megváltó szenvedésedből, és így tudjuk szolgálni neved dicsőségét mindannyian ott, ahová állítottál minket. Együtt kérünk most: „Emlékezzél meg, Urunk, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.” Istenünk! Köszönjük, hogy javunkat akarod, és mindent megtettél üdvösségünkre. Kérünk, adj több kitartást és erőt, hogy benned bízva, csendben viseljük a nehézségeket, és felelősen éljünk a nekünk adatott lehetőségekkel. Add, hogy Jézus Krisztus Urunkban meglássuk üdvösségedet és a te örök akaratodat, mellyel üdvösségre hívsz, és azt szeretnéd, hogy mindannyian áldjunk és dicsérjünk téged már itt, földi életünkben. Kérünk, terjeszd ránk áldásodat, hogy az az áldás, melyet egykor a hívők atyjának, Ábrahámnak adtál, és amely Jézus Krisztusban teljesedett ki immár mindenkire ezen a világon, rajtunk keresztül is terjedjen tovább a földön. Együtt kérünk most: „Emlékezzél meg, Urunk, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.” Ámen. SEMPER REFORMANDA „Alig van nehezebb, mint saját akaratunkról letéve mindent Istenre hagyni. Ez mutatja, hogy milyen felséges és szükséges imádság a Miatyánk harmadik kérése, s mennyire teljes komolysággal és teljes szívvel kell azt imádkoznunk. Mert bizony igen nagy dolog megöldökölni a mi akaratunkat, hogy egyedül Isten akarata legyen. Bűnvallomás ez arról, hogy te nem tudod véghezvinni Isten akaratát, és könyörgés azért, hogy Isten kegyelme bocsássa meg tehetetlenségedet, s adjon erőt megcselekvésére. Hogy Isten akarata megtörténjék, a mi akaratunknak meg kell törnie. Mert e kettő egymás ellen van.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) A Második (Deutero-) Ézsaiásként számon tartott próféta az Úr Szolgájának küldetését mindenekelőtt a törvény hirdetésében látja. De ezzel nem éri be, és hozzáteszi: az Úr Szolgája érvényt is fog szerezni a törvénynek, és nemcsak a választott nép között, hanem az egész földön. De ki is ez az Úr Szolgája? Prófétánál többnek kell lennie, hiszen a prófétáknak nem tisztük, hogy Isten törvényének és általában Isten igéjének érvényt szerezzenek. A próféta feladata, hogy Isten rábízott igéjét hirdesse és továbbadja azoknak, akiket Isten meg akar szólítani. Akár hallgatnak rá, akár nem, a próféta ezzel betöltötte feladatát. Második Ézsaiás azonban olyan Szolgáról jövendöl, aki nemcsak prédikál, hanem Isten törvényének az egész földön érvényt szerez. Már az ószövetségi nép is érezte, hogy ez a Szolga titokzatos és egészen különleges személy, mert a törvénynek nem a minden időben elvárt módon, nem ítélettel fog érvényt szerezni. Hiszen azt mondja róla a próféta, hogy „a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el”. Aki ítélettel akar a törvénynek érvényt szerezni, az nem így viselkedik. Mert ahogy a későbbi fejezetekben (lásd Ézs 50. és 53. rész) kiderül, ez a Szolga inkább ártatlanul magára veszi a törvényszegők ítéletét, mint hogy őket sújtaná a ítélettel. A próféta kimondatlanul is ráérez arra, hogy a törvény nem akkor érvényesül, ha a törvényszegők megbűnhődnek, hanem ha Istenhez térnek, és Isten akaratának betöltői lesznek. Mert ez a törvény igazi célja, és a megígért Szolga ezért a célért Hetilapunk Liturgikus sarok rovatában már többször hírt adtunk a szombathelyi istentiszteleti élet fejlődéséről és gazdagodásáról. A Cantate rovat alábbi írása az egyházzene felől közelíti meg ugyanazt a témát. A Liturgikus könyv (LK) bevezetését megelőzően tudatosan vállaltuk a próbagyülekezeti státust. Kezdettől fogva törekedtünk arra, hogy az új istentiszteleti formák mindegyikét kipróbáljuk, és istentiszteleti életünkbe fokozatosan beépítsük. Ma elmondhatjuk, hogy mindegyik istentiszteleti formát használjuk, sőt az LK második kötetében megjelenő kazuális istentiszteleti rendeket is átvettük. Vasárnap reggel mindig úrvacsorás istentiszteletet tartunk, amelyen az LK énekverses rendjét gyakoroljuk, de a Kyrie bővített formáját énekeljük a lelkészek vezetésével. A liturgikus kórus havonta egyszer és ünnepeinken szolgál zsoltárok és más liturgikus tételek éneklésével. Az énekválasztások során törekszünk arra, hogy megteremtsük az összhangot az ajánlott énekek, illetve a kántorok - Lakner-Bognár Nóra és Laborczi Erzsébet - által kiválasztott darabok között. A vasárnapi istentiszteleteken előre beosztott lektorok szolgálnak, és az úrvacsora előkészítésében is részt