Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-08-12 / 32. szám

12 -m 2012. augusztus 12. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Gyúrta Dani mutatóujja A londoni olimpián Gyúrta Dániel, miután megtudta, hogy a 200 méteres mellúszásban világcsúccsal aranyat nyert, nem az öklét ráz­ta, nem is a vízbe csapott, hanem mindkét ke­zével felfelé mutatott. Amikor ennek értelmé­ről kérdezték, rejtélyesen csak annyit mondott, hogy ez maradjon az ő titka. És ez így van jól: a győztes, aki élete nagy részét reflektorfény­ben éli, igenis megérdemli legbelső érzéseinek a védelmét. A Biblia fényében azonban joggal eszünkbe juthat Jakab apostolnak ez az igéje: „...minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak vál­takozása” (Jak 1,17) Mert változhat egy-egy sportoló aktuális teljesítőképessége, tized má­sodpercnyi figyelmetlenség miatt óriásit lehet bukni, pillanatok alatt feje tetejére állhat a pa­pírforma - ám Istenben nincs változás, sem vál­tozásnak árnyéka. Gyúrta Dániel családról és nemzetről - ti­zenötmillió magyar összekovácsolódásáról - beszélt. Elhatározta, hogy aranyérme másola­tát Norvégiába küldi, az olimpia előtt néhány héttel tragikus hirtelenséggel meghalt egyko­ri vetélytársa szüleinek. Ezzel pedig már nem is a sportszerű, hanem a - mondjuk így - Krisztus-szerű versenyzésre is példát ad a végtelenül szerény magyar fiatalember. Azt va­lósítja meg, amiről Pál apostol ír: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóz­tató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatat­lant” (íKor 9,25) Vallom, hogy az egyháznak szava lehet az olimpiával kapcsolatban is. Nem véletlen, hogy számos ország versenyzőit lelkigondozók, sőt sportlelkészek is segítik. Annak is hagyo­mánya van, hogy az olimpiai faluban kápolnát rendeznek be, vagy a versenyzőknek Bibliát osz­tanak. Isten igéjét éppen a sportsikerek vagy ép­pen -kudarcok kapcsán is felfedezhetjük, és a Szentírás szava új értelmet nyerhet. Amikor mindenki a további aranyérmeket várja, akkor a zsoltárossal együtt mondhatjuk: „Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívá­natosabbak az aranynál..” (Zsolt 19,10-11) Amikor mindenki győzni akar, akkor érdemes az apostolra figyelnünk:,,...nem azé, aki akar­ja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Is­tené.” (Róm 9,16) Őszintén remélem, hogy a gyakran céltalan vagy a celebeket majmoló fiatalok igazi példa­képeket találnak a tisztességes versenyben helytálló sportolók személyében. Talán feltű­nik nekik Gyúrta Dániel mozdulata is, amellyel a célba érés után felfelé mutat. ■ Fabiny Tamás Névjegy: Fabiny Tamás 1982 óta vagyok lelkész, az elmúlt bő hat évben püspök is. Világéletem­ben szerettem a spor­tot. Fiatalon a Csepel SC-ben öttusáz­tam. Mivel nem voltam elég tehetséges, át­irányítottak párbajtőrvívásra. Legnagyobb sportsikerem az volt, hogy a József nádor téri vívóteremben egy edzés utáni kispá­lyás meccsen gólt lőttem Balczó András­nak, aki olimpiai bajnokként beállt hoz­zánk, kutyaütőkhöz focizni. OSZTOZÓ Nyári kultúrmorzsák A forróság heteiben is dolgo­zott a Compact Disco. A csa­pat, amely idén hazánkat kép­viselte a bakui eurovíziós dal­versenyen, elkészítette a Leave It Up to Me című dalának vi­­deoklipjét. (Az együttesről la­punkban is olvashattatok: B. Walkó György, az EvÉlet mun­katársa - a zenekar énekesének, Csabának az édesapja - május 13-i számunk 7. oldalán publikálta Mintha sztá­rok lennének... című írását. - A szerk.) A zenekar tagjai el­mondták, hogy ezzel a pár perces videóval sze­retnék megköszönni a közönségnek a nem­zetközi verseny óta ta­pasztalható szeretetét. A szám a tavaly megje­lent Compact Disco II albumon található. A klipben is szerepet kap a közönség: a Faceboo­­kon zajlott szervezést követően a rajongók egy hónapon keresztül küldhették el az együt­tesnek saját videóikat, s ezek­ből a zenészek lendületes, vi­dám filmet gyúrtak össze. De a nyár persze nem csak zenehallgatásra jó. Kiváló alka­lom a nyaralás például a tár­sasjátékozásra is, és még jobb, ha eközben letesztelheted, mennyire ismered a Bibliát. A Helikon Kiadó Ki kicsoda? kártyajáték-sorozatában meg­jelent bibliaismereti játék száz darab kártyalapja ötven-ötven ó- és újszövetségi alakot mu­tat be. A lapok egyik oldalán az illető bibliai szereplők láthatók egy-egy híres művész festmé­nyén, illetve egy szövegrészlet, a másikon pedig a hozzájuk fű­ződő események és adatok ol­vashatók. A „kártyaparti” a néhány éve hittanórára járó fi­atalok számára is élvezetes le­het, de akár egy nyár végi gyü­lekezeti kirándulás estéjére is hasznos és szórakoztató perce­ket kínálhat. Akik nagycsaládban, ki­sebb és nagyobb testvérek között nőttek fel, tudják, hogy a mindennapok tele vannak kisebb-nagyobb kalandokkal. Ők akár éveken át lépten­­nyomon plüssmackókba és egyéb nélkülözhetetlen csa­ládtagokba botlanak, és meg­tapasztalhatják azt is, miként lesz padlótól plafonig málna­­szörpös a konyha, amikor az óvodás lurkók életükben elő­ször próbálnak szívó­szállal inni. Süveges Gergő, a köztévé népszerű mű­sorvezetője azok közé tartozik, akiknek há­zasságát négy gyer­mekkel áldotta meg a Teremtő. így hát tud mesélni a gyermek­ágyak közötti szlalo­­mpzásról, a családi gyalogtúráról vagy ar­ról, milyen előkészüle­teket igényel, ha regge­lente „csoportosan” kell óvodába indulni. A keresztény hitét gyakran nyilvánosan is megváltó tévés Apa­szem című könyve mél­tó folytatása a néhány évvel korábban megje­lent, Apa-kép-írás című kö­tetnek. A különbség „csak” annyi, hogy akkor még öten voltak a családban, időközben azonban érkezett újabb család­tag is. Nyári délutánon a fák ár­nyában, este a teraszon vagy vízparton is kitűnő, szórakoz­tató és szívet melengető olvas­mány. ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit A hit dallama Interjú Pekka Simojokival ► Az idei Szélrózsa program- és énekfüzetében kö­zel tíz dal fölött szerepelt komponistaként (és szö­vegíróként) Pekka Simojoki neve - de a finn ze­neszerző-énekes nevéhez összesen körülbelül hatszázötven ének fűződik. Az afrikai dalla­mokból is merítkező Pekka tizenkét év után ér­kezett újra koncertkörútra Magyarországra a ri­­ihimäki gyülekezet kórusával, az EtCeterával. (Nyolc éve az Exit zenekarral járt hazánkban.) A fonyódligeti országos evangélikus ifjúsági talál­kozó mellett Balatonszárszón, Pilisen, Szarvason léptek színpadra, és Erdélybe is eljutottak. Az egy­házunkban és a világ sok táján népszerű Pekkát - aki a Szélrózsán bibliatanulmányt is tartott a résztvevőknek - most Pángyánszky Ágnes pilisi lelkész interjújából ismerhetitek meg.- Pekka, koncertjeiteket hall­gatva elgondolkodik az ember: honnan származik ez a zenei sokszínűség amely a dallamok­ból árad?Milyen zenei hatások érvényesülnek az általad kom­ponált keresztyén dalokban?- Gyermekkorom nagy ré­sze Afrikában, Namíbiában telt. Szüleim ott voltak misszi­onáriusok, és talán életem legmeghatározóbb nyolc évét töltöttem ott velük. Namíbiá­ban abban az időben még há­ború volt, az európai misszi­onáriusok nehéz körülmé­nyek között hirdették Isten igéjét az ottaniaknak. Nagy hatással volt az éle­temre Afrika - az emberek temperamentuma, a lelkese­désük, a zenéjük, a szabadulás örömével átitatott hitéletük és istentiszteleteik. Emlék­szem, hogy az első gitáromat is Namíbiában készítettem egy olajos halas dobozból és drótokból. Azokat a dallamokat hall­gattam, amelyeket édesapám vett fel magnóra: eredeti, ősi afrikai dallamokat. Amikor később már magam is kompo­náltam, és keresztyén zenész lettem, ezek a dallamok vissza­köszöntek, és ma is meghatá­rozók a dalokban.- Gyermekkorodtól kezdve meghatározó volt számodra, hogy hívő családban élsz, és evangélikus keresztyén ember vagy?- Természetesen ez nagyon sokat jelentett, de tizenhét éves koromban az én életem­ben is eljött az a pillanat, ami­kor az Istennel való kapcsola­tom tudatossá és személyessé vált. Emlékszem, hogy egy if­júsági tábor után letérdeltem az ágyam mellé, és megkérdez­tem Istent: akkor most tényleg igaz, hogy én benne hiszek, és hozzá tartozom? Azt is el­mondtam, hogy ha igen, akkor dalokat fogok írni neki. Mind­eközben nagy hatással volt rám Jaakko Loytty zenéje, megismerkedtem Anna-Ma­ria Kaskinennel, sok nemzet­közi keresztyén zenét is hall­gattam, és éreztem, hogy a zene az az ajtó, amelyet Isten megnyitott nekem. Zenekart is alapítottam, és elkezdődött zenei életem és szolgálatom a finn evangélikus egyházban.- Már többször hallottalak koncerteken is beszélni arról, hogy másként látod az afrikai istentiszteleteket, mint az eu­rópaiakat. Milyen különbséget látsz közöttük?- Nos, gyermekkoromban azt tapasztaltam, hogy Na­míbiában az istentisztelete­ken lelkesedést, visszajelzé­seket, mosolyokat láthat az ember. Ehhez képest amikor visszatértem Finnországba, úgy éreztem, hogy az emberek azért mennek a templomba, hogy egyedül legyenek, és nem azért, hogy az Istennel és az egymással megvalósulható közösséget átéljék. Mind a mai napig hirdetem, hogy er­re a közösségi élményre, erre az örömre és felszabadultság­­ra szükségünk van. Ezért született meg egy finn keresztyén fesztiválra az afri­kai mise liturgia, amely az egybegyűltek aktív istentiszte­leti részvételére épül. Az afri­kai mise megszületése után ér­zékelhető változás történt az istentiszteleteinkben, és úgy éreztem, hogy Isten valóban kinyitotta előttem azt az ajtót, amelyen be kell lépnem. A Tamás-mise például hat évvel később - más megújult is­tentiszteleti liturgiákkal együtt - az afrikai mise hatására szü­letett meg.- Mostani koncerteteken először hallottam tőletek olyan dalokat, amelyek az újabban ismertté vált dicsőí­tő énekek stílusára hasonlíta­nak leginkább. Mit gondolsz erről az új zenei irányról, a di­csőítő, úgynevezett Hillsong­­énekekről?- Az emberek időről időre vágynak új zenei irányzatok­ra, új zenei stílusokra. A Hill­­song-énekek egyfajta válasz­nak tekinthetők erre. Új leme­zemnek is ez a címe: Praise, azaz Dicsőítés. A megszületett dalokra hatással volt ez az irányzat, de igyekeztem azt a teológiai gondolatiságot és hitvallást megszólaltatni ben­nük, amely az én egyházamra és környezetemre jellemző. Egy kis veszély látok ab­ban, ha ezekben a dicsőítő énekekben csak az érzésekre reflektálunk. Fontos az is, hogy megszólaljon bennük az a teológiai mélység, amelyet mi lutheránus örökségként tud­hatunk magunkénak. Mind­emellett nagy értéke ennek az irányzatnak az öröm meg­szólaltatása, amelyre vilá­gunkban és életünkben nagy szükség van. Próbálom megfogalmazni dallamban és szövegben is azt, hogy a dicsőítő énekek mitől lesznek a mi énekeink, mitől tudnak valós, mély hit­béli üzeneteket megszólaltat­ni. Nagy kérdés, hogy mi ho­gyan dicsőítjük Istent, ho­gyan adunk hálát életünkért, Krisztusban való megváltott - ságunkért. A Hillsong-éne­­kek számomra nem valaminek az utánzását jelentik, hanem egy új útnak, egy új stílusnak a kipróbálását és a saját vála­szom megtalálását.- Azt hiszem, mindenkire, aki a koncerteteket meghall­gatta, nagy hatással volt az Et­cetera énekkar is. Mit tudha­tunk róluk?- Az EtCetera Riihimáki városának evangélikus gyü­lekezetében született. Olyan volt ifjúsági énekkarosokkal hívtuk életre, akiknek még felnőttkorukban is volt kedvük énekelni. Az énekkar minden tagja tizennyolc évesnél idő­sebb. Egyfajta missziót szeret­tem volna ezzel is megvalósí­tani a felnőttek felé, hogy ők is újra otthonra találjanak a gyü­lekezetben, az egyházban, egy speciális missziói, zenei szol­gálaton keresztül. A kórus­próbákon kívül havonta egy­szer úgynevezett Little Lights (Kis fények) estéket rendez­tünk, amelyeken kötetlenül énekeltünk, beszélgettünk, és Isten üzenetére figyeltünk. Ez a mozgatóm aztán igen elter­jedt az evangélikus gyülekeze­tekben. Az EtCetera énekkar­ral sokfelé megyünk koncer­tezni is, lemezeket is adunk ki, nagy élmény velük énekelni és zenélni.- Pekka, milyen érzés újra Magyarországon lenni, itt kon­certezni?- Magyarország és Pilis számomra mindig azt jelenti, hogy hazaérkezem. Már na­gyon vártam a találkozást, nagy élményt jelentettek a koncertek. Annak különösen is örülök, hogy erdélyi gyüle­kezetekbe is eljuthattunk. Re­mélem, a koncertjeink hitbéli megerősödést is hoznak azok számára, akik eljöttek, és hall­gattak bennünket, mert a da­lok között elhangzó bizony­ságtételek számunkra nagyon fontosak. Köszönöm a ma­gyar evangélikusoknak, hogy ilyen jó kapcsolatban lehe­tünk, és örömmel várom a folytatást. ■ PÁNGYÁNSZKY ÁGNES Az interjú bővebb változatát a pilisi gyülekezet honlapján, a http://pilisievgyul.blogspot.hu/ címen olvashatjátok el.

Next

/
Thumbnails
Contents