Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-12 / 32. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. augusztus 12. » 13 Istenbe vetett hittel a gyógyulásra koncentrálni Beszélgetés dr. Ottóffy Gábor gyermekonkológussal ► „Számos pozitív történetet hallottunk a doktor úrról, és ezeket személyes tapasztalataink is igazolják. Nemcsak orvosa, de kicsit apukája is minden kis és nagyobb betegének. Az év onkológusa cím elismerné azt a lelkiismeretes munkát, amit a betegeiért és azok családjáért tesz” - ez a néhány sor azon levelek egyikéből való, amelyek a Magyar Rákellenes Liga Az év onkológusa - az én orvosom pályázati kiírására érkeztek idén tavasszal. Az eüsmeréssel járó DoUinger-emlékérmet dr. Ottóffy Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Gyermekklinika Onkohematológiai Osztályának osztályvezetője vehette át. Az evangélikus doktorral többek között Istenről, a mindennapokban megélhető hitről és természetesen a betegségről beszélgettünk.- A legtöbb ember attól retteg hogy daganatos betegséget állapítanak meg nála, azt pedig végképp mindenki szeretné elkerülni, hogy a gyermekénél rákot diagnosztizáljanak. Ön hivatásaként választotta az e kórral való foglalkozást... Hogyan lett gyermekonkológus ?- Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy világszerte, így Magyarországon is, hála Istennek, ez viszonylag ritka betegség. Jelenleg az országban évente körülbelül hatvanezer újonnan diagnosztizált felnőtt onkológiai beteg van, és kétszázötven-háromszázra tehető a rosszindulatú daganattal vagy leukémiával újonnan diagnosztizált tizennyolc év alattiak száma. Emellett, a közhiedelemmel ellentétben, nagyon sokan meggyógyulnak - hazánkban a gyerekek több mint háromnegyede. És hogy miért lettem gyermekonkológus? Kamaszkorom óta jól kijöttem a gyerekekkel, így a pályaválasztás során elhatároztam: gyermekorvos leszek. A szakmai gyakorlataim is többnyire gyerekosztályokhoz kötődtek. A pécsi gyermekonkológiára pedig polgári szolgálatosként kerültem először. Később, státusban lévő orvosként az ezen az osztályon megüresedő helyet töltöttem be. Nagyon sokat tanultam az akkori osztályvezetőtől, Kajtár Pál professzor úrtól, mind szakmai, mind emberi szempontból. Szerencsére a mai napig bejár a klinikára, jelenléte, tanácsai nagyon sokat jelentenek.- Az interjú előtt egyik munkatársával beszélgettem, aki úgy fogalmazott: a sokszor nagyon is nehéz lelki terhek ellenére szeret itt dolgozni, szinte „beszippantotta” őt ez az osztály. Mi lehet ennek az oka?- Nagyon világos, egyértelmű a célunk: az, hogy az ide került gyermekek meggyógyuljanak. Mivel ez a betegség halálos, ha mi nem segítünk nekik, akkor meghalnak. Épp ezért a gyógyulásnak is nagyobb jelentősége van ezen az osztályon, mint másutt. Az is igaz, hogy az átélt kórházi élményeket talán nehezebb letenni a munkaidő leteltével. Fontos, hogy ezt is megtanuljuk. Nyilván mindenki más módon találja meg ehhez a segítséget - sportol vagy egyéb hobbit űz. Az Istennel való kapcsolat is rengeteg erőt adhat. Osztályvezető orvosként fontosnak tartottam, hogy itt, a kórházon belül félállásban legyen egyházhoz kötődő lelkigondozó is, aki nemcsak a gyerekek és szüleik számára érhető el, de számunkra, itt dolgozók számára is. így a Magyarországi Evangélikus Egyház segítségével immár 2010 októbere óta dolgozik közöttünk Némethné Tóth Szilvia evangélikus lelkigondozó. Ezért e helyen is szeretnék köszönetét mondani egyházunknak.- Hogyan fogadták ezt az ötletet a munkatársai, illetve a szülők?- Nagyon pozitívan. Azt gondolom, a mi osztályunkon a transzcendensről való gondolkodás óhatatlanul gyakoribb, mint bárhol másutt. Fontosnak tartom, hogy ehhez az ittlévők segítséget kapjanak. Annak ellenére - vagy épp azért -, mert a mai világban az emberek életében az egyházhoz való kötődés sokkal kevésbé szoros, mint akár csak néhány évtizeddel korábban. Ráadásul nagyon sokféle istenkép él az emberekben. Ebben a kórházi szituációban pedig sok-sok kérdés vetődik fel, jó, ha van kihez fordulni ezekkel, ha van kivel megbeszélni... Szilvia - aki nem mellesleg Németh Zoltán pécsi evangélikus lelkész felesége, és maga is édesanya - olyan személyiség, akivel természetesen és őszintén lehet beszélgetni: könynyen tud sokak számára olyan lelki kapaszkodót nyújtani, amely a helyzetükben sok erőt adhat.- Említette, hogy Szilvia a személyzet számára is elérhető.- Igen. Hetente vannak olyan megbeszéléseink, amelyeken ő is részt vesz. Emellett, amióta itt van, az is kialakult, hogy egy-egy haláleset után hogyan búcsúzunk magunk között a gyermektől. Sokak számára nagy jelentőségű, hogy egy-egy ilyen lelki megbeszélés végén ima hangzik el. Volt, hogy Szilvia a család kérésére a temetési szertartásban is részt vett.- Tavaly hozták létre bibliai nevet viselő gyermekonkológiai és gyermekhospice-alapítványukat.- Megalapításával a gyermekonkológiai ellátás segítése mellett fő célunk az otthoni gyermekhospice megszervezése és segítése a Dél- Dunántúlon. A gyermekhospicecsapat tagjai között a nővérek, orvos, pszichológus, gyógytornász mellett ott van a lelkigondozó is. így a betegnek nemcsak az életminőségén tudunk javítani a még hátralevő időszakban, hanem lelki segítséget is felkínálunk. Az Eurakvilo Gyermekonkológiai és Gyermekhospice Közhasznú Alapítvány elnevezése pedig arra a tornádó erejű szélre utal, amely - a gyermekkori rosszindulatú betegségekhez hasonlóan - Pál apostol életében gyökeresen megváltoztatta az emberek életét. Az alapítvány segítségével alakítottunk ki például itt, a kórház területén egy kis játszóteret.- Ön erős szállal kötődik a pécsi evangélikus gyülekezethez, két cikluson keresztül presbitere is volt. Munkája során állandóan az élet-halál kérdésével kell szembesülnie. Mennyit tud az istenhit segíteni?- Sokat. De hitünk is hullámzik, ráadásul folyamatosan változik. A munkahelyemen én is újra és újra át- és újragondolom az Istennel való viszonyomat. Az biztos, hogy itt a vakhit gyorsan megsemmisül, a felszínes vallásos buzgóság nagyon gyorsan alábbhagy. Ugyanakkor az emberben mélyen meglévő „hitmag” meg tud erősödni. Lehetnek az ember életében olyan időszakok, amikor a közösségben való aktív feladatvállalás erősíti, míg máskor a belső növekedés a közösségi hatásoktól függetlenül történik - de az egyházhoz való kötődés akkor is megmarad.- A Magyar Rákellenes Liga idén is kiírta Az év onkológusa - az én orvosom elnevezésű pályázatot. Ezt az elismerést betegek, illetve hozzátartozóik által írt ajánló levelek alapján osztják ki. Önt tizennyolcán ajánlották, közöttük olyan szülők is, akiknek a gyermekén már nem lehetettsegíteni...- Ez a díj egyfelől meglepetés volt, korábban nem is tudtam róla, hogy létezik ilyen, másfelől nagy megtiszteltetés, hiszen egy-egy ilyen levelet nagyon nehéz lehetett megírni. Volt, aki utólag elmondta nekem, mennyire megviselte, ahogy az írás közben felidéződtek a negatív és pozitív élmények, és ezeket újra kellett élnie... Ugyanakkor emberek vagyunk, különböző emberekkel különbözőek a kapcsolataink, és tisztában vagyok azzal is, hogy vannak hibáim. Minden bizonnyal vannak betegek és hozzátartozók, akik nem ennyire pozitívan látják a munkámat. Összességében örülök, amikor segíteni tudok. Szeretem a gyerekeket, a munkatársaimat, a munkámat; ezt a díjat egy kicsit visszajelzésnek is tekintem erről.- Végezetül mit tanácsol azoknak a szülőknek, akiknek a gyermekeinél daganatos betegséget diagnosztizálnak?- A legfontosabb, hogy kérdezzenek a gyermekük kezelőorvosától! Magyarországon hét gyermekonkológiai centrum működik kiváló kollégákkal, ugyanazon irányelvek alapján kezelve a betegeket. Évente kétszer vannak szakmai konferenciáink, ahol továbbképzésekkel, szakmai tapasztalatcserével segítjük egymás munkáját. Egy-egy betegség jelentkezésekor óhatatlanul felmerülnek a miértek. Ezért azt is hangsúlyozni szoktam, hogy a szülők és a családtagok ne önmagukat vagy egymást okolják. Hitem szerint a betegségek, így a gyermekbetegségek is - akárcsak például a jégeső - az élethez tartoznak, és esetlegesen érnek egy-egy embert. Ezért a szülők se a bűnbakkeresésre pazarolják az energiáikat, hanem - ha megadatik, Istenbe vetett hittel - a gyógyulásra koncentráljanak. ■ Boda Zsuzsa EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE ► Rovatunk egyik célja, hogy a határainkon túli evangélikus vonatkozású gyűjteményekről, emlékekről is tudósítsunk. A gyülekezetek iratai közül a legfontosabbak az anyakönyvek, egyszersmind ezeket övezi a legnagyobb érdeklődés. Nem közömbös tehát tudnunk, hogy vajon hol milyen régi és milyen állapotú anyakönyv található. Ezúttal az erdélyi evangélikus anyakönyvekről lesz szó. Evangélikus anyakönyvek Erdélyben Az anyakönyv mint forrástípus a családfakutatáshoz és a családtörténet összeállításához elsődleges kútfőbázist jelent. Az egyházi matrikula nélkülözhetetlen a népesedéstörténethez, a társadalomtörténethez, de betegség- és orvoslástörténeti adatokat is szolgáltat, valamint népi erkölcsöket, névadási szokásokat is tükröz. Evangélikus anyakönyveket Erdélyben jelenleg négy irányban kereshetünk. Az első helyszínt maguk az egyházközségek jelentik, ahol az 1950. évi román államosítási törvényt csak 1870-ig visszamenőleg alkalmazták, így a gyülekezetekben megmaradtak a korai, 18. századi (ritkább esetekben 17. századi) eredeti anyakönyvek. Második lehetőség a keresésre az állami levéltár megyei fiókjai (Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, Beszterce, Gyulafehérvár, Marosvásárhely székhellyel), a harmadik a néptanácsok az esetlegesen náluk felejtett kötetekkel. A negyedik helyszín, ahol szintén egyházi gyűjteményeket (anyakönyveket) találhatunk, a központi gyűjtőlevéltárak Nagyszebenben és Brassóban. Szintén e gyűjtőközpontokban található egy olyan anyakönyvi másodpéldány-gyűjtemény is, amely 1837-től vált rendszeressé. Az anyakönyvi másodpéldányokat a körzeti konzisztóriumokhoz terjesztették fel az evangélikus gyülekezetek, de mára már nem kötelező rendszeres megküldésük. A sajnálatos módon elnéptelenedett egyházközségektől a nagyszebeni és a brassói gyűjtőlevéltár egyaránt szállított be gyülekezeti levéltárakat anyakönyveikkel együtt. A nagyszebeni intézmény őrizetébe ily módon 1256 darab - azóta már leltározott -, az 1642 és 1992 közötti időszakot felölelő anyakönyv került, amelyek kutathatóságát a www.kirchenbuchportal.de internetes honlap biztosítja. (Az anyakönyvek teljes leltára: http://kirchenbuchportal.de/visitenkarten/sibiu/ZAEKR_602.pdf) Erdélyben az összes felekezet anyakönyvei közül a Segesvári Evangélikus Egyházközség anyakönyve a legrégebbi. Bejegyzései 1607-től kezdődnek keresztelési és halálozási adatokkal, majd 1613-tól jegyzik föl benne a házasságokat. Erdély másik legrégebbi anyakönyve szintén az egyik THESAURUS . Wc XV-* v$r Rovatgazda: Kovács Eleonóra evangélikus gyülekezeté, mégpedig Holcmányé, amely 1607-1794 közötti keresztelési és 1767-1768 közötti házassági adatokat tartalmaz. E kötetet jelenleg a Nagyszebeni Evangélikus Gyűjtőlevéltárban őrzik. Sorban utánuk következnek a nagyszebeni és a nagyszőllősi (mindkettő 1642-ből), a mesei (1644), a nagybaromlaki (1647), a hermányi (1651), a morgondai (1652) stb. anyakönyvek, amelyek mind Nagyszebenben találhatók a gyűjtőlevéltárban. Az észak-erdélyi szász evangélikusok 1944-ben történt németországi emigrációjuk során magukkal vitték az észak-erdélyi gyülekezetek anyakönyveit is, amelyek ma a gundelsheimi Erdélyi Intézetben (Siebenbürgen Institut) találhatók. Annak, hogy az anyakönyvi kutatásnak több helyszínen kell folynia, az államosítás az oka. A Román Állami Levéltár Igazgatósága 1950-ben elnöki rendelettel kötelezte az egyházközségeket, hogy „megőrzés végett” adják át az 1870-1895 közötti időszak anyakönyveit, amelyeket ugyanebben az évben a néptanácsok keretén belül működő állami anyakönyvi hivatalok vettek át. 1952- ben az átadási kötelezettséget „mentés” címszóval az 1870 előtt keletkezett anyakönyvekre is kiterjesztették, majd ezt a felszólítást 1971-ben is megismételték. A begyűjtött anyakönyvek kezdetben a néptanácsok anyakönyvi hivatalaihoz kerültek, majd a területileg országos hálózattá szervezett állami levéltárakhoz. Az egyházi anyakönyveket az állami levéltárak a ma érvényes közigazgatási beosztás szerint megyénként csoportosítva őrzik. Ritkább esetekben előfordult az is, hogy az átadás a polgármesteri hivatal és az illetékes megyei levéltár között annak idején valamilyen okból nem történt meg, így néhány plébánia matrikuláit mindmáig a polgármesteri hivatalok őrzik. ■ Bernád Rita Magdolna levéltáros Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár (Arhiva Arhidiecezana, Álba Iulia) A nagyszebeni evangélikus központi levéltár virtuális elérhetősége: www.evang.ro/teutsch-haus/archiv. A brassói Honterus gyülekezet levéltári honlapjának címe: www.honterus-archiv.ro. A témáról bővebben: Pál-Antal Sándor: A családtörténeti kutatás lehetőségei Erdélyben. In: Márkusné Vörös Hajnalka (szerk.): Családtörténeti kutatás határon innen és túl. Veszprém Megyei Levéltár, Veszprém, 2009. PAROCHIA HOLTzMNCESÍS IOQUENS ogg fíOCifiSÍÁ SC4ÖOIÁ: ex , . on s vdud^t. ( ÁPyacci tfirxsvnít. Uifvi jOfOWMCM 5 És í (Hiss*" . * i f, 5 Ti, i C i i LU ,rlML Ia.k JUL"®',
