Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-09 / 36. szám

14 41 2012. szeptember 9.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

In memóriám Brebovszky Gyula

(1925-2012)

Lehetetlen elfogultság nélkül írni arról, hogy eltávozott közülünk az Örökkévalóságba kedves testvérünk, barátunk, tanácsadónk, imádkozótársunk, Brebovszky Gyula. Elfogultnak kell lennünk, ha elolvassuk az életrajzát, mert ő is elfogult volt egész életében az Isten ügye iránt.

1925. április 19-én született Orosházán. Gyermekkora óta foglalkoztatta a külmisszió gondolata, amikor Sréter Ferenc orosházi evangélizációján először hallott ennek fontosságáról. Már a középiskolában a Luther Szövetség elnöke lett, és a teológiára készült. Missziói hivatástudatában erősítették hitoktatói: Csepregi Béla és Koszorús Oszkár. 1947 nyarán már részt vehetett a misszióegyesület konferenciáján, és a teológiára kerülve újjászervezte a Teológusok Missziói Munkaközösségét.

Egész életét, minden szolgálatát átjárta a külmissziói felelősség. Szívesen szolgálta volna Urát idegen földeken is, de hazánkban volt nagyobb szükség rá, és Isten megajándékozta őt azzal, hogy nyugdíjasként sikerült elérnie az Evangélikus Külmissziói Egyesület újjáalakulását 1991-ben, melynek először szervezőtitkára, majd tiszteletbeli elnöke lett.

1949-ben Szabó József püspök Malakiás próféta igéjével avatta lelkésszé: „A papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő’.’ (Mai 2,7) Segédlelkészi szolgálatra a budafoki, óbudai, csepeli, csöglei és pápai gyülekezetbe rendelte püspöke. 1955-ben meghívta őt Őrimogyorósd gyülekezete, ahol tizenöt évig szolgálhatott.

Ebben az időben vette feleségül Radnóti Ilonát, aki korábban a misszióiskola növendéke volt, és szintén elkötelezte magát a külmissziói szolgálatra. Két gyermekük született: Éva és János. Felesége minden munkájában hűséges segítőtársa volt; ötvenhárom évet élhettek együtt.

Újabb tizenöt év következett a Békés megyei Csorváson. Nehéz terep, nehéz időkben: a pártállami hatalom 1980-ra szinte lehetetlenné tette a gyülekezeti munkát.

Csorvásról Tápiószentmárton gyülekezete hívta meg, itt tíz év szolgálati időt kapott nyugdíjazásáig. Ebben

az időben egy kicsit felszabadultabban végezhette missziói munkáját, szervezhetett, tervezhetett. Ekkor

körvonalazódtak benne a külmissziói egyesület tervei is.

1984-ben ismerkedett meg személyesen az általa is nagyon tisztelt Kunos Jenővel, aki Kínában végzett missziói szolgálatot a háború előtt. Szoros barátság alakult köztük, ez is segítette őt az egyesület újraindításában. A sok és hasznos tanács mellett igehirdetéseivel és külmissziói iratok terjesztésével, könyvek szerkesztésével szolgált. Megemlíthetjük a Magyarhoni evangélikus miszszionáriusok és a Magyarországi Evangélikus Külmissziói Egyesület története című könyveit.

A Nyugdíjas Lelkészek Otthonába 1998-ban költözött be feleségével együtt. Szolgálatát itt is komolyan vette: a diakonisszák és a nyugdíjasotthon lakói között rendszeresen beszámolt a külmisszió helyzetéről, és közösen is imádkoztak a kinn szolgáló testvérekért.

A betegségek őt sem kímélték, és

Isten többször adott erőt neki a gyógyulásra, de mindennap elkészült arra, hogy el kell búcsúznia e küzdelmes élettől. Megdöbbentő volt, hogy a halála előtti napon, augusztus 14- én jegyzetfüzetébe ezeket a sorokat írta:

„Tudom, hogy feltámadok. Hiszem, Jézus vére eltörli bűneimet, örök életem van. Köszönöm a szép 87 évet, csókolok mindenkit szeretettel, Isten az én Uram! Tiétek is ő Krisztusban.

Ne féljetek, a halál csak álom. Legyetek hűségesek, odaát találkozunk.

Isten: Nem ti választottatok engem.

Én: Jézus hívott el, így lettem lelkész. Jó volt neki szolgálni. Nem hiába éltem, a családom tagjai nagy ajándék voltak nekem, igen nagy ajándék.

Áldassék érte az Úr! Kegyelem a reménységem. Boldog nép az, amelynek Istene az Úr! Ámen.”

Kell ehhez valamit hozzátenni? Végezetül álljanak itt Pál apostol szavai: „Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével...” (íKor 2,4)

Földi búcsút augusztus 27-én a kelenföldi evangélikus templomban vettünk tőle.

■ Bencze Imréné

Meghívó csendesnapra

Szeretettel meghívjuk a Bethánia CE Szövetség budapesti csendesnapjára, amely Áldjad, lelkem, az Urat! címmel szeptember 15-én 10 órakor kezdődik a józsefvárosi református templomban (Budapest VIII. kér., Salétrom u. 5.). Alkalmunk 15.30-ig tart. Az ebédszünetben szendvicsekkel és teával tudunk szolgálni a résztvevők számára. Bővebb információ: www.ce-union.hu.

Evangélikus ifjúsági műsor a Magyar Televízióban

Evangélikus ifjúsági műsort közvetít a Magyar Televízió szeptember 9- én, vasárnap az Mi-en 10.25-kor, az M2-n 13.25-kor. A műsorban bemutatjuk a Boyzless Voice együttest. Brebovszky Klárával, az együttes vezetőjével Smidéliusz Gábor beszélget. Szerkesztő: Nagy László, rendező: Horváth Tamás.

Istentiszteleti rend • 2012. szeptember 9.

Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap. Liturgikus szín: zöld.

Lekció: Lk 17,11-19; Gál 5,16-24. Alapige: íSám 16,13-23. Énekek: 225., 234.

Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9. Veperdi Zoltán; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér

4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (asztali beszélgetések: ismerkedés a KÖSZI-vel); Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Románné Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony

5. u. 31-33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kovácsné Sterczer Rita; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. xo. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Éva; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa

Vancsó József emlékezete

(1915-2012)

Alacsony termetű, szikár, barázdált és sovány arcú férfi - ilyen volt, amikor először találkoztam vele kereken harminc éve. Szerény, csendes, sorsához igazodó, a keveset is megbecsülő, szívós természetű, elveihez ragaszkodó emberként, egyéniségként ismertem meg később az évtizedek során. Most a gyömrői új temetőben a sok évtizedes szolgálata alatt megkopott Lutherkabátjában, kezében sokat forgatott és olvasott, megkopott Bibliájával pihen. A kereszt fejfatábláján csak ennyi: Vancsó József 1915-2012.

Nem tudom, ki hogyan éli meg a temetői fejfákkal, sírkövekkel s az alattuk nyugvókkal való találkozást. Számomra minden egyes fejfán és sírkövön a szürkének vélt két évszám közt az igazán fénylő és lüktető a nagykötőjel! Egy történelmi szakaszt, benne egy megismételhetetlen emberi életet, sorsot jelez.

Vancsó József 1915. február 14-én Temesváron született városvezetői, részben nemesi, nagypolgári családban az első világháború nyomorúságos idején. Felnövekedését követően egyetemet végzett Passauban, és tanári diplomát szerzett filozófia szakon. Egyetemi évei alatt egyre fontosabbá vált számára a teológia, az emberi víziókat, okoskodást és logikát átlépő, Istenről szóló tudomány.

Közben kitört a második világháború, igyekezett hát Passauból hazajutni. Az időközben lezárt magyarromán határon kényszerült átszökni, hogy az övéihez, Temesvárra jusson. Mivel otthon lehetetlen és jövőtlen körülmények fogadták, újra visszaszökött Magyarországra. Felkereste Ordass Lajos püspököt, segítségét kérve. A püspök tanári elhelyezkedést javasolt neki, de ő a soproni evangélikus teológiai fakultást választotta, hogy lelkész lehessen.

Sopronban avatta lelkésszé 1949- ben Szabó József püspök. Ekkor kezdődtek segédlelkészi évei, de már nem egyedül, hanem élete párjával, Kalmár Idával, akivel 1950. február 12-én kötött házasságot. Hatvankét évi közös, sok-sok terhet, küzdelmet jelentő életútjuk, szolgálatuk innen indult. Pilis, Dánszentmiklós, 1951-ben Mezőtúr, 1952-ben Orosháza volt a szolgálati állomásuk. Volt hely, ahol szolgálati lakás híján gyülekezeti teremben laktak. Ilyen körülmények közé született első gyermekük is. (Később még két gyermekük született.)

1953-ban a Baranya megyei Mágocsra helyezte Dezséry László püspök. Itt is a háború utáni magyar történelem sorscsapásai kísérték. A kitelepítés révén a gyülekezet létszáma a töredékére zsugorodott, a környező falvakban is csak pár megkeseredett öreget hagyott a politika a szülőföldjén. Vancsó József nyelvtudása révén németül is erősítette a megmaradtakat az evangélium hirdetésével.

1960-ban Káldy Zoltán püspök Gyömrőre helyezte. Itt harminckét évig szolgált feleségével és felnövekvő gyermekeivel. E helyütt sem a Kánaánt találta. Egy épp a háború előtt szerveződő gyülekezet és az ez időben elkezdett templomépítés kemény feladatai várták, melynek gondjával-bajával magára hagyta az egyházvezetés is. Mindezek ellenére „zászlóshajóként” az ügy élére állt: követ hordva, maltert keverve a gyülekezet akkori felügyelőjével, Garamszegi Jánossal befejezték az evangéliumhirdetés máig méltó helyének, a templomnak a felépítését.

A szolgálat azonban nem könnyebbedett. Ahogy korábban a kitelepítés roskasztotta meg a gyülekezeteket, úgy roskasztotta az egyházi életet és a lelkeket a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek ideológiai pressziója. Pár hithű, szolgálatot is vállaló, ám idősödő hittestvérrel és családjával magára maradt a lelkész az újra csak részvétlen, a politika szorításában gúzsba kötött egyházvezetés árnyékában.

Maga harangozott, maga kántorizált. Telente maga melegítette a megdermedt, paraffinos fűtőolajat éjféltájt, hogy reggel begyújthasson a templomban. Többször előfordult, hogy csak év végén tudta felvenni többhavi, csekély fizetését. Felesége kicsi jövedelméből és németnyelv-tanítás, nyelvvizsgára felkészítés szerény díjaiból tartották el a családot. Harminckét évi nehéz, mégis hűséges szolgálat után 1992-ben vonult nyugdíjba.

Ha reá tekintünk, a huszadik századi magyar történelem és evangélikus egyháztörténet nagy fordulatai és egy erdélyi, lelkésszé lett magyar sorsa vetül elénk. Mi mindent megélt! És mi mindent vitt el magával! Hogy mi volt az ő életében is ésszerű vagy ésszerűtlen, saját hibája, mások bűne, Isten kegyelme vagy büntetése - nem tudjuk, nem tudhatjuk. Mi csak „tükör által homályosan látunk” (íKor 13,12). Csak egyvalaki látta és látja tisztán: teremtő Istenünk.

Ama két évszám közti nagykötőjel az életútja. Egyben gondolatjel is. Isten nagy gondolatának jele, amellyel elhívott mindannyiunkat - pici porszem voltunkban - bizonyságtévőjének.

Isten áldása kísérje ez év augusztus 9-én Budapesten elhunyt testvérünket s mindazokat, akik időnként megállnak majd sírja mellett, olvasva a fejfán a feliratot: Vancsó József 1915-2012.

■ Dr. Foltin Brúnó