Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-21 / 42. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2012. október 21. » 9 tézis, szintézis izélgetés a szervezőkkel de magyar kapcsolattal nem bíró gyülekezetek kedvet kapnak az együttműködéshez, hiszen sok bajor gyülekezetnek nincs még magyar „testvére" ra - tehát egyetlen hívásra - négy hónap alatt négyszáz jelentkezés érkezett. A Krisztusban együttesen megélt hit, a szeretet pedig nagyon fontos hozadéka a partnerkapcsolatnak. # # # A Bajor Evangélikus Egyház munkatársa, a teológus végzettségű Claudia Dunckern (képünkön) volt bajor oldalon az előkészítő bizottság koordinátora. Ulrich Zenkertől márciusban vette át - egy sajnálatos megbetegedés miatt - a stafétabotot. Dunckern neve a magyarok számára a Békehullámok a Dunán projektből lehet ismerős, amelynek szervezésében szintén közreműködött.- Hogyan sikerült beilleszkedni, megtalálni a közös hangot és vezető szerepet vinni egy már összeszokott csapatban?- Egy kis hátránnyal indultam, márciusban éppen itt, a Wilhelm Löhe Iskolában vettem részt először az előkészítő bizottság ülésén. Mind magyar, mind bajor részről elkötelezett szervezőkkel találkoztam. Könnyű volt a helyzetem, mert motiválni egyáltalán nem kellett őket, olyan mérvű volt az elköteleződésük, így örömmel tudtam csatlakozni a megkezdett szervezőmunkához.- Milyen tapasztalatokat eredményezett a közös munka?- Nagyon sok életörömöt és spontaneitást tanultam a magyaroktól. Az a típusú ember vagyok, aki mindent pontosan megtervez.- Akkor nem lehetett könnyű a tervezésben és a pontosságban kevésbé jeleskedő magyarokkal...- Kitűnően kiegészítettük egymást.- Mi volt a koncepció a meghívottak körének kialakítását illetően?- Megkerestük a gyülekezeteket, de elsősorban azokat vártuk, amelyek partnerkapcsolatot ápolnak magyar evangélikusokkal. Minden gyülekezetnek küldtünk meghívót, mert ki akartuk fejezni, hogy fontos és jó testvérkapcsolatban lenni. Ösztönözni akartuk őket a kapcsolatfelvételre. Abban nem vagyok biztos, hogy az ösztönzés hatását megtapasztaljuk az ünnepi alkalmon... A magyarok nagy számban vannak jelen az egész találkozón, a németek viszont jellemzően csak egy-egy napra - szombatra, vasárnapra - látogatnak el. Úgy gondolom, hogy részt fognak venni testvérkapcsolatot nem ápoló közösségek is az ünnepen. Számukra biztatást jelenthetnek a sikeresen működő partnerkapcsolatok, illetve az öröm, amelyet itt az egymással találkozó testvérgyülekezeti tagok átélnek.- Hány gyülekezetei, diakóniai és oktatási intézményt ölel fel a partnerség?- Pontos számokat nem tudok mondani, mindenesetre széles a kör. Igazán remélem, hogy az idelátogató, Üt Üt Üt Holger Mánké lelkész hol német, hol magyar oldalon szervezi ötévente az évfordulós találkozókat. Családi vonalon is megtapasztalta a kapcsolatépítést: felesége magyar, Mánké-Lackner Eszter lelkész. Kisfiúkkal jelenleg Németországban élnek.- Hogyan került kapcsolatba Magyarországgal?- Az ajtó Magyarország felé számomra a nürnbergi Sebald gyülekezeten keresztül nyílt ki, amely a budavári gyülekezettel létesített testvérkapcsolatot. A német ajkú budavári gyülekezetben szolgáltam gyakornokként. A két testvérgyülekezet jövőre ünnepli a kapcsolatfelvétel harmincadik évfordulóját. Fiatalként megtapasztaltam, milyen kitűnő lehetőség nem turistaként felkeresni egy idegen országot, hanem családoknál lakva megismerni az ismeretlent.- Mit kapott a testvérkapcsolattól?- Nagyon sokat. Barátságokat. Megismertem és megszerettem a magyar mentalitást. A különbözőség által önmagamat is jobban megismertem, növekedést jelentett a számomra. Feleségem, aki nagy ajándék számomra, szép gyümölcse a testvérkapcsolatnak.- A találkozó programjai közül melyik áll különösen közel a szívéhez?