Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-19 / 33-34. szám
28 ◄! 2012. augusztus 19-26. 11 -1. Evangélikus Élet Új nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 19.) Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. Ézs 42,16a (íjn 1,5; Lk 18,9-14; Ef 2,4-10; Zsolt 122) Megfigyeltem, hogy a vakok a megszokott útvonalon milyen határozottan és biztosan közlekednek. De ismeretlen területen bizonytalanná válnak. Sűrűn kopog és tapogat a fehér bot, hogy lábuk előtt felderítse az utat és az akadályokat. Érdekes és beszédes kép. - Nem szégyellem bevallani, Uram, hogy én is sokszor vagyok tétova és bizonytalan. Vezetőre van szükségem. Rád, Uram, hogy Szentlelkeddel vezess, mert tudom, hogy akiket Isten lelke vezet, azok Isten fiai. Hétfő (augusztus 20.) Az Úristen nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed az Úr háza szolgálatához szükséges valamennyi munkát. iKrón 28,20 (íKor 1,8; Ez 17,1-6.22-24; Mk 9.2-13) Dávid biztatja ezekkel a szavakkal fiát, Salamont, hogy bátran fogjon hozzá a templom megépítéséhez. Az Úr nem ember. Nem hagy cserben téged. Veled lesz a munkád során. El fogod érni a célodat. Mi nem építünk templomot. De valami feladatot mindannyian kaptunk, ami reánk vár. - Köszönöm, Uram, Dávid biztató szavait. Szükségem van rájuk, hogy ne vegye el semmi a kedvemet a munkától, a feladatom végzésétől. Ne emberekre nézzek, hanem benned bízzak. Kedd (augusztus 21.) Áldjátok az Urat, ti, teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az Urat! Zsolt 103,22 (Mt 28,19; íMóz 19,15-26; Mk 9,14-29) A teremtett világot nem kell felszólítani, hogy áldja az Urat. Magától hirdeti minden Isten dicsőségét, és tükrözi a hatalmát. De úgy tűnik, ez a felszólítás hozzánk, emberekhez szól. Hozzánk, akik nem igényeljük vagy nem engedjük, hogy Isten uralkodjon az életünkben. Ez az ember igazi tragédiája. - Uram, én áldalak téged. Tudom, hogy a te uralmad alatt van célja és értelme az életemnek. Szerda (augusztus 22.) Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Zsolt 12,2 (Mt 7,14; Mk 7,24-30; Mk 9.30-37) Ez miért olyan nagy baj? Az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy azzal törődjenek, élnek-e közöttük hívő emberek, Isten gyermekei, vagy sem. Jézus egy képpel szemlélteti a helyzetet. Azt mondja a követőinek: „Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5.13-14) így ha eltűnnek a kegyesek, a világ sótalanná, ízetlenné válik, és még romlandóbbá lesz. Ha a fényhordozók eltűnnek, áthatolhatatlan sötétségbe borul minden. Mi valójában felfogni sem tudjuk igazán a Krisztusban hívők világban való jelenlétének a fontosságát. - A zsoltárossal én is kérlek: segíts, Uram! Csütörtök (augusztus 23.) Ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem. Ézs 29,13 (Mk 3,35; íPt 5,1-5; Mk 9,38-41) Ez a mondat - Isten panasza - önvizsgálatra késztet. Örök gond, hogy Isten népe, de az egyes keresztény ember is megfárad és megüresedik a hitében. Formálissá lesz az Istennel való kapcsolata. Ezért fontos reformátoraink felismerése: semper reformanda - szüntelenül reformációra, megújulásra van szükségünk. - Uram, ezt az önvizsgálatot nem kerülhetem el én sem. Segíts megújító és éltető Szentlelkeddel, hogy a veled való kapcsolatom friss és eleven legyen. Péntek (augusztus 24.) Siess segítségemre, Uram, szabadítom. Zsolt 38,23 (Jak 5,15; Lk 22,54-62; Mk 9,42-50) Amikor a napok eseménytelen egyhangúságban peregnek, az ember nem figyel fel erre a zsoltárra. De ha baj van, ha minden reánk szakad, és maga alá temet, akkor ez a mondat sürgető, kiáltó imádsággá válik az ajkunkon. - Te tudod és ismered azokat az élethelyzeteimet, pillanataimat, amikor leborulva kiáltottam hozzád: Uram! Nem bírom már! Áldalak, hogy ilyenkor megtapasztalhattam szabadító szeretetedet is. Szombat (augusztus 25.) Jákob Bételnek (Isten háza) nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele. xMóz 35,15 (Zsid 3,6; Ézs 26,1-6; Mk 10,1-12) Hogy milyen módon beszélt Isten Jákobbal, azt nem tudjuk, nem ismerjük. Azt viszont tudjuk, hogy az Úrral való találkozásából új élete lett, amit megváltozott neve is jelez: Jákob = csaló, Izráel = Isten harcosa. S nemcsak új életet kapott az Úrtól, hanem elhangzott Isten áldása is Jákob fölött. Isten ma is megszólít embereket, és mindig vannak olyanok, akik meghallják a hangját. Megértik, hogy Isten új élettel akarja megajándékozni őket a Jézus Krisztusért, és ki akarja terjeszteni felettük is áldását. - Adj, Uram, nekem éber figyelmet és fület a belső halláshoz, hogy meghalljam és megértsem, amikor szólsz hozzám! ■ Id. Pintér Károly SEMPER REFORMANDA 2012. augusztus 19. Szentháromság u. 11. vasárnap „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek s földnek Teremtőjében. Először: e szavaknál nagy fényesség ragyog fel szívedben, ha ugyan elfogadod. Mert röviden arra tanít, aminek elmondásához vagy megírásához minden száj s garmada könyv is kevés. Nevezetesen megtanít arra, mi vagy, honnan származol, honnan ered ég és föld. Vagyis hogy Istennek teremtése, alkotása, teremtménye és műve vagy! Ez azt jelenti, hogy magadtól és magadban semmi vagy, nem tehetsz semmit, nem tudsz semmit, és semmire sem vagy képes. Mert mi voltál te ezer esztendővel ezelőtt? Mi volt a föld és az ég hatezer esztendővel ezelőtt? Éppúgy semmi, mint semmi az, ami soha egyáltalán meg sem teremtetik. Mert ami te vagy, amit tudsz, ami a tied, amire képes vagy, az mind Isten teremtménye, amint most száddal megvallod. Ezért Isten előtt nem dicsekedhetsz mással, mint azzal, hogy semmi vagy, hogy ő teremtett, s hogy minden pillanatban semmivé tehet. Az ilyen világos látásról persze az emberi értelem semmit sem tud. Sok kiváló ember kutatta, hogy mi az ég, a föld, az ember és a teremtés - de nem találtak rá! E hitágazattól azonban megtudod - a hit mondja -, hogy Isten teremtett mindent a semmiből. E hitvallás a lelkek édenkertje, hogy sétálgathassunk Isten művei között. - De hosszadalmas lenne erről írni. Másodszor: hálát adok azért, hogy Isten jósága által a semmiből teremtettünk, s naponta a semmiből tartatunk meg. Olyan drága teremtmény vagyok, akinek teste, lelke, értelme, öt érzéke van, stb., és hogy minket úrrá tett a földön, halakon, madarakon, állatokon stb. (idetartozik íMóz 1-3). Harmadszor: gyónjuk és töredelemmel megvalljuk a mi tehetetlenségünket s hálátlanságunkat, hogy mi mindezt nem vettük szívünkre, nem hittük, meg se gondoltuk, fel sem ismertük, kevésbé, mint az oktalan állatok, stb. Negyedszer: könyörögjünk igaz és szilárd hitért, hogy e hitágazat tanítása szerint ezentúl komolyan Teremtőnknek higgyük, és tartsuk kegyelmes Istenünknek.” H Luther Márton: így imádkozzál! (Balikó Zoltán fordítása) 2012. augusztus 26. Szentháromság u. 12. vasárnap „Zsolt 38,4: »nincs sértetlen csontom«, vagyis nincs a léleknek belső tartása, amint az első (bűnbánati) zsoltár mondja: »Gyógyíts meg Uram, mert reszketnek tagjaim!« (Zsolt 6,3) Vétkem miatt. Mert Isten nyilai és haragos szavai a szív bűnét jelenvalóvá teszik, s ebből támad a lelkiismeret és a lélek minden erejének belső nyugtalansága és belső ijedsége; Isten keze, a büntetés külső formája egészen beteggé, szenvedővé teszi a testet. Ha ez a helyzet, akkor jól áll az ember dolga. Hiszen Krisztussal is így volt.” M Luther Márton: A harmadik bűnbánati zsoltár (Zsolt 38) (Schulek Tibor fordítása) Új nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 26.) Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben. ApCsel 2,46 (Préd 3,13; Mk 7.31-37; ApCsel 9,1-9/10-20/; Zsolt 147) Mindennap együtt voltak a templomban, s ráadásul esténként még házaknál is összejöttek. Ezek nem rutintalálkozások voltak. Egy szívvel és egy lélekkel, örömmel voltak együtt, ez jellemezte együttléteiket. Nem túlzás ez a vallásosság? Lehet, hogy vannak, akik ezt a kegyességi gyakorlatot csakugyan annak tartják. De olyan ez, mint amikor a szerelmesek minden alkalmat megragadnak, hogy sülve-főve együtt lehessenek. Őket a Krisztus iránti első szeretet tüze éltette és lelkesítette. Irigylem őket. Szeretnék hasonlítani hozzájuk. Egyébként ma vasárnap van. Nem a templomban volna nekünk is a helyünk?! Hétfő (augusztus 27.) Adjatok hálát az urak Urának! Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete. Zsolt 136,3-4 (Jak 1,17; Mt 9,27-34; Mk 10,13-16) Mai világunkban az ilyen „örökkévaló szeretet” szinte elképzelhetetlen. Pedig nyilván van, csak ritka, mint a fehér holló. Esküvőn az Isten színe előtt kimondott szó - szeretem - sem köt ma már sokakat. Miért?! A legtöbb ember szerint a hűség illúzió. Korunkban a szeretet árfolyama hektikusan változik, mondhatjuk a közgazdászok zsargonjában. - Uram, a te szereteted azonban örök. Változatlan. Köszönöm. Tudom, hogy ezzel a szeretettel akarsz engem is felruházni. Kedd (augusztus 28.) Krisztust hirdetjük, aki az Isten ereje és az Isten bölcsessége, mert az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. íKor 1,23.25 (Dán 4,31-32; 4MÓZ 12,1- 15; Mk 10,17-31) Azt a különös logikát és paradoxont, hogy Isten az erőtlenségben mutatja meg erejét, csak hitben lehet elfogadni és megtapasztalni. A nélkül értelmetlen, és nem is felel meg a valóságnak. Jézus mozgalma elbukott. Az ellene folyó eljárásban megalázott és kiszolgáltatott préda lett, akit megöltek, elnémítottak. Igazuk is lenne azoknak, akik így gondolkodnak, ha Krisztus nem támadt volna fel. De feltámadt, és él! Isten erőtlensége igenis erősebb az emberek erejénél. Szerda (augusztus 29.) Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Zsolt 14,1b (íKor 1,27; Mt 17,14-20/21/; Jer 1,1-19) Lakonikus tömörségű mondat. Nem éppen hízelgő megállapítás az ateista emberről. Nem szeretetlenség így minősíteni valakit? Mi legyünk több megértéssel az iránt, aki nem hisz Isten létezésében. Aki tagadja Isten létét, az elfogultan hisz az értelem és a tudomány mindenhatóságában. Veres Péter író, parasztpárti politikus, aki politikai aktivitása idején ateista volt, megbölcsült korában ezt írja: „Hajdani hibáimat igyekszem leküzdeni, és nem nézem le annyira az ellenfeleimet és a - barátaimat, mint azelőtt. Kicsit öregedtem, és megszívlelni próbálom Shakespeare mondását: »Több dolgok vannak földön és égen, mintsem bölcs elméd felfogni képes.« Magyarán szólva, nem hiszek már vakon az észben, nemcsak a másokéban, hanem a magaméban sem...” Csütörtök (augusztus 30.) Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 2Kor 5,15 (Zsolt 6,2; Jak 5,13-16; Jer 2,1-13) A Krisztusban élő ember nem önmaga körül forog, hanem segítő módon mások felé fordulva éli az életét. Mert Ura,„...azEmberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért!’ (Mt 20,28) A hívő ember teljesen egyetért Körösi Csorna Sándorral, aki Tibetből azt írta egy alkalommal Nagyenyedre: „Ami boldogság van a világon, az mind a másoknak nyújtott szolgálatból ered!” Péntek (augusztus 31.) Egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, minta világosság gyermekei. Ef 5,8 (Ézs 9,1; Lk 23,6-12; Jer 3,21-4,4) Hogy ez a „világosságban járás” mit jelent, azt megtudhatjuk János evangéliumából. Jézus mondja:,,., .aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat’.’ (Jn 3,20-21) A világosság gyermekei tehát azok, akik őszintén és nyíltan törekszenek Isten akaratához igazítani az életüket. Szombat (szeptember 1.) Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Mt 5,16 (Zsolt 35,18; Ézs 57,15- 19; Jer 6,1-15) Különös „missziói parancs”! A nyelvünkkel teszünk ugyan bizonyságot Urunkról, de az életünkkel, a cselekedeteinkkel hitelesítjük a szavunkat. Az „életünk prédikációja” így bizony misszió a javából. ■ Id. Pintér Károly lisztéit Olvasóink! Lapunk következő száma szeptember 2-i dátummal jelenik meg az eredeti, 250 Ft-os áron. Evangélikus Élet - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: evelet@lutheran.hu. ♦ EvÉlet on-line: www.evelet.hu,www.evangelikuselet.hu. ♦ Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: elofizetes@evelet.hu. • Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Fedor Sára (sara.fedor@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Nagy Bence (bence.nagy@gmail.com). Tördelőszerkesztő: Károly György Tamás (evelet@kgyt.hu). Rovatvezetők: Hafenscher Károly - Régi-új liturgikus sarok (hafo@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oécumenica (peter.kendeh@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu). Szerkesztőbizottság: Adámi Mária, Boda Zsuzsa, B. Walkó György, dr. Fabiny Tamás, Horváth-Hegyi Áron, Kendeh K. Péter, Kiss Miklós, Orosz Gábor Viktor, Prőhle Gergely, Radosné Lengyel Anna, T. Pintér Károly. Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu) 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,1/486-1228; 20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3250 Ft, fél évre 6500 Ft, egy évre 13 000 Ft, európai országba egy évre 43 800 Ft (168 euró), egyéb külföldi országba egy évre 51 200 Ft (196 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével töröltetni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hét végi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.
