Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-18 / 46. szám
io -m 2012. november 18. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Időnk véges, Teremtőnk örök Tizenöt éves a nagy cserkészi templom ► Az alig kétezer lakosú Nagycserkesz címerének középpontiában egy templom látható, amelyet tizennyolc kis házikó vesz körül. A község honlapján olvasható leírás két mondata a címer „rejtélyét” ekképpen fedi fel: „A településképből az evangélikus templom mint jelentős középület emelkedik ki. (...) A község 1952-ben alakult a Nyíregyháza határában fekvő 18 tanyabokor egyesítésével.” A címer ezek szerint meglehetősen fiatal, hisz maga a - majdnem hét éven át épülő - templom is csupán tizenöt évet tudhat maga mögött. November 11-én a vasárnapi istentisztelet alkalmával a nagycserkeszi és környékbeli evangélikusok az 1997-es szentelési ünnepre emlékeztek. Hálaadás -több okból, több nyelven ► A hazáért és a gyülekezet házáért áldották az Istent november 11-én Nagybánhegyesen. A Békés megyei település evangélikusságával együtt ünnepeltek a környező, szintén szlovák gyökerekkel rendelkező helységek evangélikusai, sőt a bánhegyesiek „őshazájaként” ismert Nagylak lutheránusai is. A hálaadó istentiszteleten dr. Fabiny Tamás Zsolt 117,2 („Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart”) alapján hirdette Isten igéjét. A földi tér és idő múlandósága, amelynek feszültségében él az ember, Isten örökkévalóságának egy piciny darabkája - mondta az Északi Egyházkerület püspöke. Isten azonban nem pusztán teret ad az embernek: megszentelt térrel is megajándékozza: a templommal. A szent Istennel való találkozás helye a megszentelt időt is magában hordozza, mégpedig az ünnepnapi istentiszteletek alkalmával. Ez azonban önmagában kevés. Több, Istennel töltött időre kell vágynunk, és így többet szakíthatunk ki az ő idejéből, amelyet vele tölthetünk. Az idő nemcsak órákból és percekből áll, hanem akaratból és szeretetből. Ajándékozzuk meg egymást időnkkel, amelyet mi is csak kapunk, de teremteni nem tudjuk. Akit igazán szeretünk, annak szívből adunk belőle: Istennek és embertársainknak - helyezte a jelenlévők szívére Fabiny püspök. A liturgiában Torzsa Tamás, a gyülekezetben négy éve szolgáló lelkész és Zsarnai Krisztián esperes szolgált, míg énekkel a gyülekezet fiataljai, az asszonykor és a görögszállási cigánymisszióban részt vevők. Az ünnepi közgyűlés keretében a gyülekezet lelkésze - kiegészítve a templom alagsorában megtekinthető templomtörténeti és gyülekezettörténeti kiállítást - röviden beszámolt az elmúlt évtizedek eseményeiről, megemlítve azt a tényt is, hogy „az evangéli> kus településen a templomépíx tés gondolata már a második világháború előtt felvetődött”. Sorait ekképp zárta: „A Nagycserkeszi Evangélikus Egyházközség a múltját és jövőjét is egyedül a mindenható Isten oltalmában látja és reméli, kérve az ő megtartó jelenlétét a közösség számára!” ■ HHÁ Éppen százhetven évvel ezelőtt érkeztek a ma már román oldalon fekvő Nagylakról a bánhegyesi pusztába azok a szlovák anyanyelvű evangélikus családok, amelyek letették a mai Nagybánhegyes alapjait. Gyülekezetüket százötvenöt évvel ezelőtt alapították, és néhány év elteltével fel is építették első templomukat. A jelenleg gyülekezeti házként működő vályogépület érdekessége, hogy magtárként is funkcionált, ugyanis padlásán tárolták a gabonában beszolgáltatott egyházi adót. A műemlék házat az ősz folyamán pályázati pénz segítségével újította fel a gyülekezet. Az ünnepi délután a templomkertben kezdődött: a jubileum alkalmából a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat tagjai a szlovákok hagyományosnak tekinthető hársfájából ültettek el egyet. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában Lázár Zsolt esperes és Lászlóné Házi Magdolna, a gyülekezet lelkésze mellett Juraj Bálint nagylaki evangélikus esperes szolgált magyar, valamint szlovák nyelven. Zenével vett részt az Istendicséretben a tótkomlósi fúvósok kvartettje, Ocsovszki Ildikó békéscsabai népdalénekes és a nagylaki evangélikus gyülekezet kórusa. Gáncs Péter elnök-püspök 2Kor 9,15 alapján tartott igehirdetésében rámutatott, hogy egyszerre adnak hálát a bánhegyesiek hazáért és házért. A püspök emlékeztetett rá: sok helyen hamarabb épült templom és iskola, mint családi ház. „Az a helyes, ha a hálaadásé az első szó. Szóljon a hála magyarul, szlovákul, németül vagy bármilyen más nyelven, a legfontosabb, hogy ne felejtsünk el köszönetét mondani Isten ajándékaiért!” - figyelmeztetett az igehirdető. Lászlóné Házi Magdolna gyülekezeti lelkész beszámolt arról, hogy a helyiek által csak kistemplomként ismert gyülekezeti ház falait és padlóját szigetelni kellett, felújították a tetőt és a homlokzatot, új padlóval és burkolattal gazdagodott az épület. A rekonstrukció eredményeképpen új arculatot kapott a közösségi terem, míg egy másik helyiségben állandó kiállítást rendeztek be a hagyományaikra igen büszke egyházközség tárgyi emlékeiből. Az ősz folyamán az épületfelújítás mellett a gyülekezetépítésre is újabb esélyt kapott Istentől a nagybánhegyesi evangélikusság: a község oktatási intézményeit átvette a katolikus egyház, így egyszerre nyolc iskolai osztályban, továbbá az óvodában is elindulhatott az órarendbe épített protestáns hitoktatás. ■ -ó -ő -A Mi a jól működő keresztény közösség titka? Szinte biztos, hogy a mai Magyarországon a pénz az első, amely eszünkbe jut. Nem dúskálunk benne, rengeteget hallunk róla, és lassan mindent köré rendezünk. Életünk közepe lett, amin a szívünk csüng. (Luther Istent jellemezte így a Nagy kátéban! ) Szinte biztos, hogy a mai Magyarországi Evangélikus Egyházban sok-sok embert jelölünk meg feltételként. Ahol rengetegen vannak, az a jól működő közösség, gondoljuk. Sűrűn panaszkodunk az emberhiányra. Kevés középkorú, kevés férfi, kevés fiatal, fogyó létszám. Nincs elég pénz, nincs elég ember, tehát ne is beszéljünk jól működő keresztény közösségről... Természetesen fölösleges álmodozni. Bizonyos külső feltételek, adottságok nélkül lehetetlen közösséget építeni. Kérdés persze, mennyi az elég, és az is kérdés, mit kezdünk a meglévővel. A keresztény közösséget egyebek között az különbözteti meg az összes többitől, hogy benne minden tag megtalálja a maga feladatát. Ki tudja bontakoztatni azt az egészen sajátos adottságot, amelyet ő kapott Istentől, és karizmájára szükség van. Az a közösség működik jól - legyen bármilyen kicsi -, amely arra inspirál, hogy tagjai felfedezzék és a közösség építésére használják karizmájukat. A déli kerület közgyűlése és egyházmegyei elnökségei üléseztek az elmúlt héten. Kerületként szeretjük magunkról azt gondolni, hogy összetartó, jó közösség vagyunk. Mediterrán jó kedély - ahogyan püspökünk Hogy jól működjön Ülésezett a Déli Egyházkerület emlegeti. Ugyanakkor szeretünk tanulni, tájékozódni, együtt gondolkodni. Ezúttal azokról a vezetési stílusokról beszélgettünk, amelyek nélkülözhetetlenek a jól működő keresztény közösségben. A mediterrán jó kedély szellemében november 8-án a Puskin utcai püspöki hivatalban közös vacsora indította az összejövetelt. „Vision night”-nak, a látás estjének neveztük ezt a néhány órát. Mi a látásod a rád bízott közösség jövőjéről? - ezt kérdeztük egymástól. Bátor egyház, amely üzenetével ki mer lépni megszokott köreiből a „kerítésen kívülre” Szolidáris egyház, amelynek gyülekezetei nemcsak szavakkal, hanem tettekkel és tartósan képesek együttműködni. Fennmaradó egyház, amely megőrzi gyülekezeteit, hogy például harminc év múlva is meglegyen mind a tizenegy, amely most alkot egy egyházmegyét. Ha nem tudunk szakítani a közömbös, langyos hozzáállással, ha mindig másoktól várjuk a segítséget, nem lesz jövőnk. Az a döntő, hogy leássunk az alapokig, és a lényegről beszéljünk. Hogy konzerv-istentiszteletek helyett megerősítő, lelkünket üdítő, életet adó legyen az a vasárnap reggeli óra, amelyet a templomban töltünk. A lényeg legyen a legfontosabb, és ne kerüljenek perifériális témák a centrumba. Mit tudsz tenni mindezért? - folytattuk másnap reggel a tanulás jegyében az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyik előadótermében. Légy bátor, és vezess! - Bili Hybels könyvét kapta ajándékba minden kerületi elnökség a beiktatási istentiszteleten. Ebből a könyvből „tanultunk” most közösen. Tízféle vezetési stílust tanulmányoztunk, amelyek három csokorba köthetők. A közösség lényegének, fő irányának meghatározásával foglalkozik az első. A látnok típusú vezetés merészen előretekint. Megmutatja azt az ideális célt, amely még elérhető. A stratéga pontosan meg tudja határozni, mely lépések szükségesek az ideális cél megközelítéséhez. Az irányadó akkor lép működésbe, amikor útkereszteződéshez értünk, és dönteni kell: merre tovább? Belevágjunk, vagy legyünk óvatosak? Két erős vélemény közül melyiket kövessük? A második csokorba a közösséggel törődés stílusjegyei tartoznak. Felfedezi az alkalmas embereket a nekik megfelelő feladat elvégzésére a csapatépítő. Személy szerint törődik az emberekkel a pásztor. Megtalálja a visszajelzés jó szavait az ösztönző. A hídépítő pedig komoly empátiával és diplomáciai képességgel rendelkezik. Összebékíti, egymáshoz tereli az árkok két oldalán álló csoportokat. Magával a közösség működésével törődik a harmadik csoportba tartozó vezetői karizma. A vállalkozó nagyon szeret újat alkotni. Érzéke van a pillanat megragadásához, amikor valami újat lehet létrehozni egy gyülekezetben. Az újjáépítőt a romhalmaz hozza lázba. Amitől mások elkeserednek, annak ő szívesen nekilát, lelki szemei előtt már látja a megújított épületet vagy közösséget. A menedzser észreveszi a működési hibákat, a zökkenőket. Pontosan Pénteki tanulás az EHE-n tudja, hogyan kell kikormányozni a kocsit az árokból vagy a zsákutcából. Ő az, aki képes rendet teremteni a káoszból. Kerestük a saját stílusunkat: mi jellemző ránk? Mindannyian vegyes adottságokkal bírunk. Két-három vezetési stílus jegyeit ismertük fel magunkon. És persze azt is, ami nagyon távol áll tőlünk. Ezeket kell megőriznünk, ezeket kifejlesztenünk, ezekhez pedig embert keresni magunk mellé - konkretizáltuk a tanulságokat. Úgy esett, hogy a déli kerületi összejövetelre röviddel az új zsinat megalakulása, vagyis az országos vezetők (elnök-püspök, országos felügyelő, zsinati elnökség) megválasztása előtt került sor. így aztán megkérdeztük: milyen vezetési stílusra van leginkább szüksége ma a Magyarországi Evangélikus Egyháznak? Egyértelmű, konszenzusos válasz született, mégpedig nagyon gyorsan. Látnok kell, pásztor és menedzser. Adja meg Isten azokat, akikkel vezetni tud, pásztoraim és rendet teremteni. ■ Szabóné Mátrai Marianna
