Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-19 / 7. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. február 19. *• 5 P 0 Most örülsz? Mottó: „Hó van Isten?” (iß. Odonics Barnabás, 6 éves) Első felvonás Hárman álltak a hófödte Lágymányosi Ökumenikus Központ udvarán. Mindhárman örültek valaminek, valakinek, valakiknek. Csend volt. Katarzis utáni csend. Szinte mozdulatlanul bámultak befelé az üvegajtón, és leheletük igen hamar foltot hagyott. Jókedvű, mosolygó embereket láttak, olyanokat, akik nem szégyellik, hogy örülnek. Egyikük meg is jegyezte, hogy legalább olyan rég látott örülő embereket, mint ekkora havat. Másikuk a fehér hollós példát akarta erőltetni, de érezte, egy havas mezőn meglehetősen abszurd lenne. Vette a lapot, abbahagyta mondókáját, és kislányos zavarában gyúrt egy hógolyót, majd megcélozta a kert közepén fagyoskodó hóembert. Eltalálta. Nagyon nevettek mindhárman, mivel éppen a hóember sapkáját sikerült telibe kapnia. A harmadik ámuló-bámuló felvette a sapkát, felpróbálta, és nevetett. A többiek meg rajta. Ezután visszaálltak, hogy alaposan megfigyeljék, mi is zajlik az üvegajtón túl. Második felvonás Bent, a templomtérben két anyuka beszélgetett. Arról, amit hallottak, arról, amit átéltek. Arról, hogy az örömről nem beszélni kell, még csak nem is írni - ahogyan ezt most jómagam is teszem -, hanem megélni. Az itt és most-ban, az öröm gyülekezetében, a gyülekezet örömében osztozva. A háttérben még dzsemmeltek a Tamás-misén zenélő Agapé zenekar zenészei, az előtérben pedig sokan sokféleképpen élvezték az ételek ízét és a forró tea testet-lelket átmelegítő zamatát. A folyosón a szervezők az elkészült „örömfotóról” diskuráltak - ezen mindenki összeállt egy képpé. Egy néppé. A Tamás-mise offertóriuma ugyanis a februári alkalmon e sok-sok ott lévő ember közös öröme, mosolya volt. És lett. Önnek, neked, kedves olvasó, aki e lapot olvasod és e fényképet nézed. Harmadik felvonás Most örülsz? - kérdezte az édesanya a kicsi Barnabást a hazafelé vezető hófehér úton, aki - ahelyett hogy válaszolt volna - visszakérdezett: „Hó van Isten?” Az édesanya mosolygott, és megsimogatta gyermeke kipirosodott arcát... Negyedik felvonás Most örülsz? - szólt a kérdés mindenkinek, aki ott tudott lenni múlt vasárnap este a Tamás-misén. Most örülsz? - kérdezem mindenkitől, személy szerint, testvérem az Úrban: most örülsz? Mert van miért, és van kiért, és van kikért. Az öröm egyháza csak akkor képes hiteles és önazonos lenni, ha tud, ha mer elvárások és feltételek nélkül örülni. Valahogy úgy, ahogyan egy bizonyos názáreti ács fia örült barátaival a kánai menyegzőn, a különböző asztalközösségekben, vagy amikor kisgyermekeket vittek hozzá. Ő, akinek követésére vállalkoztunk, szeretett élni. Örömmel élte meg az emberi lét megannyi áldását. Erre a fajta hiteles örömre, bátor vitalitásra, az Isten országának boldog megtapasztalására van meghívásunk. Mások és saját magunk örömére és az öröm forrásának, az élő Istennek dicsőségére. Ötödik felvonás Hogy hó volt, hó nem volt, néhány év múlva majd megoszlanak a vélemények. De hogy a lágymányosi örömóda tisztán szólt, abban nem lesz vita. ■ Gáncs Tamás egyetemi lelkész, a februári Tamás-mise igehirdetője ^ „Nem határozhatja meg a személyem, személyes igényem vagy igénytelenségem egy egész közösség életét” - vallotta meg Endreffy Géza budaörsi lelkész az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) február 9-én tartott összejövetelén. A szervezőké nem lelkészi szolgálat egyházunkban címmel 2012 tavaszára meghirdetett előadássorozat nyitó témájául a Hogyan adok teret gyülekezetemben a nem lelkészi szolgálatnak kérdést választották. Az előadás folyamán a budaörsi gyülekezet tagjai is beszéltek a közösségben végzett szolgálataikról és az e munka során átélt áldásokról, örömökről, küzdelmekről. Az MEE Országos Irodájának földszinti termében tartott alkalom — a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő egyesület valamennyi alkalmához hasonlóan - áhítattal kezdő-Dr. Garádi Péter dött, melyen ezúttal a budaörsi gyülekezet felügyelője szolgált Pál apostol Korinthusiakhoz írott első levelének 12,4-12 szakasza alapján. Garádi Péter az ugyanazon Lélek által, az Úristen Szentlelke által mozgásban, ébren tartott, szolgáló testvérek közösségének létfontosságát hangsúlyozta az est témájához szorosan kapcsolódó igehirdetésében. Erőt adó tér A gyülekezetét mint testet a különböző funkciókat és feladatokat - „testrészekként” - ellátó gyülekezeti tagok működtetik. Nem életképes az olyan egyházközségi modell, amelyben minden munkát a lelkész végez. A lelkipásztornak feladata megosztani a különféle szolgálati területeken végezhető munkákat, keresni a megfelelő embereket s mindezt imádságban megharcolni, végigkísérni - adta tudtul meggyőződését az EBBE munkáját is irányító egyházközségi elöljáró. A hit harcát nem harcolhatjuk meg más helyett, és más sem harcolhatja meg helyettünk. Az egyénenként megélt kegyelem, Isten szeretete építi és élteti a gyülekezetét - kezdte előadását Endreffy Géza, aki a budaörsi gyülekezet közösséggé formálódása során számtalanszor megtapasztalta az imádság erejét, a kitartó imádkozás gyümölcsét. Endreffy Géza Nem a vezetők által gyülekezeti tagokra tukmált feladatok teszik hosszú távon elkötelezett szolgálóvá az egyes tagokat, hanem a belső meggyőződés, az Istennel megvívott dolgok, a magától az Úristentől ránk bízott, személyre szabott teendők - summázta gondolatait a lelkész előadó, hozzátéve, hogy a laikusoknak való „téradást” megelőzi az időbeli és képességek szabta korlátok belátása. Ugyanakkor ha a lelkész nem ad teret a nem lelkészi szolgálatnak, az egyet jelent a Krisztusban való lelki növekedés meggátolásával. A feladat-, illetve felelősségvállalás ugyanis a hit növekedését eredményezi - tapasztalta meg Endreffy. A budaörsi gyülekezetben számos házi csoport működik, s ez jól példázza, hogy dinamikus, növekvő, élő a közösség. Endreffy Géza szavait kölcsönözve: a gyülekezet kilépett a népegyházi keretekből. A megszólaló csoportvezetők - az asszonykörtől kezdve a „guruló tanítványok” csoportján át az ificsoport, az ifiklub-filmklub, a „gömöri akciócsoport”, a „szerelőműhely” és az ifivezetők házi csoportjáig bezárólag - mind arról tettek bizonyságot, hogy mennyire sokat jelentenek, milyen nagy biztonságot adnak az ezekben a testvéri kisközösségekben megélt őszinte beszélgetések, bűnvallások, imaközösségek. ■ - Bállá -
