Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-17 / 7. szám
8 4i 2013. február 17. PANORÁMA Evangélikus Élet Rojtosra táncolt cipellők a Fasorban A magyarországi evangélikus gimnáziumok népművészeti találkozója negyedszer ► Dagadó pruszlikok, pergő bokorugrós szoknyák, lengő hajfonatok. Újra népies virtussal telt meg a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium díszterme. A vigalom hatására valamiképp megenyhültek még a szigorú ábrázatú igazgatóportrék is, ez már csak a népzene sajátja, mely szájról szájra, lélektől lélekig árad. Az iskola negyedik alkalommal adott otthont február 8-9-én a magyarországi evangélikus gimnáziumok népművészeti találkozójának, vagyis a MEGiNT-nek. A kétnapos rendezvény első napja a hangolás-hangolódás jegyében telt. Hámor Endrének, a gimnázium igazgatóhelyettesének köszöntése után Navratil Andrea népdalénekes vezényletével és a Rojtos zenekar közreműködésével tanulhattak „slágernépdalokat” azaz táncházakban népszerű dallamokat a diákok. A filigrán, ellenben csupa tűz énekesnő dalolt szerelmi búról-bánatról, válaszúti hideg szelekről, de a férfiún tett zöldborsófőző bosszú édes ízéről is. Nemhiába lett a népművészet ifjú mestere, aki ennyiféle érzést képes hangszálaival megeleveníteni. A Fordulj, kedves lovam című népdalt kifejezetten azzal a céllal tanulták, hogy másnap Kallós Zoltán tiszteletére elő is adhassák, ez a válaszúti dallam ugyanis különösen kedves a Kossuth-díjas néprajzkutatónak. Ha a lassan, de ritmusosan hömpölygő dallam nem vésődött is pontosan a gyerekek fejébe, a napszentület szót biztosan megjegyezték, amely a naplemente székely megfelelője. A legbátrabban az A kalapom, a kalapom félig selyem... című nóta „Szerettelek, csak azt bánom” sorát zengte a minden valószínűség szerint sok szerelmes keservet maga mögött tudó ötödikes. A napszentület a szállásfoglalással folytatódott. Az ország különböző pontjairól, tíz iskolából érkezett gyereksereg megrohamozta a kollégiumot, majd a táncparkettet. A villanyoltást viszont bajosan tolhatták, hisz tudták, másnap képviselniük kell „a hazát”, ki dalban, ki táncban mutathatja meg, ki a legény, a leány a vidéken... # # Szombaton délelőtt tíz órakor izgatott gyerekzsivaj töltötte meg a dísztermet. Már huncutabban csillogtak a szemek, alighanem a kollégiumi akolmeleg hozta meg a közösségi érzületet. Sivák Veronika műsorvezető (a Fasor 8. osztályos tanulója) köszöntötte az érezhetően „várakozóülésbe” helyezkedő közönséget, majd az iskola nevében köszönetét mondott a rendezvényt támogatóknak: Gáncs Péternek, a Déli, Fabiny Tamásnak, az Északi Egyházkerület püspökének, Prőhle Gergely országos felügyelőnek, valamint Kákay István országos irodaigazgatónak. Aztán a díszvendégekhez fordult: ünnepélyes köszöntésben részesült Radosné Lengyel Anna, a Déli Egyházkerület felügyelője, Kákay István országos irodaigazgató, dr. Latorcai Csaba nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár és Hajdó Ákos, az iskola igazgatója, egyben a rendezvény fővédnöke, aki rögvest szólásra is emelkedett. Az igazgató Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László népi kincseket kutató, rögzítő és továbbadó munkásságát méltatta. Biztató jelnek tekintette a Fölszállott a páva című népzenei vetélkedő sikerét, mert szerinte ez igazolja, hogy a népzene 2013-ban is vonzza az ifjúságot. Személyes élményt is megosztott a hallgatósággal: családjával egy széki faluban vakációztak, és egyik éjjel nem tudtak elaludni az ifjúsági házból dübörgő diszkózenétől. Persze ez csak kirívó példa, és az éles kontraszt miatt lehet humoros. A diszkótematikát továbbfűzve Hajdó Ákos a gyakori diszkóbalesetekre tért ki. Táncházbalesetekről ellenben keveset lehet hallani - állapította meg. Aztán ünnepélyesen megnyitotta a MEGiNT-et. Az idei találkozó jelmondata, egy Kallós Zoltántól való idézet az erdélyi magyar népraj zkutatót-népzenegyűjtőt felvezető szövegben is elhangzott: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ha ilyen szellemi javakkal táplálkozunk, még biztosan kibírjuk ezer évig Európában.” A műsorvezető „élő legendának” nevezte Kallós Zoltánt, majd rövid összefoglalót adott életútjáról, munkásságáról. A válaszúti születésű zeneértő és -érző sokszor volt válaszúton életében. Például a magyar nyelvű oktatást betiltó 1957-es rendelet után. A moldvai csángó falvakat sújtó kegyetlen intézkedés se űzte el hazulról, nem tudott ugyanis elszakadni a vidéktől, ezért nyolc éven keresztül a Gyimes völgyében fakitermeléseknél vállalt munkát. Kallós Zoltán nem a szavak embere. Látszik, hogy a színpad sem az ő közege. Az anekdoták megidézésével azonban újra látja maga előtt az otthoni hegyeket, és egyre inkább magával ragadja a közönséget. Martin Györgyöt, a szintén legendás néptáncost és néptánckutatót „Gyurkaként” emlegeti, közös mezőségi csavargásaikat sorolja. Martin minden pénzét filmre költötte. Ahol tudtak, filmeztek. 