Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-05 / 31. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2012. augusztus 5. *■ 5 Koldusok és kéregetők ► A Magyar Evangéliumi Rádió szerkesztőjeként sok riportot készítek a keresztény élet gyakorlati kérdéseiről. A közelmúltban Szeverényi Jánost, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói leikészét kérdeztem arról, hogyan viszonyuljunk helyesen az utcán, aluljárókban, templomok ajtajában kéregető emberekhez. Hiteles forráshoz fordultam, hiszen ő lelkészként heti egy napot áldozott arra, hogy a VIII. kerületi családsegítő központ utcai szociális munkásaként tapasztalatokat gyűjtsön.- Hallottam már dicsekedni kéregetőket, hogy egyhavi bér többszörösét gyűjtik össze a balekoktól. Ilyenkor megkeményíteném a szívem: nem! Aztán igék jutnak eszembe, és elbizonytalanodom.- Bár az utcán élő emberek nagyon sokfélék, mégis azt állítom, nem kell mindenkinek adni. Sőt! A koldusok világa igencsak megkérdőjelezhető. Sokan maffiákban dolgoznak, s őket keményen büntetik, ha nem hozzák a várt bevételt. „Egyéni vállalkozók” is vannak, akik ügyesen átvágják az embereket. Sokszor lelki és szellemi zsarolással élnek, olyan mondatokat küldenek utánunk, amelyek szíven találnak. Máskor ránk ijesztenek. Általánosságban arra jutottam, hogy alig adok az utcán. Én nem ismerem az egyén életét, és így nem is tudok segíteni rajta. De ha az Úr vezet, az más...- Akkor csak úgy menjünk tovább?- Ha megmozdul a lelkünk, irányítsuk olyan helyre, ahol személyesen veszik fel vele a kapcsolatot. Beszélgetnek vele, áttekintik az életútját, s felfedik azokat a pontokat, amelyek előidézték a bajt. Motiválják, támpontokat adnak neki, ahonnan elindulva ki tud kerülni nehéz- Megszólal bennem Jézus szava: „Éheztem, és ennem adtatok..., amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is..., velem tettétek meg’.’- Igen, mindenkinek van egyéni feladata a segítségnyújtásban, de nem mindegy, hogy hol és kinek nyújtunk segítséget. A megoldást koncentrikus körként képzeljük el. Akik közel állnak hozzánk, azokért tartozunk elsősorban felelősséggel. Család, szülők, rokonok, gyülekezet, barátok, munkatársak, szomszéd... Mesterünk sem úgy gondolta, hogy összevissza, kontroll nélkül adakozzunk, akárhány csekk jön, vagy akárhányan kérnek, mert a végén mi válunk kéregetőkké. Követendő példa: kiválasztani egy ismert családot, és őket támogatni. Akár rendszeres havi összeggel, akár csak ebédet vinni a kisnyugdíjas szomszéd néninek. Jézus se csinált rendszert az ötezer ember megvendégeléséből, borozót sem nyitott Kánában...- Mi a támogatásainkat a gyülekezetnek adjuk. Ezért van, aki azt mondja a kéregetőnek, hogy jöjjön be a lelkészhez vagy a gyülekezetvezetőhöz.- Nem ajánlanám. A vezetők általában képzetlenek ezekben a dolgokban, ne terheljük őket, sok minden megeshet. Előfordult agresszivitás is a lelkészi hivatalban, amikor valaki el- Legyen a gyülekezeti faliújságra kitéve egy lista: a környékbeli hajléktalanszállások, ingyenkonyhák, segélyhelyek, irodák címe és telefonszáma. így nem egyszeri, csak magunkat megnyugtató módon tudjuk le a dolgokat, hanem a bajba jutott személy teljes körű, hathatós segítséget kaphat. Ilyen szervezet az Üdvhadsereg vagy a Baptista Szeretetszolgálat is.- Ők erre specializálódtak?- Igen. Ahogy nem mindenkinek dolga szenvedélybetegekkel - droghasználókkal, alkoholistákkal -, pszichésen-mentálisan sérült emberekkel foglalkozni, úgy ezzel a témával sem. Hangsúlyozom, bízzuk az ügyet inkább azokra, akiknek elhívásuk van erre Istentől, és a szakmai tudásuk is megvan hozzá. Nagyon fontos, hogy ne frusztráljon bennünket, ha becsmérlő megjegyzéseket kapunk, vagy lelki zsarolással próbálkozik valaki, hiszen ez a munka nem a mi feladatunk. Mindenki mindenütt tegye a saját dolgát, amire talentumot kapott. Akkor lesz eredményes az ügyünk. És ha adni tudunk, akkor a környezetünkben nézzünk szét.