Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-29 / 30. szám
Evangélikus Élet SZÉLRÓZSA 2012. július 29. *■ 7 Egyházzen-e? Seregszemle egy árral szemben úszó lazacraj felett ► Színes egyházban élünk. Szeretjük és megbecsüljük a fejkendős, idős néniket. Ugyanakkor rajongunk a fejkendős vagy bőrdzsekis punk és rocker srácokért is. Örömmel konstatálhatjuk, hogy az idei Szélrózsán is sikerült hiba nélkül felvonultatni a maroknyi magyar evangélikusság könnyűzenei favoritjait. A látottak és hallottak alapján büszkén jelenthetjük, hogy immáron van saját rockoratóriumunk, beatpassiójátékunk, funky jellegű és kimondottan punk stílusú együttesünk, populáris zenét játszó zenekarunk, és ne feledkezzünk meg a 16. századi ko-M.Is.K.A. rálok dzsesszesített, áthangszerelt feldolgozóiról sem. Nagyjából az itt felsorolt irányzatok és ezek keverékei szolgálnak táptalajul 2012 nyarán a magyarországi evangélikus egyházzenének. Bátran állíthatjuk ugyanis, hogy azok a kortárs művek, amelyek istenfélő művészek zenészujjai alól kerülnek ki, igenis az egyházzenei kincsestárat gazdagítják. Történik mindez igen változatos formában. Bár inkább többhangú, mint egyhangú a felhozatal, a számos zenei irányzat művelői mégis ugyanazon tendenciát követik, amit nehéz nem észrevenni: a „hagyományokkal való szakítás” mint alapelv szinte mindegyik ifjú titán zászlajára ki van tűzve. Mivel a keresztény könnyűzenéhez eleve a tradicionális gyülekezeti éneklés ellenpólusaként viszonyulunk, nem árulunk el újdonságot azzal, hogy a gitáros-dobos dicsőítések hátterében egyfajta zsigeri ellenállás húzódik meg. Egy évek óta tartó tendencia azonban még ennél is továbbmegy. Eljutottunk arra a pontra, amikor már a könnyűzenei dallamok is túlságosan ódivatúan hatnak, ezért némely zenei formáció az Új énekek újraértelmezését éli meg küldetéseként. Vegyük csak példaként a kőszegi ifisek alkotta Echo zenekart! Tizenhat dalt tartalmazó, idén júniusban készült CD-jük repertoárjának jó része úgynevezett „feketelistás” (értsd: az elmúlt két évtizedben „untig énekelt”) ifjúsági énekből áll. Kitűnő zenei érzékkel hozzájuk nyúlva azonban, íme, sikerült rehabilitálniuk többek között a Róla beszél fű, virág és a Boldog mosoly az arcomon kezdetű, persze smink nélkül is gyönyörű, de valljuk be, átdolgozás nélkül már kissé megkopott keresztény slágereket. Hasonló missziói szellemben gyártja igényes kíséreteit a Szélrózsa Band, amely az új idők valóban új szeleit is vitorlájába fogja, fogásait az ausztrál mestertől, a világhírű Hillsongtól ellesve. A következő csoportba (amelybe részint magamat is tartozónak vallom) azokat a kortárs könnyűzenészeket sorolom, akik vélhetően az átlagosnál jobban feszengnek, ha orgonaszó kíséri a több évszázados korálokat. Bennük mélyebb nyomot hagyott az orgonazenés túladagolás, ezért tesznek róla, hogy a hangszerek királynője nélkül, olykor feszes ritmusban is maradandó élményt nyújtsanak a Hadd zengjen hálaénekem, a Krisztus virágunk vagy éppen az Itt az Isten köztünk kezdetű gyöngyszemek. Legyen szó akár a Tamás-miséken elhangzó átdolgozásokról (amelyek az alkalomnak mintegy védjegyévé váltak), akár a Korái sziget bluesos, felrázó-megragadó átírásairól vagy a M.Is.KA. punkos, hajrázós kísérleteiről. Minden igyekezet egyfelé összpontosít: évszázadok értékes dallamait és szövegeit olyan formában átmenekíteni a jelenkornak, hogy az ne kizárólag a templom falai között legyen előadható, hanem egy pubban vagy egy szabadtéri fesztiválon is. Azoknak, akik nem biztos, hogy betennék a lábukat az ódon falak közé... A 2012-ben élő és ható egyházzene képviselőinek harmadik kategóriáját azok alkotják, akik talán a legderekasabban dolgoznak mindannyiunk közül. Ők azok, akik saját kútfőből merítik nemcsak a hangszeres kompozíciót, hanem a dallamot és a szöveget is! A Large Room, a Gábriel és a MJs.K.A. együttes, a Jónás és Jézus, valamint a Budavári passió oratóriumok szerzői révén virágoznak az új kor meevangélikus könnyűzenész, mivel tehető még izgalmasabbá az evangélium terjesztése, amely végső soron mindannyiunk célja. Pekka Simojoki, modern dalkincsünk jelentős részének szerzője előadásában arra buzdított, hogy árral szemben úszó lazacokként viselkedjünk a világban. Ezt az attitűdöt maHMIK Band - A Hétfalusi Magyar Ifjúsági Klub együttese Erdélyből gunkénak vallva kontráztunk rá együtt négy napon keresztül a nyári fesztiválok elengedhetetlen kellékeit soroló „Haverok, buli, Fanta” reklámszlogenre a magunk módján: „Barátok, ünnep, Krisztus.” Köszönjük, Szélrózsa, a lehetőséget és hogy pár napra összehoztál minket! ■ Horváth-Hegyi Dénes Large Room lódiái. Ők azok, akik nélkül háromszáz év múlva nem lenne mihez nyúlnia az akkori nemzedéknek, s az ezredforduló egyházzenéjére csak mint egy kopírozó etapra emlékeznének. Egészséges versenyszellemben, amolyan „most mutasd meg” jelleggel valódi szereplési lehetőséghez jutva mutatta fel sok tucat hazai TEKIBand Laza’C Fool Moon Csík-zenekar Strokes Wasabi Kht. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának ének- és zenei formációja, az Üllőiút24 nevű csapat már körülbelül fél éve érlelődött, amikor benevezett a Szélrózsára. A Kákay István irodaigazgató (a felső kép jobb szélén) vezette, közel húszfős együttesben szerkesztőségünket - gitárral és énekkel - Bállá Mária szerkesztőségi titkár (jobbról a második) képviselte. A produkciót tapssal és ovációval jutalmazták egyházunk püspökei is. ■ Károly György Tamás felvételei
