Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-02 / 35. szám

PANORÁMA Evangélikus Élet Érlelő nyár ► A Brassó megyei Apácán az evangélikus gyülekezeti ház adott otthont augusztus 7-12-én az idei, negyedik országos evangélikus konfirman­dustábornak. Az együtt töltött hat nap alatt, a Tízparancsolat közös fel­dolgozása során érlelődött az ország tizenegy gyülekezetéből összese­­reglett harminchat fiatal a nagybetűs életre és Krisztus követésére. A szí­nes és változatos programokat a tábor hét segítője (Kálit Eszter, Nagy Adél, Illyés Sándor, Bandi Attila, Gazda Márta és Gulácsi Andrea), valamint az apácai lelkészek (Simon László és Ilona) és önkéntesek biztosították. GOSPELFESZTH Akinek van füle - hallja! ► Soha nem értettem, mit keres Európában a gospel. Mondhatnánk, kontinense válogatja a spirituszt: egy karcos fekete hang bajosan kép­ződik lágy Isten-dicsőítő melódiákra szocializált torkokban. Ez a kar­cosság mélyről jön. Egy zenei műfajt nagyban meghatároz az erede­te. Furcsa lenne például, ha Chilében csujogatnának. A technikát csak-csak el tudnák sajátítani, mégsem lenne autentikus soha. Mi, akiknek a füle hozzászokott a „sej-hajhoz” valószínűleg derülnénk a buzgó, ámde kevéssé hiteles interpretáción. Nem derülnek-e ha­sonlóképpen a nagy gospelesek is, vérszegény gospelprodukciókat hallva? A XII. solymári gospelfesztivál, amelyet augusztus 25-én da­lolhatott és tapsolhatott végig a közönség, alaposan megingatott e sarkos vélekedésemben... Evangélikus gyülekezeteinkre jellem­ző, hogy a hívek felekezeti vagy nem­zetiségi kisebbségben élnek. Az idei tá­bor is bebizonyította, hogy a táborozás az egyik legfontosabb közösségépítő le­hetőség, amely az anyanyelv ápolását és a felekezeti, nemzeti identitás meg­erősítését egyaránt szolgálja. A gyere­kek Apáca, Fazekasvarsánd, Halmágy, Kiskapus, Kolozsvár, Nagybánya, Négy­­falu-Bácsfalu, Négyfalu-Hosszúfalu, Alszeg, Oltszakadát, Tatrang-Zajzon gyülekezeteiből érkeztek. A konfirmáció előtt álló, valamint a 2012-ben konfirmált fiatalok a ka­maszkori identitásválság érzékeny időszakában megtapasztalhatták a kö­zösség elfogadó és megtartó erejét, és megismerhették azokat az értékeket, amelyekre a jövőjüket is építhetik. A dekalógus a konfirmandus-tananyag szerves része, tömören és lényegre törően foglalja össze a keresztyén em­bernek szóló útmutatást, amely segít­ségül szolgálhat döntési helyzetek­ben. A szerető Isten féltett gyermeke­inek kezébe adta a két kőtáblát, hogy az a világ útvesztőjében, sötétségében mécses, iránymutató lámpás legyen. A beszélgetések során a generáci­ók és az embertársak közötti tiszte­let megvalósulási lehetőségeit vizs­gálták, a felebaráti szeretet kapcsán a szociális érzékenység, a párválasz­tás kapcsán pedig az abortusz prob­lémája is előkerült. Az esti áhítatokon közismert kortárs személyiségeket mutattak be a szerve­zők. Kaká, Gyúrta Dániel, Sylvester Stallone, Nick Vujicic, valamint a Tankcsapda énekesének, Lukács Lász­lónak az élete igazolja, ma is lehetsé­ges keresztyén értékek szerint élni. A Tízparancsolat feldolgozása mel­lett változatos programokon vehettek részt a gyerekek. Megnézték a paran­csolatok eredetéről szóló, Mózes című rajzfilmet. Kézműves-foglalkozáso­kon a tábor mottójának megfelelően mécsest festettek, karkötőt készítettek - két nagy piros golyót kaptak a kar­kötőjükre, amelyek a szereteten túl a két nagy parancsolatot is szimbolizál­ták. Simon Ilona lelkésznő vezetésé­vel megtanultak nemezelni, továbbá agyagoztak és emléksálat festettek. Az Apáca közelében kezdődő Erdő­vidék tájegységnek igen gazdag a ha­gyományvilága. Oláh Orsolya gyüleke­zeti önkéntes - aki a kolozsvári Ördög­­térgye néptánccsoport tagja - játékos táncházat tartott, Simon László pedig apácai népi anekdotákkal, illetve az ős­magyar íjászattal és ostorcsattintgatás­­sal is ámulatba ejtette a táborozókat. A kosárlabda- és focimeccsek mel­lett sor került egész napos kirándu­lásra is, ahol Oláh Zsoltnak, a gyü­lekezet önkéntesének vezetésével az apácai Tolvajos-barlangot és kör­nyezetét ismerték meg és kalandoz­ták be a résztvevők. A záróesten vetélkedő, csoportje­lenetek és táncos mulatság szóra­koztatta a közösséggé érlelődött tár­saságot. Vasárnap pedig az apácai gyülekezettel közös istentisztelet ko­ronázta az együtt töltött táborhetet. A tartalmas, „érlelő" közös hét so­kak segítségének köszönhetően szüle­tett meg! Istennek legyen hála a tábort vezető fiatalokért, a házigazda gyüle­kezetért és mindazokért a támogató­kért, akik nélkül nem valósulhatott vol­na meg ez az építő alkalom. Köszönet illeti a Romániai Evangélikus-Luthe­ránus Egyház püspökségét, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-t, az apácai, bukaresti, kolozsvári és nagybányai gyülekezeteket. Örömmel fogadtuk a barcasági és kolozsvári vállalkozók tá­mogatását. Köszönjük, hogy a szerve­zők által fontosnak ítélt cél közös célunk, és együtt munkálkodunk a jö­vő felelősséget vállaló közösségén. ■ Kálit Eszter Ide nem kell a szöveg. (Ezt esetleg a műsorvezető - egyébként rádiós - hölgy is tudatosíthatta volna.) A szó elégtelen, önmagában halott, de dal­lammal szárnyra kap, és megállítha­tatlanul a szívekbe hatol. Ősi eszköze az embernek a zene. Csatorna a kimondhatatlannak, ér­zéseknek, indulatoknak. Híd a bará­tokhoz, felebarátokhoz, híd Istenhez. „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szer­zett jobbja, az ő szent karja” - szól a zsoltáros (Zsolt 98,1). De ujjongani, örvendezni, zengedezni felszólításra hogyan lehet? A gospelfesztivál fellépőinek fel­adata abban állt, hogy ezt megmutas­sák. Nem a professzionális zenélésen, a professzionális dicsőítésen volt a hangsúly! A kórusok - hátizsákjukban az egyenruhával, csomagtartójukban a hangszerekkel - azért jöttek, hogy örömhírt hirdessenek. Ki Csákvárról, ki Olaszországból, ki a szomszédos kerületből érkezett. * * * Elsőként a Don Bosco Gyermekmu­sical Godspell című zenés előadását láthatta-hallhatta a közönség. A fe­hérre mázolt arcú, piros parókás gyerekek rendhagyó módon, de két­ségkívül nagy lelkesedéssel adták elő Máté evangéliuma alapján a Jé­zus életéből és példabeszédeiből vett jeleneteket. A darab a groteszk dísz­letekkel talán azt hangsúlyozza, mennyire nehéz a mai generációnak viszonyt, élő kapcsolatot kialakítani az igével és Jézussal. Közvetlenség, személyesség nélkül pedig nincsen hit... A darab játékosan, gunyorosan indul, végül komolyra fordul, az utolsó vacsora jelenete például igen jól sikerült: a Jézust játszó fehér ru­hás fiúcska áll középen, a bohóctanít­ványok körbeülik, s mindegyikük megkérdezi, ő-e az áruló. A tizenkét­­féle csengésű gyerekhang, tizenkét­­féle artikulációjú és tagolású „Én vagyok-e az, Uram?” kérdése „felnőt­­tesen” drámai hangsúlyt kap. A következő fellépő a Gyémánt gospelkórus volt Csákvárról. Életre hí­vója és fő énekese, Palkóné Hufnägel Éva gospelhangfekvéssel megáldott, energikus hölgy. A maréknyi csapat a fesztiválon ötödik alkalommal vett részt. És vette ki a részét belőle, szolgálatával ugyanis - például a kedvelt It’s me, it’s me, it’s me, oh Lord...című számmal - ráhango­lódhatott a közönség a gospelestre. A csiszolatlan gyémántok után visszafogottabb, mégis elbűvölő elő­adó érkezett Bállá Bettina Claudia személyében. A huszonöt éves - idén már dok­tor - Bettina kisiskoláskorától zon­gorázik, énekel, és maga is ír dalokat. Az egyik Bolyki „brother” a fesztivá­lon törzsvendég András kíséri szin­tetizátoron és két dalban duettpart­nerként is. A dalok angol nyelven, Beyonce-ra emlékeztető hajlítgatá­­sokkal, mégis igen egyedi hangvétel­lel, egyedi hangulatot árasztva szó­lalnak meg. Áz álmodozó dallamok után a Gergő Lajos vezette Lumen Christi érkezik Rákospalotáról egyenesen a színpadra. A formáció már 1997 óta létezik, és a fekete gospelre esküszik. A zömében gimnazista ifjakon lát­szik, összeszoktak, és élvezik a közös dicséretet, melybe egyéniségüket is bedobhatják egy-egy törzsfordítással vagy improvizálással. A következő fellépő egy önjelölt s elsőre megtévesztő csapat: Szabó Balázs és Zenekara. Nem, ők nem a Szabó Balázs Band a Világtalan zajjal - zajtalan világgal, hanem egy szentendrei illetőségű, reformá­tus szellemű csapat. Az énekes kis­lánya az első sorban tapsol, felesége a színpadon énekel. Családi, testvé­ri vállalkozás ez. Az elsőre talán túl lezsernek tűnő Szabó Balázsék Csűrös Csilla műsor­vezető kellemetlen megjegyzései el­lenére nagy örömmel nyúlnak a hangszerekért, s már az első szám alatt leveszik a lábáról a hallgatósá­got. Valahogy érezni lehet, hogy szívből játszanak. Még ha néhol nem is oly jól sikerültek a rímek, nem le­het nem szeretni ezeket a fiatalokat. Szabó Balázs izgágán ugrál a szinte­tizátor mögött, s sűrűn mutogat föl­felé, a dicsőítés irányába. Két dalos hálaadás között pedig saját megtéré­séről is mesél. A139. zsoltárt ajánl­ja a közönség figyelmébe. Könnyű drogok helyett pedig a gospelt. Ht * * Az est fénypontja következik Tyna Maria személyében. A salentói énekesnő a solymári fesztivál sztár­vendége. Rajongói „a fehér bőrű fe­kete hölgyként” emlegetik. Black on White elnevezésű kórusával ma­gának II. János Pál pápának is éne­kelhetett. Mára már iskolája és gospelfilozófiája van. Vallja, hogy a dalokban magával Istennel találkoz­hatunk, és hogy a zenének gyógyí­tó ereje van. A tündöklő - smaragdzöld - ru­hájú és egyéniségű hölgy dallamos olaszságával, lenyűgöző tempera­mentumával hamar meghódítja a közönséget. Nem csak előadni, adni akar. Gyakorlatilag minden egyes szám között missziói tevékenységet folytat. Ezt egyesek nehezménye­zik, mégsem tudják persze levenni a szemüket a csupa mosoly, királynői alakról. Az előadás legmeghatóbb ré­sze, mikor épp egy evangélikus dalt próbál magyar nyelven is énekelni Tyna Maria: „Csak Te vagy irgalmas, csak Te vagy nagyszerű, csak Te vagy csodálatos...” Nem ily mézes-mázas, de szintén magával ragadó előadó a Megasztár­ból is jól ismert Páka Angéla, aki a fesztivál állandó vendége. Idén nem­rég megalakult triójával érkezett: Nagy Szabolcs (zongora) és Szabó Ta­más (szájharmonika) kísérte, ám - a közönség félreérthetetlen tiltakozá­sa ellenére - csak három-négy szám erejéig. De maximális erőbedobással - nem mintha a Los Angelesben ta­nult, számos díjat elnyert énekesnő­nek túl nagy erőfeszítésre volna szüksége a zenéléshez... Az est záróakkordja a Bolyki Soul & Gospel Kórus műsora volt. A pro­dukció közben olybá tűnt, mintha a kórus háttérbe kényszerült volna név­adója és tanítója szereplése kedvéért. A bűvészruhába öltözött Bolyki Ba­lázs a popzene irányába vitte a gospelt, de úgy tűnik, zömében szép fiatal lá­nyokból álló kórusát ez az aránytalan­ság és műfaj keveredés nem zavarta. Persze egy ilyen ifjú formáció, mely alig múlt egyéves, még kevéssé tudja meghatározni magát... % & * A solymári PEMÜ szabadtéri színpa­da előtt magyar és olasz, idős és gye­rek a zene erejével eggyé válhatott. Valódi közösséggé, melynek tagjai ér­tik egymás nyelvét. Ez az egységér­zés Isten dicsőségének és a zene nyelvének csodája. Az egységélmény örömérzést hoz magával. Az örömöt felismerni egy­másban pedig újra örömöt terem. Ilyen örömszaporítás folyt tehát Solymáron. Ezek után nem kell felszólítás a di­csőítéshez, jön az magától. „Akinek van füle - de még inkább: szíve -, hallja!” ■ Kinyik Anita HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Meghívó - Sarepta-születésnap Szeretettel hívunk mindenkit a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetott­hon (1029 Budapest, Báthori u. 8.) 61. születésnapjára. Program Szeptember 14., péntek 9.00: Áhítat 15.00: Fűke Szabolcs evangélikus Jelkész vezetésével a Large Room ze­nekar - evangélikus „nehéz”-zenei formáció, amelyben a funky és a dzsessz elemei keverednek a rockkal Szeptember 15., szombat 10.00: Sztehlo Gábor sírjának megkoszorúzása a Farkasréti temetőben 16.00: Cédrus táncegyüttes Szeptember 16., vasárnap 10.00: Ünnepi hálaadó istentisztelet - igét hirdet: Anya Zademack lel­kész, közreműködik a pesthidegkúti gyülekezet kórusa Köszöntések, Sztehlo-ház megkoszorúzása 11.30: Ebéd, amelyre mindenkit várunk: berlini bratwurst, töltött káposz­ta, túrós,, meggyes-mákos rétes, kávé, üdítők 12.30: Salty Dog zenekar: Molnár Botond (gitár, ének), Besenyei Csaba (szájharmonika, ének) - észak-amerikai népzene: blues, count­ry, spirituálé 13.30: Divatbemutató - az intézmény adományruháit bemutatják a la­kók és a dolgozók 14.30: a Sarepta Szeretetkórus szolgálata Ünnepségeinken adományokat elfogadunk, mert új házat építünk fogya­tékos lakóink számára. Szíves segítségüket köszönettel és hálával fogad­juk. Számlaszámúnk: 11702036-22380599. Sztojanovics András igazgató lelkész Jegesi Zoltánné otthonvezető

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents