Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-17 / 24. szám
2 • 2012. június 17. ÚT/TfíRS\ff\ »MILY KEDVESEK A TE HAJLÉKAID, Ó, SEREGEK URA!« (ZSOLT 84,2) Száznyolcvan éves templom Ipolyszakálloson Ipolyszakállos 865 lelket számláló kis község az Ipoly jobb partján, Szlovákiában. A lakosság körülbelül nyolcvan százalékban magyar nemzetiségű, a fennmaradó húsz százalékot a beköltözött szlovákság és romák alkotják. A vallási megoszlásukat tekintve az itt élők nagyrészt római katolikusok, reformátusok, illetve evangélikusok. A 2001-es népszámlálás adatai szerint 41 református és 35 evangélikus él a településen. A gyülekezet vegyes. Az istentiszteleti alkalmakon az evangélikusok mellett a református hívek is részt vesznek. 2000-től rendszeresen, minden vasárnap lelkész szolgál nálunk. A hívek lelkigondozását a gyülekezet adminisztráló lelkésze, Mgr. Hana Penicková lelkésznő, illetve Lajtos János, a magyarországi nagybörzsönyi testvérgyülekezet lelkésze látja el. Az utóbbi minden hónap második vasárnapján tart istentiszteletet és havi két alkalommal bibliaórát. A kis lélekszámú gyülekezet ez év május 13-án ünnepelte temploma felszentelésének száznyolcvanadik évfordulóját. Az ez alkalomból tartott hálaadó istentiszteleten a gyülekezetből elszármazott hívek és a nagybörzsönyi testvérgyülekezet, illetve a százdi anyaegyház tagjai egyaránt részt vettek. Az igét Zászkaliczky Pál nyugalmazott evangélikus lelkész hirdette. Közvetlen hangú igehirdetésében beszélt azokról az elődökről, akik száznyolcvan évvel ezelőtt Isten iránti tiszteletük és elhivatottságuk jeléül időt és fáradságot nem kímélve templomépítésbe kezdtek. S talán lelkészelődje, Blaskovics Pál is állt ezen a szószéken, hirdette az örömhírt a vasárnapi istentiszteleten egybegyűlteknek. Az igehirdetés után a gyülekezet felügyelője emlékezett meg arról, hogy a hívek mindig nagy szeretettel és gonddal törődtek a rájuk bízott örökséggel. Nemes Hont vármegye 1825. november 21-én megtartott közgyűlése megbízta az első alispánt, hogy jelöljön ki egy alkalmas helyet, mert a szakállosi evangélikus egyház templomot kíván építtetni magának. A templom 1827-32 között épült, és abban az évben, november i-jén szentelték fel. 1859. július 21-én villámcsapás következtében leégett a hajlék, ám a hívek 1860-ban helyrehozatták. Ekkor épült a templomtorony, amelyben két harang található. A kisebbik 1870-ben került a toronyba, a másikat 1916-ban elrekvirálták, de a hívek önkéntes adományaiból sikerült pótolni. A következő felirat olvasható rajta: „Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a Földön a jóakaratú embereknek. - Készítették az Ipolyszakállosi Ágostai Hitvallású Evang. Egyház buzgó hívei 1922-ben.” Az oltárképen, amely szintén a hívek ajándéka, az Úr Jézus látható. A templom tetőszerkezetét 1907-ben javították meg, a fazsindely helyett ekkor kapott cseréptetőt az épület. 1925. május 5-7-én Zoch Sámuel püspök canonica visitatiót, azaz egyházlátogatást tartott, ebből az alkalomból ismét nagyobb javításokra került sor a templomon. A püspök a gyülekezetnek Bibliát ajándékozott. Az 1859. évi villámcsapás után a második legnagyobb csapás a templom épületét a második világháború alatt érte: az orosz katonák istállónak használták, a padokat és az oltárterítőket elégették. Ekkor sérült meg az oltárkép is. A templomi kegytárgyakat a hívek otthon őrizték. Miután az oroszok kivonultak a településről, a hívek hozzáfogtak a károk helyreállításához. Az eltüzelt padok helyett Németh Géza asztalosmester 1946-ban újakat készített. A templom körüli kerítés 1951- ben készült, majd 1972-ben felújították. 1959-ben vezették be az áramot. 1973-ban egy kisebb helyiséget választottak le, ez szolgál a lelkész öltözőjéül. A harangokat a kilencvenes évek óta elektromos szerkezet működteti. 1996-ban faburkolatot kaptak a falak, ki lett festve az egész épület, a padok, az oltár, a szószék és a kórus. A templom első orgonáját 1860- ban vették Fámádról negyven forintért. 1910 táján harmóniumot vásároltak Budapestről. A gyülekezet tavaly új elektromos harmóniumot vásárolt, amely immáron az ötödik hangszer a templomban. Igaz, hogy ide vonatkozó feljegyzés nincs, de valószínű, hogy az istentiszteleteken az éneklést mindig hangszer kísérte. 2000-ben új szőnyeg került a templomba. A hívek folyamatosan, minden évben - ahogyan anyagi lehetőségeik engedték - felújítottak valamit: kicserélték a tetőcserepet, az öreg, szúette szószék és karzati lépcsők helyett újat készítettek, restauráltatták az oltárt, kívül-belül kifestették a templomot, kicserélték a padlót. 