- Mit tegyek olyankor, ha szörnyű sebeket mutogatnak, csonka végtagokat, síró csecsemőt, és úgy érzem, nem bírok továbbmenni? Sokszor adok élelmet, de el sem fogadják, vagy csakfintorogva, aztán leteszik. Ritkán láttam, hogy valóban éhesek lettek volna, pedig ezt mondják. Volt-e olyan tapasztalása, ami fájt, mert nem tudott segíteni?- Rá kellett jönnöm, hogy ezek az emberek is a legkülönbözőbb állapotban lehetnek: huncut, rafinált, zsivány, maffiózó. Ezek általában manipuláláhelyzetéből. Természetesen ez nem az egyén dolga, erre a feladatra szakképzett emberek vannak. Az akut helyzetet azonnal kezelni kell, a többit pedig sorjában. Ha ezt a felkarolást szívesen veszik, akkor már könnyebben fogadják a lelki megújulást is ezek az emberek. Lehetséges, hogy éppen a mi segítségünkkel fog valaki hitre jutni.- Értem, ez a hatékony segítés menete. De ha mégis adok neki?- Ezzel sokszor csak fokozom a bajt. Magamat ugyan próbálom megnyugtatni, de őt továbbgördítem kiüresedett, méltatlan állapotú sorsában. Sokan eljutnak odáig, hogy erőszakosak lesznek, és távol tartásukhoz még a templom bejáratánál is határozott keresztény férfiak segítségére van szükségük az oda betérni kívánó hívőknek. esett, részeg állapotában támadott. Volt, aki kést rántott elő. Mások rendszeresen be akarnak csapni minket. Ébernek kell lenni, hogy ne használhassanak ki bennünket. De ismét mondom: nem lehet sémákban gondolkodni, mindig szükségünk van a Szentlélek vezetésére.- Tehát akkor a mi dolgunk ezekben az esetekben a közvetítés?- Igen, az a legjobb megoldás, ha a hajléktalanokkal foglalkozó egyházi vagy más szervezetekkel vesszük fel a kapcsolatot, amelyekben szakmai ismeretekkel rendelkező, elkötelezett, hívő emberek segítenek. De van, amikor mentőt kell hívni vagy rendőrt. Ilyenkor készüljünk fel, hogy tudjunk információt is adni a helyzetről.- Honnan tudhatom, hogy kit hívhatokfel? sok. Egy a fontos nekik: pénzt kisajtolni a másikból. De találkoztam már teljesen leépült koldussal is, akivel kommunikálni sem lehetett, nemhogy elvezetni őt a rehabilitációig.- Ilyenkor mi a teendő?- Én egy ilyen embernek a zsebébe dugtam be egy papírcetlit címmel, elérhetőséggel... volt, aki meg is keresett. Ez több, mint odapottyintani némi aprópénzt. Legyen ott a mobilunkban egy-két segítőszervezet telefonszáma is, ha kell. Az is jó megoldás, ha pár papírdarabra ezeket még otthon leírjuk, és a szükség idején odaadjuk. Az adománynak szánt száz forintokat inkább arra fordítsuk, hogy telefonon hívjunk a kéregetőnek segítséget, ha elfogadja. Ha nem... Az már ismét nem a mi dolgunk. ■ SalyámosyÉva Az igazi zene- Köszönöm, nagyon köszönöm! A sok rosszkedvű emberrel együtt én is rosszkedvűen megyek át az aluljárón. Nekünk, rosszkedvűeknek szól gyönyörű gyógyírként a fiatalemberjátéka. Klasszikusokat hegedül mesterfokon. Hallottam már róla, ez az ő szolgálata felénk. Amilyen a hangulatom, most különösen is fontos nekem. Néhányan megállnak, hogy hallgassák, de inkább a lépések ritmushoz igazodása mutatja, hogy ez a zene másokhoz is elér. A kockás ingest csak akkor veszem észre, amikor a hegedűtökhöz lép. Addigra már elég sok apró gyűlt össze benne, bár valahogy nem illik ehhez a muzsikához az alamizsna. Mintha csak igazolni akarná ezt az érzésemet, a kockás inges egy ezrest tesz a tokba. A kék papírpénz idegenül hever az érmék között. A hegedű nem hallgat el, de még a laikus számára is hallható a ritmuskiesés.- Köszönöm, nagyon köszönöm - mondja játék közben a fiatalember.