Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-15 / 28. szám
IO 4| 2012. július 15. KÖZELKÉPEK Evangélikus Élet „Nekem olyan hatalmas Istenem van...” Beszélgetés a díszpolgári címmel kitüntetett Széli Bulcsú lelkésszel > Ha az ember nem ismeri Kispestet, a Határ út képe némileg elriaszthatja e városrésztől, pedig néhány megállóra onnan majdnem kertvárosi idillbe érkezik. A 42-es villamos épp az evangélikus templom előtt tesz le, melyet - amint a gyülekezeti felügyelő mondta - egyesek zsinagógának néznek... Széli Bulcsúval, a kispesti evangélikusok vezetőjével június végén beszélgettem. „Ez a szószék, itt hirdetjük az igét, az a keresztelőkút, ahol keresztelünk, az ott fönt pedig az orgona, mely a zenét szolgáltatja” - kezdett kalauzolni a lelkész.- Vidéki szolgálatból került újra Budapestre. Mit jelent az Ön számára Kispest?- Huszonhárom éve vagyok Kispesten, életemből a leghosszabb időt itt töltöttem. Kispest olyan, mint egy kisváros, mindenki ismerős. A Wekerle-telep a világörökség része. Templomunk - ezt mások mondják - a kerület legszebb épülete. Minden évben megrendezik a kispesti napokat. Mi már az első alkalommal megnyitottuk a templom kapuit. A kerítéshez kiment pár röplaposztó, hívogató, bent pedig hárman-négyen várták az embereket. Az első kispesti napokon mintegy nyolcszáz érdeklődő (!) jött be. Mindenféle emberrel lehet ilyenkor találkozni - buddhista, ateista, teológiai képzettségű tudálékos laikus és így tovább -, én válaszolok a kérdéseikre, de meggyőzni őket nem tudom, egyedül az Úr tudja... Azóta is tartjuk ezt a szokást, s ilyenkor mindig két-három új ember csatlakozik a gyülekezethez. Ezenkívül el kell mondani, hogy tizenhét évig adtunk lehetőséget a kispesti zeneiskola orgona szakának, hogy itt tartsák a tanóráikat, hangversenyeiket. A díszpolgári címre, amelyet az önkormányzattól kaptam, feltehetőleg részben emiatt terjesztettek fel. Sokat tettem a városVarga György evangélikus esperes életében felejthetetlen dátum 1952. július 13. Huszonnegyedik születésnapján szentelték lelkésszé. A budavári, Bécsi kapu téri evangélikus templomban hárman álltak az oltár előtt: Csonka Albert, Dóka Zoltán és ő. Ott kapták meg Vető Lajos püspöktől a borítékot, melyben az állt, hogy kit hova küld segédlelkészi szolgálatra. Varga Györgyöt 1952. augusztus 15-ével Pápára rendelte. Varga György egész eddigi életútjára kegyelemként tekint. Négy pontban foglalja össze, mit is jelent számára a kegyelem: kegyelem, hogy teológus lett; kegyelem, hogy a papi küldetést kapta; kegyelemként tekint szolgálati helyeire; s végül kegyelem életének végső célja, az üdvösség. Nem készült egyházi pályára. Középiskolásként a katonai hivatás lebegett előtte célként; erre indíttatást a lerészért. Rengeteget látogatok, segítek embereknek. És bizonyára értékelték a Biblia-fordító munkámat is (az Ószövetséget fordítottam), amely - meg kell mondanom - kiváltotta a bibliatanács nemtetszését...- Erre rá is akartam kérdezni. Hogyan felelne a Protestáns Média Alapítványgondozásában tavaly decemberben megjelent fordítást ért kritikákra, melyek elsősorban a vállalkozás ellentmondásosságát hangsúlyozzák?