Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-23 / 38. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2012. szeptember 23. » 9 „Házasodás” Mandabokorban ► Megszentelt hangulatú, szép ünnepségre került sor az elmúlt vasárnap délutánján a Nyíregyháza környéki bokortanyák egyikén, a Kálmánházához közeli Mandabokorban. Ez alkalommal tették le az - európai uniós pályázaton elnyert támogatással felépítendő - mandabokori gyülekezeti ház alapkövét. A helyi evangélikus közösség tagjai mellett jelen voltak a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezeteinek képviselői, illetve részt vett az ünnepségen az egyházkerület korábbi főpásztora, D. Szebiklmre nyugalmazott püspök is. Az alapkő letételére meghívást kaptak Nyíregyháza Megyei Jogú Város Képviselő-testületének tagjai, valamint a pályázat előkészítésében, benyújtásában és a kivitelezésben is részt vevő, önkéntes felajánlásként áldozatos munkát végző tervezők, a megvalósítást téglajegyek megvásárlásával, pénzadományok befizetésével támogató gyülekezeti tagok, magánszemélyek egyaránt. Zsarnai Krisztián, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese, a mandabokori gyülekezet lelkipásztora köszöntőjében emlékeztetett: elődei évtizedeken keresztül Nyíregyházáról jártak ki Mandabokorba, ahol sokáig házaknál, majd a művelődési házban tartották az istentiszteleteket. De reménység szerint hamarosan az új gyülekezeti házban hirdethetik Isten igéjét, szolgáltathatják ki a szentségeket a lelkészek, és élheti meg a gyülekezet a közösség erejét és örömét. Amikor 2010-ben megfogalmazódott a szándék a mandabokori gyülekezetben, hogy legyen saját imaházuk - mondta az esperes -, sokan merész ötletnek, elérhetetlen célnak tartották, a folyamatosan érkező támogatások, önzetlen felajánlások azonban azt mutatták, nagyon sokan komolyan gondolják. Volt, aki háromszáz, és volt, aki több mint kétszázötvenezer forinttal támogatta ezt az álmot, és nagyon sokan hordozták imádságban Isten előtt a tervet. Az esperesi köszöntés után a Túróczy Zoltán Két Tannyelvű Evangélikus Általános Iskola Tagintézménye óvodásainak szolgálata következett, majd az egyházközség felügyelője felolvasta az alapkőokirat szövegét. A dokumentumot az aláírásokat követően - a támogatások, adományok befizetőinek névsorát tartalmazó irattal együtt - fémtartályban helyezték el, majd ezt átadták az alapkő lebetonozásához a kivitelező cég képviselőinek. Az ünnepségen dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke végezte az igei szolgálatot Neh 2,20a verse alapján: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést!” A püspök arra figyelmeztette az ünneplő „templomépítő gyülekezetét” hogy bár fontos az emberi szándék, az emberi igyekezet, de aki azt megáldja, és az emberi tervezés megvalósulását elősegítheti, az mindenkor egyedül a teremtő Isten. Dr. Kovács László Attila, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze (képünk bal szélén) Isten áldását kérte az építkezésben részt vevők munkájára, s kérte, óvja meg az ott dolgozókat minden bajtól, balesettől. Az alapkőben elhelyezett fémtartály lebetonozását követően Benczúr László egyházkerületi felügyelő köszöntötte a gyülekezetét. A bensőséges hangulatú ünnepséget - a vendéglátó mandabokori gyülekezet asszonyainak jóvoltából - szeretetvendégség zárta. ■ Márk Borbála Húszéves kertvárosi gyülekezet ► A kiterjedt tanyavilágban - ahogyan a Nyírségben mondják - a bokortanyákban mindig is tartottak istentiszteletet az evangélikusok, mert a girbegurba, sáros, de a később is csak egy nyomon aszfaltozott utakon kocsizva messzi van ide a nyíregyházi Nagytemplom. Rókabokorban a mai napig egy családi házban jönnek össze igehirdetésre a hívek, Vajdabokorban a kultúrház, Benkőbokorban a régi iskola lett a bázis, a bokortanyákhoz legközelebb eső városrészben, a Kertvárosban pedig a nagy múltú szeretetintézmény, az Élim nyitott kaput a vasárnapi istentiszteletek előtt. A rendszerváltást követő buzgalomban a közben százezresre nőtt Nyíregyházán már megszervezték külön kertvárosi egyházközségüket a katolikusok és a reformátusok is, mikor a nagytemplomi gyülekezet „kijáró lelkésze” Magyar László 1992-ben önálló evangélikus gyülekezet megszervezésére adta a fejét. A tizenötezer lakosú városrészben, a hozzá kapcsolódó húsz bokortanyában mintegy ezer evangélikust számoltak össze, és minden, az egyházjog által megszabott feltétel adott volt a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség megalapítására. A történelmi hangzású név híven kifejezi: ők a hajdani tót ajkú telepesek legközvetlenebb leszármazottai, akik ráadásul meg is maradtak azon a földön, amelyet idetelepülésükkor elfoglaltak. A sajátos szociológiai körülmények pedig a szegények, nehéz helyzetűek, a tanyákon egyedül maradt idősek iránt mindig is elkötelezett Magyar László tiszteletest hamar intézményalapításra ösztönözték. Már 1996-ban megszervezte a Joób Olivér Szeretetintézményt, eleinte kimondottan az idősek nappali ellátására, a szociális étkeztetésre koncentrálva. Magyar László nyugdíjazását követően a 2001-ben beiktatott lelkész, Laborczi Géza új lendületet hozott, a hazai szociálpolitikában meghonosodott új felfogás és a jogszabályok pedig tág teret nyitottak, így történt, hogy 2003-ban a gyülekezet ellátási szerződéssel magára vette az önkormányzattól az egész városrész szociális alapellátásának kötelezettségét. A Joób Olivér Gondozó és Rehabilitációs Szeretetintézmény megszervezte az étkeztetés után a házi segítségnyújtást, a tanyagondnoki szolgálatot, de a teljes körű családsegítést is, mind több pályázati forrást megszerezve és mind magasabb színvonalú ellátást nyújtva. Templomukat sokáig a salamonbokori egykori iskola telkére képzelték, fordulatot az hozott, mikor megszerezhették a Kertváros központi helyén, a Bolyai téren megüresedett egykori iskolaépületet. Átértékelve küldetésüket, a közösségi szolgáltatásokat nyújtó központ megteremtését előbbre sorolták. Az Európai Unió támogatásával több mint ötvenötmillió forintból alakították ki azt a létesítményt, amely most tanácsadásoknak, szolgáltatásoknak, életmód- és roma női klubnak, kóruspróbáknak, zene- és internetoktatásnak, szabadidős tevékenységeknek is helyet ad. De ez lett az istentiszteletek fő helyszíne is. A tavasszal avatott központban péntekenként gyűlhetnek össze azok a férfiak, akik életükkel, családban betöltött szerepükkel ékes példáját mutatják, hogy a médiahírek által sugallt kép ellenére vannak „normális férfiak” is: a városrész és a gyülekezet férfiklubja - az „Apafejek” - a családapák szerepének megerősítésében kíván segíteni. A gyülekezet fennállásának huszadik évfordulójára és az aratási hálaadásra szervezett múlt vasárnapi ünnepi istentiszteletnek mégsem a Bolyai téri központ, hanem az első fontos bázis, a benkőbokori egykori iskola adott otthont. D. Szebiklmre nyugalmazott püspök igehirdetése a sikeres élet lehetőségeit taglalta. Nem a celebekre és nem az olimpikonok sikerére gondolva fejtette ki: Istennel lehet sikeres életet élni, de nélküle meghalni se lehet. Ezt követően a gyülekezet alapítói közül harmincán áldozatos munkájukért emlékplakettet vehettek át, majd szeretetvendégség és családi programok következtek. A Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség fennállásának huszadik évfordulójára szervezett megemlékezés a Kaláka együttes koncertjével ért véget. ■ - vési -Sistereg a levegő az Evangéliumi Műhely körül Nagy örömömre szolgált, hogy ez évben az eddigieknél nagyobb teret kaphattak az Evangéliumi Műhely alkalmairól szóló tudósítások (EvÉlet, augusztus 12., 8-9. o.). Az Evangéliumi Műhely felelős szervezőjeként különösen örülök annak, hogy a pozitív sorok mellett - az Evangélikus Élet szeptember 9-i számában (15. o.) - kritikai észrevétel is helyet kaphatott. Végre valamilyen nyilvános kommunikáció, amely arról tesz tanúságot, hogy nem mehetünk el az alkalom mellett szótlanul. Egyesek által ugyanis szektának minősített közösségek végeznek evangélizációt közös szolgálatban a helyi evangélikus gyülekezettel és lelkésszel - annak koordinálásával - evangélikus „intézményekben" Olyan megtérések történnek, amelyek következtében mérlegre kerülnek sok esetben altató istentiszteleteink. Felvetődik a kérdés: templomainkból álmosan kiszédülő, holtnak tűnő Eutikhoszaink találkoznak-e imádságos, türelmes, befogadó, kivételes szeretettel? Életre kelnek-e, és ha igen, visszaülnek-e nemzedékek óta foglalt helyeikre? Ha pedig visszajönnek, mivel találkoznak? Kapnak-e helyet bizonyságtételük számára, találkoznak-e az újjászületésük feletti örömmel, átölelő, türelmes, hordozó közösséggel - vagy pedig inkább kritikával, teológiai számonkéréssel? Valóban nagy dolgok történnek, amelyek mellett szerintem sem mehetünk el szótlanul. Mit hoz az ökumenikus, avagy - ahogy tetszik - felekezetközi gondolkodásmód az evangélizáció területén, ha kapuinkat eddig ritkán tapasztalt szélességben kitárjuk testvéreink előtt? Fontos eseményeknek voltunk részesei idén is július 27. és augusztus 5. között a Művészetek Völgye fesztivál ideje alatt Kapolcson és Taliándörögdön. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy sok ezer vendégünkből tíz nap alatt legalább hatvan-hetven - eredetileg csupán szórakozni vágyó - ember távozott evangélikus templomunkból úgy, hogy imádságban megvallotta bűneit, átadta életét Jézusnak, és befogadta Isten üdvözítő szeretetét. Nem ezt kellene tennünk mindannyiunknak? Azt hiszem, legalább annyit elmondhatunk, hogy komolyan kell vennünk, ha valaki így tesz, de a lényeg az, hogy - hitem és tapasztalatom szerint - az ilyen odafordulást Jézus is komolyan veszi. Sokan jönnek vissza évről évre csak azért, hogy elmondják: nálunk kezdődött keresztyén életük, itt gyógyultak meg, itt engedtek el megkötözöttségeik, itt szentelte meg Isten a kapcsolatukat... Mégis milyen tevékenység folyik a Művészetek Völgyének Evangéliumi Műhelyében? Milyen titkos összeesküvés, avagy szeánsz, érzelmi befolyásolás stb.? Csak elkapom a szavakat, és ugyanúgy csodálkozom, mint A brémai muzsikusok meséjén, amikor a szörnyeknek ható társaság tulajdonképpen szelíd, haszontalannak ítélt állatok serege. Olyan keresztyén közösségek, emberek szolgálnak itt, akik egymásra mint keresztyén testvérekre tekintenek, mert tudják, honnan jöttek - elveszettek voltak, de Jézus megtalálta őket. Küzdenek, hogy előítéleteiket félretéve, az evangélium közös igazságába kapaszkodva egységben, tiszta szívvel könyörögjenek, hogy a Szentlélek közösségében a meghirdetett ige, előadások, koncertek által Jézus szóljon a fesztivál vendégeihez. És Jézus szól, és emberek élete változik meg. Lehet, hogy az „emberhalászat” során nem mindenki „evangélikus hajóba" kerül, de van úgy is, hogy valaki más felekezeti háttérből éppen hozzánk jön, és lehet, hogy az arány nem mindig egy az egyhez. Sokan ezt nagy bajnak tekintik, mert úgy vélik, nekünk az evangélikus egyházat kell építenünk. Pedig dehogy! Isten építi az egyházat! Ám nem az evangélikus egyházat, hanem Krisztusét! Személy szerint pedig az a meggyőződésem, hogy miként egyházunk Krisztusé, úgy az evangélikus egyház is épül, bármilyen keresztyén felekezethez csatlakozik is a megtérő. Azok pedig, akiket elveszetteknek tartunk: „Ne féljetek, élnek!” Csak szeretet, csak testvéri elfogadás, kitartás, türelem! Nem biztos, hogy elveszettnek tartott „báránykáink” végleg eltűntek templomaink falai közül. Nem biztos, hogy semmiféle kapcsolatuk nincsen már evangélikus gyülekezetekkel. Ám lehet, hogy így van. Lehet, hogy a helybéli lelkész és a friss megtérők nem minden esetben találják meg egymással a kapcsolatot. Kinek á hibája? Lehet erről is beszélni, de lehet másról is. Lehet arról is szólnunk, hogy egy másik keresztyén közösség alakul, és úgy folytatják az evangélium hirdetését. Lehet, hogy az igében ugyanaz a Jézus szólít meg többféleképpen embereket, és elér többeket. Lehet, hogy még lesz kapcsolat és együttműködés. Lehet, hogy az Úr így halászik. De mi van, ha nem Istentől van? Akkor még inkább szükség lesz szerető jelenlétünkre. Ha komolyan vesszük, hogy más felekezetekben is munkálkodhat az Úr, ha komolyan vesszük, hogy minden megtérővei saját egyházunk is gyarapodik, ha nagyobb öröm van egy ember megtérésén, mint egy egyházfenntartó elvesztésén, akkor beszélhetünk keresztyén egységről. Ha nem, akkor számíthatunk arra, hogy szektás meghatározásaink saját fejünkre szállnak vissza. Beszélnünk kell erről? Beszéljünk! ■ Veress István, a Kővágóörs-Révfülöp-Kapolcsi (Sión) Evangélikus Egyházközség lelkésze Hí r ES ÚT filmklub KINYIK ANITA FELVÉTELE