- Nem - mondja a kockás inges mi köszönjük azt, hogy játszik nekünk. A ritmus szabályossága visszatér. Nekem pedig egyszerre jut eszembe az elmúlt napok sok hasonló képe. Egy idős asszonynak szétgurultak a narancsai a boltban. A vásárlók versengve kapkodták fel és gyűjtötték vissza a néni kosarába. Két baseballsapkásfiú ugrott, amikor egy kismama nem tudta felemelni a babakocsiját a villamos lépcsőjén. Egy öltönyös férfi ült a ház falánál, és beszélgetett azzal a koldussal, akinek én mindig csak pár forintot szoktam dobni. Azt mondjuk, hogy a világ egyre rosszabb, az emberek gonoszak, és kihalt a jóindulat. Bezárkózunk, és félünk mindenkitől. Közben égre emelt tekintettel, reszketeg hangon szoktuk riogatni egymást, hogy hova jutunk, ha ez így megy tovább. Közben csak vakok vagyunk a világ jóságára. Isten körülvesz minket angyalokkal, akik vidáman tesznek jót másokkal. Jeleket mutatnak, hogy észrevegyük, mennyire jók körülöttünk az emberek. Mi általában panaszkodunk, Isten angyalai viszont teszik a dolgukat. Az egyik éppen itt muzsikál előttem. A másik, a kockás ingben, már továbbsietett. Végül egy kétszázast dobok a hegedűtokba. Az igazi zenét úgysem tudom megfizetni. ■ Koczor Tamás Családi kapcsolatokat erősítő tábor fogvatartottaknak ► A Büntetés-végrehajtási Szervezet és a Börtönlelkészi Szolgálat együttműködésének eredményeként a Velencei-tó partján idén is családi hittanos táborban vehettek részt július közepén szeretteikkel azok a fogvatartottak, akiket a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet (Baracska) és a Budapesti Fegyház és Börtön a programra kiengedett. A reggeli utáni hittanos foglalkozásokon a gyerekek Nóé történetét vették végig. Napközben a családok szabad programot szervezhettek maguknak, a gyerekek nem kis örömére. (Egyrészt jó ideje nem látták édesapjukat, másrészt a családfenntartás terheit is cipelő édesanyjuk sem tudott régóta ennyi időt fordítani a velük való foglalkozásra.) A vacsora után esti áhítatokon beszélték meg - ugyancsak Nóé története alapján - az élet nagy kérdéseit. Másként élni egy elanyagiasodó és elerőszakosodó világban. Isten szavára hallgatni akkor is, ha kigúnyolnak érte. Állhatatosan dolgozni és hűségesen helytállni akkor is, ha bizonytalannak látszik, hogy mi lesz a vége. Megérteni és megélni a felelősséget a körülöttünk élőkért, élő környezetünkért - ezek voltak a témák, s a megbeszélés végeztével levonhatták a következtetést: Isten áldását csak a hűségesen elvégzett munka és a végigvitt szolgálat után lehet megtapasztalni. A családi tábort egy küldöttség is meglátogatta, tagjai között tanulmányúton hazánkban tartózkodó - balti, lengyel, olasz, román és török - büntetés-végrehajtási szakemberekkel. A Mészáros László dandártábornok, büntetés-végrehajtási főtanácsos (Budapest) és Cséri Zoltán ezredes, büntetés-végrehajtási főtanácsos (Baracska) kíséretében érekezett delegáció tagjai csodálkozva mondták, hogy világviszonylatban páratlan a családikapcsolat-erősítő tábor ötlete. Szénási Jonathan Sándor intézeti lelkipásztortól (Baracska) megtudhatták: a családi tábor gondolata abból a tapasztalatból fakadt, hogy a börtönbüntetés ideje alatt rengeteg család szétesik. Ha pedig egy addig normális családi életet élő - például közlekedési baleset vagy gondatlanság miatt börtönbe került - embernek a szabadulása után nincs hova kijönnie, akkor sok esetben talajtalanná válik. Előbb marginalizálódik, majd fokozatosan kriminalizálódik, és másodjára már bűnözőként kerül vissza valamelyik intézetbe. L. Molnár István intézeti lelkipásztor (Budapest) a jogi keretek adta lehetőségekről és megfelelő kihasználásukról beszélt. A családi tábor tematikájával kapcsolatban kiemelte, hogy a bibliai történetek nemcsak vallási szempontból fontosak, hanem rengeteg olyan „esettanulmányt” tartalmaznak, amely segít a problémák feldolgozásában és megoldásában. A vendégek ezután hosszan elbeszélgettek a családokkal és a szolgálatot végző lelkipásztorokkal. Az idei családi tábor létrejöttét júliusban a Református Missziói Központ, a Dunamelléki Református Egyházkerület, az Immánuel Transz Kft. és a Baptista Szeretetszolgálat anyagi támogatása tette lehetővé. ■ GeSheR-HÍD
