Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-25 / 47. szám
6 * 2012. november 25. FÓKUSZ Evangélikus Élet BEMUTATKOZNAK AZ ORSZÁGOS FELÜGYELŐJELÖLTEK Frenyó V. László azonosítja önmagát, hogy miben különbözik másoktól, hanem azt mutatja föl, hogy nyitott minden Istent kereső ember számára, miközben vidám, élhető, hétköznapi keresztény utat kínál. Krisztussal járó, felszabadított emberek közössége, akik bár mindenkivel szemben szabadok, de szabadságuk nem a gonoszság takarója (íPt 2,6), sőt magukat mindenki szolgájává tették, hogy minél többeket megnyerjenek (íKor 9,19). Ezzel az evangélium ügyéhez való hűséges ragaszkodással együtt bemutatott vonzó nyitottsággal szolgálni tudjuk egyházunk létszámbeli gyarapodásának stratégiai célját is, amely szükségszerű feltétele megmaradásunknak. Nem kevésbé szükséges azonban gyarapítani gyülekezeteinket az üdvözülőkkel (ApCsel 2,47), vagyis a hitbeli elmélyülés, az ebből fakadó kívánatos keresztény életgyakorlat felmutatása ugyancsak része kell legyen stratégiai céljainknak. * * * Az elkövetkezendő hatéves ciklus hazai és nemzetközi vonatkozásban is legnagyobb kihívása a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának méltó megünneplése. Ez a gyülekezetek szintjén kell, hogy kezdődjék, de rendkívüli alapossággal, hatékony forrásgyűjtéssel készülnünk kell egy országos méretű eseménysorozat lebonyolítására is, amely egyházunk rangját, társadalmi elismertségét markánsan növelheti. Amikor most, a tisztújítás évében, egy új szakaszhoz érve elindulunk, akkor a Pál apostoli akciótervet lenne jó követni: ami mögöttünk van, azt elfelejtve, ami pedig előttünk van, annak nekifeszülve futunk egyenest a cél felé Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért (Fii 3,14)Ehhez az akcióhoz társakra van szükség - a felügyelőtársakra különösképpen is -, hogy az együttes munka révén egyházunk még inkább vonzó közösséggé váljon, és megvalósulhassanak a Zakariás könyvében írottak, hogy lesz olyan időszak, amikor minden rendű-rangú emberek közül tíz ragad meg egy hívőt, mondván: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8,23) További kérdésekre szívesen adok választ honlapomon: http://frenyo.atw.hu. Előadás közben az állatorvos-tudományi egyetemen közeledve azonban újra felszínre jött „klerikális” voltom miatti nem kívánatos megítélésem. Keserűen készültem egy nem vágyott életútra, amikor az események csodaszámba menő, szerencsés alakulása - egy előttem járó fiatalember disszidálása - váratlanul kaput nyitott számomra. Innentől kezdve továbbra is sok küzdelemmel, kudarcok és sikerek egymásutánjával jártam azt az utat, amelyre reményeim szerint küldettem. Aztán jöttek mozgalmas évek. Sokszori próbálkozás után kijutottam Amerikába. Az ott töltött kutatóévek szakmai fejlődésem legfontosabb állomásait jelentették. Majd elérkeztünk 1989-hez. A korszakos változások küszöbén néhány munkatársammal úgy gondoltuk, eljött az idő, hogy előmozdítsunk valami igazi, érdemi változtatást az egyetemi világban. A törvényes keretek adta lehetőségekkel élve megindítottunk egy reformfolyamatot, amely az országban elsőként vezetett el az egyetemi struktúra megújításához. A váltást követően hét éven át voltam az egyetem rektora, továbbá á' kor egyszer csak „magától”, csak úgy, az Isten kegyelméből elindul az élet felpezsdülése. Újabb és újabb arcok tűnnek fel, akik ott is maradnak, és gazdagítják a gyülekezetét. Az országos felügyelő az evangélikus egyház szolgálatában „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jer 29,11) Több évtizedes vezetői pályafutásom tapasztalatai alapján igen alaposan megfontolom, hogy szabad-e részt vállalnom egy újabb, nagy horderejű feladatban. Még inkább igaz ez a megfontoltság akkor, ha egy olyan területen való munkálkodásról van szó, amelyik számomra túlmutat a polgári kötelezettségek komplexitásán. Az egyház vállalt küldetése a földre jött emberek üdvösségének szolgálata, amely szolgálatot egyébként tisztességesen, elvárható hatékonysággal működtetett szervezeti keretek között kell megvalósítania. Ebben a konstrukcióban nincs olyan felaáat-A gyakorlati kérdéseket illetően bátran támaszkodom a mögöttem lévő, nagy rendszerek irányításával is eltöltött évtizedekre. Ennek során a minden korok kormányzati és nem kormányzati erőivel való tárgyalásokban, a célok megvalósításához szükséges források sikeres megszerzésében jelentős tapasztalatokra tettem szert. Az országos felügyelői feladatkör elemeit az idevonatkozó törvény világosan meghatározza. Ezen túlmenően azonban hangsúlyozni kívánok néhány jellemzőt, amelyet a feladat tekintetében fontosnak ítélek, és amelyet magam feltétlenül képviselek. Az országos felügyelő dolga olyan légkör kimunkálása, amely az egyházban kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolatrendszert biztosít. Szerepvállalására jellemző, hogy mint segítő kéz van jelen, aki mindenkor a közösség érdekében cselekszik. Kamarillapolitikától mentes, nyílt, egyenes, kiszámítható emberként támogatja az egyházon belül zajló folyamatokat, elősegíti a helyes törekvések megvalósulását, és józan bölcsességgel áll az új kezdeményezések mellé. A meg nem oldott, az egyház testét még mindig mardosó kérdések tekintetében nem megalkuvással, de a megbékélést munkáló lehetőségek előmozdításával szolgálja azt, hogy e kérdések az egyházon belül, az evangélium bázisán nyerjenek megoldást. Épít a meglévő értékekre, fáradozik az ismertté vált egyházstratégia szükség szerinti kiegészítésén és a Egy megerősödő egyház pedig talál megoldást a mindinkább tornyosuló gondok orvoslására. Többek között meg kell, hogy találja a „végeken” élő, nyomorúságos helyzetű gyülekezetek és lelkipásztoraik hatékony megsegítésének módját, hiszen ők ugyanúgy Krisztus testének tagjai. A mindinkább erodálódó szórványgyülekezetek élettel újra feltöltése érdekében kell, hogy bátorítsa az erre irányuló innovatív kezdeményezéseket. Napirendre kell tűznie a működőképes lelkészi életpályamodell kidolgozását, beépítve a rendszerbe a hátrányos helyzetben szolgálók kiemelt támogatását, de egyben fölépítve a minőségi munka, a mérhető teljesítmény transzparens, kiszámítható honorálását. A megerősödő egyház intézményei révén is szolgálja missziói feladatát. Iskoláinak és szeretetintézményeinek sikere, a benne élők hatékony megszólítása mind-mind erősíti egyházunk láthatóságát. Egyházunk integráló szerepe egyre világosabbá válhat. Nem úgy Az életút fontosabb állomásai „Úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról..!’ (íKor 2,2) Orosházán születtem 1952-ben evangélikus családban, mélyen hívő szülők negyedik gyermekeként. Édesapám az orosházi evangélikus gimnázium alapítói közé tartozott. Hitbeli elkötelezettsége vezetett ahhoz, hogy az ötvenes évek „viharsarki” viszonyai között - ugyancsak tanár édesanyámmal együtt - egy nap alatt elvesztette az állását. Öten voltunk testvérek, akik a meglehetősen szigorú nevelés mellett szívtuk magunkba a szülők által képviselt értékrendet, miközben élveztük a szerető családi környezet melegét. Gyerekkorom hitéleti alapozása a hódmezővásárhelyi gyülekezetben történt. Ott is konfirmáltam. Hitbeli meggyőződésünk alapján távol maradtunk a hivatalos ifjúsági szervezetektől. E döntés esetemben az állatorvos-tudományi egyetemre való bekerülésemet több évvel késleltette. Végül mégis bejutottam, így kerültem Budapestre. Ekkor a kispesti evangélikus gyülekezethez csatlakoztam. Kiváló egyetemi eredményeim alapján hamar bekapcsolódhattam a kutatómunkába, és szakmai jövőmet az egyetemi világban reméltem megtalálni. A diploma megszerzéséhez megvalósítás megindításán. Mozgósítja a tartalékokat a szolidaritás kiteljesedése, a hálózatosságban rejlő erő révén. Az egyház életképes gyülekezetek nélkül halott. Ha ezt nem szólamnak tekintjük csupán, akkor meg kell azt is mondanunk, hogy mitől válik működő erővé a gyülekezet. Attól, ha a középpontba a testvérek kerülnek, ha a vezérlő elv az, hogy egymást különbnek tartjuk önmagunknál, és építve a másikra működésbe hozzuk a közösségben szunnyadó erőt. Hasonlóan kulcskérdés a lelkészi kar egésze által képviselt hatalmas lelki tartalékfelszabadítása. A gyülekezet és a lelkész ugyanazon erőforrásból táplálkozik. Eredményeket önállóan is elérhetnek, de ha erőiket egyesítik, akkor érvényesülhet a genetika világából ismert heterózishatás, amelynek lényege, hogy az összekapcsolódás révén létrejövő új egyed mindkét előd pozitív vonásait meghaladni képes. Vagyis az együttműködés révén olyan energiák szabadíthatok fel, amelyek külön-külön nem jutnának érvényre, így együtt azonban olyan új vonásokat hívnak életre, amelyek révén egyházunk megerősödik, vonzóbbá válik. fő terepe a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a Magyar Lovasterápiás Szövetség, ahol tagként és vezetőként is tevékenykedem. A fenntarthatóság és az ökológiai szemlélet ügyét ugyancsak fontosnak tartom. Ezzel függ össze az Ökológiai Mezőgazdaságért Alapítvány munkája; e szervezetnek húsz éve elnöke vagyok. Időközben Pestújhelyre költöztünk, ahol feleségemmel, lányommal és fiammal csatlakoztunk a pestújhelyi evangélikus gyülekezethez, amelynek ma presbitere is vagyok. Itt tanúi voltunk annak, hogy egy kicsi, meglehetősen elöregedett közös ségben néhány, szíwel-lélekkel az életet igenlő gyülekezeti tag a nem kevésbé élettel teli lelkésszel összefogva elindult a hit útján. Hitték, hogy ha tiszta szívvel és sok áldozatos munkával nekiállnak egy szerethető, mozgékony, a hétköznapokra is figyelő életgyakorlatotfelmutatni, akmagam is szigorú vizsgálat tárgyává azt, hogy akarok-e és vajon tudok-e eleget tenni ennek a kettős kötelezettségnek. Kéréseimet és kérdéseimet elcsendesedéseim során vittem oda, ahonnan választ várhatok. így formálódott indíttatásom, amelynek megszületését követően vállaltam azt, hogy szóba kerülhessek a fenti feladatra jelölhetők körében, és vállaltam magamban azt, hogy az erre hivatott testület megerősítő döntése esetén Isten előtti alázattal és a Magyarországi Evangélikus Egyház iránti tisztelettel és felebaráti szeretettel veszek részt a szolgálatban. Magyar Rektori Konferencia, majd a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöke és számos nemzetközi szervezetvezető tisztségviselője. Tanszékvezető egyetemi tanárként ma is az akadémiai világot szolgálom. Szakmai kötelezettségeim mellett folyamatosan tenni igyekszem a rászorulókért, a fogyatékkal élőkért. E karitatív aktivitásom kör, amelynek teljesítése során - a becsülettel elvégzett munkán túl - ne lenne elvárandó a küldetéssel való azonosulás. Ez a felelősség különösképpen igaz az egyházban vezető feladatot vállalók esetében. Ezért tettem