Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-09 / 36. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP Ára: 250 Ft 77. évfolyam, 36. szám ■ 2012. szeptember 9. ■ Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap „...mivel a cégünk felszámolás alatt van, megszűnik a flotta is, s kikapcsolják a telefonokat. Lehetetlen - gondoltam. Nem csak gondoltam, fel is csattantam. Az én egyházamat? Felszámolják? Rossz tréfa ez? Vagy valami rémálom?” Felszámolás alatt... 3. oldal „Anna-Maiját azonban nem sokáig kellett pásztorolni - az ő közelében megnyíltak a szívek, őszinte érdeklődése, beleérző képessége mindenkit magával ragadott. A környezetében lévő emberek egymáshoz is közelebb kerültek.” Anna-Maija Raittilára emlékezünk 5. oldal „Van, amire mindig jut pénz, és van, amire nincs - lobbitevékenység, hűbéri viszonyok befolyásolják itt is a döntéseket.” Beszélgetés Radosné Lengyel Annával 13. oldal Szimfónia négy tételben W- 3. oldal Martin Modéus püspök látogatása ► 4. oldal Ötszáz éve született Huszár Gál ^ 6. oldal Új evangélikus oktatási intézmények tanévnyitója W- 10. oldal Kölcsönkapott anyám 11. oldal Martin Modéus, a svédországi Linköpingi Egyházkerület püspöke az idén száz éve született Raoul Wallenberg budapesti szobránál helyezte el az emlékezés virágait W- A svéd evangélikus diplomatáról összeállítás a 8-9. oldalon Lelkészi munkakezdés Északon Délen Nyugaton ► Az összetartozás megerősítése jegyében az Északi Egyházkerülethez tartozó aktív lelkészek a Miskolctól pár kilométerre délre fekvő Mályiban találkoztak augusztus 28-30. között. A kiszemelt helyszín, a liszáninneni Református Egyházkerület Szabadidő- és Továbbképző Központja minden szempontból ideálisnak bizonyult: kényelmes szobák, különböző méretű előadótermek, finom ételek, természet, csend, tó, számos sportolási lehetőség, teljes körű technikai felszereltség, kedves és rugalmas vendéglátók. ► Szakmai továbbképzés, lelki felfrissülés és testvéri találkozás a gyülekezetekben és iskolákban szolgáló lelkészek számára - ebben lehetett része annak a közel nyolcvan lelkipásztornak, aki augusztus 27-29. között részt vett a Déli Egyházkerület munkaévkezdő lelkészkonferenciáján Balatonszárszón. A lelkészek vezetőként nincsenek könnyű helyzetben, de felelősséggel tartoznak a rájuk bízottakért, ezt tükrözte az alkalom mottója: A vezetés művészete és küzdelmei. ► Révfülöpi hajókirándulással kezdődött az új munkaév a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészei számára. Ez a jelképes program egyrészt azt szimbolizálta, hogy mindnyájan egy hajóban evezünk; másrészt - az egész tanácskozásra is jellemző oldottabb voltával - azt volt hivatott demonstrálni, hogy az augusztus 28-30. között megrendezett konferencia ki nem mondott célja a testvéri, kötetlen beszélgetés lehetőségének megteremtése és azon keresztül a fraternitás erősítése. W- Folytatás a 7. oldalon W Folytatás a 7. oldalon Folytatás a 7. oldalon SEMPER REFORMANDA „Először is tudnod kell, hogy a Szentírás olyan könyv, amely minden más könyv bölcsességét bolondsággá teszi (Róm 1,22), mert egyik sem tanít az örök életről, csupán ez. Ezért nem bízhatsz sem az értelmedben, sem a tudományodban, mert ezekkel itt nem mégy semmire. Efféle elbizakodottság csak letaszít téged s veled másokat a mennyből (mint Luciferrel történt) a poklok fenekére. Ehelyett borulj térdre a belső szobádban (Mt 6,6), és könyörögj őszinte alázattal Istenhez, hogy szeretett Fia által adja neked Szentleikét világosságodul, vezetődül és tanítódul. Mint látod, Dávid folyton-folyvást könyörög a zsoltárban: »Taníts, Uram, tégy értelmessé, vezess, értesd meg velem« (Zsolt 119,26-27.33-35), és hasonlók. Jóllehet ő jártas volt Mózes és a többi könyv szövegében, nap mint nap hallgatta és olvasta őket, mégis egyenest a Szentírás igazi mesteréhez folyamodik, nehogy saját tudományába gabalyodjék, s önmaga tanítója legyen. Mert ebből lesznek a rajongók, akik úgy vélik, hogy urai a Szentírásnak, s könnyedén megfejthetik tudományukkal, mintha Markalfról vagy Ezópus meséiről volna szó, amelyek olvasásakor se Szentlélekre, se imádkozásra nincs szükségük.” M Luther Márton: Német előszó (Csepregi Zoltán fordítása) Örmény válság ■ Dr. Korányi András A magyar néző számára szokatlan képeket láthattunk a minapi híradásokban: feldühödött tüntetők ostromolják a magyar konzulátus épületét Jerevánban, hazánk zászlaját letépik, megtapossák és elégetik. Csekély vigasz, hogy a világpolitika kereszttüzében álló országokkal összefüggésben gyakrabban láthatunk hasonló jeleneteket, amikor egyet nem értésüket így fejezik ki a felhevült tiltakozók. De éppen ebből is látjuk a helyzet különlegességét, hiszen Magyarország nem tartozik azon hatalmak közé, amelyek ilyen viharos világpolitikai következményekkel járó külügyi döntéseket szoktak hozni. Egy nagyon régi történelmi konfliktust érintő döntést hozott hazánk az azeri Ramil Sahib Safarov hazájának való kiadatásával. Már az általa elkövetett bűncselekmény is - 2004-ben Budapesten egy örmény katona brutális lemészárlása álmában - kiemelkedően súlyos volt, ezt azonban csak az örmény-azeri konfliktus keretében érthetjük meg teljes mélységében. A kaukázusi térségben Örményország és Azerbajdzsán között véres konfliktusok sorozata zajlott már hosszú ideje Hegyi-Karabah tartományért, amelyet jelentős részben örmények laknak, ugyanakkor Sztálin 1921-ben politikai döntéssel az azeriek országához csatolta. A Szovjetunió kialakításában a nemzetiségi-etnikai kártya gátlástalan kijátszása a rettegett diktátor és utódai bevett fegyvere volt, s a történelmi konfliktus csak a moszkvai erős kezek meggyengülése idején, 1988-ban tört ki immár teljes intenzitással. 1994-ig hat éven keresztül zajlott a két érintett állam fegyveres összetűzése, a halottak száma a tízezres nagyságrendet is elérte. Az akkor kötött fegyverszünet valójában csak a felszínen próbált nem tudomást venni a továbbra is meglévő feszültségről. Safarov bűntette egy NATO-rendezvény keretében nemcsak brutalitásában, hanem politikai elszántságában is elképesztő provokáció volt. Mindez önmagában is kényes helyzetbe hozta akkor Magyarországot, amelyet régi kulturális szálak kötöttek az örménységhez mind az itt élő örmény kisebbség, mind a sokrétű külső kapcsolatok révén. Az örmény kapcsolatrendszernek egyik fontos szereplője az örmény apostoli ortodox egyház is, amely ugyan az ókori teológiai vitákig visszanyúló örökségeként a keleti ortodox egyházaktól is részben megkülönbözteti magát hitvallásos alapon, ugyanakkor az egyik legősibb keresztény egyháznak számít. Az örmények még a 200-as évek elején fogadták el a kereszténységet, és már 295-ben - a világ első keresztény államát létrehozva - államvallássá is emelték, megelőzve a Római Birodalomnak a 310-es években, Konstantin császár idején végbement történelmi fordulatát is. Amikor a magyar bíróság 2006- ban életfogytiglani büntetést mondott ki Safarovra, Magyarországnak ezt a kényes helyzetét rendezte egészen az elmúlt napokig. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy Magyarország a nemzetközi jog passzusait szem előtt tartva járt el a kiadatás során, írásban beszerezve az azeri hatóságok ígéretét a büntetés további végrehajtására - ám ezt az ígéretet a legcinikusabb módon vci-r-L- semmibe ugyanezen hatóságok az első adandó alkalommal. Ami a nemzetközi kapcsolatrendszerünkben ment végbe, azt sokkal jobban érzékelteti Örményország elemi erejű felháborodása, a diplomáciai és minden hivatalos kapcsolat azonnali megszakítása - amely ebben a radikális formában szokatlan a diplomácia világában -, valamint az örmény emberek spontán értetlensége és dühe, hogy Magyarország minden írásbeli szándék mellett is nyilvánvalóan hagyta magát átejteni. Az azeri hivatalos lépésnek, amelylyel egy brutális gyilkosnak nemcsak megkegyelmeztek, hanem még elő is léptették, jelenleg kezelhetetlennek tűnő következményei lesznek Magyarországra nézve is. Nemcsak a megsértett örmények tiltakozása és ellenlépései, hanem a világméretű örmény háttérszervezetek messze ható befolyása is okozhat még kemény időket hazánknak. Annak, aki végső soron ezt a politikai döntést meghozta, nyilván számolnia kellett ezekkel a következményekkel, s a nehezen magyarázható és még nehezebben gyógyuló sebeket okozó lépésekért nemcsak a felelősséget, hanem a helyrehozatal munkáját is vállalnia kell. Félő, hogy a távolról sem támadhatatlan magyar kormányzati lépésről a külügyekben járatos szakértők véleményét - nem először - nem vették kellő súllyal figyelembe. A történelmi keresztény egyházak és az ökumenikus tanács a napokban kifejezte együttérzését az örmény egyházat vezető katolikosznak. Keresztény emberekként valóban nem tehetünk mást, mint hogy nem megyünk el szó nélkül az emberéletet semmibe vevő elkövetőnek a nemzeti hősöknek kijáró magasságba emelése mellett - és reménykedünk abban, hogy Magyarország nem keveredett bele akarva-akaratlanul egy olyan nemzetközi konfliktusba, amely ennek a feszültségnek a nyomában ismét emberéletek sokaságát követelheti. Miután magunk is egyikévé lettünk a világpolitikában megperzselődött államoknak, tanuljunk meg újra imádkozni azért, hogy az emberek egymás iránti békében és felelősségben tudjanak élni! A szerző teológus, külügyi szakértő
