Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-12 / 6. szám
8 « 2012. február 12. EVÉLET-IRÁNYTŰ Evangélikus Élet V. LUTHER-KONFEREN A pedagógus Luther ■ Isó Dorottya 1530 tavaszán Luther Márton beköltözött Koburg várába, hogy a lehető legközelebb legyen Augsburghoz, ahol társai - Melanchthon vezetésével - az Ágostai hitvallást olvassák fel a német császár és a birodalmi gyűlés előtt. Ő nem lehet jelen a gyűlésen, hiszen a birodalmi átok, melyet 1521-ben Wormsban mondtak ki rá, most is érvényben van. De írásával a távolból is buzdítja övéit azért, nehogy eltévedjenek, vagy félrevezessék őket, rámutat azokra a sarkalatos pontokra, amelyekhez ragaszkodniuk kell. Egyszóval Luther tanítja övéit, és tanítja olvasóit. Ebben az írásában - Intés az ágostai birodalmi gyűlésen egybegyűlt papokhoz - megfogalmazza azokat a kérdéseket, amelyekre a keresztyén egyháznak tiszta és igaz válaszokat kell adnia, és amelyeket minden keresztyénnek meg kell tanulnia. Bevezetés Luther kérdései és témái között nemcsak a hit és a hitélet egyes kérdései szerepelnek, hanem a világi élet által felvetett kérdések is, melyekre az egyháznak „egyházias” azaz biblikus választ kell adnia. így fogalmaz: „Azon tételek, melyeknek tárgyalása szükséges az igazi keresztyén egyházban, amelyeket mi tárgyalunk: Mi a törvény? Mi a bűn? Mi az evangélium? Mi a kegyelem? Mi a lélek adománya? Mi az igazi bűnbánat? Hogyan gyónunk helyesen? Mi a hit? Mi a bűnöknek bocsánata? Mi a keresztyén szabadság? Miben áll a szabad akarat? Mi a szeretet? Mi a megpróbáltatás? Mi a remény? Mi a keresztség? Mi a mise? Mi az egyház? Mik a kulcsok? Mi a püspök? Mi a diakónus? Mi a prédikátori hivatal? Mi az igazi káté: Tízparancsolat, Miatyánk, hitágazat? Miben áll az igazi imádkozás? Mi a litánia? Hogyan olvassuk és magyarázzuk az írást? Mik a jó cselekedetek? Kioktatás a házaséletről, a gyermekekről, a szolgákról, a szolgálókról. Hogyan tiszteljük a felső hatalmasságot? Elemi iskolák. A betegek látogatása. A szegények és kórházak gyámolítása. A haldoklók vigasztalása.” Luther ekkor nem első alkalommal tanítja övéit és olvasóit, hallgatóit. Azóta, hogy Isten akaratából reformátor lett, egyetemi előadásai mellett a gyülekezet, az egyház népének tanítása is gondjává vált. Sokszor sürgették egy-egy kérdés megválaszolására. így született például a három sermo a bűnbánatról, a keresztségről és az úrvacsoráról. Tanítással szállt szembe a Wittenbergben fellépő rajongókkal: nyolc böjti prédikációjával cáfolta tanításaikat, és helyes mederbe terelte a gyülekezet életét. Amikor Állhatatos János szász választófejedelem elrendelte az egyházlátogatást, Luther maga is részt vett benne, hogy lássa, milyen tudással, ismerettel rendelkeznek a gyülekezetek tagjai. S amikor elkeserítő képet kapott, nekilátott, hogy „tankönyvet” készítsen: megírta a Kis kátét és a Nagy kátét. Luther nem volt pedagógus a szó mai értelmében, de tanító volt abban az értelemben, ahogyan minden teológus, minden lelkész, minden pap - s itt nem feledhetjük a hívek egyetemes papságát sem - az. Jézus missziói parancsa minden keresztyént kötelez arra, hogy a tanítvánnyá tevés szolgálatában tanítsa azokat, akik rábízattak. Minden teológus, minden lelkész és igehirdető pedig kötelezve van arra, hogy az egyház tiszta és igaz tanítását továbbadja felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. A küldetését veszítené el az egyház, ha szolgái nem tanítanának, ha szolgái nem tisztán, biblikusán tanítanának, és ha tanításuk nem vonatkozna a világi élet által felvetett problémákra is, hanem csupán a hit és a hitélet kérdéseire. Lutherre mint reformátorra, igehirdetőre, papra az Úristen egész egyházának tanítását bízta. Ezért beszélhetünk mégis a pedagógus Lutherről. Ezért foglalkozik vele a pedagógia tudományának körébe tartozó neveléstörténet is. Tanítói tevékenysége, teológiai alapokon álló pedagógiája mérföldkő a nevelésben. Pedig Luther csak azt tette egész életében, ami rábízatott... A tanítás teológiai alapjai Luthernél Az „életrendek” teológiája. Minden ember beleszületik az Isten által teremtett életrendekbe: a család közösségébe, egy nép közösségébe, a munka világába. Ennek alapján tölt be különböző szerepeket - melyeket Luther ordának, rendnek nevez -, ennek alapján végzi hivatását. A rendek, amelyekbe tartozik, meghatározzák Istentől kapott feladatait. Luther szakít azzal a középkori gondolkodással, hogy hivatása csak a papságnak van. Minden munkát hivatásnak mond, és vallja, hogy hivatásként kell gyakorolni. Ezzel azt is kifejezi, hogy a hivatások között nincs kisebb és nagyobb. Mindre szükség van, ezért mind egyenértékű. A világi hivatásokban levő keresztyén emberek végezzék tehát elkötelezetten világi szolgálatukat, a nekik adatott rendekben legyenek javukra környezetüknek, közösségeiknek, városuknak, népüknek. A szülői, apai, anyai hivatásban élő ember Istentől kapott küldetése tehát, hogy gondozza gyermekeit, nevelje őket testi-lelki értelemben egyaránt. A keresztyén szülő pedig Jézus missziói parancsára tekintve tanítója gyermekeinek. Neki kell a tanítvánnyá tevés szolgálatában fáradoznia, mert a gyermekei azok, akik rá vannak bízva. A „szülői” felelősség teológiája. Luther a szülői hivatást kiterjeszti minden olyan hivatásra, amely valamiképpen gondviselésre rendeltetett: egy ország, egy város, egy gyülekezet gondozására és tanítására. Vagyis azt a felelősséget, amelyet a szülők hordoznak gyermekeik nevelése iránt, hordozza egy város vezetése a város polgárainak gondozása, nevelése, egy ország elöljárói az ország népe iránt, az egyház papjai pedig gyülekezetük tagjai iránt. Ezért a gyermekek tanítása, nevelése Istentől rendelt feladata a világi kormányzásnak. Ráadásul Luther rámutat arra is, hogy a világ sorsa rendkívüli mértékben függ attól, ahogyan gyermekeinket neveljük. Nevelés Luther teológiája alapján A nevelés célja. Luther reformátori tevékenysége folytán számtalan kolostor néptelenedett el, szerzetesrendek, apácarendek szűntek meg. Márpedig a tanítás, gyermeknevelés színterei a kolostorok voltak. Ráadásul Wittenbergben a rajongók alaposan összezavarták az egyszerű népet, mert azt tanították, hogy a tudományos képzettség, azaz a tanulás ártalmas, ördögi dolog. Nincs rá szüksége a keresztyén embernek... Ezért írja meg Luther Márton a Németország összes városainak polgármestereihez és tanácsosaihoz keresztyén iskolák felállítása és fenntartása végett című iratát 1523-ban. Ebben hangsúlyozza, hogy ha a szülőknek fontos volna gyermekük üdvössége és boldogsága, akkor nem tétlenkednének: megkeresnék és megteremtenék gyermekeik lelki növekedésének lehetőségeit, vagyis keresztyén módra nevelnék és taníttatnák őket. Azért neveljük gyermekeinket, hogy hívő, istenfélő, igaz keresztyén emberek legyenek. Ennek egyenes következménye pedig az, hogy az igaz keresztyén ember értékes tagja lesz társadalmának, hivatását szorgalmasan és hűségesen végzi, életét tisztességben és hasznosan éli. S ha már a szülők - különböző okokból - nem alkalmasak a gyermeknevelésre, vagy nem tudnak vele foglalkozni, akkor ezt a célt a városok vezetőinek, az elöljáróknak kell maguk elé tűzni és megvalósítani. A nevelés tartalma. A hitismeretek átadása, a katekézis vagy kátétanítás mindig, már a kezdetektől, fontos volt az egyház számára. A tananyag a Tízparancsolat, az Apostoli hitvallás és a Miatyánk ismerete volt. Amikor Luther kátéíráshoz fog, megőrzi ezt az egyházi hagyományt - magyarázatokat fűz ezek egyes szakaszaihoz ugyanakkor ki is bővíti kátéját a keresztség és az úrvacsora igéivel, illetve ezeknek a magyarázatával. Ez tehát szerinte az a minimum, amelyet minden keresztyénnek tudnia kell, amelyet szüntelen gyakorolnia is kell, hogy el ne felejtse, és gondolkodnia is kell róla, hogy elmélyüljön benne. A káté tanítását a családfő feladatául szabja. Közismert a Kis káté felirata: „A családfő így tanítsa háza népét!” Luther azzal is foglalkozik, hogy mit tanuljanak a gyermekek az iskolákban. A legnagyobb súlyt a nyelvek tanítására teszi, közöttük is a Szentírás nyelveinek elsajátíttatására, hogy minél többen megértsék az igét. A reformátor gyermekszemlélete. Hogy miként tekintettek Luther korában a gyermekekre, arra legjobb példa az, ahogyan őt nevelték. Rendkívüli szigorúság, olykor kegyetlen bánásmód, verés, mindez azért, hogy megtörjék a gyermek bűnös akaratát, és engedelmességre neveljék. A gyermek tehát bűnös lény, akiből „ki kell nevelni bűnösségét”. Luther azonban egészen másként tekint a gyermekre. Korát meghazudtoló módon hangsúlyozza, hogy a gyermek finom lelkét óvni kell, a legfontosabb az, hogy jól szeressék... Külön meg kell említenünk, hogy amikor Luther gyermekek neveléséről beszél, akkor egyaránt gondol a fiúkra és a lányokra. Éppen biblikus látásmódja készteti erre, hiszen Pál apostol nyomán gondolkodva világos számára, hogy „Krisztusban (...) nincs férfi, sem nő”. (Gál 3,28) Ezért a katekézis tanulása és az iskolába járás egyaránt fontos a fiúk és a lányok számára. A Keresztyén iskolákfelállítása ügyében című iratában nemcsak tudós mesterekről, hanem mesternőkről is beszél, akik könyvekhez és más tudományokhoz, művészetekhez és történetekhez értenek” akik taníthatják a gyermekeket. A gyermekeknek pedig naponta iskolába kell járniuk. A nevelés módszerei. A szülők számára a hit alapvető dolgaira való nevelésben Luther Márton lépésről lépésre határozza meg a módszereket. Első lépés: egy rögzített szöveg alapján tanulja meg a Tízparancsolatot, Hiszekegyet, Miatyánkot és a szentségek szereztetési igéit - ez az ismeretszerzés fázisa. Második lépés: értse meg, mit jelent a szöveg - ez a magyarázat. Megfelelő időt kell rászánni, míg megérik a tanulóban. Harmadik lépés: személyre szabottan kell bővíteni az ismereteket aszerint, kihez melyik rész áll közelebb - hogy tapasztalatokká váljanak a megszerzett ismeretek. Utolsó lépés: ösztönözni a gyermekeket arra, hogy éljenek gyakran a szentség vételével, s így gyakorolják magukat a keresztyén életben. Az egész módszert áthatja a tanítva tanulni elve, hiszen a családfő sem „perfekt” a tananyagban, mégis tanít. S tanítva tanul. Luther szerint köteles hetente egyszer felmondatni háza népével a kátét, és ügyelnie kell arra, hogy pótolják a hiányosságokat. A Nagy káté előszavában a reformátor felhívja a figyelmet: soha senki nem mondhatja magáról, hogy ő már tudja, s nem szorul további tanulásra... Luther ma is tanít bennünket Az iskoláztatás terén éppen Luther reformációja nyomán indultak meg óriási változások, és hatalmas fejlődés kezdődött. A világi kormányzás egyre inkább felismerte a gyermeknevelés fontosságát. Tanítók, pedagógusok munkássága kiformálta a pedagógia tudományát, amely azóta is gazdagodik, erősödik ismeretekben, tapasztalatokban, tárgyi eszközökben. Igaz azonban az is - sajnos -, hogy az iskoláztatás zömében elszakadt az egyháztól s annak alapjától, a tiszta tanítástól. Az egyháznak a katekézis mint a hitismeretek tanításának tantárgya maradt meg, amelybe azonban nemcsak a hit és a hitélet egyes kérdései tartoznak, hanem a világi élet által felvetett kérdések is, melyekre az egyháznak „egyházias” azaz biblikus választ kell adnia. * * % Mennyire vagyunk gyakorlottak egyházunk tanításában? Mennyire gyakoroljuk magunkat benne? Ha most Luther kérdéseit, melyekben megfogalmazta a keresztyén tanítás lényegét, ismét szemünk elé vesszük, próbára tehetjük magunkat! Vajon hány kérdésre tudunk válaszolni? Vajon tanítjuk-e ezekre a ránk bízottakat?... Luther tanít ma is. Tanítása tiszta és igaz. Át kellene gondolnunk mindannyiunknak újra. Tanulni kell(ene) újra. Tisztán és igazán kell(ene) tanítani újra. Mert bizony igaz Luthernek ez a mondata is: „Bizony nem tesz Isten csodát, amíg a dolgon az általa rendelkezésünkre megadott eszközökkel nem segítünk.” (Keresztyén iskolák felállítása ügyében, 166. oldal) A szerző a Veszprémi Evangélikus Egyházközség lelkésze
