Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-08-19 / 33-34. szám

4 2012. augusztus 19-26. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Isten hozott a „béke szigetén’”! ► Negyedik alkalommal nyitotta meg kapuit a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázi­um és Kollégium Lotz János nyári diákegyeteme. Lenczné Vrbovszki Judit igazgatóhelyet­tes, főszervező-táborvezető munkáját dicséri, hogy az au­gusztus 6-12. között megrende­zett táborban egy pillanatig sem lehetett unatkozni. Ötvenöt ifjú érkezett az ország különböző evangélikus középiskoláiból öt szekcióba. A helyi pedagógus szekcióvezetők mellé Bélák Erzsébet tanárnő Buda­pestről érkezett. A Szent István Ki­rály Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanszakvezetője, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola vezető tanára a zongora­mesterkurzuson csodát művelt a rendkívül tehetséges növendékekkel. Ezt a szombati zárókoncerten min­denki meghallhatta. Japán egzotikus, sokszínű kultú­rájáról, művészetéről, a szigetlakok életmódjáról, nyelvéről ismét Holló Katalintól és japán vendégelőadói­tól tudhattak meg sokat a szekció­tagok. A médiával ismerkedőket Rados­­né Lengyel Anna és Rados Pé­ter író, szerkesztő, műsorveze­tő útmutatásai segítették az el­ső lépések megtételében, majd V. Gdnszler Beáta vezette a ke­züket sorról sorra, hogy nem­sokára önállóan is próbálkoz­zanak hír, tudósítás, riport és interjú írásával. Bozó Zsu­zsanna a diák költőket és író­kat állította nehéz feladat elé: megpróbálta mesterségbeli korlátok közé terelgetni szá­guldó képzeletüket. Az ered­mény meggyőző lett, hamaro­san új alkotókat üdvözölhet az irodalmi élet. A világhírű nyelvész, egykori bony­hádi diák, Lotz János is elégedett len­ne Kutnyánszkyné Bácskái Eszter tanítványaival. Az ifjú rétorok külön­böző szabályokkal nehezítve folytat­tak disputákat. A három leány, három fiú az utolsó nap a Megállítanád az időt? témacímmel rendezett szó­nokversenyen mérte össze tudását, s kápráztatta el a nézőközönséget. A közösen hallgatott előadásoknak szintén nagy sikerük volt. Dr. Jakus Judit biokémikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Kémiai Kutatóköz­pontjának főmunkatársa az őssej­tekről beszélve bizonyította, hogy természettudományos témát is lehet közérthető magyar nyelven ismertet­ni. Grecsó Krisztián író hol megnevet­tette, hol elgondolkodtatta a jelenlé­vőket: történeteiből kitűnt, hogy nem könnyű (ma) élő írónak lenni. Antalné dr. Sza­bó Ágnes docens az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem Mai Magyar Nyelvi Tanszékéről ér­kezett, és a mindennapi életben is remekül hasznosítható tár­gyalástechnikákról tartott élve­zetes előadást. A legjobban talán Fábián Mária dolgoztatta meg a részt­vevőket. A pedagógus műsor­vezető nemcsak az újságírás o etikai normáit ismertette, ha­­° nem artikulációs és helyzetgya­korlataival alaposan meg is iz­­zasztotta a fiatalokat. A legszívszorítóbb esemény Böjté Csaba ferences rendi szerzetes áldo­zatos munkásságának bemutatása volt. Bognár Cecil, a gimnázium sza­badidő-szervezője egy kisfilmet és Böjté atya két ifjú pártfogoltját hozta a táborba. A lányokat mély hitük se­gíti a mindennapokban; egyikük írás­készséggel különösen meg van áldva. Jutott idő a kikapcsolódásra is. A zengővárkonyi tojásmúzeum, a pécsi Zsolnay-gyűjtemény, az óbányai ke­rékpártúra, a helyi termálfürdő meg­látogatása bizonyára örök élmény marad, ahogyan a Tarka fesztivál esti koncertjei, utcabáljai is. Szomba­ton este tanabatafa-égetéssel bú­csúztak a szép napoktól a táborlakók. A fára felfüggesztett kívánságok el­hamvadtak, hogy - a japánok hite szerint - az origamidarvakra írt tit­kos vágyak megvalósulhassanak... Egymástól vasárnap délelőtt vet­tek búcsút az ifjak. A szekciók rövid műsorban mutatták be tevékenysé­gük és tudásuk legjavát. Beteljesült, amit a tábor meg­nyitásakor Radosné Lengyel Anna, a diákegyetem fővédnöke, a Déli Egyházkerület felügyelője kívánt a résztvevőknek: a tehetség tudással gyarapodott, régi barátságok erősöd­tek, újak kötődtek; felnőtt, fiatal egyaránt élvezte az együttlétet, s már most várja, hogy újra felhangozzék az „Isten hozott!”. ■ - vgb -Evangélikus vonásokkal gazdagítani a meglévő hagyományokat ► Több középfokú oktatási intéz­mény mellett a következő tanév­től a Magyarországi Evangélikus Egyház veszi fenntartásba a me­­zőberényi Petőfi Sándor Gimná­ziumot is. Augusztus 21-től dr. Rückné Mező Györgyi igazgatja az idén kettős jubileumot ün­neplő, Békés megyében jó hírű iskolát.- Milyen főbb érvek szóltak amel­lett, hogy vállalja el a mezőberényi le­endő evangélikus gimnázium igazga­tását?- Váratlanul, meglepetésként ért a felkérés. Jól éreztem magam a bé­késcsabai evangélikus gimnázium­ban, ahol több mint tíz éve tanítok. Nem voltak vezetői ambícióim. Kon­dor Péter, a Kelet-békési Egyházme­gye esperese és Lázárné Skorka Ka­talin espereshelyettes szolgálatra hí­vását hitem szerint elhívásnak érzem, hivatásomban pedig nagy szakmai erőpróbának. A néhai Túróczy Zol­tán püspök szavaival élve: Isten em­bere tudja, hogy az előtte álló feladat ereje felett való. De azt is tudja, hogy alkalmas volta Istentől van.- Mi okozta a szervezési-előkészí­tési munkák során a legnagyobb ne­hézséget?- Már a kezdetektől lehetett látni, hogy milyen összetett a munka, de minden résztvevő szó szerint éjt nap­pallá téve dolgozott: a lelkészek, az ön­­kormányzat, a gimnázium dolgozói, egyházunk országos irodája.- Mennyire volt elfogadó a taná­ri kar, amelyet az új fenntartó bizo­nyosan átvesz?- Szinte a teljes tanári kar aláírta az együttműködési nyilatkozatot az új fenntartóval. Jóllehet a megbíza­tásom augusztus 21-től lép életbe, már március vége óta több alka­lommal találkoztam a tantestület tagjaival, többek között a vezető­társak kiválasztásának céljából.- Milyen pluszt tud adni egy egyhá­zi iskola a diákoknak és a tanároknak?- Oktatási intézményeink fontos missziós területek a keresztény érté­kek és életfelfogás közvetítésében. A puszta tudásátadással szemben a nevelésre kell helyezni a hangsúlyt. Ezen a keresztény alapokon álló, a mindennapokban vállalható életstí­lus tanítását, a természetes és környe­zettudatos életmódra nevelést értem. A protestáns hagyományokban a kollégium a nevelés kiemelt színte­re, ezt szeretnénk tovább erősíteni. Missziós feladat az ifjúság evangéli­­zációja, öntudatos, vitaképes hitre nevelése.- Mi lehet ebben a sajátos evangé­likus vonás?- Fontos, hogy mások előtt is képviseljük evangélikus sajátossá­gainkat, múltból fakadó értékein­ket. Erősítsük meg az önkéntes mun­ka kultúráját, amely világszerte a protestáns alapú társadalom értéke lett! Talán nem utópia, hogy iskolánk néhány év múlva az egymás iránt szolidaritást, felelősséget, áldozatot vállalni kész, szabad és vidám ifjú em­berek kicsiny közössége lesz. Mivel a gimnázium specialitása a német-magyar két tanítási nyelvű oktatás, német anyanyelvű tanárok is dolgoznak az iskolában. A németor­szági kapcsolatok mélyítésében a bajor testvéregyház esetleges belépé­se frissítést jelenthet, egyben csere­diákokat is szeretnénk fogadni és ki­bocsátani. Ennek itt nagy hagyomá­nya van, de a kör szélesíthető.- Dolgozik-e majd iskolalelkész az intézményben?- Egyházi törvényünk szerint ekko­ra tanulólétszám mellett szükséges is­kolalelkész alkalmazása; személyéről elsősorban a püspök dönt. Ennek a fo­lyamatnak még az elején járunk. Min­denesetre a 2012/2013-as tanévben heti két órában minden osztályban elkez­dődik az etika vagy a hittan tantárgy oktatása, a következő évtől pedig a többfelekezetű, kötelező hitoktatás. Ebbe a munkába bekapcsolódnak a helyi gyülekezeti lelkészek is.- Különlegesség hogy a településen két evangélikus egyházközség is mű­ködik, egy német és egy szlovák gyö­kerű. Ez segíti majd a munkát?- Kiváló lelki hátteret képes adni az iskolának a mezőberényi evangé­­likusság, amely őrzi nyelvét, hagyo­mányait, ezzel gazdagítva a helyi közéletet és kultúrát. Ez önmagában is hat az itt élőkre, itt iskolába járók­ra. Mindenképpen számítok a két egyházközség tagjainak, lelkészei­nek lelki támogatására, amelyet már eddig is megtapasztalhattam. A tele­pülésen 1802-ben alakult evangélikus gimnázium, és most ismét az egyház fenntartásába kerül az intézmény. Az alapítás 210. és az újraalapítás 50. év­fordulóját idén ősszel szeretnénk méltó módon megünnepelni.- A mezőberényi gimnáziumnak ma is jó híre van a megyében. Meg­tartható-e vagy még növelhető is ez a hírnév?- Ami eddig jó volt, azt meg kell őrizni, és tovább kell erősíteni. Ilyen a két tanítási nyelvű oktatás - ez ná­lunk a német nyelvet jelenti -, a nyel­vi tagozatos osztályok indítása, illet­ve az iskolában 2000 óta folyó Arany János tehetséggondozó program meg­tartása. Mindezt tartalmazza az új in­tézmény pedagógiai programja is. Amennyiben lehetséges, fontos az újítás is, így szeptembertől indul a test­nevelés tagozat. Szeretnénk a jövőben a természettudományos oktatást hangsúlyosabbá tenni, ezt szolgálja a nyáron beadott Öveges-pályázat. Iskolánk országos beiskolázású. Szeretném, ha egyre több Hajdú-Bi­har, Bács-Kiskun vagy éppen Szolnok megyei fiatal jelentkezne hoznánk az ottani szórványevangélikusságból. Egyébként 2011 őszétől az iskola akkreditált kiváló tehetségpont. A következő tanévnek mintegy hatszáz diákkal, köztük háromszáz­harminc kollégistával vágunk neki. ■ Szegfű Katalin Névjegy; dr. Rückné Mező Györgyi Magyar-történelem szakos középiskolai tanári végzettségét a debrece­ni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte. 1991 óta tanít Békéscsabán. 1991-1999 között kinevezett tanárként a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában, emellett óraadó­ként többek között a békéscsabai evangélikus gimnáziumban is dolgo­zott. Az evangélikus gimnáziumban 1999 óta kinevezett tanár, munka­közösség-vezető. A kezdetektől (2005-től) részt vesz a kétszintű érettsé­­giztetésben magyar és történelem tantárgyból, továbbá érettségi elnöki feladatokat is vállal. Pedagógusi hitvallásának alapja a szeretetpedagógia, melybe beletar­tozik a tárgyi tudás átadása, számonkérése, a következetesség, a szigor, de ugyanakkor a megértés, az odafigyelés, a pozitív megerősítés is. Pál apostol szeretethimnusza mellett az alábbi Goethe-idézet foglalja össze mindazt, amit fontosnak tart és a tanítványaival is megismertet: „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, min­dig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet. És sok-sok önzetlen sze­­retetet.” A mezőberényi gimnázium rövid története Békés megyében Berényben működött az első evangélikus gimnázium. Éppen kétszáztíz éve alapították meg. Első igazgatója korának egyik mű­velt személyisége, Skolka András volt. Az iskola 1802-től 1834-ig műkö­dött itt. Ez idő alatt számos, később híressé vált személyiséget, bocsá­tott ki, a végzettekből többen lelkészek lettek (elég csupán Haán Lajos nevét megemlíteni). Hosszú szünet után, éppen ötven esztendeje, 1962-ben indult újra a gimnáziumi képzés. Petőfi Sándor nevét 1966-ban vette fel az iskola. Az intézményfenntartói jogot a Békési járás, később a megye gyakorolta. A rendszerváltozás idejétől fenntartója Mezőberény Város Önkormányzati Képviselő-testülete volt. 1987-ig két párhuzamos osztállyal működő, négy évfolyamos gimná­zium volt, a diákok leginkább a helyi általános iskolákból és a környék­beli kistelepülések intézményeiből kerültek a padjaiba. A német-magyar két tanítási nyelvű oktatás 1987 óta folyik, ennek országos beiskolázási körzete tette szükségessé egy kollégium építését. A mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium és Kollégium 2000 ősze óta részt vesz az Arany János tehetséggondozó programban. A gimnázium akkreditált kiváló tehetségpont. A tehetséggondozás öt kiemelt terüle­tén végez eredményes munkát: idegen nyelv, dráma, természetismeret, matematika, önismeret és tanulásmódszertan. Mezőberény Város Önkormányzati Képviselő-testülete és a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház között az intézmény fenntartásáról, át­adásáról folyó tárgyalások 2012 tavaszán kezdődtek, és idejében be is fe­jeződtek. Az iskola 2012 szeptemberétől Mezőberényi Petőfi Sándor Evan­gélikus Gimnázium és Kollégium néven folytatja munkáját közel hatszáz diákkal.

Next

/
Thumbnails
Contents