- Mindenkinek joga van tehetsége szerűit Istent szolgálni. Örüljünk neki, hogy van még egy fordításunk! Ezek kiegészítik egymást. Közös szöveggel foglalkozunk, a fordításoknak természetesen valahol találkozniuk kell. A stílusban, a célkitűzésben különbözhetnek. És persze nyilvánvalóan minden fordításon lehet pontosítani. A „75 óta új fordítás” - ehelyett valami más megjelölést kellene találni, mondjuk így: az ökumenikus fordítás - azt a célt tűzte ki, hogy teljesen önálló, saját fordítás készüljön. A mienk pedig ugyanúgy a görög eredeti alapján, de a Károli-szövegre való tekintettel készült, újabb nyelvi, nyelvtani fölismerésekkel. Egy fordítás mindig interpretáció, magyarázat is. Mi egy lehetséges mai oldalról közelítjük meg a Bibliát. Az Ószövetség fordítása tízévi, nagyon komoly munkával készült el. Gondolom, az Újszövetségé is. Ahol lehetett, ragaszkodtunk a Károlihoz. Szép veretességét, ünnepélyes lelki hangulatát valamilyen módon meg akartuk őrizni. Akik Károlin nevelkedtek föl, azok szívesen fogják olvasni.- Hogy lehet valami egyszerre újszerű és régies?- Több fázisban fordítottam az Ószövetséget; az első fázisban a Károli-szövegből kivettem a „valákat” és a hasonló, régies nyelvtani szerkezeteket. A második lépés az eredeti héberből ventemozgalomban kapott, illetve ezt támogatta a családi otthon hazafias, vallásos nevelése. Nagy lelkesedéssel készült a felvételire, azonban helyhiány miatt nem vették fel. így került Csurgóra, a református gimnáziumba. A gimnáziumi közösségbe jól beilleszkedett, igazi közösségi életbe csöppent, tagja lett a Keresztyén Ifjúsági Egyesületnek. Rendszeres bibliaolvasóvá vált, és nem sokkal az érettségi előtt életében bekövetkezett a nagy változás: megszólította az isteni elhívás. Teológus lett. Tizenkilencen indultak, tizenketten végeztek, mint a tanítványok. Lelkésszé szentelése után Varga György Pápán kezdte meg a segédlelkészi szolgálatot Bácsi Sándor mellett. Itt ismerte meg Bárány László lelkész csodaszép gimnazista lányát, a templomban kántori szolgálatot is ellátó Bárány Ágotát. Az Úr úgy adta, hogy a megismerkedésnek eljegyzés, majd rövidesen házasság lett a következménye. Isten kegyelméből most, ezekben a napokban adnak hálát az Úrnak házasságuk ötvenhét évéért. Ágota asszony Varga Györgynek nemcsak szerető felesége, de hittestvére, segítőtársa és munkatársa volt mindig, s egészen az mind a mai napig. Pápáról Őriszentpéterre, majd Bakonyszombathelyre került Varga György. Harminchárom szép évet szolgált itt. Nagy szeretettel gondol elődjére, Molnár Gyula lelkészre, akivaló fordítás volt. Közben figyeltem a Károli-szöveget, hogy ahol lehet, hozzáigazíthassam az enyémet. Például ha én „foIött”-öt fordítottam, de Károlinál „felett” szerepelt, akkor „felett"-re cseréltem a saját megoldásomat.- Mennyiben tekinti sikeresnek a vállalkozást?A cél - az utószó tanúsága szerint - az volt, hogy „annak üzenete, aki a Biblia lapjain keresztül megszólít bennünket, minél akadálytalanabbal érhessen el szívünkhöz és értelmünkhöz”. Hogyan mérhető ennek az eredményessége?- Nehéz kérdés. Egyrészt a decemberben hétezer példányban megjelent első kiadásból április végéig ötezer elfogyott, így néhány kötésváltozatban már nem lehet kapni. (Merthogy többféle színben jelent meg az egyébként nagyon kellemes külsejű és tapintású, elegáns kötet.) Másrészt elérhető a modern androidos és az iPhoneos változat is. Ellenben a belsejét nem mondanám modernnek, nem szerepelnek benne például a következő szavak: hűtőmágnes, űrhajó... A tartalom ugyanaz. A Bibliának csak egy tartalma lehet.- Lányát, Széli Éva Annát június 17-én szentelték lelkésszé, összekötve az Ön negyvenéves szolgálatának ünneplésével. Tud-e egy édesapa csak az igehirdetésre koncentrálni, amikor leánya prédikál?- Az első három mondat után igen, el lehet vonatkoztatni. Ha selypes az igehirdető, csak az első hat után. A lányomat egyébként még nem sokszor hallottam igét hirdetni, mivel hatodévében vidéken, Vanyarcon szolgált.- Mit jelent a kettős ünnep?