1936- ban kezdték a közös munkát. Elsősorban Szék környékén forgattak, mert ez volt akkoriban a legkevésbé ismert vidék. Madéfalván például egy féllábú embert is megtáncoltattak, aki a háború előtt még ép fizikummal járhatta a legényest. (A lelkűiét, úgy látszik, nem változott.) Füzesen meg egyszer az egyik buszsofőrt annyira elkapta a nosztalgia, hogy csapot-papot hagyva „kiszállott” pár csizmacsapkodásra. „Gyurkának” az élete volt mindez, Kallós Zoltán elmondása szerint menciája és kedélyének felhőtlen játékossága. A tulipános ládikás szobákból sajnos aztán hamar ocsúdnia kellett a közönségnek, a szoboravató előtt a csoportok ebédelni vagy előadásukat gyakorolni indultak. A díszterem az elkövetkező órákra percre pontosan be volt osztva a próbákra. Kallós Zoltán „majdhogy ölbe nem vette az adatközlőket”. Mindezt legjobban a tarsolyban hozott kisfilmek igazolják. A * * * Két óra előtt már ugrásra készen állták körül a tévések, fotósok és civil leselkedők a még fátyol takarta Martin György-szobrot. Az Erkel-díjas egykori fasori diákról megemlékeztek dalban és szóban egyaránt. A Rojtos zenekar és Navratil Andrea előadásában magyarlapádi összeállítást hallhatott a közönség, aztán első kézből idézték meg Tinka - ez volt Martin György fasori beceneve - emlékét a meghívott vendégek: Borbély Jolán, Martin György özvegye, dr. Felföldi László néprajzkutató, Martin munkatársa, dr. Liptay György professzor, Martin egykori osztály- és padtársa, valamint Éri Péter, a Sebő együttes egykori és a Muzsikás mostani tagja (kontrása), a Lehull a lepel Martin György szobráról filmkockákon végtelenül szeretetteljes dialógusokat láthatunk, és szeretni való, hol gyönyörködtető, hol megnevettető dialektusokat hallhatunk - kiváltképp a csángó nyelvjárás keltett nagy derültséget néhol selypének, néhol pöszének tetsző hangformálásával, ezt tetézte a magashegyi tisztes korú asszonyság hangfekvésének valószínűtlen magassága, beszédének elképesztő veheKossuth rádió Népzene határok nélkül című műsorának szerkesztője. A szobrot - melyről leleplezése után az előzetes híresztelésekkel ellentétben kiderült, hogy dombormű - Erdélyi Tibor Erkel-díjas fafaragó, a népművészet mestere, a Magyar Állami Népi Együttes egykori szólótáncosa készítette. Az alkotást Szirmai Zoltán, a Fasori Evangélikus Egyházközség és a gimnázium nyugalmazott Biharis lányok keszkenője lelkésze szentelte fel a megemlékezés fontossága köré építve mondandóját. A műsorvezető köszönetét mondott az iskola nevében a Budapesti Evangélikus Gimnázium Volt Növendékei Egyesülete tagjainak, hiszen nélkülük nem készülhetett volna el az emléktábla Martin György domborműve mellé. A szobrot leleplező volt növendék, Liptay professzor - aki padtársával a kémiát nemigen tudta megkedvelteim, de maga sem igen csujogatott - Martin György nemzetközi elismertségére, például az etiópiai császártól kapott érdemrendre hívta fel a hallgatóság figyelmét. A szoboravatás Martin György egyik legkedveltebb, „fellegajtó-nyitogató" nótájával zárult. # £ # Közben föntebb dübörgött a padló a táncos lábaktól, melyek lassan remegésbe is kezdhettek, hisz elérkezett a fellépés ideje. Nyitányként a Kalotaszegi táncokat a Prima Primissima díjas Bihari János táncegyüttes utánpótláscsoportja járta el - ebben a MEGiNT lelke, Barcsay Zsombor is bokázott egy sort. Az orosházi Székács József Evangélikus Gimnázium fiai botokkal legénykedtek, leányai „Bújj-bújj, zöld ág”-at és körtáncot jártak. Egész sereg fasori leány fakadt dalra a délután folyamán, mindannyian Martin György és Kallós Zoltán közös gyűjtéséből hoztak dalokat. Velük vette fel a versenyt a szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium egy szem (egy száj) diákja. A fasoriak persze mint házigazdák később még tánccal is rálicitáltak a vendégekre. A nyíregyházi Luther Márton Kollégium diákjai szatmári népi táncokkal érkeztek. Az orosházi Székács József Evangélikus Gimnázium énekesei békési Bartók-népdalcsokorral kedveskedtek. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Zelke néptáncegyüttese zene- és tánckarral is fellépett, bukovinai székely módra pengettek, majd magyarbődi táncokat jártak. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium diákjai népdalokat, legényest és dunántúli ugróst is hoztak egy szuszékkal. A tarka népi kavalkád második felvonását a Bihari gyermekcsapata nyitotta ugrós táncokkal. A győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ önképző népdalénekes közössége katonadalokat, párválasztó énekeket és táncokat, valamint citerazenét hozott. A soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola és a Nyugat-magyarországi Egyetem Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskolájának közös néptáncszakköre somogyi táncokat járt. Mindezek után Hámori András és Viszló Manka táncművészek előadásában nyárádselyei táncban gyönyörködhettek az egybegyűltek, majd az örömtánc vette kezdetét a színpadon. A Rojtos zenekar idén is kitett magáért. A muzsika éltető erejéről tanúskodik, hogy ennyi órán át, reggeltől estig képesek voltak mosolyogva húzni a nótákat. A zenekar tagjai: Nyitrai Tamás vezető prímás, Bednárik János másodprímás, Danhauser Lilla kontrás, illetve Danhauser Máté bőgős. Reméljük, húzzák majd jövőre is! ■ Kinyik Anita
