Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-29 / 30. szám

Evangélikus Élet SZÉLRÓZSA 2012. július 29. *■ 7 Egyházzen-e? Seregszemle egy árral szemben úszó lazacraj felett ► Színes egyházban élünk. Sze­retjük és megbecsüljük a fej­kendős, idős néniket. Ugyan­akkor rajongunk a fejkendős vagy bőrdzsekis punk és rocker srácokért is. Örömmel konstatálhatjuk, hogy az idei Szélrózsán is sikerült hiba nélkül felvonultatni a maroknyi magyar evangélikusság könnyűzenei favo­­ritjait. A látottak és hallottak alapján büszkén jelenthetjük, hogy immáron van saját rockoratóriumunk, beatpas­­siójátékunk, funky jellegű és kimon­dottan punk stílusú együttesünk, populáris zenét játszó zenekarunk, és ne feledkezzünk meg a 16. századi ko-M.Is.K.A. rálok dzsesszesített, áthangszerelt feldolgozóiról sem. Nagyjából az itt felsorolt irányzatok és ezek keverékei szolgálnak táptalajul 2012 nyarán a magyarországi evangé­likus egyházzenének. Bátran állíthatjuk ugyanis, hogy azok a kortárs művek, amelyek istenfélő művészek zenészuj­­jai alól kerülnek ki, igenis az egyházze­nei kincsestárat gazdagítják. Történik mindez igen változatos formában. Bár inkább többhangú, mint egy­hangú a felhozatal, a számos zenei irányzat művelői mégis ugyanazon tendenciát követik, amit nehéz nem észrevenni: a „hagyományokkal va­ló szakítás” mint alapelv szinte mind­egyik ifjú titán zászlajára ki van tűz­ve. Mivel a keresztény könnyűzené­hez eleve a tradicionális gyülekezeti éneklés ellenpólusaként viszonyu­lunk, nem árulunk el újdonságot azzal, hogy a gitáros-dobos dicsőíté­sek hátterében egyfajta zsigeri ellen­állás húzódik meg. Egy évek óta tar­tó tendencia azonban még ennél is továbbmegy. Eljutottunk arra a pont­ra, amikor már a könnyűzenei dalla­mok is túlságosan ódivatúan hatnak, ezért némely zenei formáció az Új énekek újraértelmezését éli meg kül­detéseként. Vegyük csak példaként a kőszegi ifi­­sek alkotta Echo zenekart! Tizenhat dalt tartalmazó, idén júniusban készült CD-jük repertoárjának jó része úgy­nevezett „feketelistás” (értsd: az elmúlt két évtizedben „untig énekelt”) ifjúsá­gi énekből áll. Kitűnő zenei érzékkel hozzájuk nyúlva azonban, íme, sike­rült rehabilitálniuk többek között a Róla beszél fű, virág és a Boldog mo­soly az arcomon kezdetű, persze smink nélkül is gyönyörű, de valljuk be, átdolgozás nélkül már kissé meg­kopott keresztény slágereket. Hasonló missziói szellemben gyártja igényes kíséreteit a Szélrózsa Band, amely az új idők valóban új szeleit is vitorlájába fogja, fogásait az ausztrál mestertől, a világhírű Hill­­songtól ellesve. A következő csoportba (amelybe részint magamat is tartozónak val­lom) azokat a kortárs könnyűzené­szeket sorolom, akik vélhetően az át­lagosnál jobban feszengnek, ha orgo­naszó kíséri a több évszázados korá­­lokat. Bennük mélyebb nyomot ha­gyott az orgonazenés túladagolás, ezért tesznek róla, hogy a hangsze­rek királynője nélkül, olykor feszes ritmusban is maradandó élményt nyújtsanak a Hadd zengjen hála­énekem, a Krisztus virágunk vagy éppen az Itt az Isten köztünk kezde­tű gyöngyszemek. Legyen szó akár a Tamás-miséken elhangzó átdolgozá­sokról (amelyek az alkalomnak mint­egy védjegyévé váltak), akár a Korái sziget bluesos, felrázó-megragadó átírásairól vagy a M.Is.KA. punkos, hajrázós kísérleteiről. Minden igyekezet egyfelé összpon­tosít: évszázadok értékes dallamait és szövegeit olyan formában átmenekí­teni a jelenkornak, hogy az ne kizá­rólag a templom falai között legyen előadható, hanem egy pubban vagy egy szabadtéri fesztiválon is. Azok­nak, akik nem biztos, hogy betennék a lábukat az ódon falak közé... A 2012-ben élő és ható egyházzene képviselőinek harmadik kategóriáját azok alkotják, akik talán a legdereka­­sabban dolgoznak mindannyiunk kö­zül. Ők azok, akik saját kútfőből me­rítik nemcsak a hangszeres kompozí­ciót, hanem a dallamot és a szöveget is! A Large Room, a Gábriel és a MJs.K.A. együttes, a Jónás és Jézus, va­lamint a Budavári passió oratóriumok szerzői révén virágoznak az új kor me­evangélikus könnyűzenész, mivel tehető még izgalmasabbá az evangé­lium terjesztése, amely végső soron mindannyiunk célja. Pekka Simojoki, modern dalkin­csünk jelentős részének szerzője elő­adásában arra buzdított, hogy árral szemben úszó lazacokként viselked­jünk a világban. Ezt az attitűdöt ma­HMIK Band - A Hétfalusi Magyar Ifjúsági Klub együttese Erdélyből gunkénak vallva kontráztunk rá együtt négy napon keresztül a nyá­ri fesztiválok elengedhetetlen kellé­keit soroló „Haverok, buli, Fanta” rek­lámszlogenre a magunk módján: „Barátok, ünnep, Krisztus.” Köszönjük, Szélrózsa, a lehetőséget és hogy pár napra összehoztál minket! ■ Horváth-Hegyi Dénes Large Room lódiái. Ők azok, akik nélkül háromszáz év múlva nem lenne mihez nyúlnia az akkori nemzedéknek, s az ezredfordu­ló egyházzenéjére csak mint egy kopí­­rozó etapra emlékeznének. Egészséges versenyszellemben, amolyan „most mutasd meg” jel­leggel valódi szereplési lehetőséghez jutva mutatta fel sok tucat hazai TEKIBand Laza’C Fool Moon Csík-zenekar Strokes Wasabi Kht. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának ének- és zenei formációja, az Üllőiút24 nevű csapat már körülbelül fél éve érlelődött, ami­kor benevezett a Szélrózsára. A Kákay István irodaigazgató (a felső kép jobb szélén) vezette, közel húszfős együttesben szerkesztőségünket - gitárral és énekkel - Bállá Mária szerkesztőségi titkár (jobbról a második) képvisel­te. A produkciót tapssal és ovációval jutalmazták egyházunk püspökei is. ■ Károly György Tamás felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents