Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-11-25 / 47. szám

io -« 2012. november 25. FÓKUSZ Evangélikus Élet HIRDETÉS Meghívó a Párbeszéd Házába A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT) következő összejö­vetele december 3-án, hétfőn 18 órakor lesz a VIII. kér., Horánszky ut­ca 20. sz. alatti Párbeszéd Házában. Előadó Gulybán Gergely görögka­tolikus lelkész. Az előadás címe: Életrevaló kereszténység. Minden érdek­lődőt szeretettel várnak. HIRDETÉS Karácsony - novellaíró-pályázat Az Evangélikus Élet szerkesztősége novellaíró-pályázatot hirdet Kará­csony címmel. A pályaművek tematikailag szabadon kapcsolódhatnak Jézus születéséhez. Egy pályázó legfeljebb három írást küldhet be, ame­lyek terjedelme egyenként maximum 4500 karakter lehet szóközökkel együtt. A beküldési határidő: november 26., éjfél. A pályázat nyitott, nem jel­igés. A beküldési cím: evelet@lutheran.hu. Az első három helyezettet tíz-, hét- és ötezer forintos könyvvásárlási utal­vánnyal jutalmazzuk, amely a Luther Kiadó könyvesboltjában vásárolha­tó le. A beérkezett pályaművekből az Evangélikus Élet december 23-ai lap­számában válogatást közlünk. HIRDETÉS__________________________________________________________________________________ Folyamatosan bővül az evangelikus.hu videotára Az evangelikus.hu a Zákeus Médiacentrummal közösen október elején új kezdeményezést valósított meg. Elindult a honlap videoportálja, ame­lyen számos klipet lehet már megtekinteni. Október 11. és 14. között Nürnberg adott otthont a bajor-magyar test­vérkapcsolati jubileumi ünnepségnek. Az alkalomról immáron több mint egy tucat film lelhető fel a portálon. Emellett az utóbbi napokban ripor­tok készültek a Sztehlo-ösztöndíj átadásáról, a börtönmisszió parlamenti jubileumáról és arról az alkalomról, amikor a Magyarországi Evangéli­kus Egyház Országos Irodája átvette az ISO-tanúsítványt. A videók a evangelikus.hu oldalon, illetve közvetlenül ayoutube.com/lu­­theranhu oldalon nézhetők meg. Zuglói zenés esték „Várj, ember szíve, készen” Szeretettel várunk minden érdeklődőt december 6-án, csütörtökön 18 órára a budapest-zuglói evangélikus templomba a Zuglói zenés esték so­rozat adventi orgonazenés áhítatára. A koncerten Pálúr János orgona­művész szolgálatával adventi és karácsonyi műveket hallhatunk. Műsor: Eustache Du Caurroy: Fantázia öt részben a „Várj, ember szíve, készen” kezdetű dallamra; Bach: Kánonvariációk a „Von Himmel hoch, da komm’ ich her” kezdetű karácsonyi dallamra; Liszt: Karácsony (Weihnachten); és Pálúr János improvizációja. A belépés díjtalan, adományaikat a sorozat fenntartására szívesen fo­gadjuk! HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Takáts Eszter a Nem a jutalomért koncertsorozatról „Az Elhajolt című dal története egy olyan koncertsorozat kezdetére ve­zethető vissza, amelyet Szabó Attila, az Éfeszi (Baptista Szeretetszol­gálat Életminőség-fejlesztő Szolgáltatások Intézménye) munkatársa ho­zott tető alá Nem a jutalomért címszó alatt. Ezt a koncepciót a Nem a jutalomért című dalom ihlette (a 2011-ben megjelent Karcos üdvözlet című lemezemről), és az együttműködés azon a néhány koncerten ala­kult ki, ahol a pécsi fogyatékkal élők számára adtam műsort. Attila az­tán továbbfűzte a szálat, és első állomásként a pécsi görögkatolikus temp­lomot szervezte be, ez a dal ott született. A koncertsorozat folytatódott először Miskolcon, majd Mályiban (itt ismerhettem meg a budavári evan­gélikus templom lelkészeit: Balicza Ivánt, Bence Imrét és Fabiny Tamás püspök urat). Különlegesnek tartom a koncertsorozatot, a klipforgatást több szem­pontból is. Egyrészt maga az ötlet és az összefogás a háttérben, másrészt a dal születése és atmoszférája, mindamellett ez egy hosszú távú együttműködés kezdete is, amely a semmiből indult el. A mostani világ rohanós lett, nincs idő a szeretetre, a meghittségre, a családra, sokan betegek, stresszesek. Az emberek neurotikusak, mert nem tudják megbeszélni a problémáikat sem, mert arra sincs idő; van, aki a kocsmába menekül, van, aki a tévéhez. Egy közösséghez való tar­tozás sokat segít azokon, akik képesek felismerni valaminek a hiányát. Itt nem a rosszindulatú-irigy közegekre gondolok, hanem azokra, amelyekben az ember bízhat másokban, és hisz önmagában és abban az erőben, amely mindezeken felül áll. Önmagunk teljesek vagyunk, csak szét vagyunk esve. Azért esett a választásom a forgatás helyszíneként szolgáló buda­vári evangélikus templomra, mert jelképezi azt a természetes egysze­rűséget, amely a meghittség és a jó érzések sajátja. A többi már rajtunk múlik. Idén novemberben ünnepelem 33. születésnapomat az Akváriumban, így a klip bemutatóját erre az alkalomra tartogatom, addig a YouTube­­ra sem kerül fel. Ilyen alkalom csak egyszer van az ember életében, és ez a klip méltó ehhez. A koncertsorozatot folytatva a következő állomás a zalaegerszegi evan­gélikus templom a Csányi László téren szintén Szabó Attila szervezé­sében, ahová minden érdeklődőt és régi ismerőst szeretettel várunk. Zalaegerszegre hazajövök, édesanyám szülővárosa. Itt nőttem fel, Pécs mellett ezt a várost tartom az otthonomnak.” A koncert időpontja: december 2. (vasárnap) 17 óra. ' > 1 ■ > > < Kukoricamorzsolás, Sztehlo öröksége és a kihajtott nyírfa Interjú Győriné Kováts Andreával, a Nagytarcsai Falumúzeum vezetőjével ► HÉV-vel robogva Cinkotáig, majd helyközi, hellyel-közzel közleke­dő busszal Nagytarcsáig - megéri kivergődni a csöndes, takaros fa­luba. Épp egy óvodáscsoport jön velem szembe, falevelet gyűjtöttek, a falumúzeumban csutkababát készítettek. Kipirult arccal, vidáman lépegetnek. A múzeum udvarán már vár rám - Sztehlo Gábor életnagy­ságú szobrának társaságában - Győriné Kováts Andrea múzeumpe­dagógus, az intézmény vezetője, aki ugyan nem itt született, de mos­tanra ízig-vérig nagytarcsaivá vált.- Hogyan került Nagy tárcsára, és miként a múzeum vezetői székébe?- Ide jöttem férjhez. Idestova magam is harminc éve élek már itt, és túl a családi kötelékeken szak­vállalkozó felajánlásával készült el a szép kavicsos járdánk, és ünnepélye­sen felavathattuk egy helyi fafaragó ajándékát, Sztehlo Gábor életnagy­ságú szobrát. mám szerint is falubelinek mondha­tom magam, hiszen a nagytarcsai népviseletből írtam a főiskolai szak­­dolgozatomat Az evangélikus litur­gia hatása a nagytarcsai népviselet­re címmel. Ekkor még nem gondoltam, hogy valamikor nemcsak a falu néprajzá­hoz, de helytörténetéhez is közöm lesz. A múzeum épülete egyike volt az 1938 és ’44 között Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által finn mintá­ra létrehozott Tessedik Sámuel Nép­főiskolának. A tárgyak gyűjtését Mol­­nárné Hajdú Margit és Molnár La­jos helybéli tanítók 1959-ben kezdték meg. Egy év alatt olyan mennyiségű anyaghoz jutottak a szívesen adako­zó falubeliektől, hogy már nem tud­ták hol tárolni. 1960-ban kapták meg a Sztehlo ál­tal „Tessedikfalvának” nevezett négy épület közül ezt az alföldi stílusú pa­rasztházat, s ezzel megszületett a fa­lumúzeum. Néprajzi anyagát Margit néni, helytörténeti emlékeit pedig Lajos bácsi gyarapította nagy szor­galommal és szakértelemmel, létre­hozva egy állandó kiállítást. így mű­ködött immár a Pest Megyei Múze­umok Igazgatóságának égisze alatt az ő vezetésükkel 1985-ig. A rendszerváltás után a helyi ön­­kormányzat lett a múzeum fenntar­tója. Abban az időben én a Szentend­rei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban vezettem különböző múzeumpeda­gógiai foglalkozásokat. 2009-ben az önkormányzat keresett meg azzal a megtisztelő felkéréssel, hogy vállal­jam el a múzeum vezetését.- Mi történt ebben a három évben a nagytarcsai intézmény háza tá­ján?- Mivel munkám kezdete Szteh­lo Gábor születésének századik évfor­dulójára esett, a legsürgősebb feladat az volt, hogy az udvart rendbe te­gyük. Adományokból és egy helyi Ez a nagyszerű itt nálunk: lelkes önkéntesek építik-szépítik folyama­tosan az intézményt. 2011-ben példá­ul egyszer csak beállított a polgármes­terünk, és közölte, hogy egy névtelen adakozó felújíttatja az épület külse­jét. Napokon belül neki is kezdtek. Nem volt egyszerű a működésünk azon a nyáron, de amikor elkészült a munka, nagyon boldogok voltunk! Az épület kívül már takaros. Az ál­landó kiállítás folyamatos karbantar­tása mellett évente két-három idősza­ki kiállítást rendezünk, és a rendes nyitva tartáson kívül iskolásoknak és óvodásoknak rendszeres múzeumpe­dagógiai foglalkozást is tartok. Habár a pince-padlás tele, nemrég ismét fel­adtam egy hirdetést a helyi lapban, hogy múzeumpedagógiai foglalkozá­sokhoz fateknőt, dézsát, sparheltet szeretnék. így még életszerűbbé te­hetem a foglalkozásokat. Persze az­óta se tudjuk hova pakolni a beérke­zett teknőkészletet...- Van valami keretük, tematiká­juk ezeknek a foglalkozásoknak?- Igen, az ünnepeket és az évsza­kokat követik. Most például az őszi betakarítás volt a téma. Ehhez kap­csolódóan terményekből készítet­tünk figurákat. Nálunk gyerekek-felnőttek egy­aránt megtalálhatják a maguknak valót. Közkedvelt például a kukori­camorzsolás. Nagy teknőbe mor­zsoljuk a kukoricaszemeket, a meg­maradt csutkákból és kukoricabaj­szokból pedig csinos kis „Csutka Rozikat” készítünk. A gyerekek szá­mos népszokással ismerkedhetnek meg. Az imént itt járt óvodásokkal például csutkatornyot építettünk. Nagyon szeretik a kert végében álló régi tűzoltókocsit is, mely a helyi tűz­oltó-egyesületé volt. A hátsó kertben fűszer- és gyógy­növényeket vetettem. Hozzánk ugyanis környezetismeret-óra kereté­ben is érkeznek diákok. Megnézeget­hetik, megszagolhatják a növényeket- van itt bazsalikom, zsálya, citrom- és borsikafű, lestyán, fodor- és bors­menta -, így élővé válhat a tananyag. Szívügyem, hogy a gyerekek élvez­zék a tanulást. S tulajdonképpen ez a múzeumpedagógia fő törekvése: él­ményszerűvé tenni a múzeumlátoga­tást, átörökíteni a múlt értékeit, va­lamiképp bevezetni a gyerekeket egy számukra ismeretlen, letűnt világba, megmutatva a szépségeit, örömeit.- Mi történik akkor, ha valakinek- mint például nekem - nincs sem­mi kézügyessége?- Ezek a technikák a leg­több esetben könnyen elsa­játíthatók. A nehezebbeket pedig, mint például a kosár­fonást, igyekszem a lehető legalaposabban előkészíte­ni. Ezenkívül mindig lehet egyszerűsíteni - varrás he­lyett néha megteszi egy be­­főzőgumi is. Ez a kis Már­­ton-napi zoknilúd is (mu­tatja) így készült.- Ha jól tudom, már há­rom éve bekapcsolódtak a múzeumok éjszakája ren­dezvénysorozatba is.- így van. Nagy sikerük volt a programoknak. Bá­bozással, filmvetítéssel, ci­­terazenével, házi bodza­szörppel, versekkel és per­sze kézműves-foglalkozá­sokkal vártuk a vendégeket.- Nagytarcsa szlovák gyökerekkel is bír.- Igen, a szlovák - vagy közhasz­nálatú szóval: tót - népi hagyomá­nyok élnek még a faluban. Hogy ez a jövőben is így legyen, arról a mai le­származottak gondoskodnak: két­évente nagyszabású hagyományőrző eseményeket szerveznek. A sikeres szüreti mulatság után idén október­ben hagyományőrző esküvőt tartot­tak. Szép látvány volt, amikor a ma már csak a múzeumban látható menyasszonyi ruhába öltöztetett mátkát a népviseletes násznép kísér­te végig a falun.- Végezetül arra lennék kíváncsi, mit jelent Önnek itt Nagytarcsán Sztehlo Gábor nyomdokain mun­kálkodni.- Hangulatos, csöndes múzeum­kertünk legöregebb fáját egykor ki­vágták, de terebélyes tuskója megma­radt. Ennek közepéből - hogy, hogy nem - mostanra egy szép sudár, fe­hér törzsű nyírfa nőtt ki. Én még ilyet sehol se láttam, de itt van, meg lehet nézni! Valahogy így vagyok ezzel az örök­séggel. Sztehlo Gábor elkeseredett, amikor megtudta, hogy az ő egyko­ri „élő” népfőiskolájából „halott” múzeumot csináltak. Reménységem, hogy a múlt ránk hagyott örökségei között az ő szellemisége ma is üze­net az ide betérők számára. A múzeum szeretettel várja látoga­tóit gyülekezeti kirándulásra, élő néprajzórára, foglalkozásokra egy­aránt. Kedvcsinálónak érdemes megtekinteni a www.tarcsavilag.hu internetes oldalt, ahol számos - például a föntebb emlegetett idilli fa­lumúzeumi nyárestét megörökítő - fénykép és videó között tallózhat az érdeklődő. ■ Kinyik Anita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents