Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-21 / 42. szám
8 4 2012. október 21. PANORÁMA Evangélikus Élet ♦ ♦ HÚSZ EVE EGYU Csak puszta, paprika és Piroska? Országos felügyelőnk előadása Nürnberg középkori fallal övezett óvárosában, de a modernebb külső kerületekben is nagyrészt ugyanazok a plakátok köszönnek a járókelőre, mint itthon, jelezve: itt is, ott is ugyanazok a globális piaci szereplők vannak jelen. Ám a helyi jellegű plakátok között sokszor találkozhattunk a múlt héten egyházi felhívással is. Ez nem másra figyelmeztetett, mint a hónap közepe táján (e lapszámunk megjelenésekor) esedékes presbiterválasztásra, mégpedig többféle formában: a gyülekezeti törzstagoknak címezve a templomok hirdetőtábláin, az egyház peremén élőket pedig a villamosmegállókban megszólítva. Ilyen, számunkra teljesen szokatlan, egyházpolitikai vagy egyházközéleti aktivitásra felhívó közegben kerülhetett sor a bajor-magyar partnerkapcsolati találkozó első alkalmaként arra a beszélgetésre, amely a magyarországi belpolitikai helyzet, illetve az ország külföldi megítélése körül forgott. A kezdeményezés a bajor egyházi vezetőktől érkezett, mivel az utóbbi időben a német sajtó igen gyakran írt negatív hangnemben hazánkról, elsősorban az új alkotmány elfogadása és a médiatörvény kapcsán, így várható volt, hogy a téma a jubileumi találkozó vendégeinek körében is érdeklődésre tart számot. A helyszín, a nagy népszerűségnek és tekintélynek örvendő Evangélikus Városi Akadémia mint az egyházi értelmiségi munka műhelye sok évtizedes múltra tekint vissza. A szervezésen ez meg is látszott: mivel a jelentkezők száma meghaladta az előzetes várakozásokat, a rendezők az eredetileg tervezettnél nagyobb befogadóképességű helyszínt választottak az eszmecserének: a lebombázott Szentlélek-templom helyén épített termet. A helyszínváltozás miatt pár perc késessel indult a beszélgetés. Házigazdaként Willi Stöhr lelkész, az akadémia igazgatója nyitotta meg a rendezvényt, kiemelve, hogy az e helyen állt templomban őrizték egykor négyszáz esztendőn át a német államiság jelképeinek (koronázási ékszerek, ruhák és ereklyék) túlnyomó többségét - a maradékot Aachenben -, tehát itt hagyományosan egybeér állam és egyház felelőssége. Mint az igazgató elmondta, a rendezvénnyel egymás jobb megértését és megismerését igyekeznek elősegíteni. Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkáraként kapott felkérést a vitaindító előadásra. Szólt az átmeneti idők alkotmányozási feladatairól, az 1990-es fordulat utáni, elvetélt alkotmányozási kísérletekről, amelyek esetében a politikai szándék és a szükséges parlamenti többség közül legalább az egyik hiányzott. Rámutatott továbbá, hogy a gazdasági helyzet romlása egybeesett az integráció olyan markáns elemeivel, mint hazánk NATO- vagy EU-csatlakozása. Az eltérő történelmi fejlődés okozta hangsúlykülönbségekkel kapcsolatban elhangzott: a második világháború után a nyugatnémet politikai gyakorlat a náci korszakkal való teljes szakítás jegyében nemcsak - vitathatatlanul helyesen - a nemzetiszocialista eszméktől, de a jó értelemben vett nemzeti, patrióta értékektől is elhatárolódott. Talán ezzel magyarázható, hogy a német fül számára oly idegenül csengenek a magyar szövegek fordításai. A helyettes államtitkár szólt a Magyarországon az ’56-os forradalom, a „konszolidáció,” de még a rendszerváltás alatt és után is a szőnyeg alá söpört, ki nem beszélt és meg nem oldott problémákról (nemzetiségi kérdések, elszámoltatás, nagy ellátórendszerek - oktatás, egészségügy, szociális háló - finanszírozási reformjának elodázása vagy éppen a romakérdés). Prőhle Gergely előadásában megemlítette az új törvények alkotásában tapasztalható egyenetlenségeket is, szólt például az egyházi törvény elfogadása körüli ellentmondásokról, ugyanakkor a demokratikus működést kétségbe vonók figyelmét felhívta arra, hogy az Alkotmánybíróság ebben az esetben (is) megkerülhetetlen szerepet játszott. Elismerte, hogy némely törvény időzítése nem volt szerencsés. Az