vesznek. A reggeli istentiszteletet követi a családi istentisztelet, amelyen egyre áldozza majd fel az életét, és így hirdeti igazán a törvényt. Nem tévedett tehát Fülöp apostol, amikor az úton hazafelé hintóján az Ézsaiás könyvét és abban is az Úr szenvedő Szolgájáról szóló részt olvasó etióp kincstárnok kérdésére - „Kiről mondja ezt a próféta?” (ApCsel 8,34) - Jézust kezdte hirdetni az íráshely alapján. És nem tévedett a korai keresztény teológia sem, amikor Ézsaiás könyvének az Úr Szolgájáról szóló jövendöléseit messiási próféciaként értelmezte. Hogy mindig minden részletében helyesen-e, az más kérdés. De mi is a törvény valódi célja, és a Jézus személyében eljött Messiás hogyan szerez neki érvényt? Luther a Házi postillákban olvasható, egyik mennybemenetel ünnepi prédikációjában ezt mondja: „A törvény nemcsak azt kívánja tőlünk, hogy külsőleg tisztességes és erkölcsös életet éljünk, és az általa előírt cselekedeteket véghezvigyük, hanem valódi, készséges és tökéletes külső és belső engedelmességet is követel, amely szerint Istent teljes szívünkből kell szeretnünk, felebarátainkat pedig mint önmagunkat. Ennek alapján az emberek nagy többségének, ha ésszerűen gondolkodik, be kell ismernie, hogy erre bizony sosem törekedett teljes komolysággal, és még kevésbé cselekedte, sőt - miként a tapasztalat mutatja - igen gyakran ennek az ellenkezőjét művelte. Azok fölött, akik ezt belátják, a törvény rögtön kimondja az ítéletet: »Átkozott, aki cselekedeteivel a törvény minden igéjét be nem teljesíti!« A törvény betű szerinti külső érnagyobb számban jelennek meg a családok. Itt az LK családi istentiszteleti rendjét követjük, a zenei anyag azonban jórészt ifjúsági énekekből áll, amelyeket zenekar kísér zongorával, gitárral, fuvolával és basszusgitárral. Ez a gyakorlat is eloszlatja azt a némelyek által terjesztett tévhitet, hogy a gazdagodó liturgia ellentétben áll a kortárs, fiatalos vagy alternatív istentiszteleti formákkal. Ezt támasztja alá az utóbbi években Szombathelyen és Vas megye más gyülekezeteiben egyházmegyei szinten szervezett Tamás-misék sorozata is. Gyülekezetünkben a hét derekán, rendszerint szerdán, hétközi istentiszteletet tartunk. Ennek a rendje változatos. Rendszeresen használjuk az énekeskönyv 17-es rendjét és a Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) áhítat- és istentiszteleti formáit. A GyLK szép rendjeit (Krisztus-dicséret, Luther-litánia) gyakoroljuk intézményeink áhítatain és testületi gyűlések elején. Az egyházi esztendő nagy ünnepei előtt a hétközi istentisztelet keretén belül adventi és böjti vesperást tartunk kórusunk szolgálatával. Húsvét ünnepe hajnali istentisztelettel kezdődik: felnőttek keresztelésével vagy keresztelésre való emlékezéssel. Karácsony nyitánya az éjféli istentisztelet, amelynek keretében a liturgikus rendet használjuk orgonakíséret nélkül. Ilyenkor az ősi gregorián dallamok segítenek minket abban, hogy elmerüljünk az inkarnáció titkában. A liturgikus rendet énekeljük Cantate vasárnapján is. telmezése persze képmutató, elbizakodott, kevély »szenteket« nemz, akik számos nagy bűnüket nem érzik bűnnek, és nem is vesznek róluk tudomást. De én most nem róluk szólok, hanem azokról, akik a törvénynek nem a betűjét, hanem a szellemét nézik. Nekik ilyen következtetésre kell jutniuk: »Jaj neked! Te nem a császár ellen vagy valamelyik király ellen vétkeztél, nem is az ország kormányzója ellen, hanem a felséges örökkévaló Isten ellen! Az ő igéjét és parancsát nemcsak megvetetted, hanem egész életedben gonoszul és szántszándékkal ellene cselekedtél. Ezért ő nemcsak ideiglenes büntetést ró ki rád, hanem a pokol fenekén örökkön-örökké fog büntetni.« Ily módon a törvény minden embert foglyul ejt, azaz megijeszt, megátkoz és elkárhoztat. Rettenetes és elviselhetetlen fogság ez, amelyből senki ki nem szabadulhat. A kegyes és istenfélő szív mélyen átérzi ezt, miként több zsoltár is erről kesereg. A képmutató és durva, gonosz emberek tömegei is érezni fogják ezt egykor: ha nem ebben az életben, hogy kegyelmet nyerjenek és üdvösségre jussanak, akkor végórájukon, amikor örök gyalázat és kárhozat vár rájuk.” Akiket a Szentlélek elhagy, azok válnak olyan képmutató, durva, gonosz emberré, akikről Luther beszél, akik csak haláluk óráján fogják tapasztalni, hogy a törvény nem őket igazolja másokkal szemben, hanem őket