Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-11 / 45. szám
Evangélikus Élet 2012. november 11. » 5 FÓKUSZ Kisagy és paprikás csirke Vizi E. Szilveszter akadémikus emlékezik Szentágothai János professzorra szívósan harcolt azért, hogy a kiemelkedő magyar tudósiskolák Magyarországon megkapják nemcsak az anyagi, de az erkölcsi elismerést is, függetlenül a kutatók megvallott vagy meg nem vallott politikai irányultságától, világnézetétől.- Milyenek voltak az előadásai?- Szentágothai Jánosért mint oktatóért mindenki rajongott. Élményszámba mentek az előadásai, a hallgatók napokig beszéltek róluk. Nem véletlenül hívtuk őt Szent Jánosnak! Kérdezgettük egymástól: „Te, emlékszel, mikor fölemelte a kezét, két kézzel rajzolt a táblára, és különböző hangokat utánzott?” Mindig voltak különös gondolattársításai - például egyszer hirtelen elkezdett a paprikás csirke készítéséről beszélni. De mindezzel tulajdonképpen az előadásban mondottakat erősítette meg. Kiválóan értett ahhoz, hogy megnyerje a hallgatóságot, és bevonja abba a gondolatkörbe, amelyről beszélt. Nála nem lehetett sportújságot olvasni, de nem azért, mert megtiltotta, hanem azért, mert mindenki odafigyelt.- Tehát tanárnak is elsőrangú volt...- Én 1956 óta kísértem figyelemmel az életútját, később utóda voltam az akadémiai elnöki pozícióban és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöki székében is. Tudom, hogy rendkívül fontosnak tartotta, hogy nemcsak meg kell szerezni a tudást, hanem mindenki által érthető nyelven meg is kell osztani az emberekkel.- Kevésszer említik Szentágothai mély hitét.- Köztudottan istenhívő volt, evangélikus, és ezt soha nem rejtette véka alá. A keresztény erkölcsi értékrendszer szerint élt, miként a családja is generációról generációra.- Születésének századik évfordulóján miként emlékeznek meg róla a tudományos világban?- Október 31-én a Magyar Tudományos Akadémián idéztük föl gazdag munkásságát. November 12-én New Yorkban lesz emlékülés Szentágothai professzor tiszteletére, én nyitom meg, és amerikai barátai, tanítványai tartanak előadást. Világhírű emberek - magyarok és külföldiek - tisztelegnek a nagy tudós emléke előtt.- Végezetül arra kérem Professzor urat, foglalja össze röviden Szentágothai János munkásságának jelentőségét.- Nehéz. Mindig struktúrákban gondolkodott, összefüggésekben. Ő írta le azt az elméletet - mások aztán megerősítették -, hogy bizonyos funkciókért, érzelmi válaszokért az agy meghatározott területein lévő, sok millió idegsejtből álló halmazok, modulok a felelősek. Ez volt az ő nagy hozzájárulása a tudományhoz. Köztudomásúlag kitűnően rajzolt, előadásait saját kezűleg illusztrálta, és ragyogóan festett is, akvarelljei fantasztikusak. A kétkezi munkában, a mindennapos tevékenységben - ha fát ültetett vagy éppen ebédet főzött a barátainak - éppúgy megtalálta az örömöt, mint az oktatásban és a kutatásban. Őszinte ember volt, tiszta lélekkel, ez volt az oka, hogy nagyon szerették... Most, a századik születésnapján ezt az őszinte, derűs, dolgos életet kellene megtanulnunk tőle. ■ Fenyvesi Félix Lajos ► Reménytelen vállalkozás néhány hasábon megrajzolni a nemzetközi rangú anatómusprofesszor, Szentágothai János életútját. Apai ágon erdélyi szász, anyai ágon székely származású; evangélikus orvosdinasztiába született száz évvel ezelőtt, 1912. október 31-én második gyermekként. A Budapesti Német Reáliskolában érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásán avatták orvosdoktorrá 1936-ban. Már fiatalon az anatómiai tanszék munkatársa lett. A háború után fölkérték a bécsi orvosegyetem tanszékvezetőjének, de a pécsi katedrát választotta, 1946-tól az egyetem anatómiai intézetének vezetője. tisztelettel fölálltunk -, és hosszú percekig nem szólt egy szót sem. Ez a mély csend tükrözte igazából, hogyan gondolkodik a történtekről.- Ma is szeretettel beszélnek róla a tanítványai. — A világ egyik leghíresebb és a mai napig rendkívül szeretett tudósa volt. Az általa megteremtett tudo-Szentágothai professzor híres könyve, amelyet hárman írtak Sir John Eccles Nobel-díjas tudóssal és a japán Ito professzorral a kisagy működéséről, a modern funkcionális agyi összefüggésekről való ismereteinket alapozta meg. Fontos róla elmondani, hogy a tudománypolitika terén rendkívül Szentágothai 1963-ban tért vissza a mányos iskola fölött soha nem hafővárosba, a budapesti Semmelweis nyatlik le a nap. Ma is vannak szer- Orvostudományi Egyetem I. Számú te a világban Szentágothai-tanítvá- Anatómiai Intézetét vezette. Kísér- nyok. leti agykutatással, a magasabb idegközpontok szerkezeti elemzésével foglalkozott, tanulmányozta a gerincvelő- és agytörzsi reflexek idegmechanizmusait; az elsők között végezte a kisagykéreg, majd a nagyagykéreg elektronmikroszkópos vizsgálatát. Leghíresebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel készített Az ember anatómiájának atlasza. Saját rajzaival illusztrált tankönyvét tizenhárom nyelvre fordították le... Ezek a száraz lexikális adatok dióhéjban. De milyen volt az ember? A fáradhatatlan tanár? Hogyan tudott hajlíthatatlan maradni a nehéz, zsarnoki időkben? Erre kerestem a választ, ezért kértem Vizi E. Szilveszter Ő alapította meg a funkcionális neuroanatómiát. Ezen azt értem, hogy az ő korának zord és hideg anatómiai struktúráját társította a funkcióval. Korai kísérletei, a Hőgyes-féle, a hallás- és egyéb reflexekkel kapcsolatos kisagyi kutatásai úttörő munkák voltak. Jeles képviselője volt továbbá az úgynevezett neurontannak, amelynek a lényege az, hogy minden idegsejt önálló, és ezek az önálló idegsejtek kémiai anyagok segítségével létesítenek kapcsolatot egymással. Ez azért fontos, mert emellett létezett az agykutatásban egy másik álláspont is, a később tévesnek bizonyult kontinuitástan, amely szerint az idegsejtek folytonos hálózatot alkotnak. professzort, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökét arra, hogy idézze föl szeretett tanárának alakját.- Engem mint medikust oktatott, két éven keresztül - kezdi az emlékezést. - Évfolyamunkat megigézte hihetetlen nagy tudása, intelligenciája és a belőle sugárzó emberi melegség. Ez jellemezte a legjobban - és a végtelen egyenesség. A magyar történelem egyik legcsodálatosabb és legdrámaibb időszakában, 1956 forradalmi napjaiban, majd utána, a szörnyű megtorlás alatt is ember tudott maradni. Amikor a forradalom után újraindult az oktatás, jött március 15-e, és minden be volt tiltva - az utcán bármilyen gyülekezés, az előadások a pécsi színházban -, ő úgy kezdte az előadását, hogy bejött, megállt - mi is ÚJ KIÁLLÍTÁS NYÍLIK AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUMBAN Egy 20. századi polihisztor Szentágothai János akvarelljei Miért fest, akinek futná fényképezőgépre is? Hogy fér bele az ország egyik legelfoglaltabb tanárának idejébe az ecset és a festék? Másként lát, láttat-e sziklás hegyet, őszi erdőt vagy távoli templomot, aki természettudós? Van-e, látszik-e lehetőség és szándék az akvarellekben: többet mondani puszta látványnál? A november 17-én nyíló kiállítás apropóját az orvos akadémikus születésének századik évfordulója adja. Szentágothai János neve sokak számára nagyon is ismerősen cseng. A természettudósok egyetemi tanárként, rendkívül népszerű előadóként ismerik. Az ötvenes évek elején fantasztikus egyetemi műhelyt teremtett Pécsett, ahol vagy háromszáz négyzetméteren éltek és dolgoztak együtt boncmesterek, fiatal orvosok - és saját családja is. Az emberi test anatómiájáról szóló műve - atlasza - hazánkban nyolcvanötször jelent meg, az idegen nyelvű kiadásoknak pedig se szeri, se száma. Egyetemi oktatóként nemcsak az anatómia, azon belül is elsősorban a kisagy kutatása érdekelte, hanem minden, ami a világ teljességéhez hozzátartozik. Van olyan orvosi tankönyve (!), amelyben a lábjegyzetek tele vannak teológiai, szépirodalmi, filozófiai utalásokkal. A tanítás, a hallgatókkal való párbeszéd rendkívül serkentőleg hatott rá. A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként, majd elnökeként, parlamenti képviselőként derűs, ám meg nem alkuvó közéleti ember volt. Aki figyelemmel kísérte a bős-nagymarosi vízlépcső körüli botrányokat, nemcsak a Dunaszaurusz című filmből tudja, hogy sokat kockáztatva vett részt az épülő ellenzék munkájában. Egyik pesti gyülekezetünk tagjai a rendszeresen templomba járó, igét hallgató embert ismerik. Régi kertszomszédok talán a nyughatatlan, folyton barkácsoló, kertészkedő, kíváncsi mestert... Olyan emberrel van tehát dolgunk, aki nemcsak egy Kárpát-medencén átívelő orvosdinasztia tagja, nemcsak az agykutatás úttörője, nemcsak közéleti ember a szó legtisztább értelmében, nemcsak vérbeli tanár, akinek kiteljesedése a tudományról való kommunikáció, nemcsak hívő evangélikus, szerető férj, apa, nagyapa, hanem valódi teremtő egyéniség. Az agykutatás járatlan útjai, az ifjú kutatók lelkesítése, a kétkezi alkotás öröme, a szenvedéllyel végzett kerti munka, a szépirodalomban, filozófiában, teológiában való elmélyedés és az akvarellel lazán rögzített látványok és élmények, sok ezer oldalas naplója mind-mind a 20. században ritkán megtapasztalt egységről tesznek tanúbizonyságot: „életegységről” és a világ egységben látásáról. Évtizedekkel ezelőtt leírt szavain is átsüt az a szenvedély, amellyel a tudományba és az élet valódi örömeibe bele tudott feledkezni. Hihetetlen méretű életművet hagyott hátra papíron - jegyzetekben, vázlatokban, könyvekben -, magnó- és filmszalagokon. Mégis leginkább a családtagjaiban és tanítványaiban továbbélő, hiteles ember, mester az, aki elbűvöli az utókort. Sokat elmond róla, ahogy egykori tanítványai nyilatkoznak: „Az emberi természet egy különös tulajdonsága, hogy habár sokan tudjuk: a fa és az erdő egymáshoz tartoznak, némelyikünk csak a fát látja, míg mások csak az erdőt. Igen kevesen vannak, akik mind a fát, mind az erdőt, mind pedig a kettő együvé tartozását látják. Szentágothai János ezen kivételesek közé tartozik.” (Gulyás Balázs és Freund Tamás) A kiállításon talán a legkevésbé ismert oldaláról mutatkozik be ez a 20. századi polihisztor: akvarellfestőként. Szentágothai János tudósként rengeteget utazott. Útjaira nem fényképezőgépet, hanem akvarellkészletet és ecseteket vitt magával. Több százra tehető képének túlnyomó többségét családtagjai őrzik. Családi utazások, előadókörutak, a hadifogságból való hazatérés vagy a tanítványokkal tett kirándulások lélekben is sokszínű élményét finom, áttetsző színekben, hatásos, gyakran egyedi képkivágásokban, élményszerű frissességben - időnként kedves művészettörténeti utalásokkal - osztja meg. Talán nagyvonalú előadásmódjában ismerünk leginkább a tudós Szentágothai jelenlétére. A kiállításon mintegy hetven akvarell mellett néhány orvosi rajz is látható lesz. ■ ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA A kiállításról további információk az Evangélikus Országos Múzeum honlapján találhatók: evangelikusmuzeum.hu. Szeretettel meghívjuk a száz éve született Szentágothai János előtt tisztelgő kiállítás megnyitójára november 17-én, szombaton 14 órára az Evangélikus Országos Múzeumba (1052 Budapest, Deák tér 4.). A kiállítást L. Simon László kultúráért felelős államtitkár nyitja meg. Közreműködik: Juniki Spartacus (hegedű).