- Megrendítő ez a negyven év, az, hogy az Úr négy évtizeden át felhasznált. Nem bántam meg semmit. Én negyven évvel ezelőtt indultam a szolgálatba, a lányom most indul. Egyfajta stafétabot-átadás ez, habár tői nagyon sokat tanulhatott. Bakonyszombathelyen, Bakonybánkon és a szórványokban, Keréktelekin, Bársonyoson végezte szolgálatát, rendszeresen látogatta a betegeket, az öregeket. Igehirdetéseit több példányban is kénytelen volt legépelni, mivel igényelték, kérték a betegek és az idősek, akik nem tudtak elmenni a templomba, hogy meghallgassák. A vasárnapi istentiszteletek után a legépelt lapokat egy-egy személy - köztük Varga György is - elvitte a maga utcájában egy olyan családhoz, ahol beteg vagy idős ember volt, majd a következő napon valamelyik családtag továbbvitte. Varga György igehirdetéseinek szinte minden darabja megvan ma is. Bekötve, fellapozható formában mára már negyven kötetet tesznek ki, kiegészítve más előadásokkal, írásos beszámolókkal. Nyugodtan állítható, hogy kordokumentumok; egy-egy belőlük készült válogatás egyszer talán még nagyobb nyilvánosságra is érdemes lehetne. Bakonyszombathely és tartozékai mellett Varga György sokat helyettesített a környező gyülekezetekben is, így például Hántán, Ászáron, Kisbéren. Felesége énekkart szervezett és vezetett, foglalkozott az asszonyokkal és a gyermekekkel - a kedvükért még gitározni is megtanult, hogy az ifjúsági énekeket vonzóbbá tegye. A bakonyszombathelyiek szeretete, hálája sohasem maradt el, nem feledkeznem búcsúztatom magam, a nyugdíjkorhatárig még van egy kis idő...- Hogyan szakaszolná ezt a negyven esztendőt?- Kamaszéveim betyár idők voltak. Tizenhét évesen tértem meg. 1972-ben fejeztem be teológiai tanulmányaimat. Ezek - sok ellenkező hatás ellenére is - megtanítottak arra, hogy nem lehet a Biblia fölébe kerülni. Ne én bíráljam a Bibliát, hanem engedjem, hogy a Biblia bíráljon engem! Ezt azóta is próbálom megtartani. 1972-től Bócsán szolgáltam, kevés eredménnyel. Hála Istennek, ez akkor s ott nem tudatosult bennem. 1975-ben a lucfalvi gyülekezetbe hívtak. Életem legszebb időszaka volt ez, habár „sötét Nógrádnak” nevezték a vidéket, és hatalmas nyomás nehezedett ránk az Állami Egyházügyi Hivatal részéről... ’89-ben három helyről is kaptam egyszerre meghívást, s ennek hatására úgy éreztem, az Úr el akar mozdítani; ekkor a külső körülmények is lehetővé tették, hogy a kispesti gyülekezetbe jöjjek. Nekem olyan hatalmas Istenem van - nem mindenkinek van! -, aki még az Állami Egyházügyi Hivatalt is meg tudja szüntetni azért, hogy én oda kerüljek, ahova kellek... (nevet) Nyolcvan bejegyzett taggal indultunk. Vidék után városba, az Úrtól nagyon eltávolodott emberek közé, munkáskerületbe kerültem. Két-három évig nehéz volt, de akkoriban is sokat látogattam, és akár a boltban, a pénztárostól is megkérdeztem, milyen vallású...- A változások közepette szolgálatának melyik az a része, amelyet negyven év után isfolytatandónak ítél?- Amit folytatok és folytatni is szeretnék, az a gyülekezeti tagok, kiváltképp a betegek - ma már annyian vagyunk, hogy nincs idő egy évben mindenkit végiglátogatni -, illetve az tek meg a lelkészről és nejéről bő két évtized elmúltával sem. 2009-ben - eljövetelük után huszonhárom évvel - Varga Györgyöt a település díszpolgárává avatták. Bakonyszombathelyről újra Pápára vezetett az útja - eredetileg ugyan nem szándékozott elhagyni előző szolgálati helyét, ám Nagy Gyula püspök győzködte: miután Síkos Lajos pápai lelkész nyugalomba vonult, a pápaiaknak olyan nagy tapasztalatú pásztorra van szükségük, mint ő. Mivel az egyházközség egyhangúlag kinyilvánította: őt kívánja lelkészének, elvállalta a tisztet. 