Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-25 / 47. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. november 25. » 11 Reménysziget ^ Reménység vasárnapján a budapest-fasori gyülekezet az ír-kelta lelkiség jegyében hirdetett programokat. A november 18-án 18 órakor kezdődött ifjúsági istentiszteleten dr. Varga Gyöngyi lelkész prédikált a templomban, előtte prof. Michael McAteer irodalomtörténész nyitotta meg Boda Zsuzsa észak-írországi fotókat felvonultató kiállítását a gyülekezeti teremben, az istentisztelet után pedig ugyanitt ír táncházban vehettek részt az érdeklődők. Az alábbiakban Varga Gyöngyi ifjúsági istentiszteleten elhangzott áhítata olvasható. Éire - smaragdsziget! Láttam zord szikláidat, amint - évezredek óta már - az óceán hullámai fürösztik, neki-nekicsapódva büszke szirtjeidnek. Láttam városaidat, ahol kanyargós utcák mentén színesre festett házak sorakoznak apró üzletekkel, kiskertekkel. Láttam kikötőidet, az öblök ölelésében meghúzódó kis halászfalvakat. Láttam ódon váraidat, régi monostorok romjait, magasba mutató szikár kőtornyokat. És éreztem az ősi imák erejét, hiszen itt egykor társakat hívott magának a Lélek: közösséget teremtett az élő Krisztusban. Láttam gyönyörű kőkereszteket: a Megfeszített testét kanyargós indákkal fonta, ölelte körül a sarjadó élet. Ő nem maradhatott odaszögezve, hiszen várt rá az a hajnal, s a legelső napsugár ébresztette... Éreztem, amint arcomba fúj a szél, s néha erővel támad, és megtépázza az engedelmesen hajlongó fák lombjait. Éreztem, amint lágy permetezésével fölfrissít az eső, és olykor sűrű függönye mögött eltűnik a táj. Jártam az óriások gyalogúján, világítótornyok tövében, amelyek a legtávolibb pontot jelzik az utazóknak: a világ egyik titokzatos végét... Láttam magányos, szalmatetős kunyhókat, színesre mázolt ajtókkal, ablakkeretekkel. Láttam barátságosan hívogató „ivókat” ahonnan táncra hívó muzsika szűrődött ki. Láttam kietlen pusztaságokat és szomorú gyártelepeket. Láttam falakat, amelyek emberek, hitek között magasodtak, és ittott ma is állnak - a múlt nehéz örökségeként. Láttam emberek arcát. S az arcokon fáradtságot, félelmet, de örömöt és reményt is. Láttam bárányokat, amint fehér pamacsokként lepik el a lankás domboldalakat. Magamba szippantottam a mezők illatát. És a tekintetemmel próbáltam befogadni azt a csodálatos zöld szépséget: a smaragdszínű fűszálak üdeségét, amely a reményről beszél nekem - azóta is. Nem felejtem el. Zöld sziget: egy világ, amely a mégis jelenvaló, mégis kibontakozó életről üzen. Arról a reménységről, amely holnap is megtart minket, és amelynek alapja a tőle jövő erős szeretet. A zöld a Szentlélek színe: régi kódexekben, ikonokon így festik le őt. Ez a zöld a mindent átjáró, megmozgató, a minket felüdítő, életre serkentő Lélek színe. A Szentlélek zöld reménypalástja borul ránk, hogy megéljük, igazán megélhessük az életünket. S hogy társai lehessünk egymásnak: „Lélekbarátok” ahogyan az ősi kelta szó üzeni: „Anam Cara”. A másik ember arcán lassanként felismerjük az élő Krisztus lényét: szomorú vonásaiban az ő fájdalmát, könnyeiben az ő könnyeit, a ránk mosolygó emberarcon az ő örömét... Anam Cara: a Lélek társ. Velünk van úttalan utakon, nehéz próbák között és tágas tereken. Velünk van lélegzetünkben, imánkban, dalunkban, örömünkben. Velünk van, amikor fölfedezzük a szeretet csöndes valóságát, és amikor a teremtett világot látva csodára nyílik a szemünk. Velünk van áldásaival, hogy reménységben éljünk, erős reményben - amely holnap is megtart bennünket. * * * Lágyan hulljanak az esőcseppek homlokodra. Szelíd szellő frissítse lelkedet. Napsugár ragyogja be'szívedet. A nap terhei könnyedén nyugodjanak rajtad. És takarjon be Isten téged szeretetének köpenyével! (ír áldás.) A világvége elmarad(?) „2012 a változás éve” - mondják a mérsékeltek. „A megvilágosodás ideje, egy új korszak kezdete” - teszik hozzá az ezoterikus tanok követői. „Világvége” - hirdetik a radikálisok. Most, hogy ez az esztendő is lassan kifut alólunk, talán nem haszontalan néhány szót szólni erről az évről. Kezdeném azzal, hogy szerintem 2012 a biznisz éve. Bizonyára nem kevés pénzt kerestek azok, akik azt a rengeteg könyvet és egyéb kiadványt eladták, amelyek az idén várható vagy bekövetkező eseményekről számoltak be. Szóval ez már eleve gyanús. És mint ilyenkor lenni szokott, akik oly hangosak voltak eddig, most kövér bankszámlával visszavonultan hallgatnak, hiszen sanszos, hogy nem lesz ebből a világvégedologból már semmi - a zsebük viszont tele. Világvégéről okoskodni egyébként is a legkényesebb dolgok egyike. Az apostolok cselekedeteiben olvasható a világos figyelmeztetés: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett’.’ (ApCsel 1,7) Ebből ered az a roppant egyszerű következtetés, hogy az idei jóslatok és előrejelzések olyan zárakat feszegetnek, melyeket nem lenne szabad feszegetni. Ha ez még nem lenne elég, kortársaink közül többen szinte „várják” a világvégét, szinte szomjazzák, hogy „történjen már végre valami” Amúgy nincs ebben semmi meglepő: csak egy újabb gonosz és parázna nemzedék követel jelt most is, mint annyiszor (vö. Mt 12,39), s már annyira szeretne csodát látni, valami „rendkívülit”, hogy megtenné neki a pusztulás is. Mi, keresztények azonban nem a világvégét várjuk, hanem Isten országát és az Emberfia eljövetelét, mely azonban „nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá”. Tehát hiába fáradoztak a sötét és kétes erők szolgái, amikor 2012 fedőnéven szimbólumokat elemeztek. Hiszen Jézus megmondta: úgy lesz, amint Nóé napjaiban történt: „ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig amíg Nóé be nem ment a bárkába”. (Lk 17,20.27) Mindezt felidézve nem elég, hogy megint a tiltott gyümölcsöket szaggatják egyesek, ráadásul olyan jelekből próbálnak következtetni időkre és alkalmakra, melyek nyilvánvalóan csak tévesek lehetnek. „Az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj” - írja Pál apostol (iThessz 5,2), tehát ha azt a napot erre az évre jövendölték, akkor hazudtak; ha meg nem erről a napról prófétáltak, akkor számunkra teljesen érdektelen, miféle korszakról, mert mi nem földi királyságokat várunk. Sokan a testvérek közül is félreértik, amikor Jézus az idők jeleiről beszél: „... azt halljátok, hogy a déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön; és úgy lesz’.’ (Lk 12,55) Csakhogy ezt nem a modern kor emberének üzente, hanem annak a képmutató sokaságnak szánta, amely nem ismerte fel a maga idején az Isten Fiát (vö. Jn 1,10). Amikor pedig a nagy nyomorúságról beszél, amikor „az egek tartóerői megrendülnek”, nem lehet tudni pontosan, melyik napra gondol (Lk 21,23.26). Mert azt a napot „senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Mk 13,32). Márpedig ha még maga a Fiú sem tudja, akkor nyilvánvaló, hogy nem tudhatja senki sem. Összegezve mindezt, az a lényeg, hogy ne is gondoljunk többé arra, miként végződik 2012. Inkább „legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (iThessz 5,8). Hogy egyikünket se érje felkészületlenül az a nap - bármelyik lejben is az. Qj Andriska János Áprily Lajos November [II] 1 Még fény ölel, remegő sugarak. De szél jár és levelek hullanak. El ne seperje innen senkise: A teraszunk őszi poézise. 2 Hív a pirók. Egyhangú, bús a dal. November hangja. Vajon hova csal? Egy mélabús meseországba tán, ahol ezer pirók süvölt a fán. 3 Hosszúra nyúlt az út, anyám, sok volt a seb, s a béke késett. S ma mégis, mégis köszönöm világra szülő szenvedésed. HETI ÚTRAVALÓ „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva’.’ (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli és heti igéi az örökkévalóság képét tárják elénk. Mi az egyházi év végén (is!) az örök élet fejedelmét várjuk, aki mindent újjáteremt: „Mert én új eget és újföldet teremtek... Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké..!’ (Ézs 65,17-18) „A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,21; LK) Jézus szerint: „...hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akikfogták lámpásukat, és kimentek a vőlegényfogadására. (...) és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. (...) Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,1.10.13) Dr. Luther szerint övéit „dicsőségben örök életre viszi a győzedelmes Krisztus. Ezért ez a nap, az új ember, az új ég s föld kinyilatkoztatásának napja, örömünnep az egyház számára, melyre sóvárogva vár az Isten népe.” „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezhetünk.” (GyLK 760,4) János látta, hallotta, amint a trónuson ülő ezt mondotta: „íme, újjáteremtek mindent... Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég... Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz’.’ (Jel 21,5-7) Az Isten embere nem mehetett be az ígéret földjére (lásd 4MÓZ 20,12). „Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája..., az Úr akarata szerint. És eltemette őt a völgyben...” (sMóz 34,5-6) Péter bátorítja Isten gyermekeit, reménykedjenek kegyelmében, és: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!’ A Bárány vérén váltattunk meg, akit feltámasztott és megdicsőített az Atya, „hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen”. (íPt 1,16.21) Isten munkatársai mind ugyanarra a meglévő alapra építenek mindenkor, „amely a Jézus Krisztus”. S az ítélet napján „mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája”. (íKor 3,11.13) Akié kiállta a tűzpróbát, az jutalmat kap. Jézus érdeméért igazulunk meg, s kegyelemből, hit által nyerünk üdvösséget; ezt a titkot kell szólanunk, mert a christianusok misszionáriusok. De hogyan? Pál szerint kitartó imádsággal, bölcs magatartással, kedvező alkalmak jó felhasználásával; és: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett..!’ (Kol 4,6) A Jézus halálát követő jelek - „a templom kárpitja... kettéhasadt... és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste” - és az Úr Jézus feltámadása is mind az örökkévalóság előképei. A pogányok is hitvallást tesznek róla: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,51.52.54) Tanítványai közül elsőként András adta tovább ezt az örömhírt: „Megtaláltuka Messiást..!’ (Jn 1,41) Névünnepe az egyházi év határán áll, neve a mennyei Jeruzsálemben is ott ragyog: „A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve!’ S az örök város lakói „csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe”. (Jel 21,14.27) Az örökkévalóság temploma és fényforrása is a mindenható Isten és a Bárány. „Kik itt neved dicsérik..., / Örök életre nékik / Hajlékod nyitva áll.” (EÉ 514,4) t t < J l (Ifi . f j I 1 » t . •) | 1 J > <j j - it t 1 1 ■ Garai András IX0YC
