Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-17 / 7. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. február 17. » 7 „Az Keresztyén atyafiac kezébe...” Szenei Molnár Albert Imádságos könyvecskéje Vannak könyvek, melyek örök érvényű tartalmat hordoznak, így az olvasók érdeklődésére tarthatnak számot napjainkban is. Szenei Molnár Albert Imádságos könyvecske című műve 1621-ben Heidelbergben jelent meg először (eredeti címe Imádságos könyveczke, mellyben szép hálá adásoc és áhitatos könyörgéséé vadnac mellyet magyar nyelven uyonnan boczátott ki Szenei Molnár Albert). Fakszimile kiadását a Balassi Kiadó és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete jegyzi, a Bibliotheca Hungarica antiqua sorozat 35. köteteként jelent meg 2002-ben. Az impozáns, kisméretű könyv kultúr- és vallástörténeti szempontból is különleges. Szenei Molnár Albert (1574-1634) nyelvtudós, költő, kálvinista zsoltárfordító volt. Annak ellenére, hogy több évtizedet élt távol az országtól, magyar nyelvű biblia- és zsoltárfordításaival a 17. századi tudós magyar gondolkodók és a reformáció elkötelezett hívei között kell számon tartanunk. A református istentiszteleteken máig használatos, énekelhető zsoltárszövegeket ő ültette át magyar nyelvre, melyek Psalterium Ungaricum címmel jelentek meg (1607). Latinmagyar, magyar-latin szótárat készített (1604), teológiai értekezéseket fordított, többször megjelentette a vizsolyi Bibliát javított kiadásban, mindezt patrónusai segítségével. Az Imádságos könyvecske fordításának alapjául Joannes Frisius Christliches Betbüchlein című műve szolgált. Szenei Molnár céljai szerint a kötet gazdagon összeállított könyörgésgyűjtemény, mely elsősorban a hívők otthoni hitéletét hivatott elősegíteni, erősíteni. A fejezetekre tagolt műben szerepelnek napi használatú szövegek is - Hiszekegy, Tízparancsolat, Miatyánk melyeket a fordító magyarázatokkal is ellátott. (Az imádságok szerzőit több helyen csak nevük kezdőbetűi jelzik.) Gyönyörű magyar nyelvű énekszövegeket olvashatunk a kötetben (Magyar országnac panasza, Oh én Uram és en Istenem...) a gondos fordítói munkának köszönhetően. A fakszimile kiadványok előnye, hogy a mai olvasó szinte „megfogható közelségbe” kerül a szerzővel és korával. Ha pedig az ember hozzászokott a korabeli betűkhöz, már folyékonyan megy az olvasás. Szenei Molnár fohászkodásai, áldáskívánságai napjainkban is érvényesek, átélhetők, fontosak számunkra. Luthert és Kálvint követve ő is vallotta, hogy mindenkinek a saját nyelvén kell hitéletét gyakorolni, fohászkodni, zsoltárokat énekelni; erre példa a Zsoltárok könyvéből merítő gyűjteménye. Könyve a különböző társadalmi rétegekhez egyaránt szól, sorai között a hívők minden élethelyzetben segítséget találhatnak, legyen az olvasó akár a hitéért üldözött, akár a török elől menekülő ember, és imádkozzon a természeti csapások ellen, avagy az országért, a népért. Szenei Molnár Albert, aki a 17. századi Hessen és Pfalz kálvinista fejedelemségeiben fejtette ki bibliakiadói és fordítói tevékenységét, s ápolt rendszeres kapcsolatokat például Kempelen Farkas csillagásszal - és sok neves heidelbergi és wittenbergi teológiai professzorral is -, az Imádságos könyvecskével tartalmas olvasnivalót adott, ahogy ő írta: „az Keresztyén atyafiac kezébe...” Tette ezt 1621-ben, s ennek ma is örülhet az erre fogékony olvasó. ■ Hetessy Csaba SZEXCI MOtNAR ALSEIT IMÁDSÁGOS KÖNYVECZKE, Mellyben fztp Hálá adáfoc es án.'mn Könyörülte vadnae, Kwce 5 r'Cí akaimeíjv icudt, minden ftettyu aiiipaffysbm h íiuk%«l}cn, r.jpoafcnteimondiűalijéfcíioíú); ésaSKoimatafoe. a ve xx! Nyomdászként is az „új hit” hirdetője volt Monográfia Abádi Benedekről ^ „Abádi Benedek jeles protestáns prédikátor élete és műve minden bizonnyal elsősorban a reformáció egyházainak történetírása részéről számíthat megkülönböztetett figyelemre, de nem lehet kétséges, hogy kulturális jelentősége és hatása messze túlnyúlik a protestáns közösségek határain” - írja Ittzés János nyugalmazott