Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-12 / 32. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. augusztus 12. 11 Közeledés HETI ÚTRAVALÓ Én gyakorta nemet mondok magamra. Nőként és emberként is. De Isten újra meg újra igent mond rám. Soha nem tudtam igazán hozzászokni ehhez, mindigfurcsa volt szembesülni ezzel. Az írás egy helyütt azt mondja: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8) Sokszor azt érzem, én egy lépést sem teszek, csakis ő az, aki nem mondott és mond le rólam, hanem egyre csak közeledik felém. Gondolom, érzi a szívemben azt a mély és őszinte vágyat, amely benne él. A sóvárgást a vele való állandó kapcsolatra. Nem, többre annál: a vágyat egy végleges, felbonthatatlan egység után. „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” - ő közeledik hát, nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy világosan értésemre adja, ő jelen van. Él és munkálkodik. Van, hogy tudomást sem veszek róla. Van, hogy ellenállok, mert belém villan: mi történik velem, ha feladok valamit mostani önmagámból... ? Holott a változás egy idő után mindenképp szükségszerű. Elkerülhetetlen. De érzem, számomra elkerülhetetlen és szükségszerű a változástól, az ismeretlentől való félelem is. A bőrömön érzem, hogy amikor az Isten kezébe vesz, alakít és formál, az kicsit olyan, mint a halál. Meg kell, hogy haljak önmagámnak azért, hogy ő olyanná tehessen, amilyen lehetnék. Amilyen az ő szemében valójában vagyok. Mert ő, az Isten az egyetlen, aki ténylegesen ismeri lényem legmélyét. A valódi énemet, amely ott rejtőzik bennem, minden sebzettség bizonytalanság kényszer és elvárások álarca alatt. Ó látja a valóságot, és a valóság nem riasztja el őt. És én biztosan tudom, őfáradozik értem. Amint azt is, hogy ennek során semmi sem hiábavaló. Egyetlen lépés, egyetlen mondat, egyetlen szó és egyetlen mozdulat, egyetlen pillanat sem történik hiába. Mindennek rendelt ideje van. És bár biztosan tudom és érzem, hogy vele és mellette teljes biztonság és tökéletes védelem vesz körül, tisztában vagyok azzal is, hogy én mégis félek a formálódástól, a régi, megszokott dolgok, és ha kell, egyes emberek és emlékek elengedésétől. Mert az kicsit - vagy talán nem is kicsit - olyan lenne, mint a fizikai halál, amelyről egy kortárs költő így ír: „Nem a halál, nem a végállomás, mi oda vezet, az lehet nehéz..!’(Kiss Judit Ágnes: Egyirányú) ■ Gazdag Zsuzsanna Sárgadinnye Gyerekkoromban nagyon szép kertünk volt. Megtermett benne minden, ami a konyhában kellett: sárgarépa, petrezselyem, zeller, uborka, bab, borsó, káposzta, karalábé... A fák rogyásig voltak gyümölccsel. A környékbeliek hozzánk jártak vásárolni, mert tudták, hogy itt mindig olcsó, szép zöldséget kapnak, megnyomott mértékkel... Nagyanyám a Lehel piacon árusította a felesleget. A kofák állandóan elzavarták, mert amíg a kosárban volt eladnivaló, addig a kereskedőket elkerülték a vevők. Tudták: Mari néni mindig frisset és olcsót hoz a kertjéből. megvettük a piacon. Pedig én azt nagyon szeretem. Ahol ennyi minden szépen nő, épp a dinnye ne teremne meg? Nagyanyám mindig azt mondta, hogy ez a növény különleges gondot igényel, már az ültetése is macerás, kis fészkekbe kell vetni. Később azért többször próbálkoztam egyszerűen elszórni a magot, de sosem lett belőle semmi. Nem gondoltam volna, hogy néhány évtized elteltével mégiscsak lesz dinnyeültetvényem. Csak úgy, magától... Nem ültettem, csak kikelt, és most gyönyörűen fut, tömve van virággal és sok gyümölccsel. Három hogy nagyon akarunk valamit, erőlködünk, és mégsem sikerül. Sokszor majdnem egy életen át küszködünk az elénk tűzött célért, és sokáig nem érjük el. És egyszer csak sikerrel járunk. Minden kínlódás nélkül. Mert az Isten ad. Bőkezűen. Sokkal bőkezűbben, mint gondolnánk. Olyan jó lenne, ha észrevennénk minden ajándékát, és örvendeznénk neki! Hogy nem kell állandóan rettegnünk, félnünk, mert a Gondviselő akkor is ott van mindenütt, ha nem vesszük észre. És körülvesz szeretetével. Úgy is tudunk kapni, ha nem könyörgünk, nem adunk „megrendeMikor felnőttem, és családom lett, megpróbáltam továbbörökíteni a kertészkedést. Egy ideig pici ágyásokban termeltünk mindenféle zöldséget. Később a hatalmas méretűre terebélyesedett gyomok alatt már alig lehetett észrevenni a nyamvadt petrezselymeket. Megváltozott a világ. Bevetettük a kertet fűvel, beültettük bokrokkal, évelő virágokkal. Ha időnként lenyírjuk a füvet, már elégedettek lehetünk magunkkal. (Néha azért szégyellem, hogy még egy szál zöldség sem terem, mindent vennem kell.) A fák, cserjék úgy elhatalmasodtak a házunk körül, hogy egy erdő kellős közepén érezzük magunkat. Mindenütt madarak laknak: vadgerlék, szarkák, cinkék, vörösbegyek, ki tudja, még milyenek. Nem lett rosszabb a világ, csak más. Mi sem vagyunk lustábbak, mint a régiek voltak, csak már nem a kertművelés áll életünk középpontjában. Visszaemlékezve a régi szép időkre egyvalamit mindig hiányoltam: sosem termeltünk dinnyét, mindig már gyermekfej nagyságú. A csoda az, hogy nem a földben hajtott ki, hanem a betonjárda résében, a fal tövében. És jól érzi magát, naponta többször is megnézzük, hogy mennyit nőtt, hol jelentek meg újabb dinnyefejecskék. Már legalább négyméteres az indája. Hogyan került oda? A macskáink nagyon szeretik a sárgadinnye belét. Nekik szoktam kitenni egy tálcára az udvarra, s olyan boldogan nyalogatják az édes lével körbevett magokat, mint a zselés húsos konzervet. Egy mag nyilván bekerült a járda résébe, s életre kelt. Nézegettük is az elején, találgattuk, hogy mi az. Azt gondoltuk, uborka. Később tovább vizsgálgattuk: talán tök vagy görögdinnye. Amikor nagyobbra gömbölyödött, már látszott, sárgadinnye-ültetvényünk van! Életerősen pompázik. Naponta megcsodálja az egész család. Minden hozzánk betérő ismerősnek és ismeretlennek megmutatom. Gyönyörű! Látványa régóta elgondolkodtat. Hányszor vagyunk úgy az életben, lést” hanem csak egyszerűen ajándékozó szeretetébe ajánljuk magunkat. De nemcsak elmormogott szavakkal, hanem teljes átadással. Igazán. Isten ajándékozó szeretete mellett a mi dinnyeültetvényünk még mást is üzen. A mag a betonra, kövek közé hullott... És terem. Bámulatos módon a mag megsokszorozza önmagát. Isten csodatévő! Ha akarja, mindent meg tud tenni. Ahol emberi számítás szerint már semmi remény nincs, Isten logikája szerint ott még lehet élet és jövő. Időnként hajlamosak vagyunk korán feladni a dolgokat a kezdeti sikertelenség miatt. A Teremtő azt üzeni: „Ember! Légy kitartóbb, mint eddig, mert van segítséged! Bízzál az Istenben! Nézd ezt a csodás dinnyeültetvényt! Néhány hét türelem, és megkóstolhatod, milyen édes!" A mellette lévő betonrésben pedig már egy másik növény ágaskodik és hajt hihetetlen tempóban. A nyár öröme fut a betonjárdán sok-sok sárga virágával! ■ Juhászné Szabó Erzsébet „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott’.’ (Zsolt 33,12) Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten választott népe sorsát tárják elénk Jeruzsálem pusztulására emlékezve. Ám mi is ismerjük fel, mit az Úristen Krisztusban tett értünk: csak a belé vetett élő hit által igazulunk meg. „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) Jézus megsiratta Jeruzsálemet, és előre megmondta azt, ami Kr. u. 70. augusztus 10-én bekövetkezett: „...ellenségeid... körülzárnak...; földre tipornak téged és fiaidat..., és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismertedfel meglátogatásod idejét’.’ Mégis (!) megtisztította a templomot, és tanított benne, beteljesítve a prófétai szót (lásd Ézs 56,7): „Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek’.’ (Lk 19,43-44.46) Mi „az Úr házába örömmel megyünk” (GyLK 755) Luther szerint: „A gyülekezet közös imádsága mindennél drágább és erősebb; mert nem a hely meg az épület, nem a gyönyörű falak, tornyok s harangok a fontosak, hanem egyedül az imádság.” Pál szívét szüntelen fájdalom gyötri népe miatt, de ezt kell megállapítania Isten igéje alapján: „...nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak’.’És szabad kegyelme szerint: „... nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené’.’ (Róm 9,8.16) Az izraelita Pál ezt hirdeti: „Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. (...) Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz...” (Róm 11,2.11) Az Úr Jézus ezt jövendölte a templomról: „nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának”, és ezt a főváros pusztulásáról: „pogányok tapossák Jeruzsálemet” (Lk 21,6.24). Ezért (is) mondta a samáriai asszonynak a Messiás, akit Krisztusnak neveznek: „...eljön az óra, amikor nem is ezen a (Garizim) hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát’.’Mert: „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk’.’ (Jn 4,21.24) Pál pedig azt üzeni a pogánykeresztyéneknek, hogy Izráel nem végleg vettetett el: „...ha a gyökér szent, az ágak is azok. (...) ha te levágattál a természetes vadolajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább befognak oltatni saját olajfájukba’.’ (Róm 11,16.24) Jézus útban a Golgotára a város és saját sorsa tudatában mondta: „... magatokat és gyermekeiteket sirassátok... Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” (Lk 23,28.31) Mózes komoly figyelmeztetése és bátorító szavai a távoli jövőről (is) szólnak: „Szétszór benneteket az Úr a népek közé..., de (ha) végül megtérsz Istenedhez,... mivel irgalmas..., nem hagy elpusztulni. ...hogy megtudd: az Úr az Isten, és nincs más rajta kívül’.’ (5MÓZ 4,27.30.31. 35) „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe, / Hogy megtartassál...” (EÉ 460,1) ■ Garai András Pályázat lelkészi állásra A Fancsal-Hernádvécsei Evangélikus Egyházközség a 2012. szeptember í-jével megüresedő lelkészi állására pályázatot ír ki. Az egyházközség várja azoknak a lelkészeknek a pályázatra való jelentkezését, akik vállalják a nehéz körülmények között élő gyülekezeti tagok lelkigondozását, pásztorolását, hittanórák és a rendszeres gyülekezeti alkalmak megtartását. A lelkészi javadalmazás átlagos, a parókia összkomfortos, a templom most lett felújítva. A feladatok ellátását szolgálati gépkocsi is segíti. A díjlevélről az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalától, illetve a gyülekezet felügyelőjétől, dr. Szalipszki Pétertől kérhető tájékoztatás (telefon: 30/355-3432). A pályázatokat az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalának (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. vagy északi.kerulet@lutheran.hu) és a Fancsal-Hernádvécsei Evangélikus Egyházközség címére (3855 Fancsal, Rákóczi u. 43. vagy szalipszkip@freemail.hu) kell eljuttatni postán vagy elektronikus formában. Bemutatkozási lehetőségek augusztusban lesznek. A pályázat benyújtási határideje 2012. augusztus 5. helyett 2012. augusztus 15. Tisztelt egyéni, többpéldányos és gyülekezeti lapelőfizetőink, könyvvásárlóink! Az Evangélikus Élet teljes körű terjesztését július 25-étől a Luther Kiadó megbízásából a MediaLOG Logisztikai Zrt. végzi. így az egypéldányos egyéni előfizetők mellett immár a többpéldányos egyéni előfizetők és a gyülekezetek is az új terjesztőn keresztül kapják meg az újságot. Mint ahogy azt már az egypéldányos egyéni előfizetőink közül néhányan megtapasztalhatták, a terjesztőváltás nem zökkenőmentes, ezért továbbra is türelmet és együttműködést kérünk azon előfizetőinktől, akiket e változás - átmenetileg - esetleg hátrányosan érint. Kérjük, ha a lap kézbesítésében fennakadást tapasztalnak (ha hetilapunk késve vagy egyáltalán nem érkezik meg), azt - gyülekezeti és többpéldányos előfizetőink - haladéktalanul jelezzék az alábbi elérhetőségeken: MediaLOG Logisztikai Zrt. ügyfélszolgálata - telefon: 80/106-000, e-mail: ugyfelszolgalat@media-log.hu. Luther Kiadó -1085 Budapest, Üllői út 24.; telefon: 1/317-5478,1/486- 1228, 20/824-5518; fax: 1/486-1229; e-mail: kiado@lutheran.hu. A könyvek kézbesítését július 25-étől szintén a MediaLOG Logisztikai Zrt. végzi. Az esetlegesen felmerülő problémákat a fenti elérhetőségeken tudják jelezni. Szíves megértésüket ezúton is köszönjük. ■ Kendeh K. Péter igazgató (Luther Kiadó)
