Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-11 / 45. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 201,2,. november ,n. ► íj Nemzedékek nevelője Egy evangélikus kántortanító élettörténete Jó néhány korabeli dokumentum reprodukcióját is megtalálja az olvasó abban az életrajzi kötetben, amely nemrégiben látott napvilágot Tóth Ernő evangélikus kántortanító élettörténete címmel. Szerzője és szerkesztője a kiadvány „főszereplőjének” legidősebb fia, Tóth Csaba. A jó minőségű, szép kiállítású, dokumentumértékű fotókkal illusztrált könyv alapos kutatómunka eredményeként született meg, a szerző sok mindennek utánajárt, egyházi levéltárakban, anyakönyvekben, iskolák iratanyagában kutakodott. Tóth Csabának a kötet elkészítésében ezenfelül néhai édesapja is a segítségére volt, minthogy életének számos személyes dokumentumát megőrizte. Ilyenformán a kötetben átfogó életrajzot és pályaképet kap az olvasó, olyan részletességgel, hogy például még a nemeskéri iskola és tanítólakás 1940-ben készített alaprajzát is fellelhetjük. írásába Tóth Csaba gyermekkori emlékeit is beleszőtte, így a kötet egy népes család élettörténete is, ugyanakkor kordokumentum is. Ezért nem csak a családtagok számára lehet érdekes olvasmány. Az egykori, sokak által szeretett nemeskéri kántortanító kálváriája az ágostai hitvallású evangélikus népiskola 1948. évi államosításával, majd az ‘50-ben zajlott körzetesítéssel kezdődött. Pályafutása alatt Tóth Ernő nemcsak segítőkészséggel találkozott, hanem - a pártállam idején - rosszakaratú emberek is alakították sorsát. Pedig a dokumentumokból is kiderül, hogy tántoríthatatlan, példás életet élt, „társadalmi munkájával” többször kiérdemelte a pártái-' lám okleveleit is, és a rendszerváltozás után is elismerésben részesült. 1996-ban - hetven évvel azután, hogy megszerezte kántortanítói oklevelét - a soproni városházán vehette át rubindiplomáját. Tóth Ernő 1905. június 24-én született Sajtoskálban. Az elemi iskolát Nemesládonyban, majd Szakonyban járta, mivel szülőfalujában sem templomuk, sem iskolájuk nem volt az evangélikusoknak. A hat elemi elvégzése után a soproni evangélikus líceumba került, majd az evangélikus tanítóképző intézetben folytatta tanulmányait, 1926-ban végzett. Tóth Ernő evangélikus kántortanító élettörténete A Harangszó című evangélikus néplapban olvasta a felhívást, hogy Nemeskéren kántortanítót keresnek. Gyalog ment a faluba, kezében felvételi kérelmével. Hamarosan meghívták kántorpróbára, majd - mivel a gyülekezet őt választotta - megkapta a kántortanítói meghívót és díjlevelet. Az iskola államosításáig Gőcze Gyula, illetve Novak Elek lelkészek mellett szolgált. Az államosítás azzal is együtt járt, hogy állami tanítói státusba került. 1955-ben a kántori szolgálat ellátása miatt fegyelmivel sújtották: írásbeli megrovásban részesült, majd a templomtól is eltiltották; a fegyelmit csak 1956 októberében, a forradalom alatt hatálytalanították, ezután ülhetett vissza az orgonapadra. Az iskolakörzetesítés után a szomszéd község, Lövő általános iskolájában tanított, majd amikor a gyerekek létszámának növekedésével Nemeskéren újra meg kellett nyitni az iskolát, visszakerült ide mint a tagiskola vezetője. 1965-ben vonult nyugdíjba. A tanítás és a kántori szolgálat mellett hosszú éveken át községi könyvtáros, népművelési ügyvezető, valamint az Állami Biztosító helyi megbízottja is volt, nyaranta pedig cséplőgép mellett vállalt ellenőri munkát. Télen-nyáron, esőben és napsütésben hétről hétre kerékpáron vitte egyházunk hetilapját, az Evangélikus Életet a szomszéd falvakba. 1939-ben kötött házasságot Halász Zsuzsannával. Négy gyermekük született. Hűséges társát hosszú, súlyos betegség után 1978-ban veszítette el, öt évvel később egyik fia is meghalt. 1991-ben fiatalon megözvegyült legidősebb fia, Csaba magához vette, és Lentibe vitte, de új lakóhelyét sohasem tudta megszokni. Földi pályája 1997-ben ért véget. Július 8-án temették el Nemeskéren, felesége mellé. Tóth Ernő volt Győr- Moson-Sopron megye utolsó kántortanítója. ■ Menyes Gyula Tóth Ernő evangélikus kántortanító élettörténete. írta és szerkesztette Tóth Csaba. A szerző kiadása, 2012. A könyv 1000 forintos áron kapható Sopronban, a gyülekezeti iratterjesztésben és a Cédrus könyvesboltban, valamint utánvéttel a szerzőnél (Tóth Csaba, 8960 Lenti, Zrínyi Miklós u. 8/B). KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE! Gerencsérvár Oroszlány határában Komárom-Esztergom és Fejér megye határán, Oroszlány és Pusztavám közt félúton járva lelhetünk rá Gerencsérvárra. A Vértes vonulatai közt jó minőségű, de tájékoztató jelzések nélküli műúton közelíthetők meg romjai. Az aszfaltról induló erdei ösvényt már feliratozták, de irányjelző táblája korántsem egyértelmű utasítással szolgál. Egy kitérő után kiderül, hogy a várrom szinte közvetlenül a főút melletti erdőrészen bújik meg. De az információhiány a romnál sem szűnik meg: nagyon hiányzik az erődítés múltját bemutató, a hasonló látnivalóknál szokásos információs tábla. Gerencsérvár 13-szor 7 méteres, toronyszerű épület. A vár környéke a Csák nemzetség birtoka volt. Erődítményét a befolyásos nemzetség sarja, Csák Ugrin esztergomi érsek emeltette 1140 tájékán. Az 1200-as években Árpád-házi királyaink tulajdonában volt. Nagy Lajos gazdag zsákmány reményében vadászkastélynak használta. A gyermek V László 1440-es székesfehérvári koronázására útban itt szállt meg anyjával, Erzsébet királynéval. Utóbb uralkodói hűbéradományként gazdag birtokos családok, a Rozgonyiak, az Újlakiak, az Erdődyek, majd az Eszterházy família kezébe került. Az oszmán hódítás időszakában pusztult el. Soha nem épült újjá. Csekély falmaradványai dacolnak az idővel. Körülötte jól kirajzolódik és 3 körbejárható az erődítményt q egykor övező várárok. A falak mellett egy fából hevenyészve összeállított oltárra és keresztre lehettünk figyelmesek. Reméljük, ma is ott vannak helyükön, és az erre járókat egy ima elmondására sarkallják. ■ Rezsabek Nándor Rámpás konfirmáció Bátori István egy baleset miatt lett rokkant, és kényszerült kerekes székbe. Ezt konfirmációi bizonyságtételében mondta el a pesterzsébeti evangélikus gyülekezet előtt az októberi családi istentiszteleten. Az alkalomra meghívta keresztanyját, hitvesét, az egyik szomszédját, meghívta kerekes székes sorstársát is, akivel minden istentiszteleten együtt vannak, valamint Molnár Évát, a könyvtárost. Merthogy - amint elmondta - 2011 karácsonya előtt tőle kért tanácsot: tud-e olyan közösséget ajánlani karácsonyra, ahova be tudna menni kerekes székével. Éva az evangélikus templomot ajánlotta, „ott van rámpa, és ott kedvesen fognak fogadni” - mondta. Bátori István így került kapcsolatba gyülekezetünkkel. Szeretettel vették körül sokan. Egyre inkább idetartozónak érezte magát. A „kicsik” konfirmációjakor határozta el, hogy ő is konfirmál, mert szeretne úrvacsorát venni, át szeretné adni az életét az Úr Jézusnak. Hetente két-három alkalommal is vette a fáradságot, és villanyhajtású kerekes székével eljött Angyalföldről Pesterzsébetre. Istentiszteletek, bibliaórák, Józsué férfikör, piliscsabai konferencia - minden érdekelte. Végül egy lelkipásztori beszélgetésben életgyónást tett, és készültünk a családi istentiszteletre, a konfirmációi alkalomra. Az ünnepi istentiszteleten az ige a béna meggyógyításáról szólt. Jézus megközelíthetetlen volt a béna számára - hangzott az igemagyarázat. Még akkor is, ha volt négy lelkes testvér, akik cipelték a nyoszolyáját. Ott az utat elálló tömeg volt az akadály - az erzsébeti közösségnél pedig hosszú ideiem a dombon álló jémplomhoz vezető sok lépcső. Korábban - emlékezett vissza a lelkész - egy közgyűlésen vita folyt arról, hogy hova kerüljön a rámpa. Valaki meg is jegyezte: „Jó, jó, vitatkozunk, de hol van itt a tolószékes, akinek ezt építjük?” Nem tudtunk válaszolni. Nem is készült el a végleges rámpa, csak egy egyszerűbb változat. Most már tudjuk, hogy azért hiányoztak közülünk ezek a testvérek, mert nem volt rámpa. Építészeti, európai uniós előírás? Nem! Több annál. Figyelem és irgalom és - hát konfirmáció! Rámpás konfirmáció! ■ Gyjs HIRDETÉS Felügyelők országos konferenciája Révfülöp, 2012. november 23-25. BESZÉLGESSÜNK AZ EGYHÁZUNKRÓL! A találkozó péntek este vacsorával kezdődik, és vasárnap ebéddel zárul. Program: Péntek 18.00 Vacsora 18.30 Köszöntő - Prőhle Gergely országos felügyelő 18.40 Nyitóáhítat: „Tanítván őket..!’ (Mt 10,27) - Szemerei János püspök 19.10 Első beszélgetés: Oktatás (moderátor: Fábri György) Szombat 08.30 Reggeli 09.00 Laudes: „Hálaadással tárjátokfel kéréseiteket” (Fii 4,6) - dr. Hafenscher Károly (ifi.) 09.30 Második beszélgetés: Diakónia (moderátor: Lengyel Anna) 10.45 Szünet 11.00 Harmadik beszélgetés: Egyházi, gyülekezeti élet (moderátor: Mészáros Tamás) 12.30 Ebéd 14.00 Negyedik beszélgetés: Média (moderátor: Prőhle Gergely) 15-30 Vita az első négy beszélgetésről 17.00 Előadás és ötödik beszélgetés: Az egyházak küldetése a 21. században (vendégünk: Balog Zoltán miniszter) 18.30 Vacsora 19.00 Áhítat: „A háztetőkről hirdessétek!” (Mt 10,27) - Gáncs Péter püspök Vasárnap 08.30 Reggeli 09.30 Záró istentisztelet: „A szegények mindig veletek lesznek..!’ (Jn 12,7-8) - dr. Fabiny Tamás püspök 12.00 Ebéd Jelentkezni a revfulop@lutheran.hu e-mail címen lehet november 10-ig. Kedvezményes részvételi díj: 6000 Ft. (A program esetleges megváltoztatásának jogát fenntartjuk.)
