Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-22 / 3. szám
8 -m 2012. január 22. PANORÁMA Evangélikus Élet JANUÁR 22. - A MAG Laptársainkhoz hasonlóan az Evangélikus Életben is évről évre megemlékezünk a magyar kultúra napjáról, amelyet 1989 óta annak tiszteletére ünnepelnek meg a magyar nemzet tagjai - határokon innen és túl hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Nem véletlenül adózunk hasábokkal e jeles napnak, hiszen okkal lehetünk büszkék arra, hogy a reformáció erőteljesen hatott nemzeti kultúránkra is. Az évszázadok során protestáns - köztük lutheránus - tudósok, alkotó- és előadóművészek garmadája gazdagította maradandó értékekkel kulturális kincseink tárházát. Mostani összeállításunkban egy öt évvel ezelőtti, ám a résztvevők számára máig emlékezetes, irodalmi és zenei élményt egyaránt magas színvonalon nyújtó templomi koncertet idézünk... A Pestszentlőrinci Evangélikus Egyházközség lelkésze, Győri Gábor a megelőző évben kérte fel a gyülekezet előadói, zeneszerzői munkásságáról is megismert presbiterét, Kákay Istvánt az egyházközség énekkarát is új kihívás elé állító mű(vek) komponálására. így született meg a Reményik Sándor Pilatus című költeményére írt mű. Ezt először - Hajnal Anna megzenésített versével kiegészítve - 2007 virágvasárnapján szólaltatta meg közösen a gyülekezet énekkara és a zeneszerző 1980-ban alakult együttese, a Poézis. Kákay Istvánt (egyházunk országos irodájának jelenlegi igazgatóját) az ősbemutató kirobbanó sikere indította újabb zenei költemény komponálására, melyet Hét ima címmel a XVIII. kerületi evangélikus templom felszentelésének hetvenötödik évfordulója alkalmából adott elő a Poézis együttes és a - vendégművészekkel bővített - Pestszentlőrinci Grádicsok énekkar, 2007. december 15-én. Az időközben másutt is sikerrel bemutatott két darabban mintegy negyven-ötven fős előadói gárda működik közre. A Poézis együttes szokásos hangszeres apparátusa (két hegedű, fuvola, gitár, cselló, ritmushangszerek) kibővül még egy hegedűvel és fuvolával, illetve klarinéttal, fagottal és trombitával. Az énekkar szintén a szokásos létszámánál erősebb összeállításban szerepel. Az énekszólók többségét Kákay Katalin, Illés Péter és Kákay István énekli, ám mindkét műben bőven kaptak szólólehetőségeket a gyülekezet kórusának tagjai is. A művek előadásában kezdettől fogva segített a Sonore énekkar néhány tagja, 2011 tavaszán pedig háromszor is felcsendültek a művek a Mózes Margit által vezetett Canterino vegyes karral. A két mű pesterzsébeti előadását videóra rögzítette a Zákeus Médiacentrum, így a 2009. június 14-i előadás DVD-lemezen is megtekinthető, illetve meghallgatható (a lemez kiadónk Üllői úti könyvesboltjában is megvásárolható), és - elvileg - természetesen a zenei költemények újabb élő bemutatóinak sincs akadálya. Noha „papír alapú” hetilapunk csupán a művek irodalmi anyagának közreadására szorítkozhat, úgy hisszük, hogy az Evangélikus Élet hivatalos megjelenési dátumával egybeeső vasárnapon (január 22-én) Kákay István verses összeállításával illő módon köszönthetjük a magyar kultúra napját. ■ A szerk. (Kiss Tamás felvételei múlt év tavaszán a kelenföldi evangélikus templomban rendezett koncerten készültek.) Reményik Sándor: Pilatus (Ján 19,22) A pörnek vége. Elvégeztetett... Véres a kereszt tövében a fű. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. „Rongy csőcselék, én unlak titeket, Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, A mellükverő messiásokat, A nap hevét ez átkos ég alatt, A zagyva szókat, buja színeket, És magamat és uramat, a császárt, Ki bíróvá tett ilyen nép felett. »Feszítsd meg!« üvöltötték a fülembe, Amíg unottan odalöktem nékik. Szegény bolond! Pedig csak álmodott, Csak álmodott egy létráról az égig. Csak álmodott, de ezeknél tán szebben. Már szürkül fenn a Koponyák hegye - Vajon álmodik-e még a kereszten? Valamit szólt nekem az igazságról, Azután némán vérzett, ragyogott. Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda? Feleié: »én vagyok«. Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?! A csőcselék morajlott, mint a tenger, Én untam, untam amazokat, ezt is. Egy messiással több vagy kevesebb, Pilatus lelke nem lesz nehezebb És könnyebb tán ez istenverte föld, Untam a dolgot. Odalöktem. Vége. De jaj! Vajon kire szállott a vére?” Az alkony megy, az est, az éj leszáll, De a helytartó nyugtot nem talál. „»Feszítsd meg!« üvöltötték a fülembe És nekem nem volt elég fegyverem, Nem volt elég lándzsásom odakünn, Vagy - vagy üres volt talán a szivem? Eh, mit bánom én, a bölcs szív üres, Bús madarak, el a szivemről, hess! »Feszítsd meg!« üvöltötték a fülembe. Mi közöm hozzá? feszítsétek hát, Te véres kezű, szennyes csőcselék, Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást! Él-e, meghal-e, egy marad az átok, Isten se váltja meg ezt a világot. Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát! Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt. Ki tudja, talán mégis király volt!” Csend most. De hallga! Most az éj kopog, Pilatus udvarában a papok. „Uram, mi véled egyet így nem értünk, Ahogyan írtad, botránkozás nékünk, Rexnek, Uram, csak ő mondja magát. Nem készítetted jól a Golgothát!” Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén! ím, kővé vált a nádszál: oly kemény. (Odafenn csendbe hallgat a kereszt.) Pilatus nő, ahogy beszélni kezd: „A Messiástok megmenteni késtem, De négy betűt a keresztjébe véstem, E négy betű az én becsületem, Hajótöröttségem utolsó roncsa, Hitetlen hitem, büszke makacsságom, Egy akarat az akaratlanságon. E négy betű az én becsületem. Hadesre! ez a négy betű marad! Ha alá kéne temetnem e várost, Rómát, az Imperatort, magamat: E négy betű az én becsületem!! Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan, Halljátok: amit megírtam, megírtam.” Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd S áll a zsoltáros éjben a kereszt. Hajnal Anna Hajnal előtt Míg bárki van e földön, kit nem szeretsz, a hajnalé s a fényé még nem lehetsz. Ne légy egyéb, én lelkem, csak tiszta hang, ha rád nem is figyelnek fent és alant. Míg aggódás gyötörhet, nem vagy szabad, szabadult s szabadító légy egymagad. Szállj egymagad a napnak, tűnik a köd, minden testvér követ majd s a fény beföd: te szétrezegsz, eloszlasz ha kél a nap - s minden szabadult lélek a fény s a tiszta ének, az öröm lész magad.
