Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-23 / 38. szám
8 « 2012. szeptember 23. PANORÁMA Evangélikus Élet Emlékezés a száz éve született Teke Zsigmond lelkészre „Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem” (Zsolt 94,18) Az Úr hűséges szolgája, Teke Zsigmond 1912. szeptember 21-én született, és nyolcvanhét évet élt. Egész életútja folyamán meghatározóak voltak azok a gondolatok, amelyek egy munkaterv bevezető mondataként maradtak ránk - gyöngybetűivel írva - egy megsárgult lapon. Az élete delén alig túl járó pásztor a lelki építkezésre nem éppen a legalkalmasabb 1959-1960-as évre tervezett gazdag programját - amelynek minden pontja közlést kívánna - így vezette be: „Mindez csupán gyenge emberi terv, de annak a gazdag kegyelmű Úrnak a segítségében reménykedve készítem, aki a szolgálatában tart azért, hogy szent Fiának, a Krisztusnak beszéde lakozzék köztünk gazdagon. Tegye ő ezt a tervet is hasznossá és alkalmassá arra, hogy az ő szeretete gazdagodjon közöttünk.” A befejező mondat pedig így szól: „Isten adja az ő Szentleikének az erejét, hogy ami ebben emberi és gyengeség, az ő erejével bizodalom, hit, vigasztalás, erő és reménység lehessen az ő neve dicsőségére." útja. Ott érettségizett. Mélyen hívő édesapjának elvesztése után a csonka családdal - fogadott testvérével és anyjával - elhagyta Somogyországot, és Székesfehérvárra költözött, ahol az anyja könyvelőként dolgozott. Közben kétéves tényleges katonai szolgálatra hívták be, majd egyéves görög-, héber- és latintanulás következett. A teológiát Sopronban végezte. Lelkésszé D. Kapi Béla püspök avatta 1938-ban a győri Öregtemplomban. A szolgálat kezdete és a család Székesfehérváron és Csurgón lett segédlelkész, Pápán hitoktatói segédlelkész, majd 1942-ben - nagybátyja halála után — Sand-Pat- Zalaszentjakab gyülekezetei hívták meg lelkészüknek egyhangú határozattal. E meghívás elfogadásával ő lett a harmadik Teke fiú, aki Sandon lelkészként szolgált. (A templomnak 1868 és 1870 között Sántha Károly - a nagy énekköltő - is papja volt.) Zsigmond Sandra vitte ifjú feleségét, Elst Ilonát, aki egyházi szolgálatában is hű társa lett. Itt éltek szeretette a dolgát alázattal, fáradtságot nem ismerve, gyalog, kerékpárral, néha lovas kocsival, később motorkerékpárral járva Somogy-Zala útjait, hogy gondját viselje a rábízottaknak. Emellett hosszabb időre könyvelői munkát is vállalt, hogy a fedél nélkül maradt nagyszülőkről is gondoskodhasson. Szolgálati helyein az egyházi épületek állagának megóvása is egyre nehezebbé vált. Sok vívódás és imádság után gyülekezeteivel újabb és újabb vállalkozásokba kezdett. Szolgálata alatt kétszer is (1961- ben és 1984-ben) felújították a sandi és a páti (1967-ben és 1988-ban) templomot, s közben (1967-ben) az egészségtelen parókia helyére újat építettek. A lelkész vallotta és hirdette az imádság erejét. Hadd álljon itt egy idősebb korában - közel a hetvenhez - készített munkatervéből vett idézett: „Lépten-nyomon jelentkezik életemben, hogy öregszem. Ez mégsem ijeszt, és nem aggaszt, sőt mind erőteljesebben serkent arra, hogy tanuljak, és erősödjem a szolgálatban. És arra, hogy még többet, sokkal többet imádkozzam!” Ez adott erőt számára ahhoz, hogy gyülekezeteivel még hetvenkét és hetvenhat éves korában is templomfelújításba kezdjen, és hetvennyolc éves koráig - arany oklevelének átvételéig - szolgáljon. Ez alkalomból az ezen írás mottójaként szereplő igével köszöntötte Teke Zsigmondot a család barátja, Túrmezei Erzsébet, aki nagykanizsai rokonainál járva többször volt a család és a sandi gyülekezet szeretett, szolgáló vendége is. Az igés lap hátoldalára írt szavak ennek a szeretetnek a viszonzásaként születhettek: „Kedves Zsiga! Csatlakozzék az »aranyoklevélhez« ez a sokszor megtapasztalt ige is! Ennek a csodának új meg új megtapasztalását kívánva, áldást, erőt kérő szeretettel 1988. okt. 13-án Túrmezei Erzsébet testvére.” ,, eJz_ CL A gyökerek Apai ágon tanító és papi felmenői voltak. A még békés Ferenc József-i korban látta meg a napvilágot a Somogy megyei Iharosberényben, ahol édesapja, Teke Lajos evangélikus kántortanítóként szolgált 1908 és 1930 között. Gyermekkorában gyakran szorgoskodott mellette. Tőle tanulta el az éneklés, a zene szeretetét. Édesanyját nagyon hamar, nyolc hónapos korában elveszítette, de sohasem lett árva, mert az Úr „édes mostohát” rendelt mellé, kinek gondoskodó szeretetét mindig érezhette. Apai nagyapját sem ismerhette, mert az idősebb Teke Lajos - aki 1872-től 1897-ig a sandi gyülekezet lelkésze volt - fiatalon, negyvenhat évesen halt meg. Lelkésszé érlelődése idején mégis nagy hatással voltak rá a nagyapáról hallott visszaemlékezések, miként nagybátyja, Teke Dénes példája is, aki 1923 és 1942 között szolgált Sand lelkészeként, és akit halála után Zsigmond követett a szolgálatban. A felkészülés évei Az iharosberényi elemi iskolából a közeli Csurgói Református Gimnáziumba vezetett Teke Zsigmond tetben mindaddig, amíg feleségét el nem szólította mellőle az Úr. A fiatal pár életét a háború viharainak elmúltával egy családi tragédia árnyékolta be: 1947-ben halva született első gyermekük. Később két leánygyermekkel ajándékozta meg őket gondviselő Urunk. Ilona gyógyszerész lett, és ma - számtalan egyházi szolgálata mellett - a sandi egyházközség felügyelője, egyházkerületi küldött. Márta műtősként segíti az emberek gyógyulását. Közel fél évszázados szolgálat Sandon Nehéz évek, változó társadalmi viszonyok, családok likvidálása, ateizmus, önmegvalósító propaganda, fogyó falusi gyülekezetek, magányos és vigasztalásra váró emberek... Nem volt könnyű feladat egy lelkipásztor számára a lelkigondozás abban az időben. Teke Zsigmond Hazatérés Felesége halála után Zalakomáron élő Ilona lánya gondoskodó szeretettel biztosította számára, hogy részt vehessen a lelkészi munkaközösség együttlétein és a sandi istentiszteleteken. 1999. Szentháromság vasárnapja: Teke Zsigmond - úgy, mint egész életében - ezen a vasárnapon is az Urat dicsérte énekkel és imádsággal a sandi templomban. De most nem térhetett vissza otthonába, Zalakomárba. Az Isten házából a nagykanizsai kórházba került, ahol 1999. június 14-én - pár nappal gyémánt oklevelének átvétele után - magához szólította Ura. A sandi temetőben nyugszik felesége mellett, nagyapja és egykori hívei között. Századik születésnapján meghajtott fővel tisztelgünk emléke előtt, s hálásan köszönjük a Mindenhatónak, hogy közöttünk szolgálhatott. ■ Dr. Jáni János Családkohéziós központot avattak ► „Apa, ne menj el, apa, maradj itt!” - tör ki könnyekben az ötéves kislány, és csimpaszkodik apja lábába, hogy nyomatékot adjon a kérésnek. A férfi maradna, de ha most elgyengül, enged szeretett lánya kívánságának, csak még hosszabbra és kínosabbra nyúlik a mindig nehéz elválás. Muszáj mennie. Mert a házirend szerint nem maradhat későig az anyaóvóban élő felesége és két gyermeke mellett, s ha elkésik, nem engedik be az éjjeli menedékhelyre... Az Oltalom Szeretetszolgálat nyíregyházi intézményeiben egyre gyakrabban kell egész családokat menteni a kilátástalan anyagi helyzet miatt. Amikor a kenyérkereső elveszíti az állását, és már nem jut albérletre, nincs jobb megoldás, mint hogy az anyaóvónak nevezett Csillag utcai létesítményben kopogtat az asszony a gyerekekkel, a férfi pedig a Bokréta utcai hajléktalanszállón. Megesett már az is, hogy míg az asszony megszülte a család legkisebb tagját, az apa beköltözhetett a nagyobb gyerekekhez... De csak arra az időre. Hogy az egész család együtt lehessen, arra most nem ad módot az ellátórendszer. Nem nehéz elképzelni, mennyire törékennyé teszi a családot egy ilyen helyzet, milyen fontos lenne, hogy néha mégis együtt lehessenek, töltekezzenek, erősítsék egymásban a reményt: egyszer majd újra úgy élhetnek, ahogyan egy család szokott... Daskóné Sós Anita, a családok átmeneti otthonának részlegvezetője igyekszik érzékeltetni, miért van szükség a családkohéziós központra:- A másik jellemző helyzet az, amikor a családon belüli erőszak, bántalmazás elől menekül valaki a gyerekeivel. Sokkos állapotban, összezavarodva érkeznek, képtelenek rá, hogy átlássák saját helyzetüket, hogy mozgósítani tudják képességeiket a megoldás érdekében. Itt, az olcsvai nyugalomban - felsőfokú végzettséggel rendelkező családgondozó szakembereink segítségével - végigbeszélhetnek mindent, megnyugodva, megerősödve láthatnak hozzá, hogy felépítsék a jövőjüket. Valamikor az 1920-as években szerveződött meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Olcsván az evangélikus gyülekezet, és még a múlt században egy szálig el is fogytak a tagjai. A Nyíregyházáról kijáró lelkész egyre csak temetett, keresztelőre nem nyílt alkalma. Az egyházi ingaüan így szállt a megyeszékhelyi gyülekezetre. Ennek fiataljai 1984-től nyaranta sátrat vertek az 1936-ban felszentelt, mind romosabb templom körül, hogy kicsit takarítsanak, s hogy Istenről beszélgessenek... Mikor 2009-ben a belvárosi gyülekezet eladta a telket az egyházunk fenntartásában működő Oltalom Szeretetszolgálatnak, a vályogépület már menthetetlen volt. Az új intézményt múlt vasárnap szentelték föl. „Semmi sem tart örökké” - mutatott rá prédikációjában dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a fájdalmas tényre, hozzátéve, hogy Olcsván mégis átélhetjük azt a csodát, hogy ahol gyászos csend honolt, ott mostantól ismét gyermekzsivaj lesz, és felcsendülhetett az ének: „Itt az Isten köztünk...” A családok jelentőségéről szólva a püspök emlékeztetett rá, hogy ezt a törékeny egységet ápolni, gondozni, a nehéz terheket hordozókat segíteni kell, a családon belüli erőszak súlyos problémáját pedig nem lehet elkendőzni. Ám van, ahol erre gyógyírt kínálnak, mégpedig az evangéliumi család keretei között. Laborczi Géza volt az utolsó kijáró lelkész (ahogyan az 1984-től 2003- ig tartó sátortáborok szervezője is), de az adásvétel idején már mint az Oltalom Szeretetszolgálat igazgató lelkésze írta alá a szerződést.- Nem volt konkrét tervünk az ingatlannal, de amint megvettük, megjelent az Észak-alföldi operatív program családokkal kapcsolatos pályázati kiírása. Mindennapi munkánk az Oltalomban addigra már megmutatta, mire lenne itt szükségünk, hogy hatékonyabban segíthessünk. Azonkívül, hogy a válságba jutott anyáknak, családoknak nyugalmat biztosítunk, lehetővé tesszük az összetartozás érzésének megerősítését, itt rendezzük ezután azokat a táborainkat, amelyekben ép és sérült családok fiataljai töltik együtt az idejüket, hogy tanuljanak egymástól. És ezekben a nehéz időkben, amikor nem magától értetődő a családi nyaralás, munkatársainknak rekreációs lehetőség a gyönyörű beregi környezet. Nagyon sajnálom, hogy a templomból nem tarthattunk meg semmit, de az elkészült pompás épületnek a fagerendás mennyezete legalább megidézi a hajdani templombelsőt... Az Oltalom Szeretetszolgálat 49,5 millió forintos uniós pályázati támogatással, tízszázalékos önerővel építette fel a családkohéziós központot. A többfunkciós nagyteremhez modern melegítő-tálaló konyha kapcsolódik, a két lakószobában összesen kilenc ágy áll. Az üvegfalú játszóteremben jogi vagy pszichológiai tanácsadás közben is szemmel tarthatják a gyerekeket a szülők. Ilyen jellegű létesítménye csak a gödöllői gyülekezetnek van - de ezt már egyházunk országos irodája diakóniai osztályának vezetője, Buda Annamária mondja.- Ők Mátraszentimrén vásároltak házat hasonló célra. A jogszabályi keretek, a finanszírozás kijelöli a lehetőségeinket, a lehetséges megoldásokat. De feszegetni kell a határokat, és meg kell ragadni a helyi lehetőségeket. Mi segítjük az intézményeinkben dolgozó szakemberek, vezetők szárnyalását az ilyen fontos ügyekben. Az Oltalom egyre több oltalmat nyújt. Az Olcsván elkészült létesítményre úgy tekintenek, mint az első ütemre. Mikor kell, tudni fogják, mi legyen a második ütem: mit kell még tenni annak érdekében, hogy a nehéz terhet viselő családoknak valódi segítséget nyújthassanak. ■ Veszprémi Erzsébet horvAth-hegyi Áron felvétele