előadásban elhangzottakkal kapcsolatban a szervezők előzetesen két személyt kértek fel hozzászólásra: dr. Ingo Friedrichet, illetve dr. Hilde Stadlert. Az előbbi a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) napi közélettől már visszavonult politikusa, aki három évtizeden át volt az Európai Parlament tagja, illetve három ciklusban helyettes elnöke, egyszersmind a Páneurópai Unió korszakot meghatározó személyisége; Stadler asszony pedig az ARD német közszolgálati televízió délkelet-európai stúdiójának vezetője Bécsben. Friedrich csak jóindulatú kritikát fogalmazott meg, mondván, a kétharmados többség igen könnyen elolvadhat, ha a döntéshozók egy kicsit sem törekednek a konszenzusra. A korrupció elleni harc eredményeinek elismerése mellett annak folytatására szólított fel. Stadler gyakran vesz részt ilyen jellegű vitaesteken, s keményebb vitapartnernek is bizonyult. Mint mondta, gyermekkora óta ismeri hazánkat, most is számos barátja él itt. Kifejtette: mindig arra törekedett, hogy hazánkat ne a „3 P”, vagyis a puszta, paprika, Piroska sémában láttassa. A magyarországi politikai helyzettel kapcsolatban a túlzott polarizáltságot jelölte meg az egyik fő problémának, majd hosszan sorolta a magyarországi törvényalkotásról a baloldali kritikusok által oly gyakran hangoztatott kifogásokat. A sajtó és média terén említett néhány konkrét esetet is, amelyek megítélésében nem jutott egységre az előadóval, tekintettel arra, hogy Prőhle Gergely - noha elismerte, hogy bizonyos területeken túl szigorú a törvény - a gyakorlat ismeretében tagadta, hogy a sajtószabadság veszélyben lenne Magyarországon. Az országos felügyelő azt kérte vitapartnerétől - és minden hazánkról tudósító újságírótól -, hogy kerüljék a túlzásokat, s egyes, valóban aggasztó szélsőséges jelenségek alapján ne általánosítsanak, ne keltsék alaptalanul rossz hírünket. Végül, kicsit sajnálkozva azon, hogy mindeddig nem találkozott az újságírónővel, javasolta - nagy derültséget keltve a közönség körében -, hogy magyarországi forrásainak kiegyensúlyozása érdekében a „3 P” mellé tegye oda a negyedik P-t, úgy is, mint „Prőhle”. Hilde Stadler köszönettel fogadta a meghívást, mi pedig kíváncsian várhatjuk, hogy az országos felügyelő józan érvelésének milyen hatása lesz a tudósításokra. Az azonban bizonyos, hogy a háromnapos találkozó hangulati megalapozása szempontjából sikeres volt. ■ Dr. Lackner Pál Balról jobbra: Willi Stöhr, dr. Hilde Stadler, Prőhle Gergely és dr. Ingo Friedrich Másfél évnyi előkészítő munka előzte meg a találkozót. A résztvevők száma minden eddigi évfordulós rendezvényét felülmúlta: magyar részről több mint ötszáz, bajor részről közel kétszáz érdeklődő érkezett Nürnbergbe, a Wilhelm Löhe Iskolába. A rendezvényt előkészítő csoport bajor és magyar tagjait arról kérdeztük a helyszínen, milyen volt együtt menni az úton a jubileumi találkozó felé. Elsőként Cselovszkyné dr. Tarr Klárával beszélgettünk.- Az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának vezetőjeként mi volt a feladata a szervezésben?- A bajor-magyar előkészítő bizottság tagjaként a magyar fél koordinátora voltam. Az összefogó munkálatokon kívül egyéb feladatok is rám találtak, különféle listák elkészítése, kapcsolattartás, és így tovább...- Ki állította össze a programokat, ki határozta mega programstruktúrát?- Közös ötletelés gyümölcse volt. A korábbi jubileumi találkozók tapasztalataiból is sokat merítettünk, például a 2007-es balatonföldváriéból. Természetesen több programot találtunk ki, mint amennyi végül megvalósult. Különös figyelmet fordítottunk az ifjúságra, hiszen ők a magyar résztvevők több mint egyharmadát tették ki. Közel kétszáz diák érkezett középiskoláinkból. Örömteli ez számunkra, hiszen ők jelentik a jövőt, a reményteljes folytatást a testvérkapcsolatokat illetően.- Az együttműködés egyik pillérét a gyülekezeti kapcsolatok, másik pillérét pedig az intézményiek adják. A gyülekezetekből is szép számmal érkeztek a testvérek...- Alapvetően a testvérkapcsolattal bíró gyülekezeteket szólítottuk meg. Van olyan közösség, ahonnan hatan, és van olyan, ahonnan majdnem hatvanan jöttek. így történhetett, hogy több mint ötszáz magyar résztvevővel zajlott a rendezvény. A bajor testvérgyülekezetekből is jöttek. Schrobenhausennek Budahegyvidékkel, a nürnbergi Sankt Sebald gyülekezetnek Budavárral, Ebemnek a Deák térrel, Hammelburgnak pedig Veszprémmel van kapcsolata, és persze a felsorolás nem teljes. Az információs standos programon, amelynek pont az a lényege, hogy megjelenítse a testvérkapcsolatokat, a gyülekezetek közösen mutatják majd be partneri együttműködésüket. Szombat este az egyházvezetők köszöntik a jelenlevőket, úgy gondolom, ez megfelelő méltatása a húszévi együttes munkának. Öröm számunkra az is, hogy a szombati és vasárnapi eseményeken a bajor tartományi püspök, dr. Heinrich Bedford-Strohm is részt vesz, a záró istentiszteletet ő tartja. Ritkán láthatjuk együtt mindhárom püspökünket; erre az ünnepre Gáncs Péter, Fabiny Tamás és Szemerei János is eljött.- Önnek személy szerint mi a legfontosabb a partnerkapcsolatban vagy éppen a mostani jubileumi találkozón?- Az emberek találkozása a legjelentősebb számomra ezen a szép ünnepélyen is. Mikor húsz évvel ezelőtt elkezdődött a partnerség, akkor még csak egyházvezetői „talpazaton” állt a viszony. Mára azonban a gyülekezetek, közösségek tagjai jelentik a bázist, akik központi és önszerveződő módon is kapcsolatban vannak egymással. Nagyon jó érzés volt megélni azt, hogy a januárban kiküldött meghívó-A közel kétszáz magyar középiskolás „főhadiszállása” négy tornacsarnok volt. E sorok írója - aki az Evangélikus Élet stábjának képviseletében, volt jelen a rendezvénysorozaton - ottjártakor megtapasztalhatta, mekkora kreativitással vették birtokba a teret és a tornafelszereléseket. A jubileumi találkozó ideje alatt lépten-nyomon találkozni lehetett piros egyenpólót viselő diákokkal, akik önkéntesként segítették a szervezőket. A soproni és Deák téri fiatalokat arról kérdeztem, hogy érezték magukat, és mit jelentett számukra az ünnepség.- A gazdag programválaszték lehetővé tette, hogy minden korosztály megtalálhassa a hozzá közel állókat. A Korál-sziget és a Menyegző együttes remek workshopján vettem részt - mondta Gilányi Fanni, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium 10/a osztályos diákja.- Nekem is tetszett ez a két műhelymunka, és jó volt a bajor-magyar Oktoberfesten palotást táncolni. Erfurti testvériskolánkból is érkeztek páran a találkozóra - csatlakozott a beszélgetéshez iskolatársa, Illyés Borbála.- Nekem a Gryllus család workshopja jelentett sokat - tette hozzá Balás Dóra szintén a 10/a-ból.- Mi a Miért esik olyan nehezünkre más kultúrákat megérteni? című játékos, interaktív műhelymunkán voltunk, igazi „kultúrsokkot” kaptunk. Tanulságos volt megtapasztalni, milyen nehézségekkel jár egy idegen kultúrába belecsöppenni és megtanulni a sa-Rés: játos szabályokat - fogalmazott a soproni Kovács Petra és Horváth Lili.- Mindannyiunk számára fontos, hogy megismerkedjünk más országokkal és kultúrákkal, így Németországgal és a német fiatalokkal is. Sajnos ez utóbbi nem túl nagy szerepet kapott, mert elég kevesen jöttek el a találkozóra - állapították meg a középiskolások. * * * A szombati záróünnepség után ismerkedtem meg a mezőberényi gyülekezet vidám kis csapatával. A herényiek az óvodapedagógiai szakmai munka területén kötődnek a bajor egyházhoz.- Gyülekezetünk német gyökerekkel bír, huszonhatan jöttünk el a testvértalálkozóra. Közösségünk rézfúvós zenekarának a mössingeni rézfúvósokkal van testvérkapcsolata. Az ünnepi találkozót jó lehetőségnek látom az ismerkedésre, érdekes és szép Németország - osztotta meg velem gondolatait Dévényi Beáta.- Jó volt együtt futni, részt venni a mesterségek játékán, és vicces volt a szumóbirkózók küzdelme is - sorolta az ifjabb generáció, Frey Panna, Mikula Fanni, Lázár Levente és Lázár Kata Boglárka. * * * Az áhítatok alkalmával és a nyitó-, illetve a záróünnepségen is hallhattuk
