Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-23 / 51-52. szám
Evangélikus Élet FORRÁS 2012. december 23-30. » 17 Oratio oecumenica KARÁCSONY ÜNNEPE - ÉZS 9,1-6 Nekünk? Nektek! Évtizedekkel ezelőtt olvastam egy novellát, talán Halálos keresztelő volt a címe. A realista stílusú elbeszélésben a jómódú család a keresztelő után nagy mulatságot rendez. A cigányzenés ünneplés közepette megfeledkeztek az éppen megkeresztelt gyerekről. „Hol a gyerek?” - kérdezte valaki rémülten. Lázasan keresni kezdték, míg aztán meg nem találták - a levetett súlyos bundák közt, megfulladva... Karácsonykor ez a történet arra figyelmeztet, nehogy Jézussal is így járjunk. Az ünnep külsőségei, az emberi tényezők, a dáridós örömök vagy éppen a szegénység terhei nehogy éppen őt, a Megváltót fojtsák meg a mi életünkben. Ézsaiás próféciája segíthet abban, hogy a karácsonyban ne a külsőségeket és a hagyományos kulisszákat lássuk, hanem a lényeget, az értünk született, nekünk adatott gyermeket. A modern élménytársadalom fényességével szemben itt a sötétségben járó néppel vállalhatunk közösséget. A halál árnyékának völgyében, sötétségben járunk. Ami körülvesz minket, az nem meghitt félhomály, nem is hangulatvilágítás vagy egy romantikus éjszaka, hanem az istenfogyatkozás sötétje. A próféta azonban azt üzeni, hogy nem kell ennek örökké így maradnia. A sötétségben járó nép nagy világosságot lát majd. Mit is éltek át a betlehemi pásztorok ama koromsötét éjszakán? Körülragyogta őket az Úr dicsősége (Lk 2,9). Ézsaiás szerint a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. A karácsonyi történetben nem mechanikusan teljesedik be ez a prófécia, hiszen az éppen csak megszületett Jézus máris a halál árnyékának völgyébe került, amikor Heródes bomlott agyából kipattant a betlehemi gyermekgyilkosság sátáni terve. A próféta terhes igáról, a hátat verő botról, a sanyargató vesszejéről ír. Karácsonykor tudatosíthatjuk azt is, hogy a gyermek Jézus csöppnyi testén is csattantak volna már a suhintások, amikor a földi hatalom kiszolgálói kivont karddal keresték őt. Amikor pedig felnőtt, akkor aztán valóban elszenvedte az ostorcsapásokat. A súlyos keresztet mint bénító igát vitte a vállán. Ahogy egykor a választott nép esetében, úgy a világ számos helyén ez ma sem metaforikusán értendő. A szenvedők és üldözöttek között sokan vannak, akiket hitük és hitvallásuk miatt érnek ezek a csapások és veszedelmek. A dübörögve menetelő csizma is a mindannapok tapasztalatai közé tartozik számos diktatúrában. Ugyanakkor az úgynevezett demokráciában is ereje lehet ennek a próféciának. Hány és hány iga van rajtunk? Családfenntartókon és munkanélkülieken, háziasszonyokon és diákokon. Hány vesszővel, bottal ütjük és sanyargatjuk egymást? Ézsaiás segít abban, hogy megértsük azt a hátteret, amelyben Jézus megszületett. Sem az ószövetségi, sem az újtestamentumi időszak nem számított aranykornak, amelyben a Messiás születése mintegy megkoronázta volna az emberek örömét és boldogságát. A világ mindig rideg és barátságtalan tudott lenni. André Frénaud francia író Karácsony a vasúton című verse meghökkentő módon helyezi mai környezetbe az egykori történéseket. Az élet sűrűjét és gondjait is jelző, zsúfolt vonaton utazik József és Mária, szabadságos bakák és fáradt tisztviselők között. A vers így zárul: „Mindenki leszáll. - Pitymallik. / Szent Józsefösszekészítette a csomagokat. /Az alkalmazott az ajtókat kinyitja. /A peronon a szamár és az ökör /már ott van és sugdolózik. /Haj, szól Mária alázatosan, / itt kell hát az igének testté válnia’.’ Haj, mondhatnánk mi is: ebben az országban kell megélnünk a kereszténységünket... Itt, a Kárpát-medence valamely csücskében. A főváros lüktető zajában vagy egy magányos tanyán. Lakótelepen vagy kertvárosban. Kórházi ágyon vagy különféle hivatásokban: orvosként vagy kazánfűtőként. Diákként a bizonytalan egyetemi reform közepette. Nagymamaként, akire az unokák bízattak, vagy félárva gyermekként. Kerekes székesként vagy gyászolóként. „Itt kell hát az igének testté válnia.” A magunk otthonában élhetjük meg a karácsonyt. A külső körülmények sokszor nem látszanak alkalmasnak az ünneplésre. A durva jászol alkalmas volt?! Két évvel ezelőtt Óbudán egy kora reggel az utcán szülte meg gyermekét egy asszony. Egy leszázalékolt férfi segített neki oly módon, hogy mobiltelefonon követte a mentősök utasításait. Ezt a szinte hihetetlen, ám megtörtént esetet hallva a betlehemi születés jutott eszembe. És oda a végén sem érkezett meg a mentőautó, hogy a kihűlés veszélyének kitett csöppséget és édesanyját kórházba vigye. Ilyen volt az első karácsony! Ám a halál árnyékának völgyében lakókra világosság ragyogott. Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk. Fiú! Az elmúlt hetek egyik legeredetibb - ugyanakkor bizonyos egyházi körökben legvitatottabb - karácsonyi parafrázisa az a néhány perces film volt, amelyet a református egyház készített. A Józsefet és Máriát mai környezetbe helyező történet szerint ők autóstoppal utaznak, és egy román kamionos veszi fel őket. Mária azonban vajúdni kezd, és egy út menti benzinkút WC-jében világra hozza gyermekét. Egy prostituált, egy rendőr és a kamionsofőr lesz a születés tanúja; utóbbi - miután mobiltelefonjával fotót készít az újszülöttről - felkiált: Fiú! Minden esztétikai és didaktikai kérdésünk mellett el kell ismerni, hogy a filmnek sikerült érzékeltetnie, milyen döbbenetes körülmények között született meg Jézus. Isten annyira megalázta magát, hogy a társadalom perifériájára, az aljanép közé érkezett. Paradox módon éppen az ilyen elidegenítő effektusokkal kerülhet hozzánk egészen közel a karácsonyi történet. Ez a személyesség a megismételt „nekünk” szóban is tetten érhető: „Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk....” (9,5) Ugyanígy tekinthetik a megszületett Jézust egészen sajátjuknak a pásztorok, amikor a betlehemi angyal ezt mondja nekik: „Hirdetek nektek nagy örömet (...), üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában...’’ (Lk 2,10-11) Igen, nekünk született. Ő a mienk. Mi pedig az övéi vagyunk. Ámen. ■ Dr. Fabiny Tamás Imádkozzunk! Köszönjük, Urunk, hogy a prófécia beteljesedett Betlehemben. Segíts ma is személyesen átélni azt a csodát, hogy te értünk, sötétben botorkálókért emberré lettél. Ámen. [Lelkész:] Kegyelmes Atyánk! Te úgy szerettél minket, hogy egyszülött Fiadat adtad értünk. Embertestvérünkké tetted, úgy érkezett e földi világba, ahogy mi mindannyian. Benne az irántunk való szereteted öltött testet, benne láthattuk meg a szeretet teljességét. [Lektor:] Kegyelmes Atyánk! Köszönjük neked, hogy Fiadban kijelentetted végső akaratodat, és általa szeretettel fogod körbe az egész világot. Mikor karácsonykor erre emlékezünk, segíts megértenünk szereteted komolyságát, súlyát és elkötelezését. Ne engedd, hogy az ünnepbe zárjuk azt, amit te minden ember mindennapjaivá akarsz tenni. Tégy bennünket szabaddá, hogy megéljük szereteted valóságát. A testvérünkké lett Fiadért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk! Te személyválogatás nélkül megajándékoztál minden embert tökéletes szereteteddel. Mi, emberek pedig oly sokakat zárunk ki a magunk töredékes szeretetéből. Könyörgünk azokért, akik emiatt szenvednek - mások vagy éppen a mi szeretetlenségünk miatt, mások vagy éppen a mi közönyünk miatt. Vigasztaló kegyelmeddel, életet újító erőddel fordulj a szenvedők felé. Segíts meglátniuk, hogy a te szereteted értük is testté lett. A testvérünkké lett Fiadért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk! Könyörgünk azokért, akiknek megkeményedett a szíve, és szeretetlenül gázolnak át másokon saját céljaik érdekében. Állítsd meg őket a szeretetlenség és az önzés útján. Ébreszd fel bennük a vágyat a te igazságod után, és adj erőt nekik, hogy megtegyék azokat a lépéseket, amelyekkel enyhíthetnek az általuk okozott szenvedéseken. A testvérünkké lett Fiadért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk! Könyörgünk egyházadért. Fiad által te arra hívtad el a tanítványok közösségét, hogy szeressék egymást. A te szereteted fényében látjuk igazán, hogy mennyiszer váltunk méltatlanná ehhez az elhívatáshoz. Te egyszerű és tiszta eszközt adtál a kezünkbe: a szeretet valóságát. Segíts nekünk felismerni az egyetlen szükségest, amely az emberi közösségből egyházad közösségévé tehet bennünket. Segíts nekünk a tőled kapott szeretet valóságában feloldanunk az egyházadat megosztó emberi ellentéteinket. A testvérünkké lett Fiadért kérünk... AZ ÜNNEP IGÉJE [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Atyánk! Irgalmas szeretetedre bízzuk életünket. Köszönjük, hogy túl minden e világi mélységen teljességre viszed, amit Fiad emberré léteiében kijelentettél - és szereteted vár bennünket Fiad által örökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen.