- Nem szeretnék egyet sem kiemelni közülük, hiszen mindegyik fontos. Tetszik a sokszínű programválaszték. Számomra öröm, hogy megtapasztalhatom a jubileumi hangulatot, jó érzés barátokként beszélgetni egymással, együtt részt venni az istentiszteleteken és áhítatokon, melyek hidat képeznek a másik felé. ■ - Bállá -evők mondták... együtt megszólalni a csákvári és a pyrbaumi evangélikus gyülekezeti kórust, magyar és német nyelvű énekekkel egyaránt megörvendeztették hallgatóságukat. A két énekkart több mint egy évtizedes testvérkapcsolat fűzi egymáshoz. táboroznak. De nemcsak egyházi, hanem önkormányzati szinten is működik a testvérkapcsolat a két település között. Jó volt a jubileumi ünnepség részesének lenni, közösen énekelni, szemlélni a kapcsolatok alakulását. Külö- 2005 óta él a testvérkapcsolat a két gyülekezet között, az énekkarnak pedig ennél régebbi kötődése van a pyrbaumi evangélikus gyülekezet kórusához. A kórusok, a konfirmandusok, az ifjúság évente találkozik egymással. A fiatalok nyaranta együtt nősen tetszett a különböző gyülekezetek, intézmények bemutatkozása a standoknál, még kézműveskedésre is volt lehetőség - mondta a csákvári Harmonia Floriana egyik tagja, Sziklai Ági. Üt üt üt Mühldorf am Inn több mint kétszáz kilométerre fekszik Nürnbergtől, Ceglédtől pedig körülbelül hétszázra. A két evangélikus gyülekezet között 2005 óta virágzik a kapcsolat, közösen ünnepelték a húszéves jubileumot is .Jutta és Herbert Gölkel népviseletet húzott a jeles alkalomra.- Hivatalosan ez a tizennegyedik találkozásunk. Persze nem a hivatalos számolgatás a lényeg, ennél jóval többször látogatunk el egymáshoz, hiszen baráti viszony alakult ki a gyülekezeti tagok között - mesélték. - Időközben lelkészváltás is bekövetkezett nálunk, de ez nem okozott zökkenőt a kapcsolatban. Legutóbbi közös programunk alkalmával gyülekezetünk női csoportja találkozott a ceglédi női csoporttal. # Üt A Bayreuth melletti thurnaui esperességből tizennégy fiatal érkezett a rendezvényre. Inga Smudlach gyülekezetének nincs magyar testvérkapcsolata, mégis fontosnak tartotta a részvételt.- A szombat délelőtti műhelymunkán játékos formában tanultakat már délután kamatoztathattuk - mondta. - Többek között azt, hogy miként alakul két különböző kultúrából érkező kapcsolata, mire kell odafigyelni, milyen kommunikációs nehézségekkel kell megbirkózni. Az udvaron egy új labdajátékot tanultunk meg a magyar fiataloktól, és megnéztük az információs standokat is. ■ Bállá Mária Auf Augenhöhe A bajor-magyar evangélikus egyházi kapcsolatokban az utóbbi években gyakran használjuk a kissé körülményesen lefordítható auf Augenhöhe kifejezést. Szó szerint azt jelenti: szemmagasságban, és arra utal, hogy a két fél közül egyik sincs a másik fölött. Szépen hangzik ez a kölcsönösség de tudjuk, hogy a bajor-magyar politikai és gazdasági kapcsolatokra nem éppen ez a jellemző. Amíg az Audi terjeszkedik Győrben, a Mercedes nyit új gyárat Kecskeméten, és nem a müncheniek tüsténkednek sok százezer Csepel kerékpár összeszerelésében, addig szükségszerűen némi aszimmetria jellemzi a kapcsolatoknak ezt a területét. A húsz évvel ezelőtt szervezeti keretet kapott evangélikus együttműködés kezdeti szakaszában is egyértelmű volt, hogy az egyik fél inkább ad, a másik pedig elfogad. Annak idején a szerződést egyházunk részéről aláíró dr. Harmati Béla püspök úr jó dramaturgiai érzékkel ecsetelte, hogy miért az addig nálunk leginkább használatos Trabant a leglutheránusabb autó. A válasz így szólt: mert gyakran mondja, hogy „itt állok, másként nem tehetek”. A jóízű nevetést azután tett követte, és az évek alatt vagy száz Opel Corsa érkezett egyházunkba bajor támogatással. Ez természetesen óriási segítségvolt, ám korántsem az auf Augenhöhe jegyében. Ugyanígy mi, kisebbek szorultunk rá a- jó értelemben vett - „nagy testvér”támogatására ösztöndíjak, könyvtámogatások vagy a lelkészek fizetését kiegészítő, úgynevezett Patnerhilfe terén. Idővel aztán valóban arra kell törekednünk, hogy az alá-fólé rendelt viszony helyett a mindkét fél méltóságát megőrző kölcsönösség alakuljon ki. Németül ezt szójátékszerűen is ki lehetfejezni: a Patenschaftból (keresztszülőség) Partnerschaft (partneri viszony) lehet. Az október 11. és 14. között Nümbergben megrendezett testvéregyházi találkozónak már a legelején megismerhettünk egy olyan példát, amely szerint a kisebb tud a nagyobbnak adni. A Pegnitzfolyón átívelő Húshídon (Fleischbrücke) található a város egyik jelképének számító szürkemarha-szobor. Ez annak állít emléket, hogy a 17. század végi hatalmas nürnbergi tűzvészt követően a Hortobágyról érkező szürkemarha-csorda mentette mega város lakosságát az éhhaláltól. A maga nemében akkor világmárkának számító magyar négylábú alkalmas volt arra, hogy sok száz kilométeres lábon hajtás után is jó minőségben érkezzék meg a távoli vágóhidakra. El lehet képzelni, hogy valósággal életmentő volta hajdani recept nyomán elkészített marhapörkölt. Az eseménynek csaknem háromszáz év elmúltával sajátos utóélete lett. (1713-ban volt az utolsó nürnbergi marhavásár.) Történt pedig hogy egyházunk diakóniai osztályának vezetője, Buda Annamária egy közelmúltbeli nürnbergi útján azt vette észre, hogy a híres szürkemarha-szobor komoly károkat szenvedett: szétrohadtak a szarvai. Gondolt egyet, és beszerzett az Alföldön valódi, egészséges szarvakat, és a két egyház diakóniai együttműködése jegyében felajánlotta, hogy elhelyezésükkel küszöböljük ki a csorbát. így aztán szakadó esőben, ám annál vidámabb közönség - köztük a főpolgármester-helyettes - szeme láttára új, egészséges szarvakat kapott a szobor. Az egyik szarvra kötött piros-fehérzöld szalag tanúskodott arról, honnan is érkezett ez az ajándék. Még mindig nincs vége a történetnek. Ott, a hídon bejelenthettük: ahogy évszázadokkal ezelőtt a magyar hajdúk által Bajorországba terelt állatok húsával enyhíthették a nürnbergi éhínséget, úgy most ugyancsak hazai marhából készült pörkölttel kívánjuk a város hajléktalanjait megajándékozni. Nem sokkal később azután a szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat jóvoltából, Lázár Zsolt esperes, valamint Klenk József gyülekezetifelügyelő és lelkes csapata munkájával kétszáz adag ételt oszthattunk ki Nürnberg város rászoruló lakossága körében. Ez a kétfelvonásos ételosztás arra ad példát, hogy a szerepek olykor valóban felcserélődhetnek. A tömegeket megmozgató, jól szervezett találkozón számos jelét láthattuk annak, hogy összességében valóban auf Augenhöhe működhet a kapcsolat. Több olyan német lelkésszel találkozhattunk, akik a mi teológiánkon voltak ösztöndíjasok, és azóta is jól beszélnek magyarul. A konferencia számos szekciójában pedig a mi egyházunk képviselőinek beszámolóit fogadta őszinte érdeklődés. Példának okáért újra és újra elismerték bajor testvéreink, hogy ők is szívesen tanulnak tőlünk abban, hogyan lehet a diakóniát igazán gyülekezetközelien végezni. A magyar zenészek és énekesek szolgálata is elismerést aratott. A fasori gimnázium és a házigazda Wilhelm Löhe Iskola közös természettudományos projektjében sem játszottunk alárendelt szerepet, hanem diákjaink ott is „szemmagasságban” lehettek egymással. Közvetve ez az együttműködés is a hajdani szürke marhák származási helyét idézi fel, hiszen a kutató dmkok a Hortobágy és a frank vidék homokvilágát hasonlították össze. Elbizakodottságra természetesen nincs okunk, ám annyit örömmel mondhatunk, hogy mi is adunk valamit a közösbe. Annak szellemében, ahogy egykor a Békés megyei Ajtós községből származott és került Nürnbergbe a német reneszánsz legnagyobb mestere, Albrecht Dürer. Dürer talán két legismertebb alkotására utalok még. Mindkettőben - a Húshíd szürke marhája mellett - a bajor-magyar kapcsolatok jelképét Áthatjuk. A Türer- DürerfamílÁ nevére is uáIó, kitárt ajtótformázó családi címer a kölcsönös és állandó nyitottságot, a befogadást és a jószívű vendéglátást jeleníti meg. Az imára összetett két kéz pedig e kapcsolat lelki forrására emlékeztet minket szüntelen. A záró istentiszteleten úgy mondtuk - ki-ki anyanyelvén - a Miatyánkot, hogy az egymás mellett álló hívek tették össze kezüket olyan formában, ahogy azt Dürer megrajzolta. Szemünk, kezünk és szívünk - bajoroknak és magyaroknak - egy magasságban volt. ■ Fabiny Tamás