1986 szeptemberétől tizenkét éven át Pápán és a hozzá tartozó gyülekezetekben lelkészként, illetve az év novemberétől 1998-ig a Veszprémi Egyházmegye espereseként működött. Varga György munkálkodása nyomán felpezsdült a pápai hitélet. Eredményes volt a fiatalok hívogatása is: feleségével megszervezték a rendszeres hittant, a bibliaórás „csapatokat”; 1990-től mind több fiatalt tudtak bekapcsolni az istentiszteleti szolgálatban a liturgiaolvasásba. Szociális, karitatív kezdeményezések is fűződnek a nevükhöz. Varga esperes aktívan bejárt a kórházba, erősíteni a betegeket, majd az igazgató segítségével kórházi kápolna kialakítására is sor kerülhetett. Itt mindegyik helyi felekezet megkezdhette a kórházi istentiszteletek tartását. Erőt és lendüúj tagjelöltek látogatása. És természetesen az igehirdetés. Valamint két egyedülálló, különleges alkalmunknak, a kérdezők bibliakörének és a Szia-istentiszteleteknek a vezetése. A kérdezők bibliakörét hetente egyszer tartjuk, ez egy - ma már másfél órás - szabadabb beszélgetés. A résztvevők kérdeznek mindenféle témában, én pedig válaszolok. Azt mondhatom, eddig nemigen volt még olyan, amire ne tudtam volna felelni. A Szia-istentiszteletek pedig interaktív alkalmak.- Olyasfélék, minta Tamás-misék?- Nem. Mi nem a külsőségeket helyezzük a középpontba. Éneklünk, elhangzik pár bizonyságtétel. Az alkalmak különlegessége az, hogy az igehirdetés után közvetlenül hozzá lehet szólni az elhangzottakhoz.-A büszkén viselt díszpolgári cím és sok más elismerés után - profán fordulattal élve - mi motiválja még a pályán?- Az ember már nem kíván emberi dolgokat, emberi eredményt. Korábban sem a dicsőségvágy hajtott. Az hajtott, hogy legyen egy jó énekeskönyv, és akkor összeállítottam egy jó énekeskönyvet. Amikor az hajtott, hogy legyen egy nagyon jó, mai és eleven Biblia, megcsináltam az Ószövetséget. Amikor az hajtott, hogy közösség legyen, sok csendeshetet szerveztem... Ezek az Úrtól jövő hajtóerők voltak. ■ Kinyik Anita letet adott a lelki életnek a helyi nagy múltú, protestáns középiskola, a Pápai Református Kollégium újraindítása is, amellyel szintén példás együttműködést tudott kialakítani Varga György. Onnan is jöttek fiatalok. így történhetett meg, hogy a tizenkét év alatt nyolc fiatalt indított a lelkészi pályára, illetve a hitoktatói szakra. Tizenkét év pápai szolgálat és esperesi munka után, hetvenéves korában kérte nyugdíjazását. De hát Isten pásztorának nem oly könnyű nyugdíjba vonulni. Nyugdíjasként még három évig szolgált helyettes lelkészként a nagyalásonyi, a dabronyi gyülekezetben és a szórványokban. Aztán a lelkészváltozási időszakban még közel egy évet szolgálhatott Pápán. Nyolcvanesztendős volt, amikor a szeretett gyülekezet a templomban váratlanul, meglepetésszerűen - Ittzés János püspökkel az élen - énekszóval, versekkel köszöntötte fel. Amikor Varga György visszatekint szolgálata Istentől kapott hatvan esztendejére, mindig ennyit mond: „Mindez csak kegyelem! Kegyelemből vagyok, ami vagyok”... Ma már ritkán szolgál istentiszteleteken, azonban hetente többször is bejár a városi kórházba. Évente hétnyolcszáz beteget látogat meg. Mindemellett igyekszik aktívan részt venni lakóhelye közéleti-kulturális életében is; hitéleti, irodalmi-művészeti alkalmakon lehet olykor köszönteni, felesége pedig kedves verseivel is meg szokta örvendeztetni az embereket. Életük valóban kegyelem és áldás sokak számára. ■ - KERECSÉNYI -„Kegyelemből vagyok, ami vagyok..." Egy evangélikus lelkész hatvanéves jubileuma
