Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-15 / 28. szám

14 •«< 2012. jÚÜUS 15. KRÓNIKA Evangélikus Élet HIRDETÉS Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban Az olimpiai közvetítések miatt július 29-e helyett július 15-én, vasárnap láthatjuk az Evangélikus magazint az mi-en 10.45-kor, az m2-n 13.45-kor. Mai hitvallások címmel dr. Kamp Salamonhoz látogatunk július 15- én, vasárnap az mi-en 11.30-kor, az m2-n 14.30-kor. A Szélrózsa záró istentisztelete a Duna Televízióban Július 22-én, vasárnap 10.30-as kezdettel kilencven percben a Duna Te­levízió közvetíti a Szélrózsa találkozó záró istentiszteletét Fonyódliget­­ről. Szerkesztő: Nagy László. Liszt nyomában Tisztelt Szerkesztőség! Képes be­számolónkkal szeretnénk megkö­szönni a Magyarországi Evangéli­kus Egyház segítségét, mellyel hoz­zásegített bennünket, hogy a Liszt­év méltó lezárásaként „Liszt nyo­mában” járhassunk! Köszönettel: a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium „Bogányi” csapata A weimari Liszt Ferenc Zeneakadémia (balról) és a volt ferences kolos­tor (jobbról), itt élt 1518-ban Luther Márton. A reformátor több alkalom­mal is megszállt Weimarban 1518 és 1540 között. Doborján - A kertben a csapat a mester társaságában (balról jobbra: Gaál Eszter, Lukács Roland, Berki Zsófi Anna, Fecske Péter, Belinszky Etelka tanárnő, Bognár Tibor) Lá(b) -pentatónia Doborján főut­cáján Istentiszteleti rend • 2012. július 15. Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 5,20-26; Ézs 43,1-7. Alapige: Róm 6,12-18. Énekek: 295., 359. Budavár, L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. n. (úrv.) dr. Fabin Tamás; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás­­megyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (orgonazenés is­tentisztelet) Smidéliusz Gábor; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hil­da; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; Ferencváros, IX., Gátu. 2. (ka­tolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Ár­­pádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bali­cza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Temp­lom tér de. 10. (úrv.) dr. Szabó Lajos; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Kosa László; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kovács Áron; Pest­­szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Deák László; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Deák László; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Éva; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Vincze Katalin; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Bu­dakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára. Istentiszteletek a Balatonnál Alsódörgicse, Fő u. 43. de. 11.; Badacsonytomaj, Római út 3. de. 9.; Balatonalmádi, Bajcsy-Zs. u. 25. du. 4.; Balatonboglár, Hétház u. 17. de. 11.; Balatonfenyves, refor­mátus imaház, Bem u. 9. du. fél 4.; Balatonfüred, Bajcsy-Zs. u. 15. de. 9.; Balatonlel­­le, református imaház, Ady E. u. 4. du. 2.; Fonyód, József A. u. 21. de. fél 10.; Hévíz, Helikon u. 6. du. fél 5.; Kapolcs, Kossuth u. 26. du. fél 4.; Keszthely, Deák F. u. 18. de. fél 11.; Kisdörgicse, Diófa u. du. fél 2.; Kötcse, Templom u. 7. de. 10.; Kővágóörs, Arany J. tér 2. de. fél 12.; Mencshely, Kossuth L. u. de. 11.; Nemesleányfalu, Nemesleányfa­lui u. du. 2.; Révfülöp, Villa Filip tér 2. de. 10.; Siófok, Oulu park de. 10.; Sümeg, Szé­chenyi tér 1. du. fél 3.; Szentantalfa, Fő u. de. háromnegyed 10.; Taliándörögd, Petőfi u. 1. du. 2.; Veszprém, Kossuth u. 4. de. 10.; Zánka, Rákóczi u. de. fél 9. Összeállította: Boda Zsuzsa „Isten fölemeli arcunk!” Százhúsz éve született Lajtha László Nagy zeneszerzőnk küzdelmes életéből nekem a párizsi évek tetsze­nek a legjobban. Lajtha László (Budapest, 1892. június 30. - Buda­pest, 1963. február 16.) a francia fővárosban azt csinálta, amit igazán szeretett: új műveket komponált, vezényelt, és előadásokat tartott. Mégis mindig hazakészült. Barátai figyelmeztették, hogy Magyar­­országon zsarnoki hatalom teszi a törvényt, mégsem hallgatott rá­juk. „Magyar vagyok, otthon a helyem!” - válaszolta megfellebbez­hetetlenül. Lajtha kottát ír 1948 karácsony másnapján Mind­­szenty Józsefé rseket elhurcolták, majd életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtották. Lajtha nem írta alá a főpap elleni nyilatkozatot, ezért azon­nal elbocsátották a Nemzeti Zenedéből, ahol hosszú évtize­deken át tanított. Kivándorló-útlevél helyett egy néprajzi gyűjtőcsoportot kapott, s tehetséges fiatalok­kal elindulhatott országjárásá­ra. Szerencse a szerencsét­lenségben, hogy továbbra is hasznos munkát végezhetett, amely műveire is terméke­nyítőén hatott. Az ötvenes évek elején ha­zánkban még nem voltak jó magnetofonok, így mindent jegyzetelni kellett: énekszö­vegeket, adatokat, kommentá­rokat. 