Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-24 / 25. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 77. évfolyam, 25. szám ■ 2012. június 24. ■ Szentháromság ünnepe után 3. vasárnap Ára: 250 Ft „Az egyház pedig - bár mennyei gyökerei vannak - egy, az e világban élő közösséget jelenít meg, ebben a világban él és működik. Épp ezért ki kell állnunk, és intenünk kell az egymásnak feszülő magyar pártokat az egységtörekvésre, a józan kompromisszumra.” Égtájoló Adorjáni Dezső Zoltán püspökkel !► 3. oldal „Petrovics Sándor Kiskőrösön, Petőfi Sándor Pápán látta meg a napvilágot.” 170 éve „született” Petőfi !► 7. oldal „Mindig marad híja a kártalanításnak, a jóvátételnek. Más összefüggésekre is gondolva teszem hozzá: a becsület helyreállításának is. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell erre törekedni. ” Ittzés János hozzászólása az egyházi ingatlanrendezésről tartott konferencián !► 9. oldal A másokért élő egyház ► 2. oldal 200 éve választották püspökké Kis Jánost !► 4. oldal Isten szeretetének szolgálatában !► 5. oldal Czigány Györggyel - Weöres Sándorról !► 7. oldal Egyházjog Luther hazájában !► 8. oldal Evangélikus hölgyválasz a „múzeuméjszakán” W 10. oldal Püspöki alaprajzszemle - Evangélikus templom épül Besztercén.. !► Tudósításunk a 13. oldalon Helyes lélegzetvétel és a szeretet pillantása Évzáró az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ► Százhuszadik, teljes teológiai képzést nyújtó tanévét tudhatja maga mögött az Evangélikus Hittudományi Egyetem. Nemcsak az évszám volt ilyen szép, kerek, hanem maga az évzáró ünnepség is, melyet június 15-én délután tartottak a zuglói evangélikus templomban. Az istentisztelet utáni ünnepi ülésen köszöntötték a végzős diákokat és az egyetem jubilánsait is. A programpontok között a teológia énekkara, az Agape zenekar és a jubilánsként jelen lévő Trajtler Gábor végezte a zenei szolgálatot. Mestervizsga Az istentisztelet liturgiái szolgálatát Varga Gyöngyi docens végezte a végzős hallgatók közreműködésével. „Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok. Mily nagyok alkotásaid, Uram, igen mélyek gondolataid!" - az istentisztelet keretében erről a 92. zsoltárbeli igéről prédikált dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. Igehirdetésében arra szólította fel a megjelenteket, hogy a felszínesség helyett inkább keressék a dolgok igazi mélységét. Mély és igazi tartalom nélkül nincs jó zene sem. Az igazi teológus ugyanis az, aki egyszerre tudja megragadni Isten alkotásainak nagyságát és gondolatainak mélységét. A rektor szerint a teológusoknak - bármilyen nehéz is manapság - mélyen kell gondolkozniuk, és ezt szóban is ki kell fejezniük, hiszen egy lelkész jól megformált szavakkal tudja ébren tartani gyülekezetét. Az igehirdetés végén az általa „tizenkét ajándéknak” nevezett végzős hallgatóhoz szólt, mindenkihez egy-egy személyes mondatot intézve. Az ünnepi ülést dr. Korányi András, az egyetem egyháztörténeti tanszékének docense nyitotta meg. Külön üdvözölte a jelen lévő püspököket - Szemerei Jánost, az egyetemet idén felügyelő püspököt, illetve Gáncs Péter elnök-püspököt -, a nyugalmazott püspököket, D. Szebik Imrét és D. dr. Harmati Bélát, valamint Csernák István metodista szuperintendenst és Radosné Lengyel Annát, egyházunk országosfelügyelő-helyettesét. Ugyancsak köszöntötte a hallgatók szép számban megjelent családtagjait is. „Kedves családtagok!” - így szólította meg Szabó Lajos rektori beszédében az egybegyűlteket. Szerinte a jelenlegi és volt teológusok családjának két dologra van szüksége: a helyes lélegzetvételre és a szeretet pillantására. A nyugodt, kapkodásmentes lélegzetvétel ahhoz kell, hogy átgondoljuk, elég erős-e jézusi küldetésünk. Az egyház lélegzetvétele az, hogy mint egyének gyűlünk össze a templomban, személyes drámáinkat, reményünket és sérelmeinket hozzuk az istentiszteletre, azonban mint közösség távozunk onnan, úgy, mint Krisztus testének tagjai - fejtette ki Szabó Lajos. Egyéni életünkben pedig fontos, hogy az emberek rajtunk keresztül, de Istentől kapjanak valamit. „Ha Krisztussal együtt nézem az embereket, akkor a másiknak többet tudok adni, mint a külsőleg szükséges dolgok: a szeretet pillantását, amelyre olyan nagy szükségünk van.” Majd a rektor arra biztatta a fiatalokat és az idősebbeket, hogy találják meg azt a ritmust, amely képessé tesz arra, hogy a tanítványság útját meg tudják küzdeni. „Hogy mindez megjelenjék az arcunkon, és a környezetünk is észrevegye” - fogalmazta meg a szeretet pillantásának lényegét Szabó Lajos, mielőtt útra bocsátotta az egybegyűlteket. A lelki táplálék után fizikai ajándékokat is kaptak a résztvevők. Először a diplomákat adták át a végzősöknek. A 2011/2012-es tanévben összesen huszonöt hallgató vehetett át oklevelet, illetve igazolást. Teológus-lelkész szakon végzett dr. Agod Anett, Darvas Anikó, Győri Gábor Dávid, Kruchió Márta Kinga, dr. László Virgil, Liszka Viktor Gábor, Németh Katalin, Széli Éva Anna, Szűcs Mária és Vigh Bence. Sikeres záróvizsgájáról igazoló okiratot vehetett át Varga Diána és Varga Tamás. Hittanár szakos egyetemi oklevelet szerzett Kruchió Márta Kinga és Kruchió Zsuzsanna Irén, záróvizsgájáról igazolást pedig Bonnyai Zsuzsanna kapott. Alapfokú diplomát szerzett katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon Csizmadia Nóra, Fekete-Gyucha Viktor, Koltai Anna, Trincsi Andrea Éva, Farkas Enikő, Gömbös Katalin és Maródi Erzsébet Tímea. Kántor szakos záróvizsga-igazolást kapott Takács Dóra. Teológus mesterszakon, szociáletika szakirányon ketten végeztek, dr. Schneller István Márton és dr. Tonhaizer Tibor. A győri kihelyezett tagozat főiskolai szintű hitoktató szakán Horváth László szerzett oklevelet. HP- Folytatás az 5. oldalon ■ Szabó B. András Érdekes és fontos-e a teológia tudománya? A széles nyilvánosság egzotikumra, kuriózumra gondol, ha hittudományról hall. Az egyházon belül sem áll központban. Előfordul, hogy hitet veszélyeztető kihívásként, az amúgy sem erős szervezetet gyengítő kockázatként emlegetik. A közbeszédben leginkább a szociáletika, az egyház társadalmi kérdésekre adott válaszai kerülnek elő. Kihegyezett erkölcsi vitákban a szemben álló felek megerősítést, „szent” tudományos pecsétet várnak álláspontjuk igazolására. Mások amolyan szellemi bokszzsákként kezelik a teológiát, amelyen be lehet bizonyítani: „Ugye megmondtam, milyen tudománytalan, régimódi és merev az egyház?! Vagy: „Milyen liberális, hitetlen, korszellemtől átjárt a teológia!” A saját nézetek teljes erejével püfölhető a bokszzsák. Akit viszont visszalökött már egy valódi bokszzsák a maga erejével, és érezte az egyensúlyvesztést, az sejti, milyen a teológia ereje. Egyetemen vagyunk, a nyári vizsgaidőszak fehér inges, fekete indexes, izgatott hangulatával. Olyan vizsga következik, amilyen még nem volt. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem mesterfokú teológusképzésének első diplomavédése. A két vizsgázó a másik oldalon szokott ülni. Egyetemi oktatók, akik már doktori címmel ültek a padba, hogy a hit tudományában elmélyüljenek. Szociáletika szakirányon fejezték be tanulmányaikat. Először Budapest egykori főépítésze, dr. Schneller István tart előadást a szent és a démoni között feszülő építészeti tér spiritualitásáról. Hogyan oszlott szét a templom eredetileg mindent magában foglaló funkciója? Sok-sok intézmény tölti ma be a korábbi funkciót: múzeum, egyetem, kultúrház, bankszékház. Hogyan lettek az utóbbiak egyre nagyobbak, és a templomok egyre kisebbek? Hogyan szakadt el egymástól a szépség és a hit? A gótika csúcsaitól hogyan jutottunk a historicizmus neoálruhájáig? Hogyan bújnak meg a modern templomok a nagyvárosi épületek árnyékában? Képek peregnek a kőkor első templomaitól a kortársakig, bejárva az épített emberi kultúra szakrális rétegét. Dr Tonhaizer Tibor, az Adventista Teológiai Főiskola tanára a második vizsgázó. Témája a fenntarthatóság eszménye. Hogyan vált a fenntarthatóság központi etikai kérdéssé? Milyen biblikus alapjai vannak? Hogyan alakult át az egyházak tanítása, állásfoglalása a lassú kezdetektől a lelkes optimizmuson át a mai, komorabb helyzetelemzésekig? Miben más a katolikus, protestáns vagy a zsidó teológiai megközelítés? Aligha van ma a fenntarthatóságnál ökumenikusabb téma, mely az egész lakott földet érinti. Mindkét vizsgázó - és ezen egyáltalán nem lepődtünk meg - túlteljesítette a vizsgakövetelményeket. A szellemi munka titka a belső motiváció. Ha érdekel, amiről szó van, az ember saját maga követel meg sokat magától. Minden gondolkodó keresztyén ember és az egyház egésze számára fontos ez az energiakifejtés. Nem elég a „csak görbüljön" minimálprojektje, hanem valódi kíváncsiság kell. A „majd holnap elolvasom” lustasága helyett a végigküzdött munka jóleső fáradtsága. Az út nem csak egyetemi tanárok és doktorok számára áll nyitva. Ahogy a mesterképzésre is érdemes nemcsak kész PhD-val, hanem bármilyen felsőfokú végzettséggel benevezni. Reméljük, a folytatásban is izgalmas diplomamunkák kerülnek ki a mesterszakosok tollából. Ez azért érdekes, mert miközben minden területen elsekélyedésről panaszkodunk, többet és többen tanulnak, mint eddig bármikor. A tudás mennyisége nem kevesebb, de az összetétele más. Hogy ebben az átalakuló tudástérben hol találja meg a helyét a teológia és ezzel az akadémiai szinten folytatott vallásos gondolkodás, az nem mindegy. Fanatikus féligazságok érzelmi hullámai vagy megalapozott, stabil alapok a meghatározóak a jelen vallásosságában? Az evangélikusság mindig igyekezett hitét szellemi alapokkal erősíteni, valamint a kérdezés és a gondolat szabadságával tágítani. Egy interjúban Béres Tamás, hittudományi egyetemünk rendszeres teológiai tanszékének vezetője rámutatott az igehallgatók szellemi igényeinek komolyan vételére. A lelkészek mára sokat veszítettek szellemi vezetői képességeikből. Az igehallgatók (katolikus felmérés szerint) ma Magyarországon egyre inkább városiak és értelmiségiek. Ez nem a száraz egyházi intellektualizálás nagy lehetőségét jelenti - de a megalapozott gondolkodás szükségességét mindenképpen. A teológia nem könnyed luxus, hanem a hit stabilitása az évezredes tudás bázisán. Kérdésfeltevései széles távlatokat nyitnak, és a hatalmas erők - amelyekről gondolkodik - mozgásba hozzák az emberi elmét és szívet. A legizgalmasabb útra indítanak. Induljunk a művészet, a filozófia, az építészet, a természettudomány irányából: a legnagyobb kalandban lesz részünk. Jakab levelében olvasható az elméletből a gyakorlat felé vezető útról: „.. .aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete’.’ (1,25) A szociáletika ma a legkönnyebben megragadható teológiai terület, amely magától a gyakorlat felé vezet. A szerző a Pestújhely-Újpalotai Evangélikus Egyházközség lelkésze