2006. május 5-én Fabiny Tamás és Igor Osusky püspök részvételével istentiszteleten adtak hálát, hogy Isten minden munkájukban velük volt, és segített, hogy ez a hajlék még sokáig szolgálhassa az utánuk jövőket. * * * Ebből a kicsit „statisztikaira” sikerül beszámolóból is kitűnik, hogy a híveknek mindig is fontos volt, hogy a templom rendezett, méltó helye legyen az istentiszteleteknek. Igyekszünk méltóképpen megóvni, jó sáfárai lenni a ránk hagyott örökségnek. Most pedig idekívánkoznak Reményik Sándor szavai: „Kicsi fehér templomotokba / Most minden erők tömörülnek. / Kicsi fehér templom-padokba / A holtak is mellétek ülnek.” Volt idő, mikor vasárnaponként délelőtt és délután is megtelt a templom, annak ellenére, hogy a gyülekezetbe lelkész évente kétszer járt kiszolgáltatni az úrvacsorát, avagy havonta egy alkalommal. A híveket a gyülekezet kántora, Holik Sándor tartotta össze csaknem ötven éven keresztül. Mára a gyülekezet létszáma nagyon megfogyatkozott. Kassától Prágáig élnek gyülekezeti tagjaink, akikkel ünnepi alkalmakkor tudunk együtt lenni. Hisszük, hogy az elkövetkezendő időszak megújulást hoz a gyülekezet életébe. Mindig lesznek hű szolgái az Istennek, akik számára szintén fontos lesz ez a kicsi templom. * * * A május 13-i ünnepi istentisztelet a templomkertben folytatódott, ahol a gyülekezet lelkésznője és felügyelője leleplezte a templom falán elhelyezett emléktáblát, melyen a 84. zsoltár 2. verse áll: „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura!” A lelkésznő a táblán olvasható ige kapcsán elmondta, hogy a templomépítő elődök, akik száznyolcvan évvel ezelőtt az élő Isten segítségével felépítették ezt a templomot, a zsoltáríró szavait tekinthették a hitvallásuknak. Milyen csodálatos lenne, ha visszamehetnénk az időben száznyolcvan évet! Találkozhatnánk azokkal az emberekkel, akik érdes kezük munkájával felépítették Isten házát. Találkozhatnánk azokkal, akik a nehéz munkával szerzett kevés pénzüket, idejüket - saját munkájukat félretéve - a templom építésére áldozták. Milyen emberek voltak az elődeink, akik a templomot építették? A mai rohanó világban nehezen vennénk a bátorságot a templom felépítésére. Miben voltak ők mások? Nem voltak gazdagabbak, mint mi. Nem volt kevesebb gondjuk és elfoglaltságuk, mint nekünk. Valamiben mégis különböztek tőlünk. Milyen jó volna találkozni ezekkel az ősökkel, akiknek a szívében igazi tűz égett, és vágyódtak Isten iránt! Ma az emberek sok mindenre vágyakoznak - pénz, hatalom, siker és elismertség -, de hányán vágyódnak küzülünk Isten hajlékába? Pontosan ez hiányzik az életünkből. Szegényebbek vagyunk, mert nem vágyunk Isten hajlékaira és igéjére. * * * Az ünnepségen részt vevőket levélben köszöntötte Michal Hudák nyugalmazott esperes-püspökhelyettes, aki egykor a gyülekezet lelkésze volt. Idézet a leveléből: „Júdás levelének 20. verse alapján kérek mindenkit, hogy épüljön, művelődjön, növekedjen a Jézus Krisztusban való hitben, mert Jézus Krisztus a Kikerülhetetlen mindnyájunk számára, az egyedüli válasz s megoldás minden mai problémára, kérdésre, bajra. Szükséges és érdemes Őt és egyházát megismeri és szeretni. Kérek mindenkit, hogy a Szentlélek által, tehát az Igétől vezetve, kitartóan imádkozzon a templomért, magamagáért és családjáért, hogy amit a templom nyújt, ad, azt ő maga is, családja is, igényelje és elfogadja. Kérek mindenkit, hogy tartsa meg magát és övéit Isten szeretetében. Keresztségünkben Isten szeretett gyermekeivé lettünk, de nem mindegy, hogy milyen gyermekei vagyunk. Jók vagy hálátlanok, közömbösek? Legyünk jó, hűséges gyermekei. Kívánom mindenkinek, hogy a reformáció ötszáz éves évfordulója, mely ennek a templomnak a 185. jubileuma lesz, találjon itt Krisztusban mélyen hívő, a Szentlélek által imádkozó, Istent mindenek felett szerető gyülekezetét. Méltót a templom építőinek hitéhez, imádságaihoz és istenszeretetéhez.” Az időt sajnos visszafordítani nem tudjuk, de kérhetjük az Úr Istent, hogy ébressze fel szívünkben a vágyakozást az élő Isten iránt. Ezért imádkozunk gyülekezeteinkben Ipolyszakálloson, Százdon, Nagybörzsönyben, hogy Istenben hívő, új szolgákat adjon, hogy családjaink még sokáig átélhessék ebben a templomban a találkozás örömét, az élő Isten jelenlétét. TuhárskyIlona ipolyszakállosi gyülekezeti felügyelő * * * Lajtos János, Zászkaliczky Pál, Tuhársky Ilona és Hana Penicková Zászkaliczky Pál igehirdetése
