Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-19 / 7. szám
4 ◄! 2012. február 19. KERESZTUTAK Evangélikus Élet „Vágyni arra, ami a miénk” Házasság hete 2012 SAJTÓKÖZLEMÉNY A közcélú egyházi intézményekben dolgozók sem járnak rosszabbul A kormány rendeletet fogadott el a közszférában és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél dolgozók bérkompenzációjának részletszabályairól, amely biztosítja, hogy 2012- ben a nettó, kézhez kapott rendszeres kereset ne csökkenjen akkor sem, ha a 2011. és a 2012. évi adó- és járulékváltozások egyébként hátrányosan érintenék a munkavállalókat. Annak érdekében, hogy a kompenzációt egész évre biztosítani lehessen, a munkavállalónak a munkáltatója felé legkésőbb március 15-ig nyilatkoznia kell (ha a jogviszony év közben keletkezett, a jogviszony keletkezésével egyidejűleg nyújthatja be a munkavállaló a nyilatkozatot). A munkáltató a kompenzációs igényt csak az átvételt követően tudja megküldeni az illetékes illetményszámfejtő helynek. A nyilatkozatot folyamatosan lehet benyújtani, de akinek a kérelme február 15. után érkezik be, annak a februári bérében még nem jelenik meg a kompenzáció összege. A Nemzetgazdasági Minisztérium ezért kéri, hogy mindenki lehetőleg minél hamarabb nyilatkozzon a munkáltatójának. Abban az esetben sem vész el azonban a kompenzáció, ha valamilyen okból - például szabadság, betegség - a februári bérek számfejtését megelőzően a munkavállaló nem tud nyilatkozni; ha március 15-ig benyújtja a nyilatkozatát, visszamenőlegesen megkapja a kompenzációt. További részletek a kormány 371/2011. (XII. 31.) számú, a költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak 2012. évi kompenzációjáról szóló kormányrendeletében {Magyar Közlöny, 2011/166. szám) olvashatók. Budapest, 2012. február 08. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Sajtófőosztálya !► Folytatás az 1. oldalról Immár ötödik alkalommal szervezték meg hazánkban egyházak és civil szervezetek a házasság hetét. A mozgalom több mint másfél évtizede az Egyesült Királyságból indult, s azóta huszonegy országban honosodott meg. A rendezvénysorozat múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján a mozgalom „alapító atyja” Richard Kane is jelen volt. A brit vendég mellett Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke, Fabiny Tamás evangélikus püspök, valamint a házasság hete - a lapunk címoldalán is látható - idei arcai {Lackfi János és felesége, Bárdos Júlia), továbbá a rendezvényt koordináló Harmat Kiadó ügyvezető igazgatója, Herjeczki Kornél (képünkön állva) vett részt a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének budapesti székházában tartott médiaeseményen. A február 11- 19. között zajló programsorozatnak az a célja, hogy felhívja a magyar társadalom figyelmét a házasságban rejlő értékekre, népszerűsítse a házasságot, illetőleg megsegítse a házassági válságba jutott házaspárokat, családokat. „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” - írja Simone Weil francia filozófus, akinek gondolatát „Vágyni arra, ami a miénk” megfogalmazásban sűrítették mottóvá a házasság hete szervezői. Az idei jelmondatot fejtegette tovább Bíró László püspök, Szent Ágostont idézve: „Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna.” Az embert férfivá és nővé teremtette az Isten, a házasság a férfi és a nő kapcsolatának megszentelt intézménye. Jó vágyakozni az egységre, szeretni és szeretve lenni, vágyni arra, hogy még teljesebben miénk legyen, ami már a miénk.- Az imádságos háttér erősíti meg a házasságot - emelte ki Fabiny Tamás, frappáns mondással nyomatékosítva szavait. - „Ha tengerre szállsz, mondj egy imát, ha háborúba, akkor mondj kettőt, ha pedig házasságot kötsz, szüntelenül imádkozzál!” Fontos, hogy a szülők imádkozzanak egymásért, a gyerekekért, és a gyermekek is imádkozzanak a szülőkért. Tulajdonképpen az ökumenikus imahét folytatása a házasság hete, amely alkalmat nyújt a házasság megerősítéséért való könyörgésre. Külön öröm és egyben lehetőség a példamutatásra, hogy az evangélikus lelkészek is családot alapíthatnak - nyilatkozta a püspök. Lackfi János ötgyermekes családapa, költő, író, műfordító a házasság egyéni, személyes hasznát, lényegi természetét egy József Attila-idézettel is illusztrálta: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” A nagy családban átéli az ember, hogy mindig van egy kéz, amelyik elkapja. Mindannyian a boldogságot keressük. Az egyéni boldogságot és boldogulást úgy lelhetjük meg, ha együtt vagyunk másokkal. Ugyanakkor nincs recept a jó házasságra. „Hogyan éljünk együtt” elnevezésű tantárgy sajnos nincs az iskolákban. Ezért aztán ritkán vesszük számba, hogy mit hozunk magunkkal személyiségünkből a házasságba, milyen áldást vagy éppen átkot... Bárdos Júlia művészettörténész nagyapjának, Bárdos Lajos zeneszerzőnek a hagyatéka az a szentencia, amely így hangzik: „Ha megtaláltad az igazit, akkor nem lehet elég korán házasodni, ha nem találtad meg az igazit, akkor pedig nem lehet elég későn.” Lackfi János és Bárdos Júlia fiatalon kötött házasságot és vállalt öt gyermeket. Júlia a házasságkötéskor alig múlt tizennyolc, férje húszéves volt, első gyermekük a nászúton fogant. „Vüági szemmel” hihetetlen nagy áldozatvállalásnak tűnhetett családalapításuk. Az életminőség igazi fokmérője azonban az emberi kapcsolatok minősége. A legizgalmasabb kaland tanúja lenni annak, miként bontakozik ki öt gyermek személyisége, illetve hozzájárulni személyiségük fejlődéséhez. Ennek megélése Isten iránti hálával tölt el - tette hozzá a házasság hete „szebbik arca”. Richard Kane a gazdasági válság megoldásában is nagy szerepet tulajdonít a házasságnak. „Ha szeretnétek rendbe tenni a gazdaságot, éljetek házasságban” — lelkesít a mozgalomalapító. A gazdasági hátrányokon túl soha meg nem térülő veszteségeket könyvelhetnek el a különvált házastársak és gyermekeik. A gyerekek - elvált szülők vagy különvált élettársak gyermekeként - elveszítik azt a lehetőséget, hogy szoros kötődés alakuljon ki a különélő szülővel. A házasság hete országszerte több településen sokszínű, gazdag programokat kínál ahhoz, hogy vágyjunk arra, ami a miénk vagy a miénk lehet(ne). ■ Bállá Mária KÉSZÜLÜNK A VILÁGIMANAPRA Befogadó bevándorlók ► A világ több mint kétszáz országában kerül sor március 2-án olyan istentiszteleti alkalomra, amelynek liturgiáját Malajzia keresztény asszonyainak kis ökumenikus közössége állította össze. A felekezetközi összefogásra nem csupán az idei imanap sarkallta e délkelet-ázsiai ország Krisztus-követőit... Sokakat meglephet, hogy a maláj nők már 1944-ben is hallattak magukról. A második világháború, a japán megszállás borzalmai közepette nekik sajnos nem volt módjuk arra, hogy megtartsák a világimanapot, de az ott szolgáló misszionáriusok közvetítésével eljutott „Malayaföld” kiáltása más kontinensek asszonyaihoz. A gonosz megfékezéséért, a békéért való könyörgésre buzdították a világ keresztényeit. Azóta ez az ország elnyerte függetlenségét. Nem csupán a háború borzalmai, a mintegy százezer ember brutális lemészárlása veszett a távoli múltba, hanem már arra is csak a régiek emlékeznek, hogy az Egyenlítő mentén fekvő Malájföld szigetei egykor gyarmati területek voltak. A16. század elején a portugálok hódították meg a Malaccai Szultanátust, a 17. század közepétől a hollandok uralták Malájföldet, majd - kisebb megszakítással - a britek vonták irányításuk alá, és 1895-ben megalapították a mindvégig ellenőrzésük alatt tartott Maláj Szövetségi Államokat. A japán megszállás, illetőleg a világháború befejezése után visszatértek ugyan a britek, de az 1948-ban létesült Maláj Államszövetség „csak” egy évtizedig volt protektorátus. 1957-ben elnyerte függetlenségét, és a Brit Nemzetközösség (Commonwealth) önálló állama lett. Hat esztendővel később - Észak-Borneó és Szingapúr csatlakozásával - megalakult a Malajziai Államszövetség. (Igaz, Szingapúr 1965-ben kivált, és önálló köztársaságként független állam lett.) Ma az ország összterülete alig kisebb Németországénál: 329 847 négyzetkilométer. A két nagy földnyelven - a nyugati félszigeten, valamint a Sarawak, Sabah és Labuan szigetrészekkel tagolt Kelet-Malajziában - él a közel 28 millió ember. A lakosság összetétele rendkívül színes. A szigeteken természetesen a malájok élnek többségben, ők alkotják a népesség 54 százalékát. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a kínai lakosság igen magas, 25 százalékos aránya, már csak azért sem, mert a Maláj-félsziget számos nagyvárosában ők vannak többségben... Rajtuk kívül 7-8 százalékban élnek még más délázsiai területről, így például Indiából származó emberek. A maláj asszonyok által közreadott ismertetőben érdekes adatként szerepel az őslakosok 11 százalékos aránya. De vajon kiket kell az „ómaláj” bennszülötteken értenünk? Nos, elsősorban a Sarawak területen, szoros törzsi faluközösségekben élő daják, iban, bidayuh népcsoportok tagjait. Bár évszázadokkal ezelőtt rettegett harcosok hírében álltak, és a nyugati turisták kedvéért olykor bemutatnak valamit pogány rítusaikból, ma éppen közülük kerül ki az ország 7 százaléknyi keresztényének jelentős része... Noha szép számban élnek Malajziában buddhisták és hinduk is, az államvallás az iszlám, a lakosság 60 százaléka mohamedán. A Koránt követő országok által alkalmazott, sariaalapú büntetőkódex Malajziában is a családjog alapjául szolgál. Vegyes házasságok esetén, ha örökség, válás kérdése merül fel, a bíróság mindig a muszlim félhez igazodik a törvénykezésben. Ez az eljárás számos konfliktust szül. Az országban tapasztalható feszültség, amelyről a maláj keresztény nők is szólni kívánnak, mégsem vallási természetű. Malajzia jellegzetessége, hogy sokszínűségében jelen van a tolerancia, egymás elfogadása, a harmónia. Az alkotmány is biztosítja a szabad vallásgyakorlást, a különböző etnikai csoportok pedig elfogadják egymást. A nagy becsben tartott békesség mellett fontos fogalom számukra a befogadás és az elfogadás. Nem felejtették el történelmüket. Ázsiából és azon túlról érkeztek ők is ide mint bevándorló népek. Egy sokgyökerű nemzet tagjaiként megértik, mit jelentene rideg, elutasító magatartásuk. Ma a térségben a gazdaságilag viszonylag erős Malajzia az az ország, amelyik a legtöbb vendégmunkást fogadja be, és ad ideiglenes otthont a háborús övezetek menekültjeinek. Éppen ez a toleráns magatartás, a bennük élő finom érzékenység fogalmaztatta meg a maláj keresztény asszonyokkal a világimanap fő gondolatát: minden ember felebaráti kötelessége - de Krisztusban egyenesen testvéri küldetése -, hogy küzdjön a „minden embert megillető egyenlő bánásmódért és egyenlő jogokért”. így lesz imádságuk felszólítássá: „Győzedelmeskedjen az igazság!” ■ B. P. M.
