Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-02 / 35. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2012. szeptember 2. » 5 Még egyszer igen „Erre hívattatok el” l»’ Folytatás a 3. oldalról Az ordináció alkalmával a kérdező a hívó és a küldő Jézus. A hűség a másik kulcsszó, amely nélkül nem lehet kitartani élethossziglan egy elhívás mellett. Ehhez azonban Jézus meg tudja adni az erőt, akár az egymásra bízott házasfeleknek, akár az egyházban, a nagyobb családban egymásra bízott hívőknek, lelkésznek, gyülekezeteknek. A szentelési liturgiában a püspök oldalán dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa és ifi. Cserháti Sándor, a Szegedi Evangélikus Egyházközség lelkésze vett részt. A köszöntések sorában többek között megszólalt Virgil és Anett hatodéves mentora, Bence Imre és Vető István is. Utóbbi gondolatait a cinkotai gyülekezet énekkara egészítette ki: „Mit Isten tesz, mind jó nekem...” ■ -HHÁLászló Virgil érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára iratkozott be. 2003 nyarán avatták jogi doktorrá. Belső elhívásnak engedve 2003 őszétől az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) teológus-lelkész szakán folytatta tanulmányait. Emellett főállásban a Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiumai Rózsák terei középiskolai kollégiumában nevelőtanárként dolgozott három tanéven át. A 2006-07 és a 2007-08 tanévben ösztöndíjas hallgatóként az amerikai Ohio állambeli Columbusban, a Trinity Lutheran Seminaryben (Szentháromság evangélikus teológiai egyetem) tanult, Master of Theological Studies végzettséget szerzett. Itthoni tanulmányai mellett egyházunk országos irodája külügyi osztályának munkatársa volt két éven keresztül, majd elkezdte az EHE Doktori Iskoláját újszövetségi és teológiatörténeti szakterületen. Ezzel párhuzamosan félállásban teológiai és külügyi referensként az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalába került, e munkakörben dolgozik azóta is - így e sorok írójának közvetlen munkatársa, egyben szomszédja. Most, hogy teológus-lelkész szakon befejezte tanulmányait, folytatja a kutatást A keresztyén ember Istengyermeksége az újszövetségi teológia és a keresztyén misztikafényében témakörben. # # # Agod Anett hosszú évekig aktívan részt vett a szegedi gyülekezet hétköznapjaiban: a gyermek- és ifjúsági munkában, a hitoktatásban. Ha kellett, zeneiskolában szerzett tudását kamatoztatta akár gitározás, akár népdaléneklés formájában. Érettségi után ő is jogi karra ment, 2009-ben szerzett diplomát Szegeden. Már 2006-ban beiratkozott az EHE teológus-lelkész szakára, vállalva, hogy párhuzamosan végzi a két egyetemet. A 2009-2010-es tanévet a pozsonyi Comenius Egyetem Evangélikus Teológiai Karán töltötte ösztöndíjasként. Most, hogy megszerezte lelkészavatási oklevelét, a budavári gyülekezetben, férje hatodéves helyén kezdi meg szolgálatát, ahol lelkészi feladatok mellett a hitoktatásban is aktívan részt fog venni. Hogy mit hoz a holnap, és hogyan alakul közös szolgálatuk, az ma még mindkettejük előtt titok. Mindenesetre - saját bevallásuk szerint - nyitottak, és csöppet sem aggódnak a jövő felől. Ahogyan fogalmaztak: „Nem akarunk Istennél okosabbak lenni.” Folytatás a 3. oldalról Győri Dávid családja bővelkedik a lelkészi hivatást vállalókban: felmenői között hat generációig visszamenőleg találhatunk lelkészeket. Döntését mégsem a tradíció befolyásolta: Krisztus személyes elhívásának tett eleget. A családias hangvételű alkalmon meghitt, bensőséges köszöntéseket fogadhatott a frissen ordinált lelkész. A Déli Egyházkerület nevében Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő; az EHE nevében dr. Korányi András docens; az MEE Országos Irodája nevében Kákay István irodaigazgató mondott köszöntőbeszédet. Johann Gyula csömöri lelkész is köszöntötte volt hatodéves mentoráltját, valamint Lázámé Skorka Katalin mezőberényi lelkész is kifejezte jókívánságait. A helyi gyülekezet nevében Nánási /ózse/Telügyelő mondott rövid beszédet, a gyülekezet tagjai pedig zenével, énekekkel köszönték meg Győri Dávidnak a közösen eltöltött tizennégy év élményeit, ifjúsági és zenei területen végzett szolgálatát. A frissen ordinált lelkipásztort püspöke szeptembertől Mezőberénybe küldte ki kettős feladattal: beosztott lelkészként fog szolgálni, és az újonnan egyházi fenntartásba vett Petőfi Sándor Gimnázium és Kollégium iskolalelkésze lesz. ■ Bállá Mária Győri Gábor Dávid evangélikus lelkészcsaládból származik. Gyermekéveit Iharosberényben, ifjúkorát Orosházán, fiatal felnőtt éveit Pestszentlőrincen töltötte. Bár tizenöt éves korában személyes Megváltójának fogadta el az Úr Jézust, és mindig természetes élettere volt a gyülekezet, ahol sokrétű szolgálatot is vállalt, mindez nem volt elég motiváció arra, hogy a lelkészi pálya felé induljon. Az érettségi után tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem szakán folytatta. Egyetemi évei alatt kapott személyes elhívást a lelkészi pályára, így a történelem szak elvégzése után jelentkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Teológiai tanulmányai során ösztöndíjjal egy évet Chicagóban töltött. Hatodéves gyakorlatát a csömöri evangélikus gyülekezetben végezte. Tanulmányaival párhuzamosan három évig a Magyar Evangélikus Rádiómisszió munkatársa volt. 2006-ban házasságot kötött Pataki Judittal, egy kétéves kislány és egy két hónapos kisfiú édesapja. Új világot teremteni Palocsay Kisó Kata bábművész a pilisi gyermektáborban ^ Ki ne álmodozott volna egy olyan világról, amelyben mindent a képzeletünk alakít? A pilisi evangélikus gyülekezet gyermektáborában ez az álom részben valóra vált, hiszen a részt vevő gyerekek bábokkal játszhatták el a világ teremtését. Az előadást Palocsay Kisó Kata bábművész, a kolozsvári Babe$Bolyai Tudományegyetem bábmesterségtanára tanította be nekik, akivel a próbák után egy árnyas pádon tudtunk beszélgetni. Bár nem kettesben, ugyanis körülöttünk a gyerekek jöttekmentek, fára másztak, és kíváncsian hallgatóztak.- Gyerekkora óta bábművész szeretett volna lenni?- Nem, de az édesanyám bábszínházban dolgozott, így kisgyerekként én is nagyon sok időt töltöttem ott, főleg a varrodában. Mint ahogy minden kisgyerek, akire nincs, aki vigyázzon, bent téblábol a szülei munkahelyén. Nekem szerencsém volt, hogy épp egy bábszínházban tehettem ezt. Leginkább bábokat szerettem készíteni, és nézni, ahogy az akkori, rendkívül tehetséges bábkészítő, Lukász Aneli alkot, de emellett sok próbára is beültem, minden előadást többször megnéztem. Akkoriban a kolozsvári bábszínházban Kovács Ildikó vezetésével kísérleteztek és alkottak kiváló tehetségű, lelkes, fiatal bábszínészek, képzőművészek, zeneszerzők és irodalmárok. Olyan gyermek- és felnőttelőadások születtek, amelyek meghatározóak voltak emberi, szakmai gondolkodásmódomra. A legfontosabb mégis az, hogy szerencsés gyerek voltam, mert a szüleimmel, nagyszüleimmel sokat játszottunk, sok muzsikát hallgattunk, rengeteget meséltek, beszélgettek velem. Báboztunk bábuval, kézzel; vagy akár a kert legnagyobb csórécsigájának építettünk csigaországot; vagy apró orvosságosüvegekben igazi téli befőzést tartottunk a babáimnak; zsebkendőből nyuszi lett, gyökérből sárkány, selyemsálból hasfájást gyógyító varázseszköz.- Ön is bábozott a gyerekeinek? Anyaként segítségére volt a szakmája?- Ez csak természetes! De amúgy minden szülő bábozik - lehet, hogy nem tud róla, de bábozik. Amikor egy rosszul evő kisgyerek szájába beautóztatja a spenótot, vagy épp a fürdőkádban a szappantartót hajóként elindítja az óceánon, akkor is ezt teszi. Melyik szülő nem varázsolt még árnyakból nyuszit a falra altatáskor? Ez is bábozás! Olyan nyelv, amelyet gyerekként folyékonyan beszélünk, ösztönösen használunk és értünk, aztán ahogy múlik az idő, már egyre ritkábban gyakorolunk. Ettől kicsit berozsdásodik, elfelejtődik, de érteni értjük, és bármikor újraéleszthetjük.- A gyakorlatiasság mellett milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy bábosnak?- Erre nincs recept, de azért nem árt, ha néhány képességgel bír... Nem mindegy például - akár egy sebésznél vagy zsebtolvajnál -, hogy milyen a keze. Elkél a ritmusérzék, muzikalitás, a jó logika és a stílusérzék is. Nagyon fontos még a hit és a bizalom, mert egészen addig, amíg a játékos nem hiszi el, nem bízik abban, hogy egy tárgy életre tud kelni, biztosan nem is fog történni semmi. Elengedhetetlen tulajdonság a rugalmasság, a nyitottság, hogy az illető rá tud-e csodálkozni az őt körülvevő egyszerű dolgokra, és hogy hány szeletet látott már a világból. És persze az a megnevezhetetlen valami, amire jobb szó eddig még nem akadt: tehetség.- A gyerekek nyitottak és rugalmasak, de talán nem annyira világlátottak.- Ó, dehogynem! Ők jobban figyelnek - és másképp! Mi, felnőttek ugyan lehet, hogy több ideje jövünkmegyünk a nagyvilágban, de sokszor hiába, mert csak fizikailag vagyunk jelen, vagy előítéleteink vezérelnek bennünket. A gyerekek, ha végigmennek egyszer egy úton, sokkal több mindent megjegyeznek, mert képesek rácsodálkozni a dolgokra. Felnőttek sokszor hozzák elő pozitívumként, érvként, hogy ők már tudnak, már tapasztaltak, de ez a bábozásnál legtöbbször nem jelent előnyt. Ha már tudsz valamit, tapasztaltad, s eddigi élményeidből, tudásodból akarsz mindig indítani, sokszor nehéz dolgod lesz bábosként! Az itt táborozó gyerekeknek nem kellett sokat magyarázni, hogyan bábozzanak, néhány irányadó élmény, az ábécé ismerete után folyékonyan beszélték a nyelvet, együtt gondolkodtak. Kezükbe fogtak egy fehér, egyméteres szivacshengert, és hittek benne. Kiemelték a hétköznapi tárgyak sorából, és szoros kapcsolatba kerültek vele. Bele tudták képzelni, hogy most csiga, nindzsa, dinoszaurusz vagy akár bajusz, amely életre kel. Ezek a gyerekek kimondták a bábos gondolkodás egyik kulcsmondatát: nem ülnek rá erre a szivacshengerre, mert az előbb még madár volt, és a végén még meghalna.- A táborban a teremtéstörténetet játszották el a gyerekek. A Bibliában leírt események könnyebben rögzülnek a fejükben, ha eljátszhatják őket?- Minél több oldalról jársz körül egy mondatot, egy szöveget, annál könnyebben tudod befogadni. Ugyanígy van egy bibliai történettel is. A világ teremtése jól ismert a Bibliából, de bábokkal előadva új megvilágítást nyert. Láthatóan a gyerekek is könnyen megtanulták így, hiszen újra felfedezték.- Említette már, hogy a bábosnak fontos tulajdonsága a hit. Egy bibliai történet eljátszásához istenhitre is szükség van?- Nem feltétlenül. Egy színész istenhite magánügy, a civil életéhez tartozik, hogy magánemberként miben hisz.- Legutóbb, amikor itt járt Pilisen, József történetét mutatták be a kolozsvári evangélikus bábcsoporttal. Már akkor is feltűnt, hogy az előadások során a bábukon kívül különleges fény- és hanghatásokat, anyagokat is használtak. Ez egy új stílus a bábozásban?- Nem. Minden tárgy mindenkor magában hordozta és hordozza a bábuvá válás lehetőségét. Nem csak az bábu, ami abból a célból készült, hogy majd egyszer életre keltik. Más rendeltetésű tárgyak is bábukká válnak: a fény, a kéz, az árnyék, különböző nyersanyagok is - akár átalakítás nélkül - bábok lesznek egyszerűen a bábos áltál kölcsönzött ritmus és energia révén. Goethe, aki maga is szeretett bábozni, mondta a következőt: „A gyermek mindenből mindent tud csinálni.” Ez ilyen egyszerű. Erre bizonyíték ez a tábor is. A reggeli próba szünetében a lányok gyönyörű hercegnőt varázsoltak színes anyagokból, selymekből pusztán azzal, hogy beleképzelték ezekbe az anyagokba, kezükbe fogták és mozgatni kezdték őket; az előadás kezdőképében pedig megvilágított uborkásüveg és világító talpú cipők voltak a bábuk, az árnyparaván egy fehér papír, no meg néhány hangszert is megszólaltattunk. A nagy titok viszont az volt, hogy jó kezekben voltak ezek a tárgyak és hangszerek, így együtt meséltek el nekünk egy olyan történetet, amelyet már mindannyian ismerünk, de most mégis meglepett, és másképp közeledett hozzánk. A mi történetünkké vált, mert mi, nézők egészítettük ki a fantáziánkkal.- A felnőttek nevében bátran mondhatom, hogy a próbákat mi is nagyon élveztük... A bábszínházakat is látogatják felnőttek?- Nagyon örülök, hogy élvezték.. . A bábszínház eredetileg nem volt gyermekműfaj, ahogy a mese sem volt az. Többé-kevésbé azzá vált a köztudatban, de akárcsak a gyermekirodalom, ez sem kizárólag a kicsiknek szól. No meg természetesen léteznek kimondottan felnőtteknek készített bábelőadások is. Egy gyerekeknek írt mesét vagy verset, egy gyerekdalt vagy egy gyerekeknek szánt bábelőadást a felnőtt is élvez, ha az meg van becsületesen „faragva” Mint az a bababútor, amelyet ugyanolyan igényesen, szeretettel és tudással készít el alkotója, mint egy kelengyésbútort - pontosan úgy, csak kicsiben. Ezt a példát Kányádi Sándortól idézte a Kaláka együttes a legutóbbi evangélikus bábfesztiválon a Kolibri Színházban, és nagyon találó. Utána pedig úgy muzsikáltak, hogy mindannyian, kicsik és nagyok úgy éreztük, nekünk szól a dal. Egy bábelőadásnak lehet alsó korhatára, attól függően, hogy milyen hosszú, mennyire érthető az adott korosztálynak. De egy felnőtt éppen úgy élvezhet egy hároméveseknek szánt előadást, mint egy felnőtteknek szólót. Felső korhatár tehát nincs! ■ Kovács Barbara
