Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-15 / 28. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2012. )ÚlÍUS 15. » 7 „A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik. És boldog aki én bennem meg nem botránkozik.” (Mt 11, 5-6; Károli-fordítás) . .a siketek hallanak” Jelbeszélgetések a Remény ség fesztiválon Balra Tyukodi Katalin Ez év júniusában mindhárom napon részt vettem a Reménységfesztiválon. A téma már az első napon „jelentkezett” amikor lent a küzdőtéren, a középső szekcióban felfigyeltem a megvilágított pulpituson álló jelnyelvi tolmácsokra és arra kis gyülekezetre, amelynek tolmácsoltak. Tudtam, a következő napon ott a helyem. Isten a szívemre helyezte akkor és ott ezt a maroknyi embert, így velük maradtam. Siketekkel még soha nem készítettem interjút, de - a látottak alapján - éreztem, ennek nem lehet akadálya. Bokros Andrea jelnyelvi tolmács mellém állt, én feltettem a kérdést egy csapatnyi embernek. „Néma” csend, miközben Andrea jelnyelvre fordította a kérdésemet, azután szinkrontolmácsolta válaszaikat. Mindeközben gyülekezett az utolsó este közönsége, a színpadon hangolt a zenekar..., de ez minket egyáltalán nem zavart: tökéletesen „hallottuk”, értettük egymást. * * *- Engedjétek meg hogy tegeződjünk, hiszen már jól ismerjük egymást, állandóan itt járkálok körülöttetek, el sem tudok mozdulni mellőletek. Egymástfotózgattuk eddig de örülök, hogy - Andrea segítségével - most végre „beszélgethetek” is veletek. Hogyan éreztétek magatokat az elmúlt estéken, milyen élményben volt részetek? Többen egyszerre, jelelve: Nagyon szép volt, jó volt minden, szuper volt... a világ legszebb alkalma volt ez.- Kit mi ragadott mega leg óbban ? Tyukodi Katalin (negyven év körüli asszony): Jézusról hallottunk végre, igazán, tisztán, és ez nagyonnagyon jó volt. Soha nem voltam még ilyen alkalmon... Csürke Béla (negyven év körüliférfi): Egyszer voltam egy Tina Turnerkoncerten, de az más volt, azóta nem voltam sehol. Most eljöttem ide, és ez teljesen más, igazi, igazi jó élmény. Tyukodi Katalin: Valóban úgy éreztem, hogy megmentett vagyok. Jézus a vére árán mentett meg a bűneimtől. Hálát adok Istennek, hogy ennyi ember hallhatta ezt, és a szívembe zártam mindezt. Igazán boldog vagyok, és örülök, hogy ami a Bibliában le van írva, az igaz, és azt kaptuk itt tegnap és tegnapelőtt is.- Ki az, aki most fogadta be Jézust a szívébe? Negyven év körüli férfi: Én tegnapelőtt fogadtam be. A tolmácsoláson keresztül is éreztem, egyszerűen éreztem a szívemben, hogy igazság az, amit hallok, és sírtam. Annyira megindultam mindazon, amit hallottam és láttam, és beismertem, hogy nekem erre szükségem van.- Mit vártok a mai estétől? Ifj. Kéri József: Szeretném látni az előadást Jézusról... Régebben nem hívtak ilyen helyre siketeket, de most végre mi is itt lehetünk... És láthatjuk az énekeket is és a jó hírt, ahogy terjed. Úgy érzem, hogy hallani fogom Isten szavát. A szívemben is melegség van az Úr iránt... és ezt kívánom mindegyikünknek. * * #- Vége a harmadik estének is. Ma mi volt a legnagyobb élményetek? Babos Zoltán Csaba (harmincnegyven körüli, Erdélyből): Nagyon szép énekek voltak. Ahogy dicsérték d az Urat, éreztem a szívemben, a hősi römön. Libabőrös voltam végig. És S éreztem, hogy megnyílik a szívem a bűnbocsánatnak. Isten megbocsát. Most újra Isten szavát hallottam... Köszönöm szépen a testvéreknek, hogy a siketek együtt lehettek.