Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-11 / 45. szám
12 41 2012. november ii. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA A Szentlélek temploma „Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. (...) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!” (íKor 6,12.19-20) „Tégy jót a testednek, hogy lelked szívesen lakjon benne!” - mondta Avilai Szent Teréz spanyol misztikus (1515-1582). Keresztény emberként hajlamosak vagyunk olyan koncentráltan csak a lelkünkre figyelni, és azt trenírozni, hogy figyelmen kívül hagyjuk: test és lélek egybetartozik. A test bűnös lenne, és bűn vele foglalkozni? Isten így teremtett bennünket: testet és lelket adott nekünk. Holisztikusán nézni önmagunkat azt jelenti, hogy csak úgy vagyunk teljes egész, csak úgy lehetünk egészségesek, ha ezt a kettőt nem választjuk szét, hanem mint szervesen összetartozót nézzük, és úgy is bánunk velük. Mit jelent a testünk jelzéseire odafigyelni? Mit jelent, hogy a testünket is ápolni, gondozni, edzeni és időnként kényeztetni kell? Azt, hogy nem bújunk a lustaság, a megszokottság, valamiféle „álkeresztény testellenesség” paravánja mögé, hanem megadjuk a ránk bízott földi sátornak is azt, amitől harmonikusan, kiegyensúlyozottan tud működni: minőségi eledelt, elegendő folyadékot, rendszeres mozgást és relaxáló pihenést. Aki kiszipolyozza a testét, nem gondolhatja komolyan, hogy abban egészséges lélekkel tud majd működni! Ráadásul még itt van ez az ige, amely szerint a testünkben a Szentlélek is szeretne szállást venni. Ő azt szeretné, ha szeretnénk a testünket-lelkünket egyaránt. Akit nagyon szeretsz, azt vacak étellel várod, ha vendégségbe jön hozzád? Akit nagyon szeretsz, azt bezárod egy levegőtlen szobába tévét nézni, vagy inkább elmész vele sétálni a színpompás őszi erdőbe, ha meglátogat? Akit nagyon szeretsz, azt kényelmes ágyba fekteted és jól betakarod, hogy aludjon egy jót, ha fáradt és kimerült, vagy még további halaszthatatlan teendőkkel zsúfolod tele a napját? Istent dicsérni: életünk csodálatos feladata, küldetése! Dicsérjük őt tettekkel, szavakkal, énekkel, tánccal, sétával, focival, harmonikus napi életritmussal, örömmel, békével! ■ Bogdányi Mária Névjegy: Bogdányi Mária 2011 óta a győri egyetemisták körében végzek egyetemi lelkészi szolgálatot. A Széchenyi István Egyetemen és a Nyugatmagyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán ökumenikus nyitottsággal - összefogásban a katolikus és református egyetemi lelkészekkel - és felekezeti sajátosságaink megtartásával szervezzük a közösséget, a fiataloknak szánt lelki programokat. Evangélikus alkalmaink nagy részét a győri evangélikus Öregtemplomban tartjuk. Programjainkról bővebben itt olvashattok: http://gyoriegyetemi.ecclesia.hu. Hobbiként végzett életmód-tanácsadóként és nordic walking oktatóként, egyre többet tapasztalt biokertészként vallom és próbálom a test és lélek egységét és egészségét figyelembe véve élni és végezni a rám bízottak, családom és gyülekezetem szolgálatát. Férjemmel és négy gyermekünkkel a Győrhöz közeli Sokorópátkán élünk. A testmozgás öröméről, a sport jótékony hatásairól olvashattatok interjút az ez év szeptember 30-i Evangélikus Élet ifjúsági oldalán. Az akkor megkezdett témát folytatva az alábbi interjúban - ezúttal is egy bonyhádi testnevelő megszólaltatásával - egy egyéni és egy páros sportágat ajánlunk a figyelmetekbe, két hét múlva pedig a csapatsportokról lesz szó. (VJ) „A sport az egész személyiséget formálja” Beszélgetés Ferenczi Imrével a futás szépségéről és a szórakoztató tollaslabdáról ► „A sport mindenkié!” - szól a Médiaunió ez évi kampányának jelmondata, s ezzel beszélgetőtársam mélyen egyetért. Mindenki sportolhat, mozoghat, ehhez csak elszántságra, akaraterőre és kitartásra van szükség - mondja Ferenczi Imre, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium testnevelője. OSZTOZÓ Kétségtelen, hogy ez a kor újabb és újabb kihívások elé állít bennünket. Egyre nehezebb tájékozódni, megtalálni a helyes utat, és ha már megtaláltuk, nem könnyű megmaradni rajta. A keresztény fiatal élete folyamatos harc a korszellemmel. Nem kérdés, hogy fel kell vállalnunk ezt a harcot, csak gyakran nagyon nehéz a mindennapok csataterén aprópénzre váltani a Biblia üzenetét. Ebben segít neked dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, családgondozó. Őszi előadás-sorozatának címe: Harcban a korszellemmel. December 10-éig minden hétfő este 18 órakor hallgathatod meg Budapesten, a Ráday Kollégium dísztermében (IX. kerület, Ráday utca 28.). Szó lesz a családi konfliktusokról, a családokban kialakuló szereposztásról és a megbocsátásról. Harcok persze már a Biblia korában is voltak. Az Ószövetség amellett, hogy a világ teremtésének, a bűnbeesésnek a története, illetve messiási jövendöléseket tartalmaz a Megváltóra vonatkozóan születésétől egészen a haláláig, izgalmas hadtörténeti munka is. A zsidók ókori élete ugyanis sok-sok vándorlásból és csatából állt. Harcban Ezt dolgozza fel a Bibliai csaták című könyv. A Ventus Libro Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált munka a filiszteusok, izraeliták, asszírok, babilóniaiak, görögök és rómaiak egymás közötti konfliktusait tekinti át. A húsz ütközet mindegyikét bemutatják a hadtörténész szerzők térképen is. Emellett régészeti leletek, rekonstruált harci viseletek és fegyverek reprodukciói segítenek megérteni, hogy mi történt a frontvonalban. Közelről ismerkedhetsz meg Józsuával, Saullal és Dáviddal, és megtudhatod, milyen körülmények között élhettek azok a népek, amelyekről egy-egy mondatot már biztosan hallottál a hittanórákon vagy a vasárnapi igehirdetésben. Az Ószövetség korát mára már jócskán maga mögött hagyta az emberiség, ám a háború talán soha nem volt annyira kegyetlen, mint jelenkorunkban. 1994-ben az emberiség történetének egyik legszörnyűbb eseménye zajlott Ruandában: három hónap leforgása alatt mintegy egymillió embert mészároltak le. A népirtásról azonban a világ nagy része szinte tudomást sem akart venni. A Hotel Ruanda című, 2004-ben bemutatott filmből egy hétköznapi ember helytállását, hősiességét ismerhetjük meg. A főszereplő a gyilkosok tombolása közepette egy általa vezetett hotelben több ezer reményvesztett menekülő honfitársa életét menti meg azzal, hogy menedéket nyújt nekik. Bemutatásának évében a film megkapta a torontói nemzetközi filmfesztivál közönségdíját, ezért biztosan nem fogsz csalódni, ha rászánod magad, hogy beszerezd a DVD-t.- Magam is kipróbáltam több sportágat iskolai keretek között és azon kívül is. A torna, a kézilabda, a futball, minden érdekelt. Aztán tizennégy éves koromban a barátommal elsétáltam Pécsett a Tüzér utcába, a város sportpályájára, és attól kezdve gyakorlatilag ott éltem az életem, ott nőttem fel.- Valami mellett csak letette a voksát...- Mindig is magasugró szerettem volna lenni. Az edzőm az első edzésen előbb lefuttatott velem hat kilométert, s csak aztán engedett ugrani. Százötvenöt centit sikerült átszárnyalnom elsőre, úgyhogy maradhattam. Heti hét edzésem volt, a legjobb eredményem kétszázöt centi. Most, ötvenkét évesen százhetvenet ugróm.- Gondolom, nem volt kérdéses a pályaválasztás.- Valóban nem: autóvillamossági szerelő és technikus lettem.- Nem mondom, hogy nem vagyok meglepett. ■ - A középiskolában még egyáltalán nem akartam testnevelő lenni. Természetesen a sportolást nem hagytam abba, sőt atlétikaedző voltam, de hat évig a szakmámban dolgoztam, igaz, ebből két évet a katonaságnál töltöttem. A rendszerváltás után határoztam el, hogy tovább képzem magam. Jelentkeztem Pécsre, az egyetemre, ahol testnevelő lettem végre, majd Budapesten, az akkori Testnevelési Egyetemen edzői végzettséget szereztem.- Céltudatos és kitartó, mint egy hosszútávfutó.- Az egyik kedvencem pont a futás. Amúgy is az egyéni sportok mellett teszem le a voksomat, nem vitatva persze a csapatsportok számtalan értékét. Ahogy említettem, magam is kéziztem, fociztam, tehát jól tudom, milyen varázsa van egy közösséghez tartozni, együtt küzdeni. Ám az egyéni sportoknál nem kell a többiekhez alkalmazkodni, nem kell attól tartani, hogy a csapattagok némelyike nem tesz meg mindent a sikerért, miközben mi hajtjuk magunkat. Szabadidős tevékenységnél pedig nem vagyunk másokra utalva, nem szükséges megvárni, míg összejön egy csapatra való ember. A futás tökéletes választás: bármikor, bárhol gyakorolható.- De nem csak ezért a kedvence, ugye?- Természetesen nem. A futásnak rengeteg kedvező élettani hatása van. Nő az állóképesség, az edzettség. A szív több vért tud pumpálni a keringésbe, ezáltal több oxigén jut a szövetekbe és a sejtekhez. Jó hatással van az anyagcserére, azok betegségeire, például a cukorbajra is. Légzőszervi, sőt hormonális változás is észlelhető egy idő után. Mindenki hallott már a boldogsághormonról. Nos, ez az endorfin hormon, amelyet az agy szabadít fel, boldogságérzetet kelt. Jó hír, hogy alig egy óra futás után ez már remekül érzékelhető, és a futás után akár órákra is elboríthat bennünket a boldogság. Ha ez nem lenne elég, nő a stressz- és monotóniatűrő képességünk, pozitívan befolyásolja az énképünket, az egész személyiségünket formálja. Továbbá a vérzsírszintértékeinkben is kedvező változások következnek be - ami ugye nemcsak az élettani hatásai miatt fontos.- Csak nem...?!- De igen, pontosan: a futás fogyaszt. Emellett van egy esztétikája. A futás szép. Gondoljunk csak a Tűzszekerekre.- Ez túl szép, hogy igaz legyen. Semmi sem lehet tökéletes, márpedig ahogy a futást ecsetelte, ez bizony annak tűnik. Valami gikszer csak van vele?!- Mint minden mozgásnál, sportnál, itt is fennáll a sérülés veszélye. Erre természetesen oda kell figyelni. Kezdjük mindjárt azzal, hogy tényleg elengedhetetlen egy jó futócipő, erre kötelező áldozni. Fontos a fokozatosság betartása. Ne fussunk egyből maratoni távot. A bemelegítésről, majd a futás befejezése utáni lazításról, nyújtásról se feledkezzünk meg! Ezek elhanyagolása ficamokhoz, törésekhez, a lágyrészek sérüléseihez, akár izomszakadáshoz is vezethet. Az életkori sajátosságokat és egyéb adottságokat is tekintetbe kell venni, úgyhogy ha a futás túl megerőltető, a kocogás nagyszerű alternatíva!- Igazán meggyőző volt az érvelése a futás mellett.- A futást azért emeltem ki az egyéni sportok közül, mert ez a legegyszerűbb, bárki által végezhető mozgásforma, s ehhez a műkedvelőknek - egy idő után - edzőre sincs szükségük. De ha már az egyszerűségnél tartunk, azért megemlítek egy csapatsportot is: a tollaslabdát.- Gyerekkorom egyik kedvence. Az öcsémmel kiálltunk a házunk elé az útra, és órák hosszat tollasoztunk - persze akkoriban sokkal ritkábban jártak felénk autók, mint most. A tollashoz tényleg nem kell drága felszerelés, és ez is bárhol űzhető. Partner ajánlott, ez kétségtelen...- Igen, a tollaslabda - nemzetközileg használt nevén badminton - nagyon népszerű. Húsz éve olimpiai sportág. Azon a szinten már nagyon „gyilkos” is tud lenni; erőkifejtésben, anyagiakban egyaránt. Ez a szint már nem mindenkié. Az egyszerűbb változat azonban nagyon egészséges és rendkívül szórakoztató. Érdekességként említem, hogy egy pécsi vállalkozó háromszázmillió forintból, saját költségén, tollaslabdacsarnokot építtetett a baranyai megyeszékhelyen. Meggyőződése, hogy a sport által egészségesebb lesz az egész társadalom. Nem a befektetése megtérülésére hajt, ténykedését a közösség iránti szolgálatnak tekinti, ezért igen kedvező áron lehet igénybe venni a csarnok szolgáltatásait. Indonéziából hozott edzőt a pécsi egyesületnek. Merthogy jelen pillanatban a távol-keletiek a legjobbak ebben a sok ügyességet kívánó sportágban.- Szakemberként mit mond, hány éves koráig sportolhat egy ember?- Nem tudom a határt megmondani, egyéne válogatja. Nekem van egy tanítványom, akinek immár harminc éve vagyok az edzője. Marika néni száz és kétszáz méteres futásban indul Európa- és világbajnokságokon senior kategóriában. Mindig dobogós helyezéseket ér el. Hetvenhét éves. Kell ennél jobb példa arra, hogy a sport mindenkié? ■ V. Gánszler Beáta ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Bármily hihetetlen, a tollaslabda több ezer éves múltra tekint vissza. Játszották a kínaiak, az aztékok, a görögök és a rómaiak is. A17. században Európában szintén űztek hasonló játékot. Mai formájában Indiából indult útjára; itt ismerték meg a brit tisztek, s ők honosították meg Angliában. Száznegyven évvel ezelőtt, 1872-ben Beaufort herceg birtokán, Badmintonban tartottak először tollaslabdaversenyt, a sportág e városkáról kapta angol nevét. A Magyar Tollaslabda-szövetség 1969. június í-jén alakult meg.
