Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-21 / 42. szám
Evangélikus Élet 0^?íTT FTP FT PANORÁMA 2012. október 21. *■ 7 ÍVSZ } ÉV] E ] EGYÜT1 r AZ ÚTON 2 Jahre ^ gemeinsam ■VSj in BeWEGung Partnerkapcsolati mozaik Jubileumi találkozó Nürnbergben ► A Bajor Evangélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház közötti hivatalos partnerkapcsolat létrejöttének huszadik évfordulóját ünnepelték október 11. és 14. között Nürnbergben. (A szerződést dr. Johannes Hanselmann, illetve D. dr. Harmati Béla püspök 1992. november 23-án írta alá Schweinfurtban.) A jubileumi napokra hazánkból mintegy ötszáz fő látogatott el: énekkarok, ifjúsági csoportok, diakóniai és oktatási intézmények, illetve gyülekezetek küldöttei. A Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében jelen volt a találkozón Gáncs Péter elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő mellett Fabiny Tamás külügyi kapcsolatokért felelős püspök, Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke és Kákay István országos irodaigazgató is. A két moderátor a két püspököt kérdezi - balról jobbra: Gáncs Péter, Claudia Dunckern, Cselovszkyné dr. Tarr Klára és dr. Heinrich Bedford-Strohm A szervezésben nagy szerepet vállalt Cselovszkyné dr. Tarr Klára, egyházunk országos irodája ökumenikus és külügyi osztályának vezetője, bajor oldalról pedig Holger Mánké és Claudia Dunckern. Az eseményen jelen volt Michael Martin, a bajor tartományi egyház főtanácsosa és dr. Heinrich Bedford-Strohm tartományi püspök is. A találkozó nyitórendezvényére Magyarország - merre? címmel került sor október 11-én, csütörtökön este. A nürnbergi városi akadémia által szervezett alkalmon Prőhle Gergely, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára tartott előadást, illetve reagált a Magyarországot ért kritikákra. Megvilágította a 2010-es választások hátterét, majd beszélt a „nemzeti hitvallás" és a médiatörvény kérdéséről is. Előadásához dr. Ingo Friedrich, az Európai Parlament korábbi helyettes elnöke és dr. Hilde Stadler, az ARD közszolgálati televízió délkelet-európai stúdiójának újságírója szólt hozzá. Ezek után négy témával kapcsolatban alakult ki izgalmas vita: a jogállamiság, a médiatanács, az egyházügyi törvény és az alkotmány Istenre való hivatkozása került terítékre. A beszélgetés moderátora, Willi Stöhr lelkész, az akadémia vezetője így összegezte az est tanulságait: „Jó, hogy nyitottan ki tudtuk tenni az asztalra az ellentétes véleményeket, és jó, hogy a keresztyén értékekről beszélhettünk és érvelhettünk.” A programban nagy hangsúlyt kapott egymás megismerése. így a Németországba érkezett magyar csoportoknak lehetőségük nyílt arra, hogy felfedezzék Nürnberg történetét és kultóber 13-án, szombaton délelőtt tartott műhelyek. Minden korosztály megtalálhatta az érdeklődésének megfelelő programot. A pódiumbeszélgetések mellett - amelyek például a testvérkapcsolat kezdeteivel vagy az európai egyházak helyzetével foglalkoztak - interaktív workshopok is folytak. A balatonszárszói Menyegző együttes Végh Szabolcs vezetésével magyar népdalokat adott elő és táncokat tanított a résztvevőknek. A Korál-sziget zenekar régi énekeket öltöztetett popzenei köntösbe. A klasszikus muzsika kedvelői pedig Finta Gergely orgonaművész segítségével élhették át a közös éneklés örömét. A zene összekötő erejét mind a négy nap során megtapasztalhatták a jelen lévő bajorok és magyarok. A fellépők névsora a teljesség igénye nélkül: a Gryllus család (képünkön), Völgyessy Szomor Fanni, a Szélrózsa Band, az Agape együttes, a Large Room, a csákvári és a pyrbaumi kórus, a budahegyvidéki énekkar, valamint a fő helyszínül szolgáló Wilhelm Löhe Iskola musicalcsapata. A sport sem maradt ki a közös élmények közül. A vicces „szumóbirkózás” a labdajátékok és az akadályverseny mellett a fő vonzerőt a „nagy futás" jelentette. Ebből bárki kivehette a túráját. Október 12-én, pénteken .délelőtt szervezett idegenvezetések során megnézhették többek között a St. Lorenz- és a St. Sebald-templomot, illetve a Dürer-házat. Ellátogathattak a város dokumentációs központjába és a nürnbergi per helyszínére, valamint a helyi közlekedési múzeumba is. Szombaton este pedig az úgynevezett „Oktoberfest” keretében nemcsak nézelődni lehetett a gyülekezetek és intézmények által felállított standoknál, hanem kóstolni is: magyar gulyást, kolbászt, pálinkát és frank sült kolbászt, sört és borokat. A találkozó másik célja az egymástól való tanulás volt. Ezt szolgálták az ok■hmbbhJI A Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjai palotást járnak részét az iskola sportpályáján. A cél az volt, hogy a futók - nem egyenként, hanem a fejenként megtett távot összeadva - lefussák a bajorországi Bad Füssing és Sopron közötti távolságnak megfelelő háromszáz kilométert. A vállalkozó kedvűeknek legalább egykömyit (ötszáz métert) kellett megtenniük. A feladat teljesítésében püspökeink is jó példával jártak elöl. A jubileumi rendezvénysorozatnak nemcsak a múlt felidézése, hanem a jövő tervezése is célja volt. A partnerkapcsolat létéért való hálaadás és a folytatás reménysége végigkísérte az áhítatokat és az előadásokat. Gáncs Péter elnök-püspök a pénteken délelőtt tartott sajtótájékoztatón elmondta: a testvérkapcsolatnak akkor lesz jövője, ha a következő generációt is sikerül meghívni a közös útra. Dr. Heinrich Bedford-Strohm bajor tartományi püspök pedig a szombat esti hivatalos ünnepségen így fogalmazott: „A partnerkapcsolat a találkozásból él. Nincs szükségünk stratégiára, elég, ha az emberek találkoznak egymással.” A „3 P” (paprika, puszta, Piroska) mellé, amelyekről a németek ismerik a magyarokat, mindenesetre bekerült egy negyedik is: a perec (Brezel), egy részben közös szó - és egyben a felsőtest előtt összefont karok, a hálaadás testtartásának emléke. ■ Adámi Mária Mikor is kezdődött, hogy is kezdődött? ► Sokan tudni vélik - sokféleképpen emlékezve a kezdetekre... És valószínűleg mindenkinek részben igaza is van. Van, aki azt mondja, a húsz évvel ezelőtti esemény volt az indulás, amikor dr. Harmati Béla, illetve dr. Johannes Hanselmann püspök aláírta a testvéregyházi kapcsolatról szóló szerződést. Van, aki állítja, hogy már korábban - Jürgen Roepke egyházfőtanácsos fejében és szívében (egy kávéház teraszán) - megszületett a gondolat. Ismét mások korábbi gyülekezeti és személyes kapcsolatokra emlékeznek, szerintük dr. Nagy Gyula püspök és Szebik Imre (akkor még esperes) nürnbergi szolgálata nyomán indult a történet. Sokan úgy gondolják, hogy az 1983-as „Silbermöve” (ezüstsirály) akció volt az első mérföldkő, amikor egy bajor minisztériumi ember személyes, családi indíttatástól vezérelve háromezer magyart meghívott Münchenbe. Van, aki még emlékszik Reitinger Henrikre, erre a drága emberre, aki somogyi származású müncheni diakónusként a bajor diakónia teljes eszköztárát felhasználta, hogy segítsen a magyarokon: először a Magyarországon megmaradt maroknyi németségen, de hamar kiterjedt ez a segítség a magyar ajkúakra is. Sok templom, sok papiak újult meg, sok szórványba került szolgálatot lehetővé tevő gépkocsi, sok család anyagi krízise oldódott meg, mert idejében hozta a megfelelő segítséget. Munkája kezdetén dr. Karner Ágoston főtitkárral és Szemerei Zoltánnal együtt intézték közös ügyeinket. Akár így, akár úgy, minden vélemény megfogalmazójának egy kicsit igaza van, és ezen látások együttese teszi ki az egészet. A végeredmény a fontos: csírázni kezdett a mustármag, szárba szökkent, fává cseperedett, lombot növesztett - a folyamat ma is tart, s újra meg újra meghozza a maga édesélvezetes gyümölcsét. A fentebb említettek mindegyike végigkísérte és segítette a munkát aktív szolgálati ideje alatt. De kivette a részét a bajor-magyar projektből Ittzés János püspök, valamint igen aktívan az egykori és a mai országos felügyelő, Frenkl Róbert, majd Prőhle Gergely is. Külön megemlítendő dr. Jutta Hausmann professzor asszony szerepe, aki igazi hídverő volt a két nemzet és a két egyház között. A háttérben ott volt az országos iroda külügyi osztályának munkája Szirmai Zoltánná vezetésével és SchulekEdit segítségével, valamint jelen sorok írójának ügyködése. (Méltó utód és a mára hatalmassá vált munka összefogója lett Cselovszkyné dr. Tarr Klára a csapatával.) Velü(n)k együtt végezték a kevésbé látványos, de annál fontosabb szolgálatukat gyülekezeti lelkészek és tagok, intézményvezetők, egyházi munkatársak és sok olyan testvér, akinek nevét felsorolni sem tudnánk. S mindez még csak a magyar oldal... Ha azt mondjuk: a bajor-magyar kapcsolat lényege a találkozás, akkor ennek egyik vonatkozása az, hogy ebben a fontos ügyben volt és van összefogás egyházunkban. Hisszük, valljuk, átéljük, hogy a találkozásokban Isten is jelen van, ő köt össze, vezet egymáshoz embereket — sokszor elválasztó falakat is lebontva. Négy nagy területen zajlott az indulástól kezdve a bajor-magyar partnerkapcsolat: az első (és kiinduló) a diakónia és a segítő munka volt. A második - a leghangsúlyosabb - a gyülekezetek közötti kapcsolatok kiépülése, működése. A harmadik terület az iskolai és a kulturális kapcsolatok sokasága volt. Végül, de nem utolsósorban a közös teológiai, lelki, hitéleti munka. Mára a kis mustármag hatalmas fává nőtt - ahogy azt Nürnbergben, a huszadik évfordulón láthattuk. A bajor-magyar kapcsolat él, nem csupán vágy vagy álom. A nürnbergi találkozó egyik munkacsoportjában részletekben is számba vettük a múltat. No nem nosztalgiázásként, hanem azért, hogy meglátva Isten nagy tetteit élvezzük a jelent, és építsük a jövőt. Tettük s tesszük ezt az Isten dicsőségére az egyház egységéért és Európa, benne hazánk jövőjéért. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Az „Oktoberfest” megnyitója - a püspökök csapra verik a hordót