evangélikus püspök annak a kötetnek az ajánlásában, amely a 16. századi nyomdász és lelkész születésének közelgő ötszázadik évfordulója alkalmából jelent meg. A kötet szerzőjét, Kovács Miklós Szegeden élő nyugalmazott főiskolai tanárt, a Tiszatáj című folyóirat volt szerkesztőjét az ösztönözte a mű megírására, hogy Abádihoz hasonlóan maga is Abádszalókon született, jelenleg pedig a csongrádi megyeszékhelyen él, abban a városban, ahol a néhai igehirdető 1545-től 1552-ig működött. (Az egyébként református szerző azt tervezi, hogy szobrot állíttat neves földijének Abádszalókon. A kivitelezéssel Kalmár Márton szobrászművészt bízta meg.) Abádi Benedek (isi4?-i552?) nyomdász és prédikátor neve leginkább az Erdösi Sylvester János által magyarra fordított teljes Újszövetséggel kapcsolatban lehet ismerős olvasóink előtt is. Az 1541-ben Sárvár-Újszigeten napvilágot látott kiadvány az első, olyan teljesen magyar nyelvű nyomtatott könyv, amely Magyarországon jelent meg. Kovács Miklós tudományos szempontból igényes, ugyanakkor a nem szakemberek számára is könnyen olvasható, számos korabeli metszet, illetve könyvoldal reprodukciójával illusztrált munkája révén ki-ki bepillantást nyerhet Abádi korába, megismerheti közelebbről mind szülőhelyét, mind a 16. század első felének Krakkóját, ahol a nyomdászat mesterségének fortélyait elsajátította. A kötet egyik fejezete a sárvári Nádasdy-udvarba visz - Nádasdy Tamás mindenkitől megkövetelte udvarában, hogy megtanuljon magyarul írni-olvasni -, röviden felvázolja a szerző a nagy hatalmú főúr pályáját, és természetesen szó esik a, Sylvester-féle Új Testamentum elkészítésének körülményeiről, nyomdai munkálatairól is. Képzeletben barangolhat az olvasó a Luther és Melanchthon korabeli Wittenberg utcáin is, hiszen Abádi 1543-44-ben ebben a városban folytatta teológiai tanulmányait. Ugyancsak itt avatták lelkésszé, és innen hívták meg Eperjes, majd Szeged városába, ahol másokkal együtt ő is az „új hitnek”, azaz Luther tanainak hirdetője lett. 1552-ben, amikor a török harmadjára dúlta fel a Tiszaparti várost, Abádinak végleg nyoma veszett. Bár egyes történészek úgy vélték, hogy alakja később újra felbukkant. Némelyek úgy gondolták, hogy Abádi azonos azzal a Pap Benedek nevű, tehetős kálvinista kereskedővel, aki Szegedről Debrecenbe költözött, de ezt az elméletet végül többen - köztük maga a könyv szerzője is - megcáfolták. A kötetet függelék zárja, benne az Új Testamentum Abádi által írt végszavával, illetve Nádasdyhoz írott, 1541. május 29-én kelt levelének szövegével. Kovács Miklós munkája a szegedi polgármesteri hivatal, Abádszalók Város Önkormányzata, valamint Ittzés János támogatásával jelent meg. ■ G. Zs. Kovács Miklós: Abádi Benedek. Nyomdász és prédikátor a reformáció hőskorában. ADG Stúdió Kft. Mely, év és, ármegjelölés nélkül. rm r -KOVÁCS MIKLÓS Abádi Benedek Valentin Amerikából tört ránk, no nem a szerelem, hanem a szerelmesek napjának kinevezett Velentin-nap, amelynek nem túl sokan ismerik az eredetét. Nem is csoda, hisz elsőként a kereskedők „cuppantak” rá az ötletre, és borították el a várost giccses piros szíveikkel. Kapható is 540 forintért, 1100-ért, 2400-ért és ki tudja, mennyiért. Előbb csak kevesen, majd az évek múlásával mind többen vásárolták a méregdrága virágokkal együtt, mert hát miért ne épp akkor kelljen kényszeresen kifejezni a párunknak a szeretetünket, amikor - a tél közepén - a legdrágább a virág. Én még sihederkoromban úgy tudtam - és akkor mindenki más is -, hogy május a szerelem hónapja, amikor „virágba borulnak az orgonák”. Amerikából érkezett a „Valentinnapi" szerelem, ahol nyíltan szeretheti egymást fiú és leány, házasember és szingli nő, homo és hetero, és ez a szerelem már a politika régióit is bejárja, és a keresztyén országnak hitt Amerika elnöke is kampányolhat a hatalomért a Biblia tanításával ellentétes szabadossággal. Még jó, hogy elnöki esküjét két Biblia felett tette le. A jóhiszemű szemlélő akár azt is gondolhatja, hogy tudja, mi