- Nekem van egy vak barátnőm, akiről dokumentumfilmet is készítettem. Ő ugyan vak, de lelkileg jobban lát, mint sok más ember. Nálatok mi az a plusz ajándék, ami a hallás hiányából fakad, vagy azt pótolja? Ifj. Kéri József: Mi siketek vagyunk: az érzelmi világunk, a lélek érzése és a vizualitás számunkra nagyon fontos. Örülünk, hogy most már a hallássérültekhez is eljuthat az evangélium. Régen ilyen nem volt. Elnyomás volt, és nem értettük, hogy igazából miért. Hiába láttuk, nem értettük a prédikációt. Nem értettük, hogy miről van szó. De most egyenlőséget érzünk. Isten tudta, hogy erre szükségünk van. A mi nyelvünk a jelnyelv. Ez egy olyan csatorna, amin Isten tud velünk beszélgetni, és hálásak vagyunk a tolmácsoknak. Mohácsi József: A bűn békétlenséget eredményezett az életemben, és elkezdtem gondolkodni azon, hogy nekem is bűnbánatra és Isten bocsánatára van szükségem. Tudom, hogy Isten teljesen megbocsátott nekem, mert Jézust Megváltómnak fogadom el.- Volt már példa arra, hogy halló emberek előtt tudtatok bizonyságot tenni? Többen: Volt, volt. Volt, hogy siket gyülekezet elment bizonyságot tenni halló gyülekezetbe. Én is voltam. Megköszöntem a tolmács szolgálatát. Most is köszönöm.- Látom, ti is szeretnétek mondani valamit... Többen (fiatal srácok): Hú, nagyon jól éreztük magunkat! Szuper volt, szuper volt! Fantasztikus, fantasztikus az Úr! Mohácsi József: Isten öröme van itt. Ő megszabadította az embereket a bűneiktől, megmutatta az egész országnak, hogy ő az Úr. Milyen sokan előrementek, és megváltották bűneiket! Nagyon örültem, ez egy igazi, szép ünnep! Babosné, Mariann: Én akkor fogadtam el Jézust, amikor nagyon a mélyponton voltam. Rengeteg probléma volt a családomban, az életemben. Nem tudtam a kiutat, nem találtam békességet. Nagyon rossz lépésre szántam el magam, de Isten beszélt a szívemmel, és éreztem, hogy ha ezt a rossz lépést megteszem, a pokolra jutok. Az Úr Jézussal békességet kaptam. Szívemben él, neki énekelek hálásan, és őt követem. Úgy szerettem volna én is énekelni a siketek énekét...- Milyen a siketek éneke? Bokros Andrea jelnyelvi tolmács: Mutassam meg? Együtt „énekelnek” félkörben állva, csodálatos jeleket mutogatva átszellemült arccal, miközben Andrea hangosan fordítja, diktafonomba mondva, soronként tagolva a siketek - egyik - énekének a szövegét. A dallam helyett láthatjuk a szemeket, az arcokat, a gyönyörű jeleket, egyszóval mi is „láthatjuk” az éneket: „Köszönöm... Isten... Istenem... elküldted... fiadat... Hallelúja... hallelúúúja... hallelúja... Köszönöm, köszönöm, Jézus! Alázatos voltál, és megfeszítettek a kereszten... helyettem... bűneim miatt... reményem-megtartóm... megtisztítottad a szívem... megváltottál......köszönöm, Jézus. Reményem megtartom. ..úja szívem! Hallelúja, halleluuúja, hallelúja... Ámen.’ Babos Zoltán Csaba dicsőíti az Urat ^ A fesztivál után pár héttel volt alkalmam felkeresni Bokros Andreát, a Magyarországi Baptista Egyház siketmissziós koordinátorát.