1963-ig, Lajtha haláláig tartott ez a felfedezőmunka. Lelkes csapatának tagja volt Tóth Margit népzenekutató, il­letve Erdélyi Zsuzsanna jeles néprajztudósunk is. Utóbbi így emlékezett a közös eszten­dőkre: „Öröm volt ránézni, ahogy a belső fény eláradt az arcán. Ez lassan a mi homá­lyunkat is eloszlatta. Jegyze­teink alapján döntöttük el, hogy hová megyünk. Terve­inket többször felborította az időjárás, amely az Alpok­alján eléggé kiszámíthatat­lan. Ha ítéletidő zúdult a táj­ra, vagy jeges szél marta ar­cunkat, s szakadt a hó, távoli helyekre nem mehettünk. Bent maradtunk a városban, vagy a közeli településen dol­goztunk." Sopron és Szombathely után a Dunántúl regös vidé­keit is bejárta. Fölszegett fej­jel ment, sietett előre. Végig a Hanság és a Vasi-Hegyhát sárragacsos útjain. Az idő szorításában re­mekművek születtek tollából: sors­szimfóniák, egyházi kompozíciók, filmzenék. Sokan azt hitték, a pári­zsi, anyagilag biztos évek meghoz­ták volna a tervek maradéktalan megvalósítását. De nem. Lajtha Lászlónak haza kellett jönnie, és vég­leg itthon kellett maradnia. Ez a foj­tó légkör, fortélyos félelem kellett ah­hoz, hogy kiteljesedjen, s a csúcsra jusson. A fény városa, a metropolis zsúfolt zenei programjai nem tették volna lehetővé a fontos művek be­teljesítését. A mámorító igék, örö­kös igák, az 1956-os forradalom emlékének szentelt VII. szimfónia miatt mondhatjuk: Bartók és Kodály mellett Lajtha a 20. század egyik leg­nagyobb magyar zeneszerzője. Hallgatom az újabb lemezoldalt. Zongora dübörgi nehéz sorsunkat, egy szál fuvola villantja föl a re­ményt. Egy-egy új résznél mintha megállna a szerző, töprengne a jö­­vőnkről, és zaklatott feleletet fogal­maz meg mindannyiszor. A V7. vonósnégyes csupa sejtel­mes lüktetés. Felröppenés és zuha­nás, majd újra feltámadás. Váratla­nul megcsillanó fény a sűrűsödő sö­tétségben. Lajtha László igen melodikus, nagy dallamkészséggel megáldott művész volt. Miközben panaszko­dunk, hogy nem születnek maradan­dó zenei művek, Lajtha különleges, érdekes, drámai munkáit kötelessé­günk lenne előadni. Talán a mosta­ni évforduló ráirányítja a figyelmet, és emlékezetes estéken idézik meg nagyon is magyar, lázas üzeneteit. ■ Fenyvesi Félix Lajos Lajtha László, Kodály Zoltán és André Navarra gordonkaművész (balról jobbra) Bajcsy-Zsilinszky emlékezete Születésnapján, június 6-án Pálkövén emlékeztek és emlékeztettek tisztelői Bajcsy-Zsilinszky Endrére (1886. júni­us 6. -1944. december 24.). Pálkövén áll ugyanis az antifasiszta fellépéséért kivégzett evangélikus politikus, újság­író egykori nyári lakóháza. Bajcsy-Zsilinszky még az 1920- as évek végén vett bérbe egy csöndes, part menti területet azzal a szándék­kal, hogy házat épít, ahol pihenhet, alkothat. Szerény anyagi körülményei miatt azonban sokáig sátorban, ké­sőbb egy saját maga által felépített kunyhóban töltötte Pálkövén a nyá­ri hónapokat. A ház 1939-ben készült el, két la­kóhelyiségét a konyha és a belőle nyí­ló szoba képezte. Szükség esetén a padlástér is lakható volt. Bajcsy-Zsilinszky Pálkövén írta ná­ciellenes cikkeit, itt találkozott bará­taival. Gyakran sétált a környéken, fel­kereste az apró falvak és a szőlőhegyek oldalában meghúzódó kis házak lakó­it. Negyvennégy tavaszának első nap­jait is Pálkövén töltötte, innen ment - a német megszállás hírére - Pest­re. Kedvenc helyét nem láthatta töb­bé - a pálkövei ház árván maradt. Bajcsy-Zsilinszky gondolkodását családi tradíciói - Szarvas és Békés­csaba erős evangélikus háttere - for­málták. Felmenőihez hasonlóan ő maga is az evangélikus egyház tevé­keny tagja volt. Személyes hitéről, belső meggyőződéséről a kivégzése előtti úrvacsoravételekor vallott Bár­­dosi Jenő börtönlelkésznek. (A később Pápán és környékén lelkészkedő Bár­­dosi visszaemlékezéseiben örökítette meg Bajcsy-Zsilinszky utolsó óráit.) * * * Az 1980-as években Bajcsy-Zsilinsz­ky Endre halálának évfordulóján, december 24-én évente liturgikus megemlékezést tartottak Budapesten, a Deák téri templomban. A gyüleke­zet a Bajcsy-Zsilinszky Társasággal együtt emlékezett a mártírra, a temp­lomi együttlét után pedig a Deák té­ren megkoszorúzták a szobrát. A Bajcsy-Zsilinszky nevét viselő társaság időközben megszűnt. A nemrégiben alakult Bajcsy-Zsilinsz­ky Emlékbizottság - melynek tiszte­letbeli elnökei dr. Horváth János; az országgyűlés korelnöke, a nemzeti el­lenállás egykori tagja, valamint dr. Vi­tányi Iván országgyűlési képviselő, Bajcsy-Zsilinszky sopronkőhidai rab­társa - viszont vállalta, hogy 2016-ig országosan fogja lebonyolítani a Bajcsy-Zsilinszky kivégzésének het­venedik és születésének százhar­mincadik évfordulója köré csoporto­suló megemlékezéseket, konferenci­ákat, kiállításokat, illetve újból meg­nyitja az évek óta zárva tartó pálkö­vei emlékházat. ■ - kz -

Next

/
Thumbnails
Contents