Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-17 / 24. szám
Szentháromság ünnepe 2Móz 33,18-23 Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! William P. Töung A Viskó című regénye évek óta bestseller világszerte, így hazánkban is. Van, aki lelkesedik érte, van, aki legszívesebben indexre tenné. A Bookline.hu internetes könyváruház így ajánlja a könyvet: „Egy 21. századi történet Istenről.” A regény azzal kezdődik, hogy Mack egy rejtélyes levelet kap, amelyben valaki, aki magát Papának nevezi, meghívja őt a következő hétvégére a viskóba. Már a szótól felkavarodik a gyomra, hiszen a viskóhoz kapcsolódik élete legnagyobb tragédiája. Négy évvel korábban ugyanis három kisebb gyermekével elindult kempingezni. Missy, a leánya eltűnt. A rendőrökkel együtt átkutatják az egész környéket. Nem messze, egy elhagyatott viskóban megtalálják Missy véráztatta és összeszaggatott kis piros ruhácskáját, amelyet aznap viselt. Azonban sem a holttestet nem lelik, sem semmilyen nyomot nem találnak, amely a gyilkosra utalna. Ezek után Mack nem tud kilábalni ebből a nagy szomorúságból. A levél morbidságát csak növeli az a körülmény, hogy nem tudja: kit takarhat a „Papa” szó? Hiszen az ő apja egy alkoholista volt. Vagy a Papa Istenre vonatkozhat? Hiszen Mack feleségének annyira bensőséges kapcsolata volt Istennel, hogy egyszerűen Papának szólította. Vagy esetleg a gyilkos rossz viccéről lenne szó? Mack enged a meghívásnak, és elmegy a viskóba. Amikor belép, a Szentháromság három alakjával találkozik - és itt kapcsolódik a mostani, Szentháromság ünnepére rendelt textusunk a könyvhöz -: egy barátságos néger nővel, aki magát Papának hívja, Jézus Krisztussal, aki jellegzetesen zsidó kinézetű ács, s egy légies ázsiai nővel, aki a Szentlélek alakjaként szerepel. A regény ezután a Mack és a Szentháromság alakjai közötti kapcsolatra és a velük való párbeszédekre fókuszál. Olyan beszélgetések ezek, amelyek segítenek abban, hogy egy egészen más szemszögből tekintsünk a Szentháromságra, Jézus kereszthalálára s a hit egyéb alapvető kérdéseire. Papa szavaival élve ezek a párbeszédek nem arra valók, hogy megerősítsék a vallási sztereotípiákat. Ezeknek a beszélgetéseknek a hatására Mack képes arra, hogy megbocsásson apjának, sőt annak a férfinak is, aki megölte Missyt. Kedves Testvéreim! Hogyan is felelt Isten Mózesnek, amikor az arra kérte: „ Uram, mutasd meg nekem dicsőségedet”? „Elvonultatom előtted egész fenségemet... Orcámat azonban nem láthatod... "Tudunk a fenséges, teremtő Istenről, viszont a gondviselését sokszor csak az események után vesszük észre: „Ekkor is velem volt az Úr, megőrzött!” Jézus Atyának szólította Istent - Mack felesége Papának -, a regény pedig asszonyságnak tünteti fel! Ezen akár meg is botránkozhatnánk, ha nem gondolnánk arra, hogy a gondoskodás - első renden - a nők sajátossága. Véleményem szerint Istennek ezt a tulajdonságát akarta a regény - ha sarkosan is - kiemelni. Antropomorf módon, hiszen mint emberek csak emberi hasonlatokkal tudunk beszélni Istenről. A Bibliában is sok emberszerű kifejezés van Istenre: kezemmel betakarlak, szárnyaimon hordozlak, tenyerembe véstem nevedet stb. - és ez természetes is így. A Szentháromság második személye Jézus Krisztus. O valóságos ember is volt, amellett Andrej Rubljov: Szentháromság (1420 után készült j hogy Isten élt benne. Ő megtapasztalta az emberiét minden nagyszerűségét és minden nyomorúságát. Éppen ezért lehet közbenjárónk Istennél (iTim 2,5). Értünk, a mi megváltásunkért vállalta a kereszthalált. Örök életünkért támadt fel. Két filmre gondolok most, talán többeknek ismerősek. Az egyiknek a címe: Tökéletes idegen. A másiké: Egy másik tökéletes idegen. Mindkettő arról szól, hogy Jézus, teljesen mai emberként beszélve és viselkedve, hogyan hív magához olyanokat, akik addig nem érdeklődtek iránta, és hosszan elbeszélget velük, míg azután hitre jutnak. A Szentháromság harmadik személye a Szentlélek. O a Védőnk, Pártfogónk (Jn 14,26-27). Szükségünk is van védőre! Isten előtt ugyanis valamennyi ember bűnös, kivétel nélkül. Valamennyien ott ülünk őelőtte a vádlottak padján szégyenünkkel, nyomorúságunkkal, vétkeinkkel. Ha valaki tudja ezt, és ugyanakkor elfogadja Isten mégis-szeretetét, az megtalálja azt a békességet, amelyről Jézus szól igénkben. Ezért az ilyen ember alázatos és megértő tud lenni vádlott-társaihoz. „A Pártfogó pedig, a Szentlélek... eszetekbe juttat mindent, amit én beszéltem nektek” - mondta Jézus tanítványainak. Eszünkbe juttatja mindenekelőtt azt, hogy Isten feltétel nélkül szereti az embert. Eszünkbe juttatja, hogy keressük először Isten országát és annak igazságait. Eszünkbe juttatja, hogy van örök élet. Kedves Testvéreim! Megérthetünk ugyan néhány dolgot a Szentháromság különböző személyei közötti kapcsolatról, de az egész felfoghatatlan emberi elmével. A Szentháromság egy olyan kifejezés, amely megpróbálja kifejezni azt a tényt, hogy ő három