Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-17 / 24. szám
8 ■m 2012. június 24. PANORÁMA Evangélikus Élet Egyházjog Luther hazájában ► Egyházjogi, illetve állami egyházjogi kérdésekkel foglalkozó szemináriumot rendeztek június 3-8. között a bajorországi Pullachban. A tanácskozás főszervezője a Németországi Egyesült Evangélikus Egyház (VELKD) központi irodája és annak egyházjogi intézete, valamint a pullachi tanulmányi ház volt. Ez utóbbi egyházunk jól ismert piliscsabai vagy szárszói konferencia-központjához hasonlítható. A müncheni igazságügyi palota aulája AZ EGYHÁZI INGAT Sikeres parlamenti konferencia értékelte az eredményes munkát Az egyhetes szeminárium kemény programot kínált, feszített tempóval (a hét során mindennap négy előadás hangzott el, kettő délelőtt, kettő délután). Az előadók a vonatkozó témák legrangosabb szakemberei, neves német egyetemek professzorai voltak: dr. Michael Germann egyházjogász (Halle), dr. Heinrich de Wall egyháztörténész, jogtörténész (Erlangen), dr. Christian Walter (München), dr Christine Axt-Piscalar teológus, hitvallási iratok szakértője, valamint az utolsó két nap részbeni előadója, a hetet végig moderáló dr Hans Michael Heinig (Göttingen). Az igazságügyi palota kívülről A négy, illetve öt nap során a legkülönfélébb témákat dolgozták föl a résztvevők. A teljesség igénye nélkül néhány: az egyén és a helyi gyülekezet viszonya jogi szempontból; az intézményi és lelki kapcsolat dimenziói; egyetemes egyház és keresztség összefüggése, mindennek jogi és teológiai értelmezése; konkrét tartományi egyházak szabályainak vizsgálata; a sztrájkhoz való jog az egyházi, illetve az egyház által fenntartott intézményekben; hitvallási iratok áttekintése; az egyház mibenléte teológiai és jogi szempontból; az egyházon belüli szolgálat kérdései, az elhívás fontossága; munkajogi kérdések. A kérdések megtárgyalásának legtöbbje „erős” lutheri, illetve evangélikus irányból történt - ennek én magam külön örültem -, főként a hitvallási és teológiai részek esetében. A feszes tempó, a hosszú előadások mellett azonban jutott idő a pihenésre is. A hetet a szerdai müncheni városnézés tette színesebbé: a tanácskozás résztvevői rendhagyó sétát tehettek a városban, jogi és politikai szempontok alapján választott helyszínekkel. Betekintést kaphattak - többek között - München 1930-as és 1940-es éveibe, illetve híres perekbe, például a Hitler uralmával szemben szerveződött Fehér Rózsa ellenállási mozgalom perébe. ■ Dr. Birkás Antal ► „Példátlan siker, párját ritkító munka” - így értékelte dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a 2011 decemberében befejeződött egyházi ingatlanrendezést. A húsz éven át tartó folyamat lezárulta alkalmából a korábbi Nemzeti Erőforrás Minisztérium június 12-én konferenciát rendezett az Országház felsőházi termében. Semjén Zsolt köszöntőjében elmondta, hogy párját ritkító munka volt az ingatlanrendezési folyamat mind az ingatlanok számát, mind az összegszerűséget tekintve. A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény a múlt igazságtalanságait orvosolta. A miniszterelnök-helyettes megemlékezett dr. Isépy Tamásról, az Igazságügyi Minisztérium akkori politikai államtitkáráról, akinek nagy szerepe volt a törvény kidolgozásában. Nehéz jogi és politikai helyzetben kellett olyan megoldást találni - mondta Semjén -, amely beilleszthető volt az akkori, meglehetősen behatárolt alkotmányos keretek közé. Ezért alakult úgy, hogy csak a hitéleti és a közcélú feladatok ellátására szolgáló, beépített ingatlanok voltak visszaigényelhetők, vagy volt fizethető értük pénzbeli kárpótlás. A politikus hangsúlyozta: a törvény megszületése óta konszenzus volt a tekintetben, hogy az ingatlanrendezési folyamatot végig kell vinni. Egyetlen kormány sem vonta kétségbe az egyházak jogos igényeit. Ennek is köszönhető az ingatlanrendezés példátlan sikere. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szerint az ingatlanrendezés az egyházak türelmének és a kormányzati szervek stabil szakmai tudásának köszönhetően lett sikertörténet. „Méltán lehetünk büszkék arra, hogy ezt a folyamatot végigvittük" - állapította meg. Az ingatlanrendezés célja az volt, hogy átláthatóbban, finanszírozhatóbban, fenntartható módon és színvonalasan tudjanak szolgálatot végezni az egyházak. Ennek az ingatlanrendezési folyamatnak a gyümölcseit azok a gyermekek és az életük alkonyán lévő idősek élvezik - mondotta -, akik a visszajuttatott ingatlanokban részesülnek nevelésben, ezekben kapnak szociális ellátást. A miniszter örömét fejezte ki, hogy a konferencián képviseltetik magukat a határon túli egyházak is. Szászfalvi László államtitkár mint a konferencia házigazdája úgy vélte, hogy az ingatlanrendezés nem pusztán vagyoni és kárpótlási kérdés volt, hanem az egyházak közösségmegtartó, -szervező és nemzetmegtartó ügye. Mint az államtitkár kifejtette, nem igazságtételként tekintett a folyamatra, hanem óriási lehetőségként. Példaértékűnek nevezte az önkormányzatok együttműködési készségét az állami és egyházi szervezetekkel. Meggyőződése, hogy a folyamatnak köszönhetően az egyházak szolgálata az elmúlt húsz évben megerősödött. Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek azt emelte ki, hogy jó döntés volt szakaszosan visszaadni az ingatlanokat, mert így az egyházak hozzá tudtak nőni a feladathoz. A törvény értékteremtésre adott lehetőséget. Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke szerint mindnyájunk megnyugvásával zárult ez a folyamat, de az útnak még nincs vége. Meg kell teremteni azokat a forrásokat is, amelyekkel működtetni lehet az épületeket. Ezen az úton tehát tovább kell lépni. Néhány evangélikus sajátosságra mutatott rá Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Az ingatlanrendezésre mint örömteli újrakezdési lehetőségre tekint - fejtette ki -, hiszen az evangélikus egyháznak az államosítás után egyetlen oktatási intézménye sem maradt. Tudjuk tehát, milyen az intézmény nélküli lét. Több mint egy nemzedéknél kimaradt az evangélikus oktatási intézményrendszer. Az elmúlt húsz évben evangélikus vonatkozásban összesen 493 államosított ingatlan helyzetét sikerült rendezni; 108 közvetlen megállapodással rendeződött, tehát az egyház és az önkormányzatok kötöttek megállapodást; 76 ingatlan felkerült a járadékos jegyzékre, 309 ingatlan sorsa pedig egyeztető bizottsági tárgyalásokon nyert megoldást. Egyházunk 81%-ban hitéleti célra kért és kapott vissza ingatlanokat. Az elnök-püspök örömét fejezte ki, hogy egyetlen esetben sem volt szükség peres eljárásra. Reméli - mondta -, hogy az egyházak felelősen, egész népünk javát szolgálva élnek majd a visszakapott ingatlanok adta lehetőséggel, és a történelem Ura a növekedés lehetőségét is meg fogja adni. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, dr. Feldmájer Péter azt hangsúlyozta, hogy az egymást követő kormányok az egyházak számára kedvező szellemben alkalmazták a kárpótlási törvényt, és nem hiányzott a bizalom sem, amely nélkülözhetetlen volt az egész folyamat során. Dr. Fedor Tibor minisztériumi főosztályvezető előadásában öt alapelvet említett, amelyek mentén a kártalanítás folyamatát lebonyolították: funkcionalitás, az új jogsérelmek elkerülése, konszenzus, fokozatosság és a tulajdonviszonyok biztonsága. Azt, hogy mekkora feladat volt az ingatlanrendezés, a főosztályvezető néhány adattal érzékeltette. Tizenkét egyházat érintett a kártalanítás. Több mint nyolcezer ingatlanigény érkezett be az egyházak részéről. A húsz év alatt 117 milliárd forint költségvetési forrást biztosítottak a kormányok. A legtöbb ingatlant (51%) a katolikus egyház igényelte vissza, az evangélikusok 7%-kal a reformátusok után következtek. A tanácskozás utolsó előadójaként dr. Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja az egyházi ingatlanrestitúció kelet-közép-európai tapasztalatait összegezte. A konferencia további részében az ingatlanrendezésben korábban jelentős szerepet játszó egyházi személyek kaptak szót. Evangélikus részről D. dr. Harmati Béla és Ittzés János nyugalmazott püspökök szóltak. Őket a volt államtitkárok követték, majd a határon túli egyházak képviselőinek felszólalásai zárták a konferenciát. ■ Kiss Miklós Evangéliumi józanságot! A MEÖT-ben tartotta közgyűlését az ÖTK ► A péntek délutáni kánikulában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) lágymányosi székházában öltönyös urak gyülekeztek vagy harmincán. Az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) június 15-i közgyűlésének napirendjén nem csupán az aktuális tervek, intézményi feladatok, pénzügyek megtárgyalása szerepelt. Az alkalom inkább emlékeztetett ünnepélyre, mint közgyűlésre, jóllehet természetesen a tagságnak, illetve a „közönségnek” is volt lehetősége felszólalásra, javaslattételre. Az ÖTK alelnöke, Brückner Ákos Előd római katolikus plébános nyitotta meg az ülést, majd Pataky Albert áhítata következett. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnöke Lk 5,1-7 alapján vont párhuzamot az egyház és a tanítványok hajója között. Az egyház is csak ringatózik saját hajójában - mondta finom kritikával, hozzátéve, hogy az eredményeket persze meg kell becsülni... Ugyanakkor - utalva a MEÖT ökumenikus szellemére - reményteli dolognak nevezte, hogy ha szakadozik is valahol a háló, át lehet szólni a szomszédoknak, hogy segítsenek... Dr. Fischl Vilmosnak, a MEÖT főtitkárának köszöntője után dr. Tóth Károly az ÖTK elnöke emlékezett meg a szervezet elmúlt évben elhunyt tagjairól. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, dr. Bölcskei Gusztáv Az Európai Unió és Magyarország címmel tartott előadást. Magával ragadó felszólalása nemcsak Európa történetét, hanem saját életútját is átívelte. Nagyapja szobájából indult el. A falióra és az olaszországi tartalékos tiszti emlékek után (debreceni református) kollégiumi epizódok kerülnek elő, például négy diák kizáratása, amiért Szabad Európát hallgattak a padláson... Szerb ortodox szobatárs, aki megjósolja, „nálunk pár éven belül háború lesz” Tübingeni ösztöndíjas kalandok, stuttgarti diákdemonstráció egy szocialista országból érkező ifjú titán szemével. Egy magyar nyelvű Biblia útja Magyarországról Kárpátaljára Moszkván keresztül. „Üres termű” konferencia Heidelbergben két héttel a berlini fal leomlása után. Litvániai magyartisztelet (mint később kiderül, azért, mert magyar püspök szentelt egykor lelkészt nem épp lelkészszentelő időkben). Bölcskei Gusztáv saját élettörténetét fűzi bele Európáéba - mindenféle nehézkedés nélkül, magától értetődőn, szervesen. Mintha sugallná ezzel a megoldást ahhoz, hogy valóban új paradigmát találjon magának az európai ember. John Lukacs szavait idézi, aki az amerikai társadalom legfőbb szemléleti fogyatékosságát így fogalmazta meg: „a gondolatokat szavakkal helyettesítik, a vágyálmot tényként kezelik” és mindezek után evangéliumi józanságra hívja a hallgatóságot. A másik nagyobb lélegzetű előadást - a szünet után - az ÖTK elnöke tartotta. Tóth Károly a szuverenitás és a nacionalizmus problémáját dolgozta fel egy tanulmányban a mostani válsághelyzetre koncentrálva. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unióról nyíltan, őszintén kell beszélni: Brüsszelt igenis lehet, sőt kell kritizálni! Három beszámoló került még terítékre a közgyűlésen. Dr. Szentpétery Péter, az EHE docense a Bensheimi Felekezettudományi Intézet idei üléséről, dr. Fodor Ferenc, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára az integráció kérdése köré épülő svájci konferenciáról, Gimesi Jánosáé nyugalmazott református lelkész pedig a tanulmányi központ legutóbbi - Jézus nyomában járt - szentföldi útjáról számolt be. ■ K. A.
