Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-29 / 30. szám
8 -m 2012. július 29. SZÉLRÓZSA Evangélikus Élet A sasok szabadságára teremtve Legyünk lazacok! Pekka Simojoki gyermekkora nagy részét Namíbiában töltötte, így saját tapasztalatai alapján nagyon hatásosan tudta érzékeltetni az egyre erősebben szemerkélő esőben ülő fesztiválozóknak, mekkora áldás a víz, milyen várni rá, vágyakozni rá, és hogyan lehet sírva-nevetve ugrándozni benne, mikor végre megérkezik. És mit jelent tudni, hogy ha nem érkezik meg, az egyet jelent a halállal. Az eleredő esőben Simojoki felhívta a hallgatóságot a fedett színpadra, amely így a lábainál ülve hallgathatta az evangélizációba átcsapó bibliatanulmányt. Mozdulásra, aktivizálódásra buzdított Simojoki; arra hívta fel a figyelmet, hogy az élő víz csak mozgásban marad élő, ha megáll, akkor megposhad, és senki sem akar vele kapcsolatba kerülni, legfeljebb a békák ugrálnak benne. Legyünk inkább lazacok, akik szembeúsznak az árral - mert lehet, hogy mindenki csak lebeg a vízen, de ők teljesen megposhadnak. Ne legyenek olyanok a gyülekezeteink, mint a focimeccsek, amelyeken húsz férfi rohangál; ők nagyon elfáradnak, ötvenezer ember pedig csak ül, szurkol, és issza a sörét! ■ Darvas Anikó Az előadás hangfelvétele remélhetőleg elérhető lesz a Tamás-mise honlapján: tamasmise.hu. Érdemes meghallgatni! Terveink szerint Pekka Simojokival az Evangélikus Élet augusztus 12-i számában interjút közlünk. „Olyan szívetek van, mint egy sasnak, repüljetek hát! Ti az éghez tartoztok, nem a földhöz!” - lelkesítette nagyszámú hallgatóságát Klaus Douglass július 19-én, csütörtökön délelőtt tartott bibliatanulmányában. Az egyházépítő munkájáról és radikális újító gondolatairól egyaránt ismert német evangélikus lelkész az Apostolok cselekedetei hatodik fejezetének első hét versét magyarázva Isten szabadító hatalmát hangsúlyozta, amely megment a szolgaságtól, és felszabadít a szolgálatra. Az előadó szemléletes és gyakorlatias prédikációjában a sasok és a tyúkok szabadságát hasonlította- Lelkész úr, előadásában Ön a sasok szabadságáról beszélt. De mit jelent a repülés a gyakorlatban, a hétköznapokban ?- Repülni azt jelenti, hogy azt teszem, amire Isten megalkotott engem. Nem szabad a mindennapok kicsinyes harcaiba belebonyolódni és elfeledkezni az elhívásunkról. Repülni azt jelenti, hogy ismerem a küldetésemet, és megtaláltam az életem nagy „témáját” Egy határozott feladattal, egy határozott út végigjárásának céljával érkeztünk erre a földre. Közös feladatunk a gyülekezetben, hogy ezt az utat megtaláljuk - személyes küldetésünk pedig ezt megélni.- Hogyan találjuk meg „életünk témáját”?- Azt hiszem, a vágyakozás a kezdet. Az a gondolat, hogy a tyúkólössze, illetve állította szembe egymással. A legtöbb ember megelégszik a csirkék életével - mondta -, békésen kapirgál a porban, és igyekszik minél több magot felcsipegetni - a többiek elől is. Ez azonban soha nem tesz minket elégedetté. „A tyúkok szabadsága kényelmes, a sasoké megerőltető. A tyúkok azt teszik, amit akarnak; a sasok azt, amit tenniük kell, belső kényszertől hajtva” - fogalmazott Klaus Douglass, és felhívta a figyelmet: „Isten a sasok szabadságára teremtett minket.” Arra biztatta a résztvevőket, hogy tegyék fel a maguk számára a kérdést: mi az életem nagy „témája”? Isten ban való kapirgálás nem jelenthet mindent. Nem lehet, hogy csak annyiról szól az egész, hogy lehetőleg több magot csipegessünk fel, mint a többiek. Ez nem hoz maradandó elégedettséget. Az első imádságunk az kell, hogy legyen: „Uram, ajándékozz nekem vágyat valami többre!” A második imádságunk pedig: „Istenem, mutasd meg nekem az adottságaimat, és mutasd meg nekem azt a feladatot, amelyre alkottál.” Azután keressük meg a helyünket a gyülekezetben, pontosabban Isten országában (és ez nem mindig a helyi gyülekezetét jelenti). ■ Tegyük fel a kérdést: „Mire teremtettél? Mire kell használnom az adottságaimat?” A válaszok megtalálása a vágyakozással kezdődik, adományai ugyanis egyben az ő elhívását is magukban foglalják. A hívő közösségeket és vezetőiket pedig arra figyelmeztette a lelkész, hogy igyekezzenek megtalálni környezetükben az „új sasokat” akik segíthetik az idősebbeket, akiket be lehet vonni a gyülekezeti munkába. A Szélrózsa találkozó második napjának délelőttjén, július 20-án, pénteken Kari Schiefermair osztrák lelkész, oktatásügyi egyházi főtanácsos Péter látomása (ApCsel 10,1-16) alapján Isten váltóállításairól beszélt. Péter Joppe-élménye (Pál damaszkuszi élményéhez hasonlóan) döntő változáshoz vezetett az apostol életében. Amikor Isten Kornéliuszhoz küldte őt, olyasmire szólította fel, ami ellentétben állt egész addigi meggyőződésével. „Jézus a szeretetet állítja minden törvény fölé - fogalmazott az előadó.- Ő elsősorban nem valamitől, hanem valamire szabadított meg minket.” Ez azt jelenti - fejtette ki -, hogy szabadok lettünk a régi szabályoktól, felszabadulva egy újfajta gondolkodásmódra, új találkozásokra, amelyeket a felebaráti szeretet határoz meg. Minél jobban kötődünk Istenhez, annál inkább növekszik a szabadságunk- zárta szavait Kari Schiefermair. ■ A.M. Beszélgetés Klaus Douglass-szal azután az imádkozás és a tanácskérés folyamatával folytatódik, míg mindenki megtalálja a maga helyét.- Sok lelkész és sok gyülekezeti tag is gyakran azt kérdezi magától: Mit tehetnénk mi, hogy a közöttünk élő „fiatal sasok” megtanuljanak repülni, és megtalálják a helyüket?Mit mondana nekik?- Azt hiszem, a „sasok” megtalálása a lelkészek fő feladata. Sok mindent kell csinálniuk, rengeteg tennivalójuk van, amelyeket a gyülekezet, illetve az egyházvezetés bíz rájuk, de a legalapvetőbb dolguk szerintem az, hogy felfedezzék a „fiatal sasokat” kísérjék és képezzék őket. Ez a gyülekezeti vezetőség (és nem csak a lelkész) fő feladata: hogy az embereket az elhívásuk, a hivatásuk megtalálásában segítsék. A „sasok” ott vannak - csak még mindig a magokat keresgélik a földön. De ha közülük akár csak egyet-kettőt sikerül megtalálnunk, már az nagy hatással lesz a gyülekezetre. ■ Lejegyezte: Adámi Mária Tolerancia-hőmérő Találkozások a kútnál pedig egyenes út vezet a félelem, majd a gyűlölet csapdájába. Az újságíró a bonhoefferi hagyományra emlékeztetett, amelynél alább az evangélikus egyház nem adhatja. A közösség ügyeivel való foglalkozás politika, ilyen értelemben Jézus is politizált, például úgy - folytatta a megkezdett gondolatot a lelkésznő -, hogy a samáriait emelte ki a tíz leprásról szóló történetében. Ha a samáriait a cigány szóval helyettesítjük be, máris aktuálpolitikai példázatot hallhatunk Jézustól. Az egyház ereje a helyi közösségekben rejlik, ez már Szálasi idején is sikeresnek bizonyult - emlékeztetett Románné Bolba Márta. Szálasi háromA homoszexualitás ezúttal nem tartozott a fő vitatémák közé a „Tolerancia-hőmérő”? - a megszólalás felelőssége címet viselő beszélgetésen sem. Annál inkább előkerült a zsidósággal és cigányokkal szembeni rasszizmus - utóbbiakkal kapcsolatban a Szélrózsán is határozottján ijesztő) érzelmi reakciókkal lehetett találkozni. Románné Bolba Márta evangélikus lelkész és Balavány György újságíró beszélgetését Schneller János művészettörténész moderálta. A kiindulópontot a TÁRKI legutóbbi felmérése szolgáltatta, mely szerint a Jobbik támogatottsága a fiatalok körében aggasztóan nagy: a harminchét év alatti szavazók közel harmada szavazna rájuk. Balavány György az egyházak társadalompolitikai felelősségére hívta fel a figyelmet: nem az a rossz, ha az egyházak politizálnak, hanem az, ahogyan ezt teszik. Puskaporos hordón ülünk: az elmúlt években a „bűzös, szubkultúrából kitört gondolatok” mindennapi valóságunkat képezik, amelyekkel az egyháznak szembe kell néznie. Románné Bolba Márta azt elemezte, hogy a gazdasági nehézségek hullámain lovagolva a Jobbik sikeresen tört be a rendszerváltást követő űrbe. Mivel a politikai nevelés hiányzik az oktatásból, véleménye szerint az érettségiző diákok nem tudják megkülönböztetni a liberális, baloldali, jobboldali, illetve autokratikus gondolkodásmódot. Az ismerethiány félrevezethetővé teszi őket, innen százezer fős néppártja százötvenezer főre csökkent az egyház párhuzamos hálózatának köszönhetően. Nem a rasszisták ellen kell cselekedni, hanem olyan közösségeket kell szervezni - elemezte Balavány György -, amelyek tematizálják a helyi közösségek gondjait. Ilyen lehet például az egyházi iskolákban felzárkóztató programok szervezése roma gyerekek számára. A rasszizmus felé való elhajlás melegágya a gyökértelenség, az identitástalanság állapota. A Jobbik kereken megadja a válaszokat a keresőknek, valláspótlóként funkcionál, a nemzeti radikalizmus ilyen módon hasonlít a fundamentális vallásosságra. Erre csak megélt jézusi lelkülettel és problémamegosztó kis közösségekkel lehet hatékonyan reagálni. ■ Frenyó Anna Az evangéliumi történetben egy kútnál, Jákob forrásánál találkozott Jézus és a samáriai asszony. Életváltoztató, életmentő fordulatot jelentett ez a bűnökkel terhelt, társadalomból kirekesztett asszonynak. A Találkozás a kútnál program beszédes helyszínén, a Korsó sátorban bőven akadt miből meríteni. A különböző foglalkozású, Krisztuskövető, közismert meghívottak szóval, zenével és énekkel várták az ide betérőket. A program házigazdájaként Szeverényi János országos missziói lelkész moderálta az alkalmakat. Minden napra jutott egy különleges találkozás. Az első napon dr. Falus András Széchenyi-díjas immunológus komplex előadásában a hit-tudomány-ember viszonyáról beszélt. Korunk embere bálványként tekint a természettudományra. Számítógépes hasonlattal élve: hardverként láthatjuk az ember öröklött tényezőit, szoftverként pedig a döntéseinket, melyek kívül állnak a genetikán. Csakúgy, mint az Isten és az ember kapcsolata. A tudomány nem a jónak és a rossznak tudására adatott. Szemerédi Bernadett színművész és Smidéliusz Gábor lelkész zenei szolgálata tette könnyebbé a nehezebben emészthető falatokat. A résztvevők megismerkedhettek Orbán Attila lelkésszel, a szárazdi misszió vezetőjével, aki két napon is hirdette Isten igéjét. Dr. Csókay András Prima Primissima díjas idegsebész-agysebész az imádság erejéről tett tanúságot. Előadását gazdagon illusztrálta személyes életéből vett példákkal. Az imádságon keresztül Isten gondolatokkal, ötletekkel látja el az embert. A tanulás folyamatában nem a rögzítés okoz problémát, hanem a bevitt információ felidézése. Agyunk limbikus rendszere játszik szerepet az ismeretek felidézésében, de ehhez a rendszerhez kötődnek motivációink is. A tanulás imádsággal párosítva növeli a kreativitást, gazdagítja az ember belső világát. Pál apostol nemhiába hív fel arra, hogy szüntelen imádkozzunk - emelte ki az idegsebész. Előadása előtt Dobóné Kiss Ildikó ír népi énekekkel imádkozott Füke Szabolcs lelkész gitárkísérete mellett. A harmadik alkalommal Völgyessy Szomor Fanni énekelt. Huszák Zsolt „Maci”, egyházunk ifjúsági referense, a Szélrózsa Band tagja nemcsak gitározott, hanem énekelt is, meglepve a hallgatóságot Merítenék című saját szerzeményével is. Dr. Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere, volt országgyűlési képviselő - a Budapesten előző nap bemutatott, Ébresztő, Magyarország! című könyv szerzője - elmondta: Istent nem lehet emberi erőfeszítésből jó cselekedetekkel megnyerni, ahogyan rettegésből, félelemből szolgálni sem lehet őt. Az üdvösség kegyelemből van. A gyümölcstermés, a szolgálat, az örömhír terjesztése a kegyelemből átélt szeretetből fakad. Aki Isten kegyelmét megtapasztalta, az tud gyümölcsöt adni a világnak, és ehhez akkor fogja megkapni az erőt, amikor elindul a cselekvés útján. Michael Müller, német evangélikus lelkész a hit felszabadító erejéről szólt. Hitünk sokszor sajnos puszta elméletté zsugorodik. A Jézus Krisztusban kapott új életnek az imádság, a bűnnel való szakítás, az Isten szavának való engedelmesség a fokmérője. Élni Krisztussal: szabadulást, reményt, növekedést hoz - biztatott az igehirdető. ■ Bállá Mária Egy a történetek sorából dr. Csókay Andrástól Egy fegyveres testületnél szolgáló fiatal férfi balesetet szenvedett, nekiütközött egy oszlopnak. Látszólag nem volt súlyos sérülése, jelentősebb anyagi kár sem keletkezett. A férfi telefonon értesítette édesanyját a balesetről. Megnyugtatta, hogy jól van, majd - a beszélgetést követően - szolgálati pisztolyával főbe lőtte magát... Beszállították a klinikára, de sajnos már nem tudtak segíteni az agyhalott fiatalon. Hívő család lévén a szülők szörnyű fájdalmát tetézte a kétségbeesés: mi lesz így fiuk üdvösségével. Kérdésükkel az idegsebészhez fordultak, aki - imádság után - arra jutott, hogy a fiatalember nem akart öngyilkos lenni. A baleset következtében támadt zavar az agyában, ez okozta a tragédiát. S hogy mi mutatja, hogy az élet, a lélek nem az agyban, nem az ember testében van? A fiatal férfitól nővére is elbúcsúzott, és amikor megfogta az agyi működést egyáltalán nem mutató testvére kezét, a férfi szeméből könnycseppek gördültek ki...
