Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-09 / 36. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 201I. szeptembér'9. » 3 Szimfónia négy tételben Fóti orgonakurzusok ^ Újfajta keretek és változatos témák várták idén Foton az egyházzene iránt érdeklődőket. A Magyar Egyházzenei Társaság, az Evangélikus Kántorképző Intézet és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke augusztus 21. és 24. között ökumenikus orgonakurzusokat szervezett kántorok és orgonisták számára. Emellett augusztus 21-étől 25-éig zajlott a gyakorló evangélikus kántorok szokásos továbbképző tanfolyama is, immár tizenkettedik alkalommal. Az istentiszteleti orgonajáték nem csupán az énekek korálkönyvből való kíséretét és a megkomponált, kottában rögzített művek megszólaltatását jelenti. Vannak olyan helyzetek, amikor a kántor spontán reakciójára, fantáziájára, rögtönzési képességeire is szükség van. A három kurzus valamennyi témához kínált új ismereteket. * * * Első tétel (kedden és szerdán): Intonációs kurzus, avagy Hogyan vezessük be a gyülekezeti éneket, népéneket az istentiszteleten? Fekete Anikó egyházzenész doktorandusz vezetésével a résztvevők megismerhették és kipróbálhatták az intonációkészítés módjait. A lényeg annak felismerése, hogy az énekek rövid bevezetéséhez kezdetben elegendő néhány egyszerű, technikai tudást alig igénylő elem, forma elsajátítása (kánon, ostinato, dallamhangok körülírása). Idővel aztán eljuthatunk az összetettebb, látványosabb megoldásokig (imitáció, orgonakorái, toccata). A csoportos és egyéni foglalkozások célja az volt, hogy kinekkinek a saját billentyűs tudásához illeszkedő eszköztárat adjon a kezébe. * * * Második tétel (szerda délután): Improvizációs kurzus, avagy Hogyan szabadulhatok fel, honnan meríthetek ötleteket? Hangszer és tér mint inspirációs forrás. Fassang László orgonaművész, aki évek óta visszatérő vendég Foton, most a budapesti Fő utcai Szent Ferenc sebei templom Rieger-orgonájához hívta a vállalkozó szellemű zenészeket. Az 1898-ban épült hangszer különleges hangszínei, a mechanikus kúpládából adódó megszólaltatási lehetőségek valóban számtalan zenei ötletet indítottak el a jelenlévőkben, ez pedig felszabadító erejű közös muzsikáláshoz vezetett. * * * Harmadik tétel (csütörtökön és pénteken): Repertoárbővítő kurzus, avagy Milyen műveket játszhatunk az istentiszteleten? A Zeneakadémia Egyházzene Tanszéke 2009-ben adta ki az Organum Officians első kötetét, amely istentiszteleti használatra alkalmas könnyű és középnehéz prelúdiumokat, fúgákat és más hasonló tételeket tartalmaz a német barokk orgonairodalomból. Akkor szintén Fót adott otthont a kiadványt bemutató kurzusnak. Idén ez a munka folytatódott a kötet közreadóinak vezetésével. De Enyedi Pál és Bódiss Tamás nemcsak ebből a gyűjteményből, hanem a készülő kötetek darabjaiból is válogatott. A tervezett további részek a francia és angol barokkba engednek betekintést. Most főleg Jacques Boyvin és John Stanley kompozícióival foglalkoztak a résztvevők. A művek többsége egymanuálos, pedál nélküli hangszeren (illetve harmóniumon) is játszható, így a kántorok széles körének érdeklődésére tarthat számot. # # % Vezérmotívum (mindennap): A fóti időt közös imádságok tagolták (GyLK 646 és 647). Reggelente a Prima rendje alapján gyűltek össze a résztvevők, felosztva egymás között a liturgus, az előénekes és a kántor szerepét. Az esti áhítatok formája minden este más volt, megmutatva ezzel is a lehetőségek gazdag tárházát. Az igerendet Péter első levele alapján Hafenscher Károly állította össze, aki a keddi vesperán is szolgálatot vállalt. A csütörtöki kompletóriumon Joób Máté volt a lelkész. Pénteken a Krisztus-dicséret (GyLK 645) imádságait a spontán kórus koráléneklése gazdagította. A kurzusok szervezését, a huszonhárom jelentkező koordinálását Ecsedi Zsuzsa, a kántorképző zenei intézetének tudományos munkatársa vállalta magára. Az ő feladata volt a péntek délutáni műajánló összeállítása is. Idén a Koráliskola második kötetének több évtizede rendelkezésre álló, de mégis kevéssé ismert darabjaival barátkozhattak meg a továbbképző tanfolyam résztvevői és a nyári tanfolyamok előadói. A bemutatóban közreműködött Pál Diana, Bence Gábor és Németh Sándor is. * # * Negyedik tétel: Zeneszerző-alkotótábor. A klasszikus német korálokhoz gazdag irodalom áll rendelkezésünkre. De például a magyar, szlovák, skandináv és angolszász dallamok nagy részéhez semmiféle feldolgozást nem találunk. Ezen próbált segíteni Bence Gábor szervezésében Derecskéi András, Gálos Miklós, Győrffy István, Kecskés Balázs, Mekis Péter és Szebik Attila. Rövid előjátékokat komponáltak, majd egymás műveit elemezték közösen. A műhelymunka igen színes eredményét az utolsó este ismerhették meg az érdeklődők. A visszajelzések azt mutatják, hogy szerencsés ötlet a továbbképző tanfolyam és az ökumenikus orgonakurzusok kombinálása. A katolikus és református egyházzenészeket lenyűgözi a Mandák-otthon kisugárzása és a sok jó hangszer, az evangélikus kántorok pedig örülnek annak, hogy találkozhatnak hasonló érdeklődésű sorstársaikkal. A nagyobb létszám mindenkire erősítő hatással van, és a felkészült előadók munkája is jobb hatásfokkal ér célba. Ezért jövőre ezen az úton érdemes továbbmenni. ■ SZO-LA Felszámolás alatt... Sok megkérdőjelezett döntés közt egynek hatása biztosan sikertörténetnek számít: 2004-ben megszületett az evangélikus „mobilflotta” A tagokat eleinte 824-eseknek hívtuk, hiszen így kezdődött azoknak a telefonszáma, akik az evangélikus telefonhálóhoz tartoztak. Mára a flotta már kinőtte az akkori kezdő létszámot, hiszen több mint tizennégyezer evangélikus ember részesedik a lehetőségben: egymást ingyen hívhatják mobiltelefonjukon. Alig tudjuk elképzelni napi életünket, munkánkat, kommunikációnkat e nélkül az eszköz nélkül, ahogy azt sem tudjuk elképzelni, micsoda anyagi terhet jelentene, ha mindezért fizetnünk kellene. A telefonflotta nagy segítség hát sokunk számára. A minap azonban apró bosszúság ért. Egyik munkatársam telefonvonalát kikapcsolta a központ. Díjhátralékra gyanakodott, és ez a feltételezés nem volt alaptalan. Felhívtam az illetékeseket, hogy tájékozódjam az okokról és a visszakapcsolás lehetőségéről. S akkor váratlan, gondolatok egész sorát elindító választ kaptam: mivel a cégünk felszámolás alatt van, megszűnik a flotta is, s kikapcsolják a telefonokat. Lehetetlen - gondoltam. Nem csak gondoltam, fel is csattantam. Az én egyházamat? Felszámolják? Rossz tréfa ez? Vagy valami rémálom? Tudom, sokszor - a kereszténység kétezer éves történelme alatt - megpróbálták már az egyházat felszámolni. Emberek, akik nem tudták elviselni a világ észjárásától eltérő tanítást. Politikusok, akik nem tudtak mit kezdeni az új és érthetetlen magatartással: a hatalom szeretete helyett a szeretet hatalmára épülő viselkedéskultúrával. Világhatalmak, amelyek inkább a „szemet szemért, fogat fogért” farkastörvényét gyakorolták, s tehetetlennek érezték magukat az önfeláldozó jósággal és irgalommal szemben. A teljes felszámolás azonban elmaradt. Talán azért, mert nem ismerték azt a tényt, amelyet a hitvallásaink így fogalmaznak: „Az egyház örökké megmarad.” Örökké megmarad! (Ez alig elképzelhető az egyszer használatos gondolkodású világban.) Nem azért marad meg, mert mi megérdemeljük, hanem mert van Megtartója, aki miatt nem lehet felszámolni. Azt is tudom, hogy a legnagyobb veszély az egyházra nem kívülről leselkedik, hanem belülről. A belső feszültségekből, torzsalkodásokból, netán hatalmi harcokból, a tévtanításokból, a hiteltelen szavakból, az igénytelenségből - s folytathatnánk még hosszan a sort. A gonosz sokféle módon, számtalan trükkel, professzionális kísérleteivel próbálja belülről felszámolni az egyházat. Az egyház már rég csődöt jelenthetett volna, ha nincs, aki bűnbocsánatával, az újrakezdés evangéliumával ismételten talpra állítja. Ő nem felszámolóbiztos, nem csődeljárásban érdekelt vezető, hanem az egyház Ura. Jézus Krisztus. Nemcsak a magyarság viharos századaiban volt ismerős az „önsorsrontó” kifejezés, de az egyház is sokszor olyan mélypontra, hullámvölgybe, netán zsákutcába jutott, ahol kis híján önmagát számolta fel. Hát nem tapasztaltunk egyházunkban is ilyet az elmúlt évszázadokban vagy éppen az elmúlt évtizedekben? Nem csak a telefonszolgáltató adminisztrációs tévedése - csak egyetlen, apró számot írtak el a kódban - jelezte a felszámolás lehetőségét. Ez még korrigálható hiba. Az egyház is érzi, hogy felszámolás alatt, azaz Isten ítélete alatt áll, ha Urától, Teremtőjétől elszakad, és csupán emberi közösségként, civil szervezetként, jótékony egyesületként akar működni. Ha megmarad a kereszt evangéliumánál, a kereszt hordozásánál és a kereszt hirdetésénél, akkor van reménye, hogy még a globális válságokat is túléli. S miután alaposan eltöprengtem a megdöbbentő „felszámolás” kifejezésen, megkerestem az összekötőt, jeleztem neki a gondomat, majd megcsörrent a készülék, s a központ illetékese maga jelentkezett: egy számot elírtak, félreértés. Szó sincs a „cég” felszámolásáról, tévedtek. A telefont ugyan még nem kapcsolták vissza - az elrontott dolgokat nem könnyű gyorsan rendezni -, de a lelkem megnyugodott: nincs csődeljárás, nincs felszámolás. Az evangélikus egyház megmarad, talpon marad. De az Úristen ezzel az egyetlen szóval egy nagy felkiáltójelet állított elém, s talán - soraim által - mások elé is. ■ HARKÁLY „Légy bátor, és vezess!” Aki válaszol: Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke- Püspök úr a kerületében a Légy bátor, és vezess! című könyvet adta útravalóul a választások nyomán szolgálatba induló egyházmegyei vezetőknek az ünnepélyes iktatáskor. Továbbá sokat idézett belőle a munkaévkezdő lelkészkonferenciát intonáló előadásában is Balatonszárszón. Miért lett ennyirefontos éppen most ez a könyv?- Különleges kihívásokat rejt az idei tanévnyitás. Egyrészt új hatéves ciklus kezdődik egyházunkban, másrészt egyházkerületünkben oktatási intézmények sora került evangélikus fenntartásba. Ilyenkor érdemes körülnézni, hogy kitől mit tanulhatunk a vezetés tudományában.- Miben segíthet ez a 2004-ben, az Új Remény Alapítvány gondozásában megjelent könyv?- Bill Hybelsnek, a chicagói Willow Creek gyülekezet pásztorának harmincéves vezetői tapasztalatait summázza a kötet, amelynek számos provokatív gondolata segíthet, hogy az általános tisztújítás alkalmából „érvényesítsük” gyülekezetvezetői jogosítványunkat. A gyülekezetplántáló lelkész többek között felteszi a kérdést, hogy vajon „360 fokos vezetők” vagyunk-e?- Mit jelent ez a kissé bizarr kép?- Idézem: „A 360 fokos vezetők vezetői ajándékaikat nemcsak délre irányítják, a gondjaikra bízott emberek felé. Megtanulnak észak felé is vezetni, hatást gyakorolva azokra, akik tekintélyben felettük állnak, valamint kelet és nyugat felé, hatást gyakorolva társaikra...” De a legfontosabbnak azt tartja, hogy maga a gyülekezetvezető is az egyház Ura által vezetett, engedelmes szolga legyen.- Mennyiben alkalmazható az amerikai modell hazánkban?- Nyilvánvaló, hogy nemcsak nyelvileg kell lefordítani a tengerentúlon jól működő módszereket. Viszont a szerző gyülekezetlátása, amellyel egész könyvét indítja, bárhol élünk is, inspirálhat minket: „A helyi gyülekezet a világ reménysége, a jövője pedig elsősorban vezetőinek kezében nyugszik.” Lelkesítő, ahogy a gyülekezet szépségéről és erejéről vall: „Nincs a gyülekezethez fogható, ha helyesen működik... A benne rejlő lehetőségek határtalanok: megvigasztalja a bánkódót..., hidakat épít a keresők felé..., az. igazságot kínálja azoknak, aki összezavarodtak, a szükségben lévőkről gondoskodik... Nincs a földön még egy ilyen szervezet. Semmi se léphet a nyomába.”- Ha jól működik! De mitől működik jól? Erre is van amerikai recept?- Recept nincs, viszont ma is aktuális az úgynevezett „ApCsel 2-álom” az első gyülekezet életének bibliai mintája. Ezzel kapcsolatban Bili Hybels felteszi a nehezen félretolható kérdést: vajon miért ne működhetne ma is mindaz, ami egykor vonzóvá, növekedővé tette a jeruzsálemi közösséget?! Meggyőződése szerint „újra lángra kell gyújtani Krisztus követőit, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák Istennek. És egy öszvér csökönyösségével kell ragaszkodni ahhoz, hogy az evangéliumot hirdessék, az elveszettet megkeressék, a hívőket felkészítsék, a szegények felé szolgáljanak, a magányosokat bevonják a közösségbe...”- Ezek evidenciák. Erre törekszünk gyülekezeteinkben, mégis a legtöbb helyen fogyunk... Mi hiányzik, mit kellene másképpen tennünk?- Erre talán egy másik szerző segítségével találhatunk választ, akinek gondolatai szintén gazdagítottak minket a közös szárszói indulásnál. Anselm Grün Lelkünk erőforrásai (Jel Kiadó, 2010) című könyvét is jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik „forráshiánnyal” küszködnek, akik az új tanév, munkaév, az új hatéves ciklus elején szeretnének felfrissülni, megerősödni keresztény életükben és szolgálatukban. A bencés szerzetes elapadtnak hitt erőforrásaink feltárásához kínál ma is járható, de talán elfeledett utakat. A nyári Szélrózsa-mottóra utalva: van honnan merítenünk, mert „Isten patakja tele van vízzel” (Zsolt 65,10). Aki egyházunkban bármilyen vezetői, elöljárói felelősséget vállal, annak fokozottan ügyelnie kell arra, hogy „ki ne száradjon” El ne szakadjon az éltető forrástól: a bölcsesség, az erő, a szeretet, a józanság Leikétől.- Az előző hétvégén országszerte immár közel félszáz evangélikus oktatási intézményben éppen ezért a Lélekért könyörögtünk a tanévnyitó istentiszteleteken, a venisanctékon. Hogyan élte meg püspök úr, hogy három napon belül egy óvoda, három általános iskola, három gimnázium és egy kollégium evangélikus egyházi átvételére kérhette Isten áldását?- Eddigi püspöki szolgálatom legnagyobb élménye volt ez a pár nap. ÉGTÁJOLÓ A történelem és az egyház Ura csodálatos távlatokat, új kapukat nyitott meg előttünk. Kérem, hogy legyen sokunk közös imádsága az iskolaátvételi liturgia áldó szövege: „Szentlelked vezesse az itt tanítókat, hogy igaz tudományra, jó erkölcsre, benned való hitre tanítsák a rájuk bízottakat, és mindenkor szeretetben viseljék gondjukat. A tanulókat pedig áldd meg szorgalommal, és add, hogy gyermekeidhez méltó közösség épüljön közöttük... Ámen!’ ■ EÉ Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
