Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-12 / 6. szám
4 •« 2012. február .12. KERESZTUTAK Evangélikus Élet ► A keresztyén segítő szeretet igen találékony. Sok formában siet a rászorulók segítségére. A hagyományos munkaterületek, mint a kórházakban, szeretetotthonokban végzett munka, a lelkigondozás különböző formái (katonai, börtön-, menekültügyi, reptéri, vakmisszió) mellett vannak egészen sajátos területei is. Ilyen például a cirkuszmisszió, az űrhajózási és ipari misszió és - a technika korszakában - a tengeri és a légi járművekkel, illetve az ezek személyzete számára végzett misszió. Az alábbiakban a Missziói Légitársaságot (Mission Aviation Fellowship, MAF) és a Nemzetközi Tengerészeti Missziót mutatjuk be olvasóinknak. MISSZIÓ FÖLDÖN, VÍZEN, LEVEGŐBEN A SZORGOS ÉGI HANGYÁK ÖTPERCENKÉNT FELSZÁLLNAK És ki törődik a turisták és a „tengeri medvék” leikével? A nemzetközi és a német tengerészmisszió hétköznapjai Szárnyakat a reménynek A Missziói Légitársaság munkatársai hetven éve segítenek világszerte Szakembereik, szponzoraik, az értük imádkozok szervezetten tizenöt országból támogatják égi-földi világszolgálatukat, amelynek keretében minden ötödik percben felszáll a világ valamelyik részén egy MAF-repülőgép, a lehető legbékésebb, irgalmas céllal. Ők valóban az éter szorgalmas hangyái s a földi szükségben szenvedők gyors diakónusai. Kiterjedt missziói hálózat 2006 szeptembere óta világszolgálatuk központja az angliai Ashfordban van, innen szervezik és koordinálják például a kanadai, az ausztráliai, európai, brazíliai, új-zélandi, koreai régiós járatokat. De van bázisuk Bangladesben, Kelet-Timoron, Dél-Afrikában, Kanadában, Haitin és Ugandában is. A vizes területek fölött hidroplánnal végzik szolgálatukat, és repülnek a dzsungelek fölött is. Legtöbben „havi fix” nélkül, szponzorok, baráti körök, gyülekezeti közösségek önkéntes adományaira hagyatkozva szelik az égi óceánt. Ilyen „szorgos égi hangya" Martin Köhler is, akivel nemrég a Spiegel-Online.de készített interjút. Köhler a Bajor Evangélikus Egyház támogatásával végzi munkáját a német szolgálaton belül „dzsungelpilótaként”. Az interjúban főleg arról szólt, milyen hatalmas orvoshiány van bizonyos területeken. Pápua Új- Guineában hosszú repülésnyi távolságra élnek az emberek az orvostól, olykor húszezer emberre jut egyetlen doktor. Bizony előfordul, hogy elkésve érkeznek meg egy-egy helyre. Akkor már nem marad más, mint az evangélium vigasztalása. Ez történt például az egyik pápua faluban: egy bennszülött anya ikergyermekeknek adott életet, de az egyikük meghalt, és mire - három nap múlva - a gép leszállt, az anya is belehalt a vérveszteségbe. De ez kivételes eset. A MAF gépeinek, pilótáinak, orvosainak, ápolóinak, tanárainak, misszionáriusainak évi nyolcvanötezer fel- és leszállása az életmentést szolgálja - többnyire eredményesen - közel hetven éve... ■ B. L. ► A Costa Concordia olasz luxushajó nemrég történt tragikus balesetében halálukat lelt turisták mellett tizenegy honfitársunk is megszenvedte a tengerhajózás veszélyeit. A parton segítettek a kikötői lelkészek és diakónusok is. A megszeppent turistáknak, de a profi tengerészeknek is nagy szükségük van olykor a lelki támaszra. Ezt nyújtja a Nemzetközi Keresztyén Tengerészeti Társaság (ICMA), melynek erős német ága 1898 óta működik. Érdekes és sokrétű szolgálatukat több mint hétszáz főállású, illetve önkéntes munkatárs látja el a világ sok kikötőjében. A lelkészek és diakónusok - mintegy hétszázan - négyévente Németországban találkoznak, hogy kicseréljék tapasztalataikat, s újabb feladatokat határozzanak meg. A tengerészek személyiségének védelme, támogatása az egyik legfontosabb lelkigondozói feladat. Ezért a szervezet jelszava: „Őrizzétek a tengerészek emberi méltóságát!” A legkisebb missziós hely, ahol port chaplain végez szolgálatot, a finn Pori kikötője. Télen mínusz 30-40 fokban dolgoznak a dokkmunkások, s szinte óránként törik a jeget a hajók körül, hogy be ne fagyjanak, s ne kelljen hetekig vesztegelniük. A misszió így egy szauna működtetésével tesz értük legtöbbet. De van ökumenikus imatermük is, ahol a Biblia mellett megtalálható a Korán, valamint Buddha és Siva szobra is, tekintettel a tengerek és a tengerészek sokféleségére. A szorgos égi hangyák története a II. világháborúban kezdődött. 1943-at írtak, amikor néhány amerikai pilóta azon kezdte el törni a fejét, hogyan lehetne a repülést humanitárius célra használni, hiszen a rászorulók, éhezők, betegek között nincsenek győztesek és legyőzöttek, hanem csak szenvedő emberek, gyerekek. Amint véget ért a háború, szárnyra kaptak reményeik, s alig valamivel a „győzelem napja” után, 1945. május 20-án amerikai és európai pilóták megalakították a Keresztyén Repülősök Missziós Társaságát (CAMF), amelyből aztán később kinőtt a Missziói Légitársaság. Az első békés „segélybevetésre" 1946-ban Mexikóban került sor. „Segélybevetések” A MAF bibliai hitű, keresztyén meggyőződésű munkatársakkal dolgozik, akik fontosnak tartják a missziói parancs betöltését (Mt 28,19-20: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szendéteknek nevében...”) A társaság tagjai a legkülönbözőbb felekezetekből jöttek, de ezzel a közös missziói elkötelezettséggel. Tévedés lenne azt hinni, hogy a MAF pusztán repülős prédikátori szolgálatot végez. Alapszabályzatuk szerint a ma rendelkezésre álló több mint száznegyven kisgéppel élelmiszer-, gyógyszer- és betegszállítást végeznek, légi mentőszolgálatot látnak el, orvosi eszközöket, orvosokat és ápolókat is eljuttatnak igen elzárt területekre - ahogy erről a MAF statisztikai adatai tanúskodnak. tengerészek kizsákmányolása mérséklődjön. A Német Tengerészeti Misszió megalakítására 1891. június 15-én Hamburgban és Kiéiben került sor. Az 1920-as években létrehozták valparaísói, New York-i és rotterdami, majd az ötvenes években a nagyvilág különböző kikötőiben (Isztambul, Alexandria, Dublin, Fokváros, Pireusz stb.) a telephelyeiket. Kikötői lelkészek és diakónusok a tengerészek emberi méltóságáért Idővel a lelkigondozói, istentiszteleti tevékenység mellé szociális feladatok is társultak. A lelkészek a kikötőkben berendezett irodáikban olcsó telefonkártyát juttattak a szárazföldre lépőknek, pénzt kölcsönöztek nekik, szállást biztosítottak, szórakozásukról igyekeztek gondoskodni (pl. biliárdasztalokkal), később internetelérhetőséget teremtettek, sőt kis könyvtárakat is berendeztek számukra. Az irodákat kikötői lelkészek (port chaplainek) vezetik, és diakónus munkatársak segítenek nekik a munkában.. Légi diakónusok világszerte A múlt esztendőben hétmillió kilogramm anyagot, árut (gyógyszert, élelmiszert, orvosi, technikai eszközöket) repítettek célba, kétszázezer ember fordult meg a kisgépek fedélzetén, nyolcvanötezer fel- és leszállásuk volt kétezer-ötszáz különböző célállomáson. Ezzel minden más légitársaságot felülmúltak! Ezerötszáz partnerszervezettel (egyházakkal, missziókkal, humanitárius szervezetekkel) működnek együtt. Mindehhez a sokféle feladathoz ezerkétszáz munkatárs áll - pontosabban száll - rendelkezésre. A nemzetközi és ökumenikus szervezet lelkészei a világ nagy kikötőiben A Nemzetközi Keresztyén Tengerészeti Társaság (ICMA) 28 különféle keresztyén egyházi szervezet csúcsszerve. Azokat a lelkészeket és diakónusokat tömöríti, akik kereskedelmi, halász- és utasszállító hajókon alkalmazott tengerészekért dolgoznak. Jelenleg a világon 526 kihelyezett irodájuk van, és 927 kikötői lelkész végzi munkáját 126 ország kikötőjében. A német és más nemzeti ághoz képest fiatal szervezet 1969-ben alakult meg. Az ICMA nemcsak a tengerészek lelki gondozásával foglalkozik, hanem a családjukkal, a szociális helyzetükkel is, és alkalmanként anyagi támogatást is ad a rászoruló „tengeri medvéknek” Nagyon fontosnak tartja a szervezet a tengerészek emberi méltóságának, személyiségük értékeinek, hitüknek a megőrzését, védelmét. A nemzetközi vezetőségben amerikai, brit, dán, német, vatikáni, holland lelkészek és tengerészeti szakemberek dolgoznak. A keresztyén világszervezet évente tartja közgyűlését a világ különböző részein. Tengeri vándorok szárazon Jörn Hille lelkigondozó diakónus Hamburg hatalmas kikötőjének déli részében. Jó három éve járja a konténerektől és hajóktól zsúfolt területet, s keresi a kapcsolatot a tengerészekkel. Sárga biztonsági mellényének hátán és fehér sisakján ez áll: „Chaplain” - lelkész. Irodájában a könyvszekrényben a könyvek mellett DVD-k, videokazetták. Meg egy hatalmas csomag, benne rengeteg kötött gyapjúsapka. Minek? Elmondja, hogy évente mintegy háromezer darabot osztanak szét a tengerészek között, hiszen sokan forró vagy éppen meleg nyári övezetből hajóznak be a fagyos hamburgi vagy más dokkokba, és nincsenek felszerelkezve téli holmival. Ilyenkor nagyon jól jön nekik a nyakig húzható gyapjúsapka, amit még a tengeren is szívesen viselnek. A kikötőben nincs semmiféle konkurencia a katolikus Stella Maris Tengerészeti Szolgálat munkatársai és a protestánsok között. Mindannyian a tenger vándoraiért vannak ott, s épp elég tennivalójuk akad. „Tengerészotthonunkban él olyan öreg medve, aki már huszonöt éve szárazon tölti napjait. Vele is törődni kell, egyedül van, rokonok, hozzátartozók nélkül. Úgy vár minket közel nyolcvanévesen naponta, mint gyermek a szüleit” - mondja a diakónus. S jelmondatukra utalva hozzáteszi: „Mert a legfontosabb: megőrizni bennük és közöttük az emberi méltóságot.” . . , .m Db..Békefy-La.jos A misszió gyökere a szociális érzékenység Nem véletlen, hogy a német tengerészmisszió gondolata akkor vetődött föl, amikor a rendkívüli szociális érzékkel megáldott fiatal lelkész, Johann Hinrich Wiehern az 1848-ban tartott egyházi napon Wittenbergben izzó beszédet mondott az egyház szociális feladatairól. Nemcsak a tengerek vándoraiért emelte fel a szavát, hanem mindenfajta szociális szükséghelyzetben vergődő emberért, követelve, hogy az egyház tegyen hatékonyabb lépéseket értük. Wiehern fellépésének hatására jött létre a belmisszió. Az Angliába kivándorolt, majd visszatért tengerészek is sürgették saját missziójuk létrehozását, így az egyházi akarat és a tengerészkövetelés szerencsésen egybeesett. Már 1854-ben létrehozták Brémában az első egyházi tengerészotthont. Az evangélikus egyház azért is igyekezett fellépni, hogy a