egyszerre létező, örökkévaló személyiség. Nem azt jelenti ez, hogy három Isten van. A Szentháromság: egy Isten, aki három személyből áll. A Szentháromság megértéséhez szoktak mondani hasonlatokat. De egyik szemléltetés sem teljesen pontos. A tojás (vagy alma) példája azon bukik el, hogy a héj, a fehérje és a sárgája a tojás részei, nem maga a tojás. Az Atya, Fiú és Szentlélek nem Isten részei, hanem ők Isten. A víz példája már jobb, de még mindig nem írja le tökéletesen a Szentháromságot. A folyadék, a légnemű gőz és a szilárd jég mind a víz formái. Az Atya, Fiú és Szentlélek nem Isten formái, hanem mindegyikük maga Isten. Ezek az illusztrációk adnak ugyan egyfajta képet a Szentháromságról, de egyik kép sem pontos. Valami ilyen próbálkozás A Viskó című regény és az említett két film is. Egy végtelen Isten nem ábrázolható véges módon. A Szentháromságra való válaszkeresés helyett inkább az a tény a fontos, hogy Isten nagysága és végtelensége egy sokkal magasabb rendű természet, mint a miénk. „ Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róm 11,33-34) Az örök életben, a szemtől szemben látásnál már nem lesznek ilyen kérdéseink. A jóságos Isten adja meg ezt mindnyájunknak! Ámen. Görög Zoltán Nemzeti önkép és szomszédság Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem akadémiai napjai „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat” - fogalmazta meg az önismeret ambivalenciáját tökéletes pontossággal József Attila. Állítása értelmezhető tágabb, nemzeti értelemben is: csak a szomszéd népekkel történő párbeszédben érthetjük meg saját nemzeti értékeinket is. Európa különböző pontjain élő magyarok jöttek össze ismét - az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) akadémiai napjainak keretében, ezúttal május 14. és 19. között a romániai Félixfürdőn - azért, hogy az egymással való találkozás örömén túl kiki jobban megértse hitét, magyarságát, küldetését. Nemzeti identitásról nyilván akkor van értelme beszélni, ha azt tágabb összefüggésekben is el tudjuk helyezni. Az úgynevezett kétpólusú világrend összeomlásával a világ minden pontján - így az öreg Európa ezen vidékén is - teljesen új kérdésekkel, kihívásokkal kell szembesülnie mind az egyénnek, mind a vallási, mind a nemzeti közösségeknek. Ez pedig nagyon leegyszerűsítve így fogalmazható meg: a különböző kultúrák, vallások találkozásából szükségszerűen egymás legyőzésére irányuló konfliktus születik, vagy olyan új minőség jön létre, amely a saját identitást nem feladva mégis az emberi együttélés új dimenzióit nyitja meg. Az önkép és szomszédság kérdése így nem önmarcangolás vagy vádaskodás, hanem küldetés, ajándék és feladat. A reggeli áhítatok a különböző textusok és igehirdetők segítségével adták meg a nap lelki célját. Első este Demény Péter kolozsvári író, szerkesztő olyan irodalmi sétára invitálta hallgatóit, amelyben nem kevesebbet kért, mint hogy a különböző kultúrákban élők előítélet-mentesen ismerjék meg egymást. Ennek eszköze lehet a beszélgetés. Hermán M. János református lelkész előadásában - Népek, nemzetek a Bibliában - pontos teológiai szempontokat fogalmazott meg a téma megértéséhez. A történész alaposságával tárta fel a kérdéskör 19. századi vonatkozásait Ábrahám Barna. Volt a témában élénk vitát kiváltó kerekasztal-beszélgetés is Kántor Lajos vezetésével. Beszélgetőpartnerei voltak - többek között - Boka László irodalomtörténész Nagyváradról, illetve Láng Gusztáv irodalomtörténész. Itt a nemzet fogyásától az asszimüáció veszélyén keresztül a környező népekkel történő megbékélésig több érdekes téma körül pezsdült meg a légkör. Mint mindig, ebben az évben is színvonalas kulturális programok várták az egybegyűlteket. A megnyitón és az azt követő estén a kolozsvári Ensemble Flauto Dolce adott kiváló válogatást a sokszínű erdélyi zenéből. Kedden este a nagyváradi Szigligeti Társulat tolmácsolásában Howard Barker Jelenetek egy kivégzésből című művét nézhették meg a „szabadegyetemisták”. Szerda este ugyancsak a nagyváradi színház művészeinek közreműködésével a Nagyvárad a költészetben című előadásban gyönyörködhetett a hallgatóság. Péntek este pedig a Nagyvárad Táncegyüttes fergeteges műsora zárta a konferenciát. Hagyományos eleme az akadémiai napok rendezvényének, hogy mennybemenetel ünnepén közös, ökumenikus istentiszteleten gyűlnek egybe az akadémiai napok résztvevői. Ebben az évben Siterben került sor az ünneplésre, Gavrucza-Nagy Emese helyi református és Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész szolgálatával. Köszönet illeti a szervezőket, az EPMSZ Erdélyi Körét, amelynek tagjai az akadémiai napok alatt is töretlen lendülettel figyeltek a résztvevőkre, hogy mindannyian jól érezzék magukat. Veres Kovács Attila, a rendezvény házigazdája pedig bizonyára keveset aludt ezen a héten, mert a nap bármely szakában lehetett vele találkozni. A szabadegyetem a szomszédba ment, hogy ott is otthon legyen. . . Laborczi Géza