van a szent könyvekben leírva. Ám lelke rajta, ő tudja, mit csinál. De mi is a magyarázata ennek az első hallásra a gyönyörű érzéseket hangsúlyozni látszó ünneplésnek? A történetet Szent Bálint térni püspök nevéhez kapcsolják, őt tartják a jegyesek védőszentjének. Állítólag II. Claudius császár megtiltotta katonáinak a házasságot, az engedetlen püspök azonban titokban összeeskette a szerelmespárokat. Amikor ez kiderült, börtön várt a „rebellis” püspökre, aki a börtön mélyén még csodát is tett: imái révén visszaadta látását a börtönőr lányának. Mondhatjuk, végül is házasságpárti volt. Mindez azonban az egyre divatosabb „Valentin-napozók” körében nem tudatosul, mert legtöbbjük csak az együttélést, a szabad szerelmet, de nem a házasságot választja. Ezért van szerintem kiemelten is nagy jelentősége annak, hogy az egyházak éppen ilyenkor tartják a házasság hetét, hangsúlyozva a házasságkötés pozitívumát, egyedüli, Isten szerinti biblikus voltát - szemben a mindenféle szerelmet ünneplők giccses piros szíveivel. ■ Marosi Nagy Lajos Amit még mindig tudni akarsz a szexről Filmterápia a házasság hetében Hogy a keresztények prűdek lennének? Legalábbis vitatható ez a vélekedés. Az mindenesetre tény, hogy a szegedi Belvárosi mozi a házasság hete helyi szervezőinek tudtával és beleegyezésével tűzte műsorára az Amit még mindig tudni akarsz a szexről (Hope Springs) című, 2012- ben készült amerikai filmet. Azt gondolom, kicsit talán úgy vagyunk a testiség kérdésével, mint az a felnőtt, aki valódi mese helyett a zöld disznóról kezd mesét mondani a gyereknek. Néha körülírjuk, kerülgetjük a témát, hogy ne kelljen konkrétan kimondani a dolgokat. Nem mintha nem akarná ezt megtenni az egyik vagy a másik érintett fél, csak nehéz. Nehéz beszélni a szexualitásról. Ezért sokszor nem esik szó róla, és idővel a tett is elhal. Elhalhat. Hogy ez ne így legyen, abban sokat segíthet ez az őszinte és kedves mozifilm. Bár a magyar cím annyiban talán nem egészen szerencsés, hogy a néző eszébe juttathatja Woody Allen színész-rendező 1972-es, Amit tudni akarsz a szexről... de sosem merted megkérdezni (Everything You Always Wanted to Know about Sex) című filmjét, amely teljesen más műfajú és fajsúlyú alkotás. A David Frankel rendező által jegyzett munka révén egy harmincegy esztendeje együtt élő, középkorú házaspár, Kay és Arnold - Meryl Streep és Tommy Lee Jones alakítja őket kiválóan — mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. A megszokott, hétköznapi tettek monoton ismétlődnek. A szavak és az érintések már rég elvesztek valahol útközben, de az asszony nem adja fel, meg akarja menteni a házasságukat, és befizeti magukat egy egyhetes párterápiára. . Igen, a beszélgetések alatt óhatatlanul előkerülnek a szexuális szokások és vágyak is, például az orális szex kérdése, de véleményem szerint nem ez az elsődlegesen fontos a filmben, hanem az, hogy két, egymástól testileg és lelkileg is eltávolodott ember miként kerül ismét közelebb egymáshoz. Hogyan tanulnak meg újra beszélni egymással és egymáshoz, miként fejezik ki újra az érzéseiket és fogalmazzák meg a gondolataikat, mert belátják, hogy a másik van annyira fontos, hogy ne akarják elveszíteni. Ami engem illet - ámbár az interneten azt olvastam, hogy ez egy kifejezetten „női film” -, asszonytársaim helyett elsősorban férfiaknak ajánlanám ezt a mozit: olyan férjeknek, akiknek nehezükre esik beszélni az érzéseikről, illetve kimutatni azokat. Mert ez a mű magyar címével ellentétben nem a szexről - vagy korántsem csupán arról - szól, hanem sokkal inkább az intimitás hiányáról, arról, hogyan veszíthetjük el egymást a múló évek alatt, ha nem vagyunk résen. Arról, hogy miként maradhatnak el lassan a beszélgetések, a közös programok és az érintések. Ne csak a házasság hetében - hanem mindig - tegyünk róla, hogy ez ne így legyen, és Kay és Arnold filmbeli esete kinek-kinek legyen példa arra, hogy sosem késő változtatni, újrakezdeni. Újat kezdeni. Együtt. Egymásért. M Gazdag Zsuzsanna