ítéli el és kárhoztatja. Ezért jaj nekünk is, ha a törvény kőtábláival mások kárhoztatásának eszközeként hadonászunk. Akkor a kőtáblák végül ránk fognak lesújta-A gyülekezet nem feledkezik meg az apostolok és evangélisták neves napjairól sem, amint Keresztelő János születéséről (június 24.) és Mihály arkangyal ünnepéről is megemlékezünk. Mintegy szombathelyi specialitásként november 11-én a Mártonok ünnepét is megtartjuk, amikor Szent Mártonra - Savaria szülöttére, a diakónia ikonjára - és a reformátor Luther Mártonra mint Krisztus tanítványaira együtt emlékezünk. A konfirmációt ősszel tartjuk, Mihály főangyal és a Reformáció ünnepe közé eső időszakban. Természetesen az iskolánk és gyülekezetünk tanévnyitó (Veni Sancte) és tanévzáró (Te Deum) istentiszteletét is alaposan előkészítjük, amint az néhány éve a Magyar Televízió közvetítésében is látható volt. Az istentiszteleten a lelkészek szerepe is jelentős, az adott alkalom felelőse általában az igehirdető, aki egyeztet a kántorokkal, az egyházfival és a lektorokkal. Az igehirdető - kevés kivétellel - a perikóparend alapján készül; a prédikáció hanganyaga felkerül a honlapunkra. Ha mindhárom lelkész jelen van az adott istentiszteleten, akkor mindannyian szolgálnak is. Egyikük végzi a gyónást és a bevezető részt, hozzá csatlakozik a Kyrie éneklésekor az igehirdető, és felváltva éneklik a bővített Kyriét. Az igehirdető az igei liturgia kezdetétől vezeti a liturgiát az igehirdetés végéig, tehát a lelkészek váltják egymást az oltári és az ambótól végzett szolgálatban. A VASÁRNAP IGÉJE ni átkukkal, és bennünket fognak kárhozatba taszítani. Akik viszont Isten Lelkének segítségével, lelki módon értik a törvényt, azok lélekben nap mint nap tapasztalják, hogy a törvény őket ítéli el. De nem azért, hogy kétségbeessenek, hanem miután rádöbbentek, hogy megváltásra szoruló, kárhozatot érdemlő bűnösök, a törvény ezzel a felismeréssel egyenesen Krisztushoz hajtja őket. Mert ez a törvény igazi rendeltetése! Pál jól érti ezt, amikor a Római levélben (Róm 3,20) azt mondja, hogy a törvény a bűneink felismerését szolgálja, úgy, hogy valóban bűnné teszi a bűnt az életünkben. Olyanná, ami éget, mint a parázs! Amivel többé nem lehet együtt élni! Amitől sürgősen szabadulni kell! Amivel Krisztushoz kell menekülnünk, mert egyedül nála van a szabadulás. A próféta által az Úr Szolgájának nevezett Messiás, Jézus, az Isten Fia - aki „nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” - nem kívül, az utca zajában, hanem a szív belső csendjében szerez érvényt a törvénynek: a törvény által életre kelti és égető parázzsá teszi szívünkben a bűnt, hogy miután a bűneink okozta gyötrelmünkkel hozzá menekülünk, a vele való közösségben megszabadítson bűneinktől, és Isten gyermekeivé teremtsen újjá, akik ellen már nincs törvény, mert abban lelik örömüket, hogy engedelmesen cselekszik Isten akaratát. ■ Véghelyi Antal A két lekciót lektorok olvassák, egyikük vezeti a hitvallást (Apostoli vagyNiceai hitvallás), és mindketten mondják a könyörgéseket. Három lelkész szolgálata esetén a harmadik lelkész az úrvacsorái liturgiát vezeti albában stólával. A másik két lelkész talárban stólával szolgál. Az úrvacsorái liturgia idején minden lelkész az oltártérben van, és együtt mondják a szereztetési igéket, majd a Pax tételnél kilépnek az oltártérből, és a gyülekezet tagjaihoz fordulnak a békesség jelével. Az úrvacsorát kétféleképpen osztjuk: az ostya merítésével és hagyományos módon. Nagy tömeg esetén az egyik lelkész kilép az oltártérből, és ott osztja az úrvacsorát. A lelkészek - e sorok íróján kívül Torma-Hasza Mónika másodlelkész, Papp Judit beosztott lelkész - összehangolt munkája és feladatmegosztása szimbolikus tartalommal bír a gyülekezeti és istentiszteleti életben. Említésre méltó még az egyházzenei és jótékonysági koncertek sorozata. Célunk, hogy egyházunk liturgikus megújulásának műhelyeként végezzük szolgálatunkat; ez reményeink szerint kihat más gyülekezetek életére is. Az istentisztelet a Krisztussal való találkozás legvalószínűbb alkalma, nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy gazdag liturgikus örökségünket hétről hétre felragyogtassuk, és a Szentlélek magával ragadó jelenléte hitükben erősítse gyülekezetünk tagjait. ■ Gregersen-Labossa György Istentisztelet-előkészítés és énekválasztás Szombathelyen CANTATE
