Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-09 / 36. szám

8 « 2012. szeptember 9. PANORÁMA Evangélikus Élet A ZSIDÓMENTŐ Raoul Wallenberg emlékműve Göteborgban Raoul Wallenberg svéd diplomata, a vészkorszakban a magyar zsi­dóság mentője, a feltételezések szerint hatvanöt éve, 1947. július 17-én halt meg Moszkvában. 1912. augusztus 4-én született Stockholmban, előkelő svéd bankárcsa­ládban. 1935-ben az Egyesült Államokban szerzett építészdiplomát, majd Fokvárosban és Haifában dolgozott kereskedelmi cégeknél. 1941-től egy svéd kereskedelmi részvénytársaság munkatársaként többször megfor­dult Budapesten, s jelentős társadalmi és politikai kapcsolatokra tett szert. 1944 júliusában a svéd követség titkáraként érkezett a magyar főváros­ba, hogy megszervezze az itteni zsidóság mentését. A követségen egyéni svéd védleveleket (Schutzpass) bocsátott ki, me­lyeket a magyar Külügyminisztérium is elismert. Tevékenységének kö­szönhetően a közvetlen védelem végül több mint tízezer emberre ter­jedt ki Budapesten. Wallenberg gyakran puszta jelenlétével akadályozta meg a tragédiát: nem egy esetben a Duna-parton a nyilas kivégzőosztagok sortüzét né­hány perccel megelőzve mentett meg üldözötteket. Olykor felbukkant kocsijával és hűséges sofőrjével, Langfelder Vilmos gépészmérnökkel a bécsi országúton, és élelmiszert, gyógyszert osztogatott a menetoszlop­ban tántorgóknak, s még a vagonokból is megpróbálta kiemelni, akit le­hetett. Miután Budapestet elfoglalták a szovjet csapatok, Wallenberget 1945. január 16-án őrizetbe vették. A szovjet hatóságok kémkedéssel vá­dolták, bebörtönözték, s a hivatalos verzió szerint 1947. július 17-én hunyt el egy moszkvai börtönben. A Wallenberg-dosszié máig lezáratlan: 2000. december 22-én az orosz főügyészség rehabilitálta a svéd diplomatát és sofőrjét, elismerve, hogy a budapesti svéd misszió két egykori munkatársát politikai okokból ül­dözték a szovjet hatóságok. A főügyészség 2001-es tájékoztatása szerint az orosz titkosszolgálat Németország javára folytatott kémkedéssel gya­núsította Wallenberget, de arra nem talált semmiféle bizonyítékot, hogy valóban kémkedett is volna. Wallenberg életével mintegy negyven könyv, továbbá számos játék- és dokumentumfilm foglalkozik. 2003. november 17-én Budapest Fővá­ros Közgyűlése Budapest díszpolgárává avatta, 2012-ben, születésének 100. évfordulója alkalmából parlamenti üléstermet neveztek el róla az Európai Parlamentben. ■ Forrás: MTI Az evangélikus Raoul Wallenberg ► A második világháború vészkorszakának zsidókat és más üldözötte­ket mentő hősére, Raoul Wallenbergre és a svéd diplomata budapes­ti működésére emlékeztünk születésének századik évfordulóján, au­gusztus 4-én. Budapesti tevékenységéről kitűnő összefoglalást tett köz­zé Ember Mária, áttekintve több kutatói forrás és az újabb dokumen­tumok anyagát (WallenbergBudapesten, Városháza, Budapest, 2000). Kevesen ismerik viszont a diplomata evangélikus, a reformációi, bib­likus spiritualitásban gyökerező hátterét. A családi háttér meglehetősen érde­kes, hiszen az igen tehetős svéd famí­lia 1912-ben Stockholmban szüle­tett fiának dédapja, Markus Wallen­berg Linköping városának és egyház­megyéjének evangélikus püspöke volt. A kis Raoul már tizenegy éves korában belekerült a nemzetközi életbe, mert Törökországba utazott nagyapjához, Gustav Wallenberg svéd nagykövethez. A család hagyományainak megfe­lelően Wallenberg 1931-35 között az amerikai Michigani Egyetemen, Ann Arborban tanult építészetet. 1936-tól Dél-Afrikában, Palesztiná­ban, Haifában a Holland Bank tiszt­viselője. 1941-től külkereskedelmi üzletkötő Svájcban, Franciaország­ban, Ausztriában és Németország­ban, majd 1942-43-ban Magyaror­szágon tevékenykedett. Valószínűleg ezért nevezte ki őt a svéd kormány 1944. július 9-én hazánkban akkredi­tált diplomatának. Wallenberg nagyon válságos idő­ben kezdte meg munkáját Budapes­ten, hiszen 1944. március 19-én a hit­leri Németország Horthy kormány­zó tiltakozása ellenére hadseregével lerohanta hazánkat. Ezzel a vészkor­szak egyik legszörnyűbb időszaka vette kezdetét: tetőzött a zsidók és a náciellenes politikai erők üldözése. A háború egyre közelebb került a fővá­roshoz, bombázások, a német és a szovjet csapatok harcai és pusztítá­sai következtek. Mit tehetett ilyen körülmé­nyek között egy svéd diploma­ta? Embermentő akcióiban nem maradt egyedül! Fölvette a kap­csolatot a náciellenes magyar csoportokkal és az üldözöttek­kel, egyéni svéd menlevelet - úgynevezett Schutzpasst - adott sokaknak, követve a budapesti svájci konzul, Carl Lutz koráb­bi gyakorlatát. Kezdetben Wal­­lenbergnek csak 1500 ilyen men­levél kiállítására volt engedélye a magyar hatóságoktól, de ké­sőbb sikerült 4500-as kvótát ki­csikarnia. Valójában ennek mintegy háromszorosát adta ki. A zsidókat egyéni menleve­lekhez juttató akció mellett megkezdődött az úgynevezett „svéd védett házak” megszerve­zése a Nemzetközi Vöröskereszt kép­viselete, a svájci követség és a magyar­­országi egyházak támogatásával: sok ezer üldözött számára biztosítottak szállást és ellátást budapesti házakban. Dokumentumok igazolják - többek között Wallenberg visszakerült zseb­notesza és telefonszámjegyzéke -, hogy a svéd diplomata kapcsolatban állt Carl Lutz konzul mellett Friedrich Bornnal, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjével, Sztehlo Gábor evangé­likus és Éliás József református lel­késszel, valamint Ordass Lajos evan­gélikus püspökkel, akivel svéd nyelven is beszélhetett. * * # Wallenberget és sofőrjét, Langfelder Vilmos mérnököt 1945. január 16-án vették őrizetbe a szovjetek a Budapest VI. kerület, Benczúr utca 16. szám alatti házban, a mai osztrák követség épületében, amely akkor a Nemzet­közi Vöröskereszthez tartozott. Itt re­méltek ugyanis menedéket, mert a svéd diplomata életét a nyilasok és a németek is veszélyeztették. Innen Debrecenbe, majd később Moszkvá­ba hurcolták. Életének börtönben töltött utolsó éveiről keveset tudunk. A hivatalos svéd jegyzékekre és megkeresésekre a szovjet hatóságok kezdetben nem adtak érdemi választ. 1955-ben Kon­rad Adenauer német kancellár moszkvai, személyesen Nyikita Hrus­­csovnál, a szovjet kommunista párt első titkáránál történt közbenjárásá­ra több magas rangú német foglyot hazaengedtek, akik közül tizennyol­cán tettek hitelesített vallomást arról, hogy együtt voltak Wallenberggel a börtönben. 1957. február 7-én And­rej Gromiko külügyminiszter jegyzék­ben adta Stockholm tudomására, hogy Wallenberg 1947. július 17-én a börtönben - valószínűleg szívro­hamban - meghalt. * * * 2002. augusztus 4-én Linköpingben svédek és magyarok együtt emlékez­tek Wallenbergre születésének ki­lencvenedik évfordulóján. A róla elnevezett téren felállított emlékmű leleplezése előtt a püspö­ki katedrálisban ünnepi istentiszte­leten dr. Martin Lind linköpingi és D. dr. Harmati Béla budapesti evan­gélikus püspök szolgált. A szovjet hadsereg által elhurcolt és isme­retlen körülmények között a moszk­vai börtönben elhunyt diplomata életét Björn Eriksson tartományi kormányzó és Éva Joelsson polgár-' mester méltatta. A Wallenberg csa­lád nevében Nina Lagergren asszony emlékezett. A magyarországi zsidó­ság képviseletében dr. Schweitzer Jó­zsef főrabbi és dr. Lazarovits Ernő professzor szólt. Az emlékműre Bottos Gergő Gá­bor 1989-ben készített, budapesti bronz portrédomborművének máso­lata került. A leleplezés utáni fogadá­son a püspöki székházban a múze­umban őrzött cselló, a dédapa, Mark­us Wallenberg püspök kedvenc hang­szere szólalt meg. A Magyar Televízió munkatársai Nagy László rendezésében rögzítet­ték az eseményeket. (Linköping városa és egyházkerü­lete, valamint a Magyarországi Evan­gélikus Egyház Déli Egyházkerülete között 1997-ben Martin Lind és Har­mati Béla püspökök aláírásával test­véregyházi együttműködési szerző­dés köttetett, amelyet azóta többször is megerősített a két fél.) # * * Érdekes arra is emlékezni, hogy Wal­lenberg magyarországi emlékműve­inek is kalandos, a változó politikai­társadalmi értékeléstől függően ala­kuló történetük van. Röviddel a világháború után Pá­­tzay Pál szobrászművész formálta meg 1946-ban Budapest számára egy sárkánnyal-kígyóval küzdő férfi­alakban az embermentő életsorsot. Máig sem teljesen világos, miért ke­rült ez a méltó alkotás végül - a hős nevének említése nélkül - Debrecen­be, egy gyógyszergyár elé. Varga Imre egész alakos szobra vé­gül 1987-ben méltó emléket állított az embermentő diplomatának a II. ke­rületben, a Budagyöngye Bevásárló­­központnál. A Budapest XIII. kerületében ta­lálható Wallenberg utcában 1989 óta emlékezhetünk Bottos Gergő Gábor bronz portrédomborműve mellett. Ennek másolata került svéd kérésre Linköping emlékparkjába. * * * Raoul Wallenberg áldozatos életművét, embermentő tevé­kenységét akkor értjük meg, ha a lutheri reformációi spiritua­­litás nemzetformáló jézusi út­mutatására gondolunk: „Nincs senkiben nagyobb szeretet an­nál, mint ha valaki életét ad­ja barátaiért’.’ (Ján 15,13) Erről a mentő szeretetről tanúsko­dott a svéd diplomata élete a terror vészkorszakában. Le­gyen emléke áldott közöttünk! A svéd nyelvben és köz­­gondolkodásban van egy kü­lönleges fogalom: tagom, azaz egyensúly, equilibrium. Ha­sonló jelentést takar, mint amit az ázsiai, távol-keleti kultú­rák így mondanak: jin-jang vagy feng shui - azaz egyen­súlyt kell találnunk, előidéz­nünk, gyakorolnunk az életben, tehát nem szabad, hogy az egyik ember vagy az egyik nép erőszakosan a másik fölé helyezze magát. Mindannyian kaptunk a bibliai példa szerint áldást, talentumokat, ki egyet, ki többet, ezzel kell gazdálkod­nunk úgy, hogy az áldást továbbadjuk. Ez az „áldást kaptam, továbbadom” az az áldozati-szakrificiális elem az élet­ben egyének és közösség, a család, a nemzet számára is, amely nélkül csak terror és diktatúra lesz körülöttünk. Wallenberg életpéldája erre a tovább­adásra biztat, hát így legyen! ■ Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök

Next

/
Thumbnails
Contents