Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-29 / 30. szám

6 <m 2012. júliüs 29. SZÉLRÓZSA Evangélikus Élet Közös hangon Földgolyóról fölszűrődő zajok „Csak így, kíséret nélkül” - halljuk az instrukciót az esti áhítat végén. Egyik legszebb esti énekünk imádko­zása ugyanis a „feladat”, válaszul az istentiszteleten elhangzottakra. Igen ám, de kezdőhangra ekkor is szük­ség van. „Adjatok hangot, amelyik biztosan jó lesz mindenkinek!” - kér segítséget a lelkész. A színpadon sehol egy ze­nész, sehol egy hangvilla. Peregnek a másodpercek, erősödik a viharos ere­jű szél, de az emelvényen nem törté­nik semmi. Mikorra pedig megérke­zik a várva várt hang jön vele az újabb utasítás is: „Mégsem énekelünk. Nincs rá idő” Csúszott a program, kö­zeledik a vihar, egyszerűen nem lehet a nyolc versszakos éneket végigkántál­­ni ebben a helyzetben. Az áhítat szolgálattevői a lépcsőfe­lé veszik az irányt. Ekkor azonban tör­ténik valami. Először csak néhány bá­tortalan hangon, majd többtucatnyi szájon megszólal a dal: „Ó, maradj vélem, az est közelget.. ’.’A versszak vé­gére már több százan lehetünk, akik bekapcsolódunk az éneklésbe. Száll a dal, és minket „nem rémít többé semmi vész”, sötét felhő, csak éneklünk végig nyolc versszakot. Imád­ság ez a javából, spontán, szívből jövő könyörgés a balatoni szélviharban. ■ Jenő Szervezett véletlen Beszélgetés a Szélrózsa Ad Hoc kórus néhány tagjával- Hogyan lehet egy olyan kórus ad hoc (Ad Hoc), azaz alkalmi, amely­nek fellépése már jóval a megnyitó előtt a programfüzetbe került? Bognár Nóra (szervező, kórus­vezető): Csak a nevünk - gondolhat­ná a közönség, pedig valóban teljesen ad hoc a kórus. Itt találkoztunk. Itt szerveztük be a kórustagokat, tehát nem lehetett tudni, hogy hányán jön­nek, milyen zenei előképzettséggel, milyen lesz a szólamarány. Semmit nem tudtunk, de belenyomtattuk a fel­lépésünket a programfüzetbe. Hát­ha... Bíztunk a jó Istenben. Lakner András (szervező, a kó­rus zongoristája): Az általunk könnyen megtanulhatónak tartott kórusmű­vekből hoztunk magunkkal egy válo­gatást az alkalmi kórusnak. Gondol­ebbe a szolgálatba. Vagy azok, akik már rég nem csinálták, újra kedvet kaptak hozzá, mert itt jó élményeket szereztek... B. N.: Azért természetesen felké­szültünk minden eshetőségre. Egy kosár énekkari művet hoztunk - benne a könnyűzenétől Bach-kantá­tákig mindenfélét. „Bármi történhet” - gondoltam. Az örömzenélés volt a cél. Zenei élményhez kívántuk juttat­ni a kórustagokat is, a közönséget is. L. A.: Nem szabad azt sem elfelej­teni, hogy a záró istentiszteletet a Du­na Televízió élőben közvetítette, te­hát minőségi zenének kellett megszó­lalnia abban a négy percben, amely számunkra volt kijelölve az úrvacso­rái liturgiában... B. N.: ...Sanctus és Agnus Dei. A szombati koncert tunk azokra is, akik kevesebb zenei előképzettséggel bírnak. Nekik vi­szonylag egyszerűbb dolgokat állítot­tunk össze. A zenei csokorból azután kiválasztottuk, hogy mely darabok hangozzanak el a záró istentiszteleten. A próbákon ezekre fókuszáltunk.- Három napotok volt a művek be­tanítására. Sok számot ismertek, hi­szen gyakorló karvezetők vagytok. Miként válogattátok össze a mosta­ni repertoárt? L. A.: Tudjuk, nagyjából mennyi idő szükséges egy-egy kórusnak a be­tanuláshoz. Napi két és fél óra mun­ka volt. B. N.: Négy művet tűztünk ki cél­ként. Ezeket meg is tanulta a kórus. Külön foglalkoztunk a lányokkal és a fiúkkal, aztán kezdődhettek az össz­­kari próbák.- Mennyire jött be a számításotok a csapat összetételét és zenei képzett­ségét tekintve? L. A.: Úgy gondolom, a valóság fe­lülmúlta előzetes elképzeléseinket. Reméljük, hogy azok, akik most részt vettek a munkában, fel fogják keresni az otthoni gyülekezetük kó­rusát, és ott is bekapcsolódnak majd L. A.: Inkább ezekre összpontosí­tottunk, mint a szombat esti kis kon­certre. A két fő darab gyakorlása mellett a fennmaradó időben gyako­roltuk a szombati számokat. Megjegy­zem, nagyon érdekes koncertekről és előadásokról kellett lemondaniuk azoknak, akik ezt a munkát vállalták.- Látom, nagyon bólogatsz, Soma. Neked is sok program kimaradt? Horváth Soma (kórustag): A johannitáknál voltam elsősegély­szolgálatban a találkozón napi három órában. A nekem tetsző alkalmakon nagyjából részt tudtam venni. Ami­kor a kórushoz csatlakoztam, már több lett a feladatom, mint terveztem, de nem bántam meg. B. N.: Soma az első nap után to­vábbi kórustagokat is beszervezett... Neki köszönhetjük Bánó Zoltánt is, aki szólót is énekelt. Bánó Zoltán (kórustag és szó­lista): Péntek este invitáltak a kórus­ba Somáék - volna-e kedvem velük énekelni. Aznap már szólampróba volt, és bekapcsolódtam. B. N.: Hát igen, a nagyok így csinál­ják. Két próba után koncert (nevet). ■ KGYT Interjú Szirtes Edina Mókussal Mókus a Szélrózsán úgy lubickolt a dzsesszfutamokban, mint hal a Ba­latonban. Szeptemberben lesz egy éve, hogy a MoNaMo trió a buda­­pest-fasori evangélikus templomban tartott dzsesszistentiszteleteken szolgál. Idén a Szélrózsára is eljöttek, az utolsó estén, 21-én léptek fel - a cudar időjárás miatt - a nagyszínpad helyett a lehetőségek piaca színpadára Aradi György és Pelikán András lelkészek mellé. Egy ka­ramellás kávé mellett beszélgettünk Szirtes Edina Mókussal. Sebtében, hisz a művésznő már a Blues B. R. Othersszel való fellépésre készült...- Honnan ered a dzsesszistentiszte­­letek ötlete?- Tulajdonképpen nem is a mi ötletünk volt. Pelikán Andrásék kértek föl bennünket, nagy szerencsénkre. Ép­pen akkor alakult ugyan­is a MoNaMo trió, tavaly nyár végén. A dzsesszis­­tentisztelet jó apropó volt a munka tényleges megkezdéséhez. Sokkal felemelőbb volt így, hogy adva volt a cél... Kétha­vonta új műsort kellett összeállítani, ezért fo­lyamatosan dolgoztunk, próbáltunk. Fentről kap­tuk ajándékba ezt a lehe­tőséget.- Milyen a fogadta­tás, van-e visszhang?- A belső körben nagy a lelkesedés, külső vissza­jelzésekben viszont még nem bővelkedünk. Én ka­tolikus vagyok, onnan vannak tapasztalataim. Nekem kicsit furcsa, hogy ilyen kevesen jönnek. Ta­lán többen szoktak lenni egy szentmisén...- Mi lehet ennek az oka? Talán a szokatlan párosítás: dzsessz és liturgia? Valaki esetleg túl modernnek, illetlennek érezheti? Hogyan találhat medret a dzsessz egy szent alkalmon?- Őszintén szólva nem tudom, mi lehet az oka... Én minden visszajel­zésnek örülök, ami kintről, egy má­sik fültől, egy másik szívtől jön. Én mindent belülről élek meg. Kihívás minden fellépés szakmailag és zene­ileg egyaránt. A zene az egy egész. A zene nekem olyan, mint a hit, mint Isten. Én ezeket nem tudom külön­választani. Nem tudom megfogal­mazni sem. Én minden műfajban ugyanazt közvetítem. Becsülettel és minél kristályosabban szeretnénk átadni azt, amiben hiszünk. És ez - mivel én muzsikus vagyok - a zene. Mindennap imádkozunk a zenével, egyebet nem tehetünk.- Ezt a fajta gondolatiságot, a ze­néért lobogást, a zenében létet hogyan adod át a tanítványaidnak?- Épp ez lenne a lényeg. Persze a hétköznapokban könnyen elsikkad. De most, az egyhetes füredi táborban volt lehetőségünk erre koncentrálni Nagy János és Mogyoró Kornél kollé­gámmal. Ez a misszió. Mert hát fontos, hogy a tanítvány az első meg második ujját a hegedű fogólapjára tegye, s az ne szóljon ha­misan, de talán még fontosabb, hogy nap mint nap elhiggye, a nyekergés­­ből - ami a hegedűgyakorlást éveken át jellemzi - csoda lehet. Ezért meg kell küzdeni. És óriási öröm, mikor egy tanítványod olyanokat mond, hogy sírni lenne kedved. Persze idét­len vihogással leplezed...- Hogyan jött a képbe új albumod, a Tao Te King témája?- Maga az, ahogyan született, tel­jesen szürke és hétköznapi, hiszen föl­kérésre írtam. Kováts Kriszta színmű­vésznő és énekes kért fel. Már több színdarabjához írtam zenét. Kriszta zenés színházi esteket is szervez. Ez is annak indult, csak aztán elveszett mögüle a színház. A téma maga még talán a zenét is kizárja. Nekem vi­szont nagy kihívás volt megfelelő zenei világot találni hozzá. Utat ke­restem magamnak. Azt mondha­tom, ez volt eddig a legőszintébb ze­nei kibuggyanásom. Mivel én hegedű szakon végeztem, a komolyzene áll hozzám a legköze­lebb. A Taót vonósnégyesre írtam. Kí­sérlet volt, és egyedül kellett megcsi­nálnom. És nagyon érdekes, hogy ta­valy ez lett az év koncertje a kritiku­sok szerint. Pedig nem telt házas Aré­na-koncertről van szó, hanem négy­száz emberről a Müpában. Valami mégis történt ott...- Hogyan gyúrod össze magadban katolikus gyökereidet és a keleti böl­cseletet? Mit jelent ez neked?- Én nem tudok különbséget ten­ni. Nekem ez egy. Szeretetalapú mindkettő. Bevallom - talán kicsit éretlen vagyok -, de én még mindig utat keresek. Ez a Tao most meg­nyugvást adott.- Ebből a - talán kis­sé szinkretista - egység­ben gondolkozásból ered­het az a nyitottság amely a zenei pályán jellemez? A Noxnak és Zsédának ugyanolyan lelkesedés­sel írsz zenét, mint ahogy Az út és erény könyvé­nek zenei kifejezésmódját keresed?- Bevállalom. Kicsi az ország, a szakma egy pil­lanat alatt összeér. Én szeretettel megyek min­denhova. Amolyan zene­bohóc vagyok. Nekem a zene a lényeg. Külön­böző csapások vannak, amelyeken át eljutha­tunk az emberekhez. Én mindenkiért, akivel együtt dolgozhattam, há­lás vagyok. Persze máshogy ját­szom a dzsesszistentisz­teleteken, és máshogy a Fabula Rasával. Az istentiszteletekre nyil­ván nem megyünk dob­szereléssel, torzított gi­tárral. Ezeken az alkal­makon igyekszünk befelé fordulni, csendben lenni és valami igazán fi­nom dolgot művelni. A Fabula Ra­sával - és majd most a Blues B. R. Othersszel is - persze könnyű szív­vel üvöltözöm.- Mit kiáltasz? A Fabula Rasa ze­nei besorolása, az úgynevezett vi­lágzene kategória mit rejt?- Én ezt egyszer már viccesen megfogalmaztam. A világzene a föld­golyóról fölszűrődő zajok összessé­ge, amire egy kis ufó felfigyelhet. Gyönyörű hangokat, dallamokat hall­hat meg erőteljes, vérpezsdítő ritmu­sokat, de hallhat fájdalmat, jajve­székelést is... Mindezek a folklór alapjait jelentik, ami lehet magyar, ci­gány, balkáni, örmény, akármi. A hangzás, a dallam és a lüktetés alkot­ják a népzenét. A sokféle népzene együtt pedig a világzene. Valójában persze sokkal több és ősibb dolog ez, mint azt mi el tudjuk képzelni. Egész szellemvilág. Egy nagy gazdagság. A szellemet is tovább kell vinni, amit örökül kaptunk.- Akkor tehát te ebből a gazdagság­ból merítesz. Koszi, hogy időt szántál ránk, jó merülést a blueszal! ■ Kinyik Anita Petrovics Sándor tánca a szombat esti dzsesszistentisz­­teleten Blues B. R. Others

Next

/
Thumbnails
Contents