- Koordinátorként a kezdetektől részt vettem a Reménység fesztivál előkészületeiben - mondja. - Tudjuk, hogy a fesztivál több keresztény egyház együttműködésével valósult meg. Több mint húsz bizottság szerveződött. Ezek egyike volt az úgynevezett speciális csoport vagy speciális bizottság, amely a rendezvényre nemcsak siketek és hallássérültek, de más fogyatékkal élők részvételét is lehetővé tette.- Gondolom, korábban ez nem volt ennyire magától értődő...- A hallássérültek világa, kultúrája egy külön világ. De a tolmácsszolgálatok megerősödése azt eredményezte, hogy a hallássérültek már tudatában vannak, hogy igényelhetik tolmács jelenlétét. Bennünket, jelnyelvi tolmácsokat titoktartás is kötelez, tehát felelősségteljes, bizalmi viszonyba kerülünk a hallássérültekkel.- Téged mi indított erre a munkára?- Noha nincsenek hallássérültek a családomban, több mint tíz éve foglalkozom ezzel. Amikor a gyermekeim már megnőttek, és szerettem volna visszamenni dolgozni, imádkoztam azért, hogy ne csak munka, hanem szolgálat is legyen az elfoglaltságom.- Mi a helyes viszonyulás siket és nagyothalló társainkhoz?- Én úgy gondolom, hogy változást kellene elérni általában a fogyatékkal élőkhöz való viszonyulásunkban. Ezt már a gyerekkorban, az iskolában el lehetne kezdeni, mert a gyerekek a legbefogadóbbak. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége tett is ez irányba lépéseket, „érzékenyítőprogramokkal” látogatták az iskolákat. A siketek elzárkózásának egyik oka talán az, hogy a mai napig süketnémázzák őket. Ez ugyanis számukra sértő kifejezés.- Azért sértő, mert valójában nem némák, hiszen valamilyen módon ki tudják fejezni magukat?- Persze, hiszen a hangszálaiknak semmi problémája nincsen. Nevetésnél vagy bármilyen hang kiadásánál érzékelhető, hogy nem némák, csak egyszerűen - a hallási visszacsatolás hiánya miatt - nem beszélnek. Egy más kommunikációs csatornát választanak. Mi, „épek” sokszor azt gondoljuk, hogy ha valaki nem hall, akkor már értelmileg is korlátozott, noha ez nincs így. Csodálatos emberek, fantasztikus intelligenciával. Rengeteg olyan kifinomult adottságuk van, ami nekünk nincs, és aminek a birtoklása által ők sokkal gazdagabbak. Mert nekik olyan vizualitást ajándékozott a jó Isten, a mimikának olyan képességét, amilyen nekünk soha nem lesz. A jelnyelven keresztül Isten elképesztő gazdagsággal áldotta meg őket. Mi, akik így megtanuljuk a jelnyelvet, csak belekóstolunk abba, hogy ez milyen fantasztikus kommunikációs forma. Én kifejezetten szeretem magát a jelnyelvet is, és élvezem, amikor ezen tudom a saját gondolataimat is kifejezni.- Hogy érezted magad a Reménységfesztivál előkészületei, a különbözőfelekezetekkel való együtt munkálkodás során?- Áldásként éltem meg. Óriási élmény volt például, amikor a fesztivál előkészületeként száznegyvenkilenc lelkipásztor - különböző gyülekezetekből, kis és nagy egyházakból - volt együtt két napon át, hogy felkészüljön a közös munkára. Itt a hallássérültek gyülekezetvezetőjének tolmácsoltam. Áldásnak tekintem azt is, hogy barátságot köthettem egy református és egy evangélikus lelkésznővel. Úgy hiszem, ezek a kapcsolatok Bokros Andrea jelnyelvi tolmács szolgálat közben, jobbra lent munkatársai, háttérben az ezerfő OLY GYÖRGY TAMÁS FELVÉTELE
