Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-12 / 32. szám
6 -m 2012. augusztus 12. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet És mégis megszólal a pálca... Medveczky Ádám és Simon Erika beszélgetőkönyvéről ► Archív pillanat a képernyőről: évtizedek óta ismerős kép egy ország emlékezetében. A Himnusz régi-régi képfelvételén hányszor láttuk szilveszter éjjel vagy más ünnepi pillanatban, ahogy a zene csúcspontján az ifjú muzsikus, ütőhangszeres zenész, Medveczky Ádám épp megzendíti erős ütéssel, mélyről fakadt szívdobbanással az üstdobot: „Megbünhödte már e nép...” Tíz esztendőn át muzsikált szimfonikus zenekarban, s kellő tapasztalatot gyűjtve alig megkezdett karmesteri pályáján, hatalmas sikert aratott: Kobajasi Kenicsiró társaságában ünnepelhettük a Magyar Televízió 1974. évi nemzetközi karmesterversenyének gálaestjén mint a második díj nyertesét. Örülök, hogy nemrég az Operaház Székely Bertalan-termében - Simon Erika vele készített beszélgetőkönyvének sajtótájékoztatóján - mondhattam már róla s e kötetről néhány szót. Kettejük hosszú, könyvnyi beszélgetésének kenyérmeleg frissességét megőrizte az írott anyag. Tömör olvasmány, mégis könnyedén szerteágazó, a rögtönzés üde hangját is megtartó. És mégis megszólal a pálca - mondja már a kötet címe is, példázva, hogy a karmester keze s a mozdulat pontos jelentéseit segítő pálca, ha nem ad is hangszerként hangot, mégis megszólal a zenekar hangszereinek együttes zengésében, színek, tempó, ritmus, frazeálás hatásában, szépségeiben, s mindezek nagyon is függenek a karmester gesztusaitól, zenei gondolataitól és indulataitól. Medveczky Ádám Liszt- és Kossuth-díjas érdemes művész, Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjas karmester, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, a Magyar Állami Operaház karmestere, örökös tagja. Szavaiból kiderül, hogy mennyire szereti a családját, barátait, muzsikustársait, az utazást, a képzőművészetet: szereti és tiszteli az életet. Filozófiai jártassággal fogalmazza meg gondolatait a létről; józan áhítattal beszél hazájáról és hitéről; emlékeit, sok évtized munkájának élményeit, zenei tapasztalatait derűs, gyermeki lélekkel osztja meg velünk. Gyermeksége is bibliai ihletettségű, talán épp hitének természetes erejéből fakad személyiségének kedvessége, derűje. „A hit nem morózus valami - mondja. És rögtön zenei példával él: Ferencsik János Haydn Nelson-miséjét vezényelte. Nos, Haydnra jellemző a derű, a világosság, a szép, virtuóz menetek, közben a Kyrie tétel és a Credo valahogy túl súlyosra sikeredett. Ferencsik előadásában próbálta lazábbra, könnyedebbre venni. Kezdtem megérteni: hinni Istent jókedvűen kell.” Simon Erika (aki nemrég Kocsis Zoltán zongoraművésszel és Ritoók Zsigmond ókorkutatóval is készített beszélgetőkönyvet) nemcsak az evangélikus karmester életrajzát ismerte meg alaposan, nemcsak e gazdag zenei pálya fontos eseményeit érzékeltette kérdéseiben, reflektáló közbeszólásaiban, hanem értő beszélgetőtársa volt a remek muzsikusnak, s ezt a Medveczky-koncertek, -operavezénylések hallgatói öröme tette hitelessé. Nem is oly rég Wagner (A nürnbergi mesterdalnokok), Mozart (Don Giovanni) és Beethoven (VII. szimfónia) vagy Debussy (A tenger) vezénylése beszédes, szavak nélküli nyilatkozata volt már a karmesternek. A prózai beszélgetés kommentárjai ezekből az élményekből fakadtak. A Kairosz Kiadó híressé vált Miért hiszek? sorozatának új darabja e kötet: Medveczky Ádám esetében a hit adta a beszélgetés alaptémáit. S ezek egyúttal magától értetődő módon voltak zeneiek is. Ismét csak Medveczkyt idézve: „A hit és a zene számomra szétválaszthatatlan. Ahogy színre lépett az emberiség, a hitét is zenével fejezte ki. Istent dallal kell dicsérni: közismert Dávid királytól is, hogy zenével kell dicsérni az Urat. A Laudate csak zenére vonatkozhat, ahogy minden nagy Te Deum is hitből indul ki, a Jóistennek való dicséret.” A karmester és Simon Erika beszélgetésének első lapjain már kiderül, hogy Medveczky Ádám az Operaházban nőtt fel. Hiszen édesanyja munkahelye volt az Operaház, legendás hírű korrepetitorként, zongoraművészként dolgozott ott. Öröme e sorok írójának, hogy fiatal rádiósként még együtt dolgozhatott Érsek Máriával. Az óvodás Medveczky Ádám ott üldögélt, játszott valamelyik páholyban vagy a nézőtér széksorai közt. Egyszer a folyosón egy hórihorgas úrral találta szembe magát. Az lehajolt, és megsimogatta. A világhírű karmester, Otto Klemperer volt... ■ Czigány György És mégis megszólal a pálca - Medveczky Ádámmal beszélget Simon Erika. Kairosz Kiadó, Budapest, 2012. Ára 1500 forint. És mégis megszólal a pálca Jekyll és Hyde „Vérbő” Musicalthriller két részben ► Az emberben lakozó kettősséget színpadra vivő darabhoz már sok évvel ezelőtt volt szerencsém a Thália Színházban. A téma, úgy tűnik, igen kapós, hiszen többek között 2007-ben - a Budapesti Nyári Fesztivál alkalmával - a Margitszigeti Szabadtéri Színpad is műsorára tűzte. A múlt hónap elején a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó előadásának nézőit igyekezett meggyőzni: méltán kerül elő újra és újra ez a Robert Louis Stevenson novellája ihlette musical. De miről is szól tulajdonképp? A19. század vége felé járunk. Jekyll, a tehetséges angol elmeorvos minden vágya, hogy megtalálja az elmebetegség gyógymódját. Egy nap zseniális ötlete támad. Kifejleszt egy szérumot, amely - feltételezése szerint - el tudja választani az emberben a jót a rossztól. A kórházi testület azonban nem engedélyezi, hogy az intézmény egyik betege legyen a kísérleti alany. Dr. Henry Jekyll elkeseredik, de nem hagyja annyiban. Úgy dönt: saját magát veti alá a kísérletnek. Balszerencséjére azonban az Edward Hyde-ként bemutatkozó „rossz énje” kerekedik felül egyre gyakrabban. Vér borítja el London utcáit, mindenki értetlenül áll a - főként a kórház vezetőségét „érintő” - gyilkosságok előtt. Egyedül dr. Henry Jekyll sejti, mi történhetett... A végső katasztrófa, az ördögi én teljes diadalának elkerülésében csak reménykedni lehet... A színpadi adaptáció ugyan erősen át van szőve romantikával, ám szerencsére itt sem ezen van a hangsúly, hanem az emberben lakozó kettősségen. Ettől marad a darab - keresztény néző számára is - mindvégig érdekes. Mind a kőszínházi, mind a szabadtéri előadásokat a Musical Színház társulata játssza. Az évek során alig cserélődtek a főszereplők, ám kétségkívül Molnár László viszi a hátán a produkciót. A címszereplő egyben az előadás rendezője is. Feltehetjük tehát a kérdést, vajon a színészrendező elméje mennyire maradhatott ép e munkafolyamat során. Hiszen valljuk be, instrukciókkal ellátni saját magát mint főszereplőt, aki ráadásul nem is egy, hanem két személy... nos, nem mindennapi kihívás, ám a végkifejletet ismerve a „kezelés” sikeresnek mondható. Díszlettervezőként a színházkedvelő közönség által jól ismert Kentaur (alias Erkel László) jegyzi a produkciót, akinek legutóbbi kiemelkedő munkája, a Magyar Színházban futó Vámpírok bálja ősztől ismét látható. Ezzel együtt nem sok esélyt adtam neki, amikor hírét vettem, hogy a Jekyll a szegedi Dóm téren próbálkozik. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad hatalmas terében ugyanis a kőszínházból átemelt díszletek egyszerűen elvesztek - a szereplőkkel együtt, így sajnos szinte élvezhetetlenné vált az előadás, mi több, a történés is szinte követhetetlen lett. A szegedi színpadképet megpillantva azonban azonnal éreztem, ezzel itt nem lesz gond. Minden díszletelem kiválóan „teljesített” a játékot behatároló gerendák kitöltötték az egész teret. Nagy újításnak tekinthetők a fénytechnikai megoldások is. Ezek segítségével varázsolták elénk a londoni városképet, a későbbiekben pedig a színek váltogatásával tették még kifejezőbbé a jó és a rossz harcát. Jekyll menyasszonyát az a Tunyogi Bernadett alakította, akivel a szabadtéri közönsége az 1990-es évek közepén már találkozhatott a Valahol Európában női főszereplőjeként. A korábbi Jekyll-produkciókban nyújtott alakításához képest játéka sokkal-sokkal érettebbé vált, és énektechnikája is sokat fejlődött. Janza Kata egy éjjeli mulató madámját alakítja. (Lucy, a feslett nőszemély dédelgetett álma, hogy egy napon Jekyll viszonozza érzelmeit, így biztosítva számára egy jobb élet lehetőségét.) A színésznő a Dóm téren először az Elisabeth musical címszereplőjeként lépett a publikum elé, szintén a kilencvenes évek derekán. Róla is bátran kijelenthetjük, hogy azóta is csak szárnyal. Hangja remekül passzol a karakteréhez, s mivel használni is jól tudja, páratlanul formálja meg a nőt, aki ha kell, kemény, ám mikor senki sem látja, gyenge és esendő. Eltekintve attól a dramaturgiai problémától, hogy az első felvonás kissé talán hosszúra sikeredett, a rendezést illetően nem vettünk észre szembetűnő hibát vagy hiányosságot. Borzongásban mindenesetre nem volt hiány... Zenés darabról lévén azonban szó szinte elvárás, hogy a dalok között legyen néhány olyan, amelyet még hazafelé is dúdolhatunk. Ilyen például Jekyll nagy dala, az Eljött az óra című is, melyben a főhős megfogalmazza vágyait. A Molnár László által bravúrosan közvetített érzelmeket mindenki magáénak érezheti, hiszen mindannyiunk átélt már olyan élethelyzetet, amelyben tudta: itt az idő, lépni kell... A musicalekre jellemzően többször felcsendül a főszereplőket „előhívó” motívum, de ez nem válik unalmassá. Kétségkívül a két hölgy - Lucy és Emma, a feleség - duettje a darab másik nagy slágere. A tömegjelenetekben elhangzó nóták mozgalmas, látványos színpadképekben csendülnek fel. Mindent összevetve a szegedi előadások nézői emlékezetes estét tudhatnak magukénak. Akinek nem sikerült eljutnia Szegedre, annak sem kell szomorkodnia, hiszen a társulat produkciója nyitó előadásként kapott helyet a Győri Nemzeti Színház jövő évadjának repertoárjában. Akkor is érdemes ellátogatni szeptemberben a „folyók városába” ha a musicalirodalom egyik kiemelkedő darabjának láttán nemcsak szórakozni szeretnénk, hanem egyúttal elmélkedni is az emberi lélek kettősségéről. Közvetlen bibliai utalások ugyan nincsenek a darabban, de ha tudjuk, hogy a színpadi mű alapjául szolgáló novella szerzőjére, Robert Louis Stevensonra felettébb nagy hatással volt lelkész nagyapja (és még inkább „radikálisan református” nevelőnője), aligha lehet kétségünk afelől, hogy a jó és a rossz - egyazon emberben zajló - harcára transzcendens összefüggések irányíthatták a „kincses szigetet” haláláig kereső író figyelmét. ■ Horváth Fruzsina Jekyll és Hyde. Musical R. L. Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című novellája alapján. Zene: Frank Wildhorn. Szövegkönyv, dalszövegek: Leslie Bricusse. Fordította: Valla Attila. Rendező: Molnár László. - Szegedi Szabadtéri Játékok, 2012. július 6., 7., 8.
