Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-02-12 / 6. szám

Evangélikus Élet < 6 ◄( 2012. február ,12, KULTÚRKÖRÖK . Keveházi László evangélikus lelkész életéről készült filmet láthattak a „fapados” filmszemle nézői Kétszáz éve született Charles Dickens Február másodikán kezdődött és ötödikéig tartott a 43. Magyar Film­szemle, amelyen ugyan 141 rende­ző munkáját láthatta a közönség, de nem volt verseny, és díjakat sem ad­tak át. Tarr Béla, a „fapados” must­rát szervező Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke az esemény kezdete előtt tartott sajtótájékozta­tón kiemelte: a vasárnap záruló szemle a szakma áldozatvállalásá­nak köszönhetően valósult meg. „Elhatároztuk, hogy megmutatjuk, a magyar film él, a magyar film sok­színű, és a magyar film igenis élet­revaló” - hangsúlyozta a Magyar Távirati Iroda híradása szerint a filmrendező. A szemlén 10 játékfilm, 3 ifjúsági és gyerekfilm, 1-1 egész estés animá­ciós és egész estés szkeccsfilm, 50 do­kumentumfilm, 30 animációs, 9 is­meretterjesztő és 13 kísérleti kisjáték­film szerepelt. A programot a Színház- és Film­­művészeti Egyetem 6x6 osztályának vizsgafilmjei, a Budapesti Kommu­nikációs és Üzleti Főiskola kamera­­man szakos hallgatóinak 11 alkotása, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak 9 munkája színesítette. A programban volt látható Erdé­lyi János Keveházi László evangélikus lelkészről szóló filmje Fényedből fénysugár címmel. Mint ismeretes, Keveházi László a második világhá­ború alatt és után a Sztehlo Gábor ál­tal vezetett gyerekmentő otthonban élt, és az itt létrehozott gyerekköztár­saságnak, a Gaudiopolisnak lett az el­ső miniszterelnöke. Az ő és szintén lelkész felesége életét követi végig a film, amelyet februárban a pilisi evangélikus gyülekezet szeretetven­­dégségén is levetítenek. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna / evangelikus.hu HIRDETÉS _________________________ Meghívó Túrmezei Erzsébet, a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület 1990. évi újraindulása utáni első főnökasszonya születésének too. évfordulója al­kalmából megemlékezés lesz a budahegyvidéki evangélikus gyüleke­zetben (1122 Budapest, Kék Golyó u. 17.) február 18-án, szombaton 10 órától. A program 10.00: Istentisztelet úrvacsoraosztással - dr. Fabiny Tamás püspök 10.45: Orgonamuzsika - ifj. Endreffy Attila orgonaművész Túrmezei Erzsébet-vers 11.00: Emlékezés Túrmezei Erzsébetre - Madocsai Miklós lelkész 11.30: Filmvetítés Túrmezei Erzsébetről Túrmezei Erzsébet-vers 11.50: Megzenésített Túrmezei-versek közös éneklése orgonakísérettel 12.00: Kávészünet 12.30: Visszaemlékezés Túrmezei Erzsébetre - Gertrud Eíeublein diakonissza Túrmezei Erzsébet-vers 13.00: Haydn: D-dúr vonósnégyes (Op. 76. No. 5.) - Rondo vonósnégyes 13.30: Áldás - Veperdi Zoltán lelkész Dr. Fabiny Tamás püspök, Veperdi Zoltán lelkész, Dr. Visnyei Orsolya társelnök Médiatámogatók: „ A x % Protestáns 'Evangélikus Élet®. /Vi ’ ÜSS* ► Az 1812. február 7-én született angol Charles Dickens fedezte fel az iro­dalom és általa az olvasók számára a nyomort, a külvárosokat, a kis­polgári otthonokat, az érző szívű szegény embereket, az elhagyott gyer­mekeket, az ostoba és embertelen iskolákat, lelencházakat, árvahá­zakat, ő fedezte fel a keserves életű fiatalokat és mindezek körében a különcebbnél különcebb, bogaras alakokat. Persze, hogy tudott mihez nyúlni ih­letért, hiszen ő maga is a társadalom legaljáról jött. Egyik nagyapja házi­szolga volt, a másik sikkasztó. Igen korán, tizenkét éves gyermekként egy fénymázműhelyben kez­dett dolgozni, mivel család­­fenntartó apja az adósok börtönébe került. Heti hat shillingből tartotta el magát és családját. Pár évvel később az­tán a család anyagi helyzete egy örök­ségnek köszönhető­en rendeződött. Tizenöt évesen került egy ügyvéd­hez írnoknak, majd bírósági tárgyalások­ról, parlamenti ülések­ről kezdett tudósítani; mígnem aztán színésznek állt, majd álnéven karcolato­kat írt, amelyek rövidesen kötet­be gyűjtve meg is jelentek. Az első sikereket A Pickwick Klub című munkája hozta meg számára, ezt a Twist Olivér követte. Műveinek hosszú sorából kiemel­kedik a Copperfield Dávid, valamint nagyon szép meséje, a Karácsonyi ének, az önzés boldogtalanságából a boldogságra javuló Scrooge úr tör­ténete. Kevesen ismerik viszont a saját gyermekei számára írt, Urunk élete című művét. 1846 és 1849 között ve­tette papírra jézus életének ezt az egyszerű történetét. Eredetileg nem az olvasóközönségnek szánta, miként saját szavaiból is kiderül: „Kedves gyermekeim, szívből vágyom rá, hogy ti is megtudjatok egyet s mást Jézus Krisztus történetéből, mert mindenkinek illik tudnia róla. Soha nem élt ember a földön, aki annyi­ra jó, szelíd és irgalmas volt, mint Ő, és aki annyira szívén viselte a bűnös, beteg és nyomorult emberek sorsát. Mivel Ő most már a mennyország­ban van, ahova mindannyian kíván­kozunk, hogy halálunk után egybe­gyűlhessünk, és örökre boldogok lehessünk együtt, el kell mondanom nektek, ki­csoda volt Ő, és miket cselekedett, máskü­lönben nem is sejt­hetitek, milyen cso­dálatos hely a mennyország...” Charles Di­ckens a maga korában - mint kortárs - nem volt ismeretlen a magyarok köré­ben. Az Angliára példaként tekintő reformkori Magyar­­országon már igen ko­rán ismert és népszerű lett. Petőfi Sándor és Arany János is nagy elismeréssel be­szélt róla; a Nagyszalontára látoga­tó Petőfi éppen az ő egyik könyvével lepte meg barátját. A Twist Olivér - Gondol Dániel 1843-ban megjelent fordításában - Petőfi kedves olvas­mánya volt. ■ - KERECSÉNYI­„Mikor Oláhország háborút izene..” A Román Királyság a bukaresti titkos szerződés értelmében 1916. augusztus 27-én hadat üzent Ausztria-Magyar­­országnak. Még aznap teljes erővel tá­madást indított. Cserébe Franciaor­szág, Nagy-Britannia, Olaszország és Oroszország elismerte Románia erdé­lyi területi követeléseit... A támadás nem volt teljesen váratlan. Tisza István már 1914-ben sem érezte Erdélyt biz­tonságban, és részben ezért is ellenez­te akkor a háborúba lépést. Az évszázadok során hadseregek keresztútja volt Erdély, a tatárok is többször jártak itt. 1916-ban még elevenen élt az 1848/49-es román vé­rengzések emléke. Tény azonban, hogy mindezek ellenére a támadás időszakában a magyar határ katona­ilag védtelen volt. könyve nem politika- vagy hadtörténeti munka, hanem azt mutatja be, hogyan kellett és lehetett menekülni, élni és - sokaknak - meghalni. Érdekes technika- és család­történeti adalékként hangzott el, hogy miként próbálták „me­nekíteni” a családi varrógépe­ket is... A falubírók igyekeztek a falvakat egyben tartani. Még­is sokan széjjelszóródtak. Meg­szokott látványt mutattak a közterületen tétován „állingó­­zó menekültek” Az újságokban címközlő és keresőrovatok nyíltak. A menekültek decemberre hazatértek. És az enyhe tél­ben úgy találták a krumplit a földben, hogy nem volt megfagyva! Megállt az idő egy pillanatra, ami­kor a vetítésre elsötétített teremben kitelepítést irányoztak elő, a hadüze­net után három órával mégis általá­nos és kötelező kitelepítést doboltak ki a falvakban. az előadóból megszólalt az édes­anya: Megérte az emberáldozat? Akár magyar, akár román részről?... ■ Prőhle Péter A helyzetet bizonytalanság és szervezetlenség jellemezte. Miköz­ben a korábbi tervek csak önkéntes Brassó környéki hét­falusi csángó magyar evangélikusok kálvári­ájáról tartott vetített képes előadást Veres Emese-Gyöngyvér nép­rajzkutató múlt szom­baton a kelenföldi sze­­retetvendégségen. Az Evangélikus Életben is gyakorta publikáló elő­adó „Mikor Oláhország háborút izene...” című Veres Emese-Gyöngyvér köteteit dedikálja

Next

/
Thumbnails
Contents