Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-09 / 36. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« ) ' > í 1 l t t ■ ' ' • - • » 2012. szeptember 9. » 13 Következetesség, felelősség, takarékosság Beszélgetés Radosné Lengyel Anna déli egyházkerületi felügyelővel ^ Az idei általános tisztújítás so­rán a Déli Evangélikus Egyház­­kerületben a gyülekezetek pres­bitériumai újraválasztották a tisztséget az előző ciklusban is betöltő kerületi felügyelőt, Ra­dosné Lengyel Annát. Egyhá­zunk első és egyelőre egyetlen női kerületi felügyelőjével az előző ciklus tapasztalatairól és a következő hat esztendő terveiről beszélgettünk.- Az egyházkerületi közgyűlés ke­retében szeptember 22-én lesz Fel­ügyelő asszony beiktatása a kecske­méti evangélikus templomban. Mi­lyen érzés tölti el, amikor arra gondol, hogy immár másodszor szavaztak bi­zalmat Önnek a déli gyülekezetek?- Büszke vagyok rá, és köszö­nöm a presbitériumoknak az újbóli lehetőséget. Fontosnak tartom, hogy a jelölésemet egyhangúlag fogadta el a közgyűlés, majd a gyülekezetek presbitériumai is egyhangúlag sza­vaztak meg újra a kerületi felügyelői tisztségre. Ugyanis egyetlen jelöltre is lehet nemmel voksolni. Az elmúlt hat év alatt igyekeztem a bizalmat megszolgálva lelkiismere­tesen, önzetlenül és nagyon nagy szeretettel végezni feladataimat. Szin­te minden rendezvényen ott voltam, megszólítható voltam. Nemcsak ün­nepi eseményekre, hanem szeretet­­vendégségekre vagy más alkalmakra is sokszor hívtak. A felügyelők szá­mára évek óta szervezek regionális konferenciákat, ahol a meghívott szakemberek segítségével igyekszem a munkájukat segíteni. Mindezeket természetesen mindenféle ellenszol­gáltatás nélkül. Én annyit kaptam már az életben Istentől, és annyira fontos a hitem, hogy azt pénzre vál­tani nem akarom.- Aki nyomon követte a Déli Egy­házkerület elmúlt hat évét, az tudja, nagyon sok öröm mellett egy-két ne­hézséggel is szembe kellett nézniük a kerület háza táján Gáncs Péter püs­pökkel...- Törvényeink szerint a kerületi fel­ügyelő a püspökkel egyenrangú veze­tőként áll az egyházkerület élén. Ez azt is jelenti, hogy nekünk kettőnknek kell a kerületi szintű feladatokat - adott esetben problémákat - felelősen meg­vitatni, javaslatokat tenni, döntéseket hozni. Ez nem mindig egyszerű, hi­szen más-más szeletét látjuk az élet­nek: egyikünk az egyháztól anyagilag független világiként, másikunk az egyházban benne élő lelkészként, püspökként látja a dolgokat. Ennek el­lenére úgy érzem, az elmúlt hat év alatt püspök úrral jól együtt tudtunk dolgozni. Ha nem így lett volna, nem is vállaltam volna a jelölést.- Szűk másfél éve töltötte be a fel­ügyelői posztot 2008 februárjában, amikor az Evangélikus Élet interjút kö­zölt Önnel. Ebben két, megoldásra váró feladatot emelt ki. Az egyik a fi­atal lelkésznők, pontosabban a gyes, il­letve a gyed megoldatlan helyzete volt.- Ez részben megoldódott. Na­gyon szeretném, ha - a világi gyakor­lathoz hasonlóan - idővel az egyház­ban is sikerülne három évre kiterjesz­teni ezt az anyagi támogatást.- A másik „szívügye” a beosztott lelkészek helyzete volt. Idézem az in­terjúból: „Úgy vélem, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne legyenek kitéve lelkészi felettesük ké­ny ének-kedvének, ne lehessen néha akár a végletekig is kihasználni őket” Ezzel kapcsolatban történt változás?- Amikor 2006-ban kerületi fel­ügyelő lettem, több fiatal beosztott lelkészünk is megkeresett ez ügyben. Sok konfliktus származott ugyanis abból, hogy nem biztosította őket munkaköri leírás, így gyakran telje­sen kiszámíthatatlan volt, mikor és milyen szolgálatot kellett ellátniuk. Ez, sajnos, ma sincs másként. Hiába tettem javaslatot egy egységes beosz­tott lelkészi munkaköri leírás elkészí­tésére, az illetékes grémium nem kívánta napirendre tűzni a kérdést.- Miért nem?- Arra hivatkoztak, hogy a lelké­szi díjlevélben benne van a munka­köri leírás is. Nincs benne.- Minden gyülekezet más, hogyan lehetne akkor egy központi munkakö­ri leírást megalkotni?- A beosztott lelkészek feladata mindenhol ugyanaz. A parókus lel­készek végzik a több és felelősségtel­jesebb munkát.- Ha már országos grémiumokat említett, Ön nemcsak a Déli Egyház­­kerület felügyelője, de országosfel­­ügyelő-helyettes is. Az első ciklusa vé­gén milyen képe van a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyházról?- Ha finoman akarok fogalmazni, akkor azt mondom, sokkal árnyal­tabb, mint a ciklus elején. Megválasz­tásom előtt átlagos templomba járó, hívő ember voltam, aki abban a megtiszteltetésben részesült, hogy több gyülekezet presbitere is lehetett. Egyházkerületi felügyelőként azon­ban beleláthattam az egyházi szerve­zet működésébe, ily módon - sok jó dolog mellett - néhány, számomra megdöbbentő és elfogadhatatlan je­lenséget is tapasztaltam.- Mint például?- Elsősorban a következetesség fontosságát hangsúlyozom minden­Az északi egyházkerületi felügyelő iktatása - helyszínváltozás Dr. Fábri Györgynek, az Északi Evangélikus Egyházkerület megválasztott felügyelőjének beiktatására a csömöri evangélikus templomban kerül sor szeptember 21-én, pénteken 14 órai kezdettel. Ezt követően 16 órakor kez­dődik az egyházkerület alakuló közgyűlése. Ezekre az alkalmakra min­den érdeklődőt szeretettel vár az egyházkerület elnöksége. Meghívó - felügyelőiktatásra „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked.. ."(ApCsel 3,6) A Déli Evangélikus Egyházkerület közgyűlése szeretettel meghívja Önt és kedves családját arra az ünnepi istentiszteletre, amelyen Radosné Len­gyel Annát, az egyházkerület ismét megválasztott felügyelőjét Gáncs Péter püspök beiktatja tisztségébe. Az alkalomra szeptember 22-én, szombaton fél 11-kor a kecskeméti evangélikus templomban (6000 Kecskemét, Sza­badság tér 3.) kerül sor. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követi. Erős vár a mi Istenünk! ben, sajnos azonban sokszor ennek épp az ellenkezőjét tapasztalom. Az egyházban komoly dolgokban kell egymásra építkezni, nem lehet a dolgokat hatévenként újrakezdeni. Az nem vezet sehova, hogy egyszer megszavazunk egy döntést, majd a következő ülésen homlokegyenest el­lenkezőképpen döntünk.- Ez hogyan fordulhat elő?- A mi egyházunk is a demokráci­án alapul. Ebből fakad, hogy döntés­hozó testületeinkben egyaránt vannak világi és lelkészi küldöttek, akik más­más mentalitásúak. Ráadásul más­­más háttérből érkeznek, különféle érdekcsoportokat képviselnek, adott ugyanis, hogy a vállalkozó lelépett a gyülekezet pénzével, a közösség tag­jai pedig - ahogyan lenni szokott - az országos egyházhoz fordultak segít­ségért. Nem értettem egyet a több millió forint kifizetésével, mert mind­ez egy kis faluban történt, a vállalko­zó is környékbeli volt. Nem hiszem el, hogy ne lehetett volna a megbízás előtt utánaérdeklődni a vállalkozónak, re­ferenciákat gyűjteni a munkájáról. De a felelősség a másik irányban is igaz. Ha elhatározzuk, hogy segítünk egy gyülekezetnek például egy felújí­tásban, akkor tényleg érezzük a fele­lősséget, azt, hogy az a közösség számít ránk. esetben másképp tudják a lobbitevé­kenységüket érvényesíteni.- Ön nemegyszer nemmel szavaz még akkor is, ha egyedül marad a vé­­leményével. Nem szegi ez a kedvét?- Nem, sőt nagyon is fontosnak tartom, hogy a jegyzőkönyvben is rögzítsék a véleményemet. Utólag többször is beigazolódott, hogy ne­kem volt igazam.- Például?- A mentőautó talán a legjobb pél­da. Az Evangélikus Életben is több­ször lehetett olvasni a felhívást: ado­mányozzunk mi, evangélikusok egy mentőautót, és így járuljunk hozzá a rossz anyagi helyzetben lévő ország támogatásához. Nem értettem egyet ezzel az elhatározással és felhívással, és az országos presbitériumban egye­dül én szavaztam nemmel. Ezután többen felhívtak, és megköszönték, hogy képviseltem a véleményüket. Be is bizonyosodott: a szükséges öt­venmillió forintnak csak a töredéke gyűlt össze adományként a híveink­től. Pikantériája ennek az ügynek, hogy az evangélikus egyház által vá­sárolt mentőautó nem a szegény or­szágrészek településein jár, hanem az anyagilag jól szituált budapesti II. ke­rületben...- A következetességen túl mit emel­ne még ki az egyház működését ille­tően?- A felelősséget. Döntéseink előtt felelősen gondoljuk át, mit szeretnénk, és ehhez milyen feltételek állnak a ren­delkezésünkre. Emlékszem arra az országos presbitériumi ülésre, ame­lyen arról kellett döntenünk, hogy megfinanszírozzuk-e egyik gyüleke­zetünk tatarozási hiányát. Történt- Úgy látom, a jegyzetei között még van néhány kulcsszó, tehát van, ami­ről szívesen beszélne...- Az előző kettőből következik a takarékosság. Az a tapasztalatom, hogy sokszor nincs rendszer gazda­sági téren. Van, amire mindig jut pénz, és van, amire nincs - lobbite­vékenység, hűbéri viszonyok befolyá­solják itt is a döntéseket.- Ezek elég erős kifejezések.- De sajnos igazak.- Térjünk vissza a déli kerülethez. A kerület honlapján is olvasható az Ön 2011-es felügyelői jelentése, ame­lyet április végén a nagyszénási köz­gyűlésen mondott el. Ebben a bizta­tó és örömteli dolgokat emelte ki. Például reménységeként említette a fiatalokat.- A Déli Egyházkerület oktatási in­tézményeiben folyó munka méltán lehet a büszkeségünk. Megkértem néhány igazgatót, hogy küldje el, diákjaik milyen eredményeket ér­tek el a különféle versenyeken. Orszá­gos megmérettetéseken számos eset­ben az első három között voltak ta­nulóink. Ha belekezdenék a részletek ismertetésébe, hosszan-hosszan so­rolhatnám ezeket a nagyszerű ered­ményeket.- Lengyel Anna köztudottan okta­­tásiintézmény-párti. Pedig sokan vannak azon a véleményen: nem lenne szabad ennyi óvodát, iskolát fenntartanunk. Főleg hogy nem csak evangélikus diákok tanulnak ben­nük.- Igen, én is gyakran hallom eze­ket a véleményeket, azonban oktatá­si intézményeink már bizonyítot­ták, hogy életképesek. Emellett na­gyon fontos missziói feladatot is be­töltenek. Emlékezzünk vissza, hogy az elmúlt történelmi korokban a gyülekezeteink építették és tartották fenn iskoláinkat. Sajnos azonban az 1948-as államosításnak valamennyi áldozatul esett, az utána következő évtizedekben pedig a marxizmus lett az új „államvallás”. Épp ezért kell örülnünk minden mostani, új le­hetőségnek. Oktatási intézményeink élén elkö­telezett evangélikus igazgatók állnak, akik pedagógus kollégáikkal együtt igyekeznek maximálisan ellátni a rá­juk bízott feladatokat. És gondoljunk bele, micsoda üzenete van annak, ha diákjaink valamelyik evangélikus gimnázium tanulójaként nyerik meg a hazai vagy nemzetközi versenyeket!- Azonban az is gyakran elhang­zik kifogásként, hogy evangélikus is­koláinktól nem növekszenek gyüleke­zeteink.- Sajnos ezt én is tapasztalom. De rögtön hozzáteszem azt is: nem biz­tos, hogy ez az iskolák hibája. Nem a szülők feladata lenne elvinni a gye­rekeket a templomba? Gyakran hal­lom kifogásként, hogy olyan fáradt a szülő és a gyerek, nincs ereje az isten­­tiszteletre. Hát nem pont a fáradtak­nak kell elmenni és töltekezni az ige mellett? A lelki nyomorúságunk megdöbbentő mértékű - azért kell elmenni a templomba, hogy a lelkünk legyen egészséges!- Felügyelői jelentésében a fiatalok mellett az időseket nevezte meg má­sik reménységeként.- A mi kerületünk elöl jár az idő­sek megbecsülésében. Koszorús Osz­kár leköszönt nyugat-békési egy­házmegyei felügyelő sokat tett ez ügyben. Az egyik regionális felügye­lői találkozónkon még memoran­dumot is megfogalmaztak a résztve­vők. Magam is fontosnak tartom, hogy a jó karban lévő, hatvanas, hetvenes éveikben járó nyugdíjasaink feladatot kapjanak a gyülekezetekben, az egyházban. Alakuljanak látogató­csoportok - mint például a solt­­vadkerti gyülekezetben -, legyenek foglalkozások, kézimunkakörök, mint például a Deák téren vagy Tót­komlóson.- Az idei általános tisztújítás so­rán több gyülekezetünkben szép pél­dáját élhették meg a generációváltás­nak. Az idősebbek átadták helyüket a fiatalabbaknak a presbitériumok­ban. Mi a véleménye erről?- Ez is összecseng az imént emlí­tett kulcsszavakkal, a következetes­séggel és a felelősséggel. Én is azt gon­dolom, hogy idővel át kell adni a ta­pasztalatainkat, ki kell nevelni az utódainkat. Fiatalítanunk kell. Andor­­ka Árpád egyházmegyei felügyelőtől láttam erre szép példát: a most indu­ló ciklusban már nem vállalt zsinati tagságot, hanem átadta helyét a fiá­nak, akit meg is választottak egyház­­megyei küldöttnek. Ezt a fiatalítást szeretném én is az egyházkerületifelügyelő-helyettesi tisztségben. Helyettesemként nagyon szívesen dolgoznék együtt dr. Mekis Viktóriával, aki végzettségénél, egy­házismereténél és koránál fogva alkal­mas lenne erre a feladatra. De erről a kérdésről is a szeptemberi közgyűlés fog dönteni.- Mit szeretne másként csinálni az elkövetkezendő hat évben?- Szigorúbb szeretnék lenni, és szeretnék jobban kiállni a jó dolgok mellett. Egyházunkban nagyon sok érték és értékes ember van - ezeket kell erősítenünk. ■ Boda Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents