Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-15 / 28. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2012. július 15. ► 15 ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Szélrózsa 2012 - Zöld útikalauz ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ► A július 18-22. között megrendezésre kerülő Szélrózsa találkozó központi témája a víz lesz. A Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát munkacsoportja külön sátorral települ ki a rendezvényre, és sok, a vízzel is kapcsolatos információt és programot kínál az érdeklődőknek. A munkacsoport egyik fő feladatának tartja a szemléletformálást, ezért egy zöld útikalauzt állított össze a rendezvényre készülők számára. Mi magunk is megtapasztalhatjuk, hogy a körülöttünk lévő teremtett világ csodálatos, de igen törékeny is. Isten igen nagy feladatot s egyben lehetőséget adott számunkra, hogy őrizzük és műveljük ezt a hatalmas „kertet” ezért ez alatt a néhány nap alatt is szem előtt tartjuk az alábbiakat. 1. Régóta vártuk a találkozót, s reménység szerint év közben is találkozunk majd régi és új barátainkkal. Törekszem rá, hogy a táborokba, csendesnapokra minél környezetkímélőbb módon (vonattal, távolsági busszal, kerékpárral) jussak el. 2. A közösség erejét megtapasztalni hatalmas élmény. Figyelek rá, hogy sem itt, sem a későbbiekben ne rongáljam és ne romboljam szét semmilyen más élőlény közösségét. 3. Az évezredek óta hullámzó Balaton vize emlékeztet arra, hogy a teremtett világ hosszú történetének szerves része vagyok. Az életem ajándék, de egyben felelősségem is van az utánam jövő nemzedékek életkörülményeiért. 4. Teremtmény vagyok a teremtmények között, ezért sem a növényeket, sem az állatokat nem pusztítom el szükségtelenül vagy önfeledt szórakozásból. 5. A nyári melegben kortyolt friss víz megmutatja, hogy a víz az élet alapja: a tiszta víz kincs. Ezért itt és otthon is törekszem arra, hogy ne pazaroljam és ne szennyezzem feleslegesen. 6. A szomjam oltásakor is gondolok a környezetemre, ezért az eldobható pillepalackos ásványvíz helyett az ingyen (!) rendelkezésre álló lajtos kocsiból töltöm fel a regisztrációkor kapott kulacsomat. (S ezt a további nyaralásokra is magammal viszem.) 7. Mindenki hallotta már a szlogent: nem minden hulladék szemét. Az újrahasznosítással rengeteg alapanyagot és energiát lehet megspórolni, ezért a találkozó alatt keletkezett újrahasznosítható hulladékot (papírt, műanyagot, üveget) nem a legközelebbi kukába, hanem a kijelölt szelektív hulladékgyűjtőbe dobom. 8. Nem cipelek haza feleslegesen vásárolt holmikat, az emlékek bennünk élnek tovább. Barátaimat, szeretteimet egy kedves, magam készítette apró tárggyal is megajándékozhatom... 9. Mi is feltöltődni jövünk ide, ezért elhatározom, hogy én sem zsigerelem ki a természetet, nem használok fel erőforrásaiból többet, mint amennyire szükségem van, és a környezet számára is hagyok egy lélegzetvételnyi szünetet. 10. Tudjuk, hogy az élet vizének forrása egyedül Krisztus. Lelkünk egészségének megőrzése mellett azonban nem feledkezhetünk meg testünk egészségéről sem. Séta, úszás vagy kerékpározás közben hálát adok Istennek mindazért a sok jóért, amivel a természetben is körülvett engem. ■ Ararát munkacsoport A Hold elfedi Naprendszerünk óriását, a Jupitert A Jupiter a Naprendszer talán legérdekesebb égiteste. Ez a legnagyobb méretű bolygó. „Személyében” majdnem egy második Napot tisztelhetünk, hiszen mérete és tömege kis híján elérte azt a kritikus értéket, amikor beindul a termonukleáris reakció, és a magfúzió „melléktermékeként” az égitest fényt és hőt bocsát ki. Holdjai egy miniatűr Naprendszer képét festik le: már egy színházi látcső segítségével is négy fényes csillagocskaként feltűnik a Callisto, a Ganymedes, a jégpáncélja alatt talán életet hordozó Europa, a Föld mellett a Naprendszer másik, működő vulkánokat hátán hordozó égiteste, az Io. A holdakat Galileo Galilei a 17. században fedezte fel. Napjainkra a csillagászat és az űrkutatás fejlődése révén már többtucatnyi kisebb méretű kísérője is ismert. A 2012. esztendő egyik legfontosabb csillagászati eseményeként Földünk hűséges kísérője, a Hold égi útja során több alkalommal, így június 17-én, július 15-én, augusztus 11-én, szeptember 8-án, október 5-én, november 2-án és 29-én, valamint december 26-án elfedi előlünk a Jupitert. Magyarországról a július 15-én bekövetkező fedés látható. A bolygó 3 óra 29 perckor lép be a Hold sötét oldalán az égitest „mögé” Az égi színjáték 4 óra 17 perckor ér véget, amikor a világos oldalon az óriásbolygó kilép a Hold takarásából. A hajnali időpont ellenére a csillagászati, túra- (spektív) vagy vadásztávcsővel (binokulár) rendelkező csillagászat- és természetbarátok bátran megpróbálkozhatnak a jelenség megfigyelésével. A fedést amatőrcsillagászok országszerte egyéni és szervezett módon kísérik figyelemmel. Időpontadatokat mérnek, és úgynevezett asztrofotókat készítenek, melyek az AAK Albireo Amatőrcsillagász Klub Közhasznú Egyesület internetes fórumain (www.albireo.hu portál, http://www.facebook.com/aakalbireo Facebook-oldal) lesznek elérhetők. (Az időadatokat a Vega Csillagászati Egyesület jóvoltából, a szervezet www.vcse.hu honlapján közölt, Almanach a 2012. évre című összeállítása alapján tüntettem föl.) ■ Rezsabek Nándor Kvantum Fantum és az isteni szikra Van egy régi kedves mesejátékom, Kvantum Fantum csapdája a címe, az akkordsziporkázó páros, Muszty- Dobay remekműve. Mikor meghallottam, hogy ráleltek az „isteni részecskére” (tudniillik egy eddig hiányzó részecskére), rögtön ez Leptonok ugrott be. A lemez ’84-ben készült olyan neves művészek közreműködésével, mint Gálvölgyi János, Csákányi László, Haumann Péter, Paudits Béla... A Vasatom-lakótelepen elektronkölykök ugrándoznak, töltekeznek a világ jelenségeivel, Proton papa és Neutron mama védőszárnyai alatt. De jaj, a vaskos valósággal is ütközni kényszerülnek, elektronhúgukat elragadja az ördögi, neosztalinista hajlamú Kvantum Fantum szippantóberendezése... és innét egy tanmese, a bölcs - kezdetben potenciálgödörbe taszított, de aztán onnan kiszabadított -Mimikron-apó isteni beavatkozásával... Ilyesféle isteni beavatkozás eredménye lehet Kvarkok u, c, t d, s, b Higgs-bozon Az elemi részecskék kölcsönhatásainak egyszerűsített ábrázolása a standard modell szerint - ugye érthető? az a csoda is, hogy a genfi tudósok rátaláltak a rég kutatott részecskére. A sok „bájos” építőelem között részecskegyorsítóban hadronütköztetéssel leltek rá az „istenire”. Arra, amely a többi anyag tömegét meghatározza. Amely tehát a meghatározó. Viszonyítási pont, valami más, valami állandó. A kísérletező kedv nem csupán a fizika történetében hozhat nagy felfedezéseket. Ha magunk is ráállnánk az „isteni részecske” keresésére, megváltozna a legnagyobb „ellenséghez”, az időhöz való viszonyunk. Megkönnyebbülhetnénk. Megszűnne a nehézkedés, hisz más kerülne a fókuszba. Az időtlen, az egyedül jelenvaló, amelyhez képest mi magunk nem is vagyunk, hiába szaladozunk nyomorult kis elektronpályáinkon. Talán efféle szemléletváltásra volna szükség egy ilyen - ha tagadja, ha nem - isteni részecskéből kiperdült és isteni részecske körül pörgő világban. ■ - Kinyik -Szlovák gyökerekkel az egyházi napokon Az Evangélikus Élet múlt heti száma már beszámolt a Nagykürtösön és Losoncon június 27-29. között megrendezett szlovákiai egyházi napokról. A háromnapos találkozó igazi demonstrációja volt a szétszórt szlovák evangélikusságnak, egyúttal pedig kiváló alkalma új találkozásoknak, régi kapcsolatok felelevenítésének, a testvéri összetartozás megélésének. Losonci evangélikus barátaimnak köszönhetően az a megtiszteltetés ért, hogy meghívást kaptam a találkozóra mint „szlovák” evangélikus, s képviseltem azokat a magyar evangélikusokat, akik számon tartják szlovák származásukat, valamelyest szlovák identitásuk is van, de a nyelvet már nem vagy alig-alig beszélik. Apai ágon őseim háromszáz évvel ezelőtt érkeztek a Felvidékről Szarvasra, édesapámig bezárólag minden ősöm szlovák; az ő anyanyelve is szlovák volt, s több mint ötven évig szolgált Albertiben, a szlovák-magyar evangélikus gyülekezetben. Gyermek- és ifjúkoromban gyakran hallottam szlovák szót, olykor részt vettem szlovák nyelvű istentiszteleten is, s harminc éven keresztül megismertem minden szlovákiai evangélikus püspököt, akiket édesapám gyakran hívott meg gyülekezeti ünnepségekre, szolgálatokra. Jeles alkalom volt a gyülekezet számára, ha szlovákiai testvérek látogattak hozzánk. így érthető a vonzódásom a szlovákiai evangélikusokhoz, s kicsit úgy éreztem, hazamegyek. Ugyanakkor fájdalmasan éltem meg (megint): milyen kár, hogy nem tanítottak meg szlovákul. Nagy veszteségnek érzem, s tudom, milyen sokan ismerik ezt az érzést a magyarországi szlovákok közül. Vasárnap nagy örömmel mentem Alsósztregovára szolgálni. A templomnál kedves meglepetésként Ján Jancovic helytörténész várt, aki hallván, hogy ott fogok szolgálni, eljött a közeli faluból, Pótorból, hogy találkozzon velem. Tavaly Albertiben ismerkedtünk meg, amikor részt vett az alberti gyülekezet megalapításának háromszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, hiszen az alberti evangélikusok ősei erről a vidékről, Slatinkáról származhattak, amely mindössze hét kilométerre van Alsósztregovától. Jancovic sorolta alberti evangélikus ismerősei nevét, akikre mindig szeretettel gondol: Revuczky, Kassik, Mótyovszki, Kostyalik... Alsósztregován született Madách Imre, ám a csodálatos Madách-kúriát csak messziről tudtam megnézni, mert - uniós forrásból - teljes felújítása zajlik. Viszont elmentünk a drámaíró, költő sírjához, s kegyelettel emlékeztünk rá. Az evangélikus parókián állandó Madách-kiállítás látható, ezt természetesen én is megtekintettem. Az alsósztregovai evangélikus templomban, ahol Madách Imrét is keresztelték (később valószínűleg „nagypolitikai” okokból katalizált), magyarul prédikáltam, losonci szlovák barátom tolmácsolásával. A megszólítást szlovákul mondtam: „Milosi Vám a pokoj od Boha, násho Otca a od Pána Jezisa Krista! Amen” Ugyanígy a befejező imádságot: „Pomodlime sa! Otec nás nebesky! Dakujeme Ti za Jezisa Krista, ktory zomrel na krízi pre nase hriechy a dakujeme, ze cely svet mózeme vidiet’cez jeho svdtosia dakujeme, ze tento svetsa nám zdáva nádhernym!” Az istentisztelet végén beszámoltam magyarországi szolgálataimról, beszéltem szlovák kötődésemről és Tessedik Sámuelről. Ajándékképpen a gyülekezet lelkészének, Dana Pavlovkinová nagytiszteletű asszonynak s a gyülekezet jelen lévő tagjainak egy-egy Ruzicskay-féle Tessedik-albumot adtam át. Utunk ezután Pótorba vezetett, ahol még tartott az istentisztelet. Itt egy temesvári szlovák evangélikus lelkész hirdette az igét. Pótortól mindössze egy kilométerre van Slatinka, ahonnan az albertiek elindultak. Felemelő érzés volt arra gondolni, hogy bizonyára sokszor megfordultak az 1600-as években épült templomban, amely csodálatos fazsindelyes épület, belül festett kazettás mennyezettel, festett oltárral, szószékkel, karzattal. Érdemes rákeresni az interneten is, könnyű megtalálni. Az istentisztelet végén a gyülekezet lelkésze, Jan a Maria St'astná nagytiszteletű asszony köszöntött minket, magyarországi szlovák evangélikusokat és a Magyarországi Evangélikus Egyházat. Közebéden vettünk részt ezután, élveztük a szlovákiai testvérek vendégszeretetét és a nagyszerű szlovák ételek ízeit. Ez az alkalom is tartogatott számomra meglepetést, mert az asztalnál egymással szemben ültünk Bálint György (Juraj Bálint) nagylaki (Románia) szlovák evangélikus lelkésszel, akivel még 1988-ban ismerkedtem meg Temesváron, s azóta sem találkoztunk. Nagy élmény és feltöltekezés volt a három nap, reméljük, lesz folytatása is. Még egyszer szeretnék emlékeztetni a szlovák egyházi napok mottójára: „Boldog nép az, amelynek Istene az Úr!” (Zsolt 33,12) „Blahoslaveny národ, ktorému Hospodin je Bohom!” (Zahn 33,12) ■ Roszík Gábor Ján Jancovic helytörténésszel Madách emlékművénél
