Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-19 / 33-34. szám
6 -m 2012. augusztus 19-26. KÖZELKÉP Evangélikus Élet »KONFIRMÁCIÓI IGÉM KÍSÉRT ÉS KÍSÉR VÉGIG...« Aki Ausztriában vonul (t) nyugállományba Bemutatjuk Mag. D. Fónyad Pál evangélikus lelkészt Logikátlan hívők? Ahogy a vallásos emberek gondolkodnak Kanadai kutatók annak eredtek a nyomába, mi jellemző a vallásos emberek gondolkodására. A tekintélyes Science magazinban publikált eredményt nem mindenki fogadja lelkesen. Milyen gondolkodás jellemzi azokat, akik vallásos meggyőződésűek? - tette fel a kérdést Will M. Gervais és Ara Norenzayan, a kanadai British Columbia University két kutatója. Vizsgálatukba hatszázötven, az Egyesült Államokból és Kanadából származó önkéntest vontak be. A kísérleti személyeknek olyan kijelentéseket kellett helyeselniük vagy tagadniuk, mint „hiszek Istenben” vagy „nem töltök túl sok időt vallásos képzetekkel” A kognitív pszichológiával foglalkozó kutatók emellett az önkéntesek problémamegoldó készségét vizsgálták az IQ-tesztekhez hasonló feladatokkal. „Ha egy baseballütő és egy labda 110 dollárba kerül, és az ütő 100 dollárral drágább, mint a labda, mennyibe kerül a labda?” — hangzott az egyik tesztkérdés. De készült feladat Auguste Rodin Gondolkodó című szobrával kapcsolatban, a kontrollcsoportnak pedig egy hasonló pózban ábrázolt görög atléta szobrát illetően. A lényeg, hogy a különböző feladatsorokat összevetették, és ennek alapján próbálták meghatározni, hogy ki minősül intuitív, és ki analitikus gondolkodónak. A Science magazinban publikált beszámolóban Gervais és Norenzayan kifejti: összetett tényezők kombinációja befolyásolja a személyes spiritualitást. Például szoros összefüggés lehet a vallásos hit és az intuitív gondolkodás között. A feladatsor kiértékelésekor a kutatók úgy találták, hogy a magukat mélyen vallásosnak tartók rosszabbul teljesítettek azokon a teszteken, amelyeken analitikus gondolkodásra volt szükség. Ez az eredmény többek között azt sugallja, hogy az elemző gondolkodás kognitív rendszere az egyik tényező, amely befolyással van a hitetlenségre. A kutatás arra is kitért, hogy az analitikus kognitív rendszer a mélyen vallásos hitért felelős intuitív kontrollt is felbillentheti, még akkor is, ha ez a hatás sok esetben csupán átmeneti. Azaz előfordulhat, hogy a világ realitása időnként megkérdőjelezi vagy elnyomja a hitbeli meggyőződést. „Az eredmény nem fog visszatartani néhány ateistát attól, hogy arra következtessenek, a hívők logikátlan gondolkodásúak vagy még rosszabbak” - fejtette ki Philip Ball brit tudományos szakíró, a kutatás egyik kritikusa a Nature, a legnevesebb tudományos szaklap hasábjain. Ball szerint nagyon hasznos lenne megérteni a vallásosság és a gondolkodás összefüggéseit, mert izgalmas jelenségeket gerjeszt - például közöny vagy bigottság -, de ez a vizsgálat erre nem alkalmas. Többek között azért nem, mert hiányoznak a tudományos alapok ahhoz, hogy megragadhassuk, mit értünk a „vallásos hit” fogalmán - véli a tudós, hozzátéve, hogy ez olyan lenne, mintha azt kutatnánk, mitől lesz valaki „kedves ember” ■ E. p. Forrás: Erős Vár - amerikai magyar evangélikusok lapja (82. évfolyam, 3. szám, 2012. június) 9 9 9*»*"*** / % V '* Ifi»' * * •- Ebben az évben a perchtoldsdorfi gyülekezet lelkészeként búcsúzol az aktív pásztori szolgálattól. Röviden ismertetnéd életutad állomásait?- A teológiai tanulmányok - Budapest-Bécs-Erlangen - után egy évig Bécsben gimnáziumi vallástanár voltam, majd segédlelkész a badeni gyülekezetben. 1976 májusában avatott lelkésszé az akkori osztrák püspök, Oskar Sakrausky, ezután a Bécs 7. kerületi (Wien-Neubau) gyülekezet lelkésze voltam 1984-ig. Ezt követően 1987-ig az Ausztriai Evangélikus Egyház Egyháztörténeti Intézetének munkatársaként dolgoztam, mellette 1986- 1987-ben hétvégeken az őriszigeti magyar nyelvű gyülekezetben helyettes lelkészként szolgáltam, 1987 szeptemberétől pedig Perchtoldsdorfban vagyok gyülekezeti lelkész.- A lelkészi szolgálatnak mely területeit tartottad különösen fontosnak, végezted különösen szívesen?- Igen fontosnak tartom a körültekintő, alapos teológiai és gyakorlati felkészülést az istentiszteletre és a prédikációra. A lelkigondozás a másik szívesen vállalt feladatom. Eredetileg örömmel maradtam volna csak gimnáziumi tanár, mert a hithez szorosan kapcsolódik a tudás is, azaz tudnunk kell, hogy mit hiszünk, s mindezt kulturális, filozófiai és történelmi összefüggésben. Sok időt és gondot fordítottam az 1440 lelkes gyülekezetben az önkéntes munkatársak szervezésére és gondozására, számuk immár harmicon felül van. Szerintem nem jó, ha a gyülekezeti élet lelkészközpontú; ez persze a lelkész felelősségét semmiképpen nem zárja ki, sőt megerősíti. Neki feladata többek között a különféle kegyelmi ajándékok felismerése (íKor 12). Az ökumenikus kapcsolatokat sikerült széles körűen kiépíteni, s így nem csak az évi egyszeri ökumenikus istentiszteletre szorítkoztunk, számos közös alkalmat és előadóestet szerveztünk. Közös feladatunk az egymástól eltérő felfogások tiszteletben tartása mellett az igehirdetés. Több helyütt még most is az osztrák protestantizmus egyik ismérve az évszázadok alatt bevésődött és az ellenreformáció nyomán kialakult félelem és kisebbségi érzés. Fontosnak tartottam - a lutheri kettős birodalom elve alapján -, hogy a gyülekezet a saját maga szabta kereteken és szűk mozgásterén túllépve bekapcsolódjon a társadalmi életbe.- Elogyan lettél lelkész, miért választottad ezt a hivatást? Mondanál valamit lelkészi, emberi ars poeticádról?- Ároni családból származom, dédapám és édesapám is lelkész volt, így belenőttem a gyülekezeti és az egyházi életbe, ami természetesen segített a döntésben, mégis fontosabb a személyes döntés. A teológiai tudományok iránti érdeklődésből kialakult az a személyes elhatározás, hogy mások számára is szükséges az evangélium hirdetése, és a saját hit és felismerés nem maradhat öncélú. Az életútra visszatekintve a kérdésedet tulajdonképpen máshogyan kellene fogalmazni, nemcsak számomra, hanem minden lelkész számára: miért maradtál lelkész? Az indulás fiatalkorban sem egyszerű, de később mindig önvizsgálatot kell tartani, a krízisek idején és a kellemes időszakokban egyaránt: megmaradt-e az eredeti elhivatottság? Egyháztörténeti munkásságom egyik mottója: „...minden történelem elveszíti értelmét és tartalmát, ha állandóan a visszahozhatatlan múlt felé fordul, anélkül hogy a jelennek meg tudná mutatni a jövőbe vezető utat, mely a múltnak a tanulságából adódik.” {IC Cramer, 1959)- Magyarországon születtél és nőttél fel, életed jelentős részét Ausztriában éled. Hogyan kerültél ide? Mit jelent számodra magyarságod, mit jelent számodra Ausztria, hogyan éled meg az osztrák-magyar identitás helyzetét?-1968 óta élek Ausztriában, kivéve a németországi tanulmányi éveket. Az akkori egyházpolitikai helyzet kényszerített távozásra. Mindkét országban, tehát Magyarországon és Ausztriában is otthon érzem magam. Sohasem volt identitászavarom, ismerve mindkét kultúrát és egyházat múltjában és jelenében. Mint lelkész és igehirdető a hosszú évtizedek alatt természetesen az ausztriai társadalmat ismertem meg jobban, de ez nem zárja ki a magyarországi, a romániai és a szlovákiai magyarság szeretetét és a kapcsolattartáson túl helyzetük állandó figyelemmel kísérését. Sokszor és szívesen vállaltam közvetítői feladatokat, amelyeket csak olyan tud elvégezni, akinek megfelelő ismerete és betekintése van, valamint ismeri az egymástól eltérő mentalitásokat is.- Tudom, hogy az egyháztörténet mindig érdekelt, szívesen foglalkozol vele. Van-e olyan terület, időszak, személy, amellyel/akivel mostfoglalkozol? Melyek azok a korok, személyek, témák, amelyek különösen is érdekelnek?- Szerintem az egyháztörténetet teológia- és filozófiatörténeti alapon is kell kutatni, s nem egyes személyeket és eseményeket kell összefüggésükből kiragadva szemlélni. Ez vonatkozik a közelmúlt vizsgálatára is, amelyhez természetesen még nincs történeti távlatunk. így tekintettem például Ordass Lajos írásainak és életrajzának kiadására is, amelyben annak idején névtelenül aktívan részt vettem. Kedvenc témám a magyarországi protestánsság 18. századi történelme. A16. századi Közép-Kelet-Európa reformációjának teológiai iratait publikáltam, s e munka nyomán különösen is foglalkoztat a hitvallási iratok kialakulása. Jövőre a szentpétervári teológián tartok előadásokat a hitvallásokról és a hitvallási iratokról a kezdetektől, főleg a 16. századiakról. A Sárvárott is működött Sylvester János humanista bibliafordítóról általam kiadott könyvecske nyomán szeretném munkásságának még egy hiányzó részét kutatni. Néhány elkezdett kézirat is befejezésre vár. Ehhez járul még másokkal együtt a családtörténeti kutatás is, hiszen sokágú családunk múltja messzire nyúlik. Remélem, Isten ad még elég időt és erőt a feladatok elvégzésére.- Különösen jól ismered az osztrák, a magyar protestáns egyházak, a Magyarországhatárain túli magyar protestáns gyülekezetek, közösségek életét. Mivel gazdagíthatják e közösségek egymás életét, mit tanulhatnak egymástól?- Az a tapasztalatom, hogy sokszor kölcsönösen igen hiányosak a történelmi és az egyháztörténeti ismeretek is. Általában sablonos képek alakultak ki egymásról, hiányzik a készség és a hajlandóság ezeknek a kritikai szemléletére. A magyarországi és az erdélyi, valamint az ausztriai protestáns egyháztörténet és kegyességtörténet különbözik egymástól, ám szerintem a diaszpórahelyzet szoros összekötő kapocs. Az állam és az egyház viszonya is eltérően alakult. Az osztrák társadalom és egyház 1945 után hosszabb demokratikus múltra tekinthet vissza, mint például a magyarországi. Itt is évtizedekig tartott - és még mindig nem zárult le - a 20. század zivataros és diktatórikus szakaszának feldolgozása és értelmezése. Tapasztalatcserére lenne szükség anélkül, hogy az egyik fél a másiknak felsorolná, hogy mit és hogyan kellene csinálnia.- Vannak-e terveid a nyugdíjas esztendőkre? Mivel foglalkozol szívesen, amire esetleg az eddigi időbeosztás nem adott lehetőséget?- Sok is van. Mint ordinált lelkész természetesen szívesen vállalok majd az egyházon belül feladatokat. Szeretném félbemaradt kutatásaimat folytatni. Egyelőre maradok az erlangeni székhelyű nemzetközi és az osztrák Martin-Luther-Bund (Luther Szövetség) vezetői bizottságaiban, főleg a teológiai bizottságban, amelynek elnöke vagyok, és ekként feladatom - másokkal együtt - a nemzetközi teológiai konferenciák tartalmi előkészítése. Feladatomnak tekintem az úgynevezett közép-kelet-európai egyházak érdekképviseletét és a közvetítő szerepet. Mindig súlyt fektettem arra, hogy figyeljünk a testvéregyházak véleményére és kihívásaira, és ne mi mondjuk meg nekik, hogy mire van szükségük. Konfirmációi igém kísért és kísér végig: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját’.’ (Jel 2,10b) ■ Dr. Solymár Mónika Az interjú eredetileg az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet Másokért Együtt (Gemeinsam für andere) című lapjának 2012. június 20-i, 835. számában jelent meg. Mag. D. Fónyad Pál Névjegy: Fónyad Pál Született: 1947, Nagykanizsa Teológiai tanulmányok: Budapest, Bécs, Erlangen Erlangen, Martin-Luther-Bund, teológiai otthon: spiritus rector Gimnáziumi vallástanár, Bécs: 1973-74 tanév Segédlelkész, gyülekezeti lelkész: 1974-től Tudományos munkatárs, Protestáns Egyháztörténeti Intézet, Bécs: 1984-1987 Bécsben 1980-ban az evangélikus egyház szektákkal foglalkozó referatúrájának alapítója Az Osztrák Luther Szövetség (Martin-Luther-Bund in Österreich) országos elnöke A Martin-Luther-Bund/Erlangen vezetőségi tagja, a teológiai bizottság elnöke Az alsó-ausztriai szuperintendencia kórházi lelkigondozói szolgálatának koordinátora Néhány évig előadó tanár a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tiszteletbeli doktora Ausztriában számos kitüntetés tulajdonosa 2012. szeptember í-jétől